Köszönöm a kedves értelmetlenséget...🤨
A kommented egy gyöngy... 😂

Épp gondolkodtam, h az angyalos novellámat meg kéne osztani, az őrzőangyalok napja miatt...
Majd megkeresem és felteszem. Szerintem jó film alapanyag lehetne...

A "h" pedig a "hogy".
Ha lement a lázad kitalálhatjuk van-e közös metszet... Addig is forró tea, meg lázcsillapító jól jöhet... 🤒
Jaa, és orvos is láthatna... 😁

Szia. 😘

5. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2024-10-03 17:28.11) - (válasz Törölt felhasználó 4. hozzászólására)

1-4 ig. Ja k vam pisu, csivo zse bole- nem pisu- lnák, ha nem válaszolt volna Lorennél. Azt írta, hogy rabszolga kísérő volt, így tartalom : triviálisan kommersz, helyesírás - miután varrt- igét 1 r- rel írta, hogy helyett állandóan "h"- zik, sok vessző hibádzik(és elé is teszünk). Gyűlölöm a hangulatjeleket, kihagyott sorokkal új bekezdéseket. Fia Krisztus korabeli- és ha maga szülte- akkor már kinőtt a maupassant-i, maughom- i asszonykorból. Autóval közlekedik, én gyalog járok, nem omnibuszon. Komplementer halmazunk talán, hogy 1házból valók vagyunk.Ja, csak úgy írom..

4. Törölt felhasználó (2024-07-04 20:58.18)

A nyár álma ☀️

A forró nyári hőséget friss nyári szellő üdítette fel.
A kert buja zöldjében vígan játszadozott szélfiúcska és szellőlányka a fák és bokrok leveleivel. Játékosan bújócskáztak a ribizli pirosan izzó, pici, telt bogyócskái között és huncutul felöltöztek a rózsa könnyű, kibomlott, illatos szirmaiba. 🌿🌺🌿

Mirjam érezte a levegő frisseségét, ahogy a játszadozó szellő bele-belekapott hajába és finom incselkedéssel dobálta fürtjeit.
A vakító nap felé fordította arcát és engedte, h a fény a testébe olvadjon. ☀️❤️‍🔥
Vagy fordítva volt talán?
Lehet ő olvadt bele a nap éltető melegébe? ☀️
Maga sem tudta, csak érezte, milyen jóleső érzés járja át... ❤️‍🔥☀️✨

Mintha picit megállt volna az idő a nyár ölelésében...
Pedig csak pár perc volt... Épp csak kiszaladt a házból teregetni.
A ruhák, mint kecses madarak röpködtek a szélben, szétszórva tiszta illatukat a levegőbe.👙👗

A lány egy mélyen kivágott, fehér, a mellrészen csipkés,
sze*i kombinét viselt csak,
amely a testére simult.
A ruha fehérsége szinte izzott a napon és kiemelte a ruhából buján kibuggyanó,
napbarnította formáit, selymes bőrét..
Bugyit se vett fel...
Így izgalmasabb... ❤️‍🔥
Úgyse látja senki... 😊

Lopva körülnézett, de csend volt a szomszéd portákon. Nem látott sehol mozgást ezen álmos, forró, nyári délelőttön. Még a fák is biztonságot adón ölelték körbe kis kertjét. 🌿🌺🌿

Megkönnyebbültem sóhajtott.
Most bátran belefeledkezhet a napba, melynek heve erotikus hatással volt rá.
🌿🌺🌿
Engedte, hogy a nyár melege, illata és lenge szellője beleolvadjon minden porcikájába. ☀️🌺✨
Forró borzongás járta át testét és vérében örömtáncot jártak a boldogság kis életáramai... 💞
Érezte, h a vágy forrón bekúszik testébe és elönti édes emlékeivel... ❤️‍🔥

Most jó lenne nem egyedül lenni... - suhant át egy pillanatra elméjén a gondolat, de engedte azt is beleolvadni az édes napfénybe...☀️

Pedig jó lett volna látni a vágyat az Ő szemében is,
érezni erős kezének tapintását selymes bőrén... 💞❤️‍🔥☀️
És nemcsak a kezét.. A bőrét... Az illatát..
A csókját.. 💋
No és az erőről duzzadó tagját..😊
Izmos testével forró táncban összefonódva.
Szinte érezte... ☀️❤️‍🔥

Nem tudni, h ez a képzelet játéka volt csupán, vagy tényleg Erato bóklászott a kertben szerelmet hintve a levegőbe..🌹💞

De igazából csak a nyári szellő simogatta pajkos incselkedéssel,
és a lány könnyed borzongással mondott búcsút az elillanó édes gondolatnak,
de vérében tovább lüktetett az élet ritmusa a nap erejétől felhevülve. ❤️‍🔥
Szívének minden dobbanása az élet csodás dallamát dalolta,
mely mint egy könnyű, szabad madár szárnyalt fel az égre a nap fénysugarai között... ✨🕊️❤️‍🔥☀️
A szerelem szépséges és
buján erotikus, gyönyörű múzsája pedig
tovább játszotta édes dallamát a mennyei hárfákon.. ✨☀️💞
Talán épp neked, akinek van párod és
jut egy kis pajkos hancúrozás! 💞❤️‍🔥💋

Én meg küldöm a szív csókját! 😊😘
Szép álmokat vagy tüzes ébrenlétet! ❤️‍🔥
Ami jólesik! ✨😘

Vajon hogyan folytatódna a mese....
Mintha a távolban feltűnne egy daliás férfi fehér lovon
és beteljesül a vágy....💞👑
Klasszikusan.😊
A szerelem múzsája pedig csodásan dalolja az örök dallamot... ❤️‍🔥🎶🪕
No és boldogan éltek, amíg meg nem haltak... 😘

3. Törölt felhasználó (2024-02-21 19:48.40)

Ha már ígértem mesét.
Íme.
Nem tudom, mit jelent. Csak egyszerűen jött, ahogy a mesék szoktak. És semmi más, csak mese…

Egy szép napos délután Jancsika és Pistike szokás szerint a homokozóban hempereg. Ugye, amit csinálnak, azt túlzás lenne játéknak nevezni…
Ám a cserfes új kislány, Katica, még nagyon nincs képben, nagy naivan odaszalad hozzájuk a kis piros ruhácskájában, hogy játsszon velük.
Szépen épül a homokvár és eleinte élvezik a kislány pezsgő jelenlétét, de aztán magukhoz térnek és nem hazudtolják meg magukat, naa…. Hamarosan szerteszéjjel rugdossák a várat.

Katica először elnézően nézi őket, - köztudomású, h a kislányok, ugye, érettebbek, mint a kisfiúk… - aztán leporolja a ruháját és új játékot kezdeményez: papás-mamást…

Háát ez se túl sikeres.
Azt hagyjuk is, hogy Jancsika és Pistike folyamatosan összevesznek rajta, ki legyen az apuka… Ez még vicces is.
No, de folyamatosan letiporják a homoksüteményeket és felborítják az asztalt. Katica akkor sokall be, amikor felrúgják a babakocsit és szándékosan földhöz vágják a kisbabát…
Plusz akkora homokvihart rendeznek, hogy ilyen még a Szaharában sincs.
A kislány gyengéden magához szorítja a kisbabát és sírva szalad el. Jó is, h tud sírni, mert telement a szeme homokkal…

A két fiú, még sokáig fetreng a nevetéstől és büszkék rá, h milyen ügyesek voltak. Csak akkor térnek magukhoz, amikor leszáll a por és a kislánynak a hűlt helyét találják.

Szó szerint HŰLT helyét…

Egyszerre meglátják, milyen siváran szürke és hideg körülöttük a homok. Persze milyen lenne? Mindig ilyen volt… De mégis…
Érzik, hogy valami nagyon hiányzik…

Katica után néznek, aki már eltűnt a többi kis piros szoknyás lányka között, akik sikongatva szaladgálnak az udvar másik részében.
Még a nap is fényesebben ragyog és tüzesebben ficánkol örömében, ha rájuk néz…

A két fiú őszintén vágyakozva nézi őket.
Aztán egymásra néznek… És meglátják egymás szemében a valóságot…

Azt, hogy ez nem óvoda és már nem gyerekek. És hogy hiába vágyakoznak, mert a másik és a többiek úgyse fogják engedni nekik…
Egymást akadályozzák és tartják fogságban… élhetetlen hidegben… kioltva a tüzet…

Vagy mégse?
Talán hagyják egymást élni?
Háát, akármi is lehet a mese vége…
Ez a szép benne...
Hiszen potenciális lehetőség, hogy minden kis- vagy nagyfiúból hős lehet egyszer…

Ha már egyesek itt annyit hadonásznak a Jedi-kardjukkal…
Az is vakítóan tud fényleni ugyebár… Még sötétben is.
Akármi is lehet még belőle… ha engedik…
Hisz az Erő velük van. :)

2. Törölt felhasználó (2024-02-14 08:54.00)

Végső erejét megfeszítve bolyongott a vadonban. Ruhája már csak foszlányokban volt rajta. Az elszakadt, vércsepekkel festett selyem- és csipke foszlányok jelezték eddigi útját a fák és bokrok ágain.
A földre roskadt. De az nem is föld volt. Vagy ha föld is, élő föld.
A dzsungel indái, mint erős karok vették karba és öleltek bele életet... Lágyan ringatták, miközben a föld ősi zenét dudolt...
A fák, mint élő oszlopok, támaszt adtak neki és az élet ősi erejét sugározták rá.
Égő arcára a hajnali harmatcseppek hullottak és hűsítették szomját.
Kezdett magához térni...
Édes illatot érzett, pedig nem látott virágot sehol...
Finoman kibontakozott az élő ölelésből...
A hajnal derengése még nem oszlatta el az éjszaka homályát, de mégis érzékelte, hogy egy nagy ajtó elé ért. Az erdő buja növényei egy ősi átjárót rejtettek a sziklafalban. A hatalmas kapu tele volt különböző formákkal, figurákkal és szimbólumokkal.
Mintha egy történetet akarna elmesélni...
A lány finoman megtapintotta a hatalmas kapu míves felületét. Amikor ujjainak puha ujjhegye megérintette, akkor felizzottak a domborművek és életre keltek egy pillanatra...
A lány látta maga előtt a történetet, mintha a történelem grandiózus közepébe csöppent volna. A tér kitágult és mintha az az idő homokja egyesült volna az örökkévalósággal...
Minden egyszerre volt és mégis egyedi valójában... Egy óriási bámulatos forgatagban...
Finoman végigtapogatta az ajtót, de nem talált sem kilincset, sem zárat.
Épp a felső részhez ért, amikor egy madárka libbent oda...
Mintha mondani akarna valamit... De a lány nem értette...

Nézte az ajtón a homlokával szemben látható mintát. Egy óriási szem forma volt. Különleges rajzolatú és időtlen szépségű.
Szinte magához vonzotta..
A lány odahajtotta égő homlokát..

Először csodálatos mennyei lila fény ragyogott fel a homloka és a szem formájú hieroglifa találkozásánál. Gyönyörű, élő fény, mely folyamatosan áradt és mozgásban volt. A széleinél a szivárvány sokféle színében úszott és arany színű volt.
A lány lélegezni is elfelejtett, úgy olvadt bele a fénybe...
Ekkor, mintha az egész föld mozgásba jött volna, mintha óriási fogaskerekek lennének az ajtó mögött. Csikordulva nyílt ki a hatalmas átjáró kapuja...
A lány a földre zuhant és eszméletét vesztette.
Az utolsó emléke a kapu mögül felragyogó csodálatos fényesség volt, amely összeolvadt az általa látható színek tartományával..
Innen már csak álmodott tovább...
Azt álmodta, hogy szárnya van. Gyönyörű hatalmas szárny, tele arany színű forradásokkal, és ebben a gyönyörű fényben repül... Játszva, könnyedén... Mintha úszna a levegőben...

Körülötte angyaltestvérek.. Nem. Nem is csupán testvérek..
Egy egész angyalhadsereg... 😇
Szárnyas paripákon, izzó kardokkal, arany mellvértekben és ragyogó sisakokban...
Mégse volt egyedül... 🕊️

A szíve mégis jól érezte.. ✨🥰

1. Törölt felhasználó (2024-02-04 08:12.18)

A lány aléltan zuhant a földre. Azt hitte belehalt a szerepbe és a küzdelembe.
A szája kiszáradt.
Nem kapott levegőt.
Minden porcikája sajgott...
Elveszettebb és sebesültebb volt, mint valaha...
Sokáig feküdt, eszméletét vesztve...
Arra eszmélt, hogy hűs szellő borzolja lázban égő homlokát és ahogy felpillantott, ott volt előtte, amit egész végig keresett. ✨
Amikor már végleg lemondott róla, akkor tárult fel a titok. Akkor lelte meg a kincset. Magától.
A meghatottság könnyei mosták tisztára arcát és lelkét, s mind sok milliárd apró kis csillag szálltak az égbe a szférák zenéjébe olvadva, majd megannyi éltető tiszta és friss kis vízcseppként hulltak vissza a földre és szóródtak szét mindenüvé...

Most már ott szól ez a szép dallam nemcsak a szívében, hanem mindenütt a földön. Fűben, fában, virágban és minden élőben. A földön, levegőben és a napfényben...
Ha picit csendben maradsz és figyelsz, hallani fogod és érezheted az élet gyönyörű táncát körülötted és a szívedben is.
A közös álmunkat. Közös táncunkat. Szívünk és az élet közös dallamát. ✨
Te bennem leszel és én benned, és mindannyian Istenben, aki ezt a szép életet és gyönyörű dallamot adta nekünk.💞

Ahogy feltárult a titok, a lány megnyugodott.
Szívét már szétszórta a földön és lelke, mint könnyű madár, ragyogva szállt az égbe. Ahogy emelkedett egyre fényesebbé és fényesebbé vált, ragyogóan felizzott, majd fénysebességgel tűnt el az égen.

De mégse...
Nem tűnt el. Fent maradt az égbolton ragyogó csillagként... ✨
- Miért? - kérdezte volna Istent, de szíve dallama kérdés nélkül is tudta a választ:
...hogy a szeretteivel maradhasson mindörökké. 😘

1 2 3 4 5 6

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk