Általában kétkedve ülök le egy 90-es években készült magyar film elé. Most is így voltam.

SPOILER

A film felütését 1956-os események adják. Egy családos férfi (Eperjes Károly) szerepet vállalt a forradalomban és a család úgy határozott, hogy inkább elbújtatják, minthogy nyíltan vállalja a tetteit. Érezhetően nem csak a férfit, hanem a saját életüket, egzisztenciájukat is féltették. A film címe az asszony, aki a bújdosó felesége, de érdemes megjegyezni, hogy a férfi anyja a másik asszony, aki erős kézzel irányítja a családot. Így tehát Eperjes karaktere tulajdonképpen egy börtönben van, csak nem az államiban, hanem a saját családja bánik el vele nem túl kíméletesen. Egy idő után felmerül a kérdés, hogy megéri-e ezt a szenvedést vállalni? Megéri-e baromfik között ólban élni egy szűk lyukban? Megéri-e titkolózni a gyerek előtt? De sok idő nincs gondolkozni rajta, mert egy "finánc" Dörner György személyében buzgón végzi a feladatát és feltett szándéka bújkáló bűnösöket előállítani.
Azonban közbeszólnak az érzelmek. A finánc, aki egyébként közutálat tárgya, beleszeret az egyedülálló asszonyba. Még a gyereket is hajlandó lenne "vállalni". Míg a bújkálókkal kíméletlen, az asszonnyal gyengéd és érzelmes.
Mindent elkövet, hogy megszerezze a nő kegyét, de végül utoléri a végzet. A nőnek csak annyit mond, hogy bárcsak ne kerülne elő a férj. De amikor információt csikar ki a gyerekből a férj hollétéről, azonnal szeretné börtönbe juttatni. Azonban új idők jönnek, a korábbi bűnösök amnesztiát kapnak, az ilyen fogdmegek pedig mellőzötté válnak. A szándékai lelepleződnek az asszony előtt, aki korábban talán félénken bele is gondolt, hogy mi lenne ha új életet kezdenének. Azonban, miután kiderültek a finánc valódi szándékai, egyértelműen elutasítja azt, akinek jellembeli gyengeségei a kudarc (el nem)viselésében is megmutatkoztak.
Apró jelek végig utaltak rá a filmben. Mindig biciklivel közlekedett, holott egy ilyen egyenruhás tisztnek akár már egy motor, vagy autó is kijárhatott volna. Eleinte még csak egy pohárral ivott bort, majd a táncesten már poharazgatott, amikor az asszonyt vendégül látta, akkor önző módon kínálta borral, csak hogy önmaga is ihasson legitimen. Később az asszony nyílt elutasító üzenete után a kocsmából láttuk többször is elmenni szétcsúszott állapotban.

SPOILER vége

Eperjes Károly a bújkáló és bújdosásában kissé megőrült karakter, amelyhez hasonlókat láttunk már tőle a 90-es években.
Györgyi Anna asszony szerepében szerintem kiváló volt. Benne volt a falusi tiszta lélek, szemérmesség, ártatlanság és rettegés: a remény és reményvesztés közötti tánc.
Dörner György is kiváló volt a finánc szerepében. Elvállalt egy társadalom-ellenes feladatot, amely nem okozott neki különösebb lelkiismereti problémát mindaddig, amíg bele nem szeretett egy áldozatba. A státuszából fakadó tekintélyt nem tudta érvényesíteni. Az egyetlen reménytkeltő kapocs az érzékenysége volt, amellyel a nő felé tudott fordulni. Ezt a vergődést Dörner György kiválóan eljátszotta.
A mellékszereplők közül talán Székely B. Miklóst említeném meg, aki már akkor is el tudta játszani, hogy 76 éves (amennyi most az életkora) és ő is az alárendelt férfiak közé tartozott. De hát ilyen címmel mit is várnánk a filmtől?