Puzsér....
Annak ellenére, hogy nem vagyok és korábban se voltam az LMP tagja, sőt, az utóbbi pár évben még csak a párt szimpatizánsának se nagyon éreztem magam, a mai napon mégis elmentem a kongresszusukra. Részben azért, mert - a 4K! mellett - még ők azok, akik a politika háza táján leginkább civilnek tekinthetők, részben meg azért, mert hazafiként és európai polgárként, az ország több mint húsz éves romlását, kifosztását és tönkretételét felháborodottan, de eszköztelenül szemlélő értelmiségiként úgy éreztem, hogy kötelességem előadni az alábbi beszédet:
Tisztelt LMP-sek!
A rendszer, ami körbevesz bennünket, rohad és pusztul. A médiademokrácia nem más és nem több, mint marketinghazugságok korrupt versenye. A választási programokat marketingszakemberek állítják össze, akik a választói célcsoportok számára a legvonzóbb hazugságokat gyűjtik csokorba, és sűrítik bele egy jól megjegyezhető félmondatba. Ma Magyarországon a pártoknak se valódi karakterük, se valódi meggyőződésük nincsen. Annyit gondolnak az országról meg a világról, amennyit a szupermarket polcain sorakozó mosóporok. Semmit.
A kormányzás ma már nem egyéb, mint nyílt, szégyentelen és törvények által legitimált korrupció, melynek során hol az üzletfelek zsebeit tömködik, hol a választási győzelmet biztosan hozó demográfiai kaszt nyugdíját emelik. Ma Magyarországon két dolgot lehet tudni biztosan: 1. a közbeszerzést Fidesz-közeli vállalkozó nyeri. 2. a hatvanöt év fölöttiek ingyen utazhatnak, ha az ország csődbe megy, akkor is. A magyar állam rendületlenül fizeti a sokszor többszázezres nyugdíjakat, miközben kivonul a szociális szférából, kivonul a rendfenntartásból, kivonul a felsőoktatásból és kivonul a kultúrából. A kormányzat a jelenünket és a jövőnket egyaránt odadobja a soron következő választási győzelemért, amíg az utolsó fiatalt, az utolsó devizahitelest, amíg az utolsó munkaképes embert el nem üldözi ebből az országból.
Ez a rendszer rohad és pusztul. A kultúra, ami minden közösség legfontosabb szervező és fenntartó ereje, végletesen átpolitizált. Itt feszül egymásnak a társadalom holokauszt- és trianonsérült része, akik az indulataikkal, a szimbólumaikkal és a generációkon átnyúló lelki sérültségükkel permanens polgárháborúban tartják az országot. Ez az ordas törzsi gyűlölködés azt leplezi, hogy nincsenek érdemi politikai viták, nincs érdemi közélet, csak mocskolódás, zsidózás, nácizás, cigányozás meg komcsizás.
A kultúra maradéka pedig oda lett dobva a profitnak, vagyis a kereskedelmi televízióknak és a bulvárnak, amelyek azt teszik, amit tenniük kell: addig rombolják az emberek ízlését és gondolkodását, amíg egy kóla-reklám nem lesz valódi felüdülés egy öklendetes valóságshow és egy D-kategóriás lövöldözés között. Ott tartunk, hogy ma Magyarországon Hajdú Péter az az újságíró, aki miniszterelnöki interjúkat készít. Tegnap Gyurcsánnyal, ma Orbánnal.
A fogyasztásra, a növekedésre, a bolygó kizsigerelésére és a pénzügyi spekulációra épülő gazdasági rendszer pont olyan fenntarthatatlan nálunk, mint a bolygó bármely másik országában. Az emberiség kollektív haláltáncot jár a pénz és a profit bűvöletében, miközben Orbán figyelő tekintetét a saját szmogjában fuldokló Pekingre emeli. Persze ez sem előzmény nélküli, Gyurcsányék is rajongtak a kínai kapitalizmusért. És abban is hasonlítanak, amilyen nagy elánnal lökik Magyarországot egy kínai típusú jogbiztonság felé.
A probléma rendszerszintű. Nem lehet javítgatni, foltozgatni. Be kell dönteni! Le kell leplezni és szét kell verni! Mert ha majd magától omlik, akkor mindannyiunkat maga alá temet. Nem az a kérdés, hogy ez a rendszer fenntartható vagy nem fenntartható, hanem csak az, hogy mikor csődöl be. Öt év múlva? Vagy tíz év múlva?
Aztán amikor majd elérkezik ez a pillanat, a magyar társadalom előtt két út lesz. Az egyiket ismerjük. Ma itthon a Jobbik képviseli. Ez a bezárkózás, a bűnbakképzés, a féligazságok és a teljes pusztulás útja. Ma még csak a Jobbik képviseli ezt, de ha már nagy lesz a baj, akkor fasizálódik majd az MSZP és a Fidesz is, mert működésük egyetlen módja a hatalomban maradás reflexe. Amikor az ütemesen csattogó bakancs lesz a szavazatszerzésre legalkalmasabb eszköz, akkor majd az képezi az érveket. És sokkal súlyosabb félelmet, sokkal nagyobb tömeget, sokkal több gárdistát fognak majd generálni, mint a Vonáék, mert sokkal, de sokkal több pénzük lesz rá.
A másik út még ismeretlen. Keveset tudunk róla. Csak a civil világban szerveződhet meg, azok között, akik nem tagjai a nagy politikai tömböknek, akik nem komcsizva meg fasisztázva kelnek és fekszenek. Ennek az útnak szociálisnak és emberségesnek kell lennie! Modernnek, progresszívnek, alulról szerveződőnek. Internet-alapúnak, szabad forráskódúnak, zöldnek és fenntarthatónak. Át kell vezetni a magyar társadalmat a XIX. századból a XXI.-be, a feudalizmusból a modernitásba! Egy meg nem valósult kapitalizmus és egy élhetetlen államszocializmus beteges elegyéből egy működő társadalomba, ahol a piac, az állam és az egyén hatékonyan kooperál a nagyobb közjó érdekében.
Ezen a téren tragikusan nagy a deficit. Nem az a legnagyobb baj az LMP-vel, hogy az utóbbi három évben nem volt képes egy jól kommunikáló, alacsony elutasítottságú, a választók számára vonzó médiapárttá válni, hanem az, hogy megpróbálta. Ennek a törekvésnek kell az elejét venni! El kell utasítani a politikai logikát! El kell felejteni a parlamenti helyeket, a százalékokat, a célcsoportokat! A következő vezetésnek arra adjatok mandátumot, hogy olyan programmal álljon a magyar társadalom elé, ami ma nem hozna többet, mint egy százalék! Olyan programmal, ami egy percre sem akar megfelelni, ami nem hajlandó hazudni. Ami őszinte és kemény. Ami leleplezi ennek a rendszernek a tarthatatlanságát, és nem ígér könnyű megoldásokat. Nincs már sok idő: egyetlen év. Ha az LMP ez alatt az idő alatt mindezt nem lesz képes megvalósítani, akkor nem lesz más, mint egy újabb maffiapárt a Parlamentben, amelyik azt hazudta, hogy lehet más a politika.
Az nem politikai program, hogy vegyük fel a havi hét kilót, és csináljunk úgy, mintha tizenkét benyújtott és leszavazott törvénymódosítástól már értelmet nyerne a létezésünk. Ez nem politika, ez csak a közpénzek lenyúlásának egy viszonylag ízléses módja. Elutasítani a politikai tömbök logikáját, az nem az utolsó, az még csak az első lépés. Az, hogy nem törleszkedtek se az Orbán, se a Bajnai lábához, még nem jelent függetlenséget. Amikor nem fogtok félni attól, hogy jövőre nem lesztek parlamenti párt, amikor nem fog érdekelni benneteket, hogy talán soha többé nem juttok be a Parlamentbe, amikor az lesz az egyetlen célotok, hogy holnap is tükörbe tudjatok nézni, akkor lesztek függetlenek. Akkor más lesz a politika.
|
