Én imádtam ezelőtt tíz évvel is ezt a filmet és most is ugyanúgy tudom megnézni. Engem elvarázsolt a tenger szépsége, a gyönyörű képek, főleg a víz alattiak. A történet is tetszett, pedig alapból nem vagyok romantikus alkat, és nem is viszik túlzásba a filmben és nem is ez a szerelmi szál a lényeg benne. És vannak benne tényleg "húsok", de hisz egy sportról van szó, és szerintem nem zavaró látvány egy izmos csaj vagy pasi. Őszintén szólva nagyon eddig ez fel sem tűnt...

11. Langelus (2011-01-08 21:24.52)

Az ilyen filmek juttatják eszembe, miért nem akarok olyan könnyedén moziba járni, illetve hogy miért nem jegyzem olyan könnyen a neveket. Büszke vagyok rá, hogy csak fél szemmel figyeltem rá oda!

A történet jó, a konfliktus remek, a karakterek pedig... húsok! Nem, nem viccelek: csak a húsukból állnak, meg a korosztályuk adrenalintól stresszes lenyomatától. Sok dögös akaratos csaj, sok kigyúrt elitista srác, némi lökdösődés, beszólás meg pletyizés.

Ugye a szőke főszörfös-csaj az elején találkozik a főfiúval, aki órákat kér tőle, de aztán a szerelme lesz. A srác baromi jól keres, a főszőke szörföscsaj meg szobalány, albérlettel küszködik, ez mind rendben is van. De már megint a többi nő pletyizése és a film ordítóan hitvány dramaturgiája rondít bele az egyébként normálisan megcsinált szerelmi szálba!

És a haverok. Mindkettőnek van egy kisebb bari-, illetve barinő-köre, akikkel amolyan csapatféleséget alkotnak. Hát az olyan barátoktól, mint azok még az ellenségek is jobbak! De még az a rosszabb, ha némelyikük komolynak akar tűnni: amikor az a barna bőrű csaj arról ágált gyakorláskor a főszőkének, hogy nehogy elfusson, anyuci így, kemény verseny úgy: egy ilyen közönyösen vakkantó karakternek azonnali hátcsigolya-törést kívánna az ember!
A szerelmi szálnak tehát van némi bája, de a 2 domináns érezelm a filmben az eltúlzott haveri hülyülés, vagy az elvakult versenyszellem.

Ami a filmben tetszett, az a táj, valamint az, hogy a dialógusok próbáltak életszerűek maradni, még akkor is, ha a karakterekfejlődés elmaradt. Az elszánás, a veszélyhelyzet felmérése, a mindennapi élet állandó anyagi nehézségei, az előítéletek mind-mind fontos témák, amiket nem is bagatellizálnak el. Adrenalinkodás nélkül is gyorsan reagálnak, a szörfverseny a végén úgy zajlik le, hogy tényleg érdekli az embert a végkimenetele, az, ahogy a főszőke szörföscsaj végül valóra váltja az álmát, és megnyeri a versenyt. Valóban: ha az ember nagyon sokat dolgozik valamiért, és tiszta fejjel érez elég erőt magában az első koccanás után, akkor jobb, ha visszamegy az arénába. Nem azért, hogy a bivalyos elszántságát nyomja a képünkbe, vagy hogy ne valljon szégyenteljes kudarcot; ez süketség! Egyszerűen törekedjen megfelelni annak, amiben önmaga teljes kifejeződését látja.

Szóval ezt a sztorit fantáziátlanul, néhol irtó adrenalinbuzin, de egyben tartja a történet, a film tanulsága pedig nem fullad szájbarágósságba.

5/10