Meghalt Ingmar Bergman svéd filmrendező, modern filmmművészet egyik legnagyobb hatású egyénisége.
89 éves volt.
1918. július 14. Uppsala, Svédország - 2007. július 30. Farö, Svédország

Lutheránus lelkész gyernekeként született. 10 évesen bábszínházi előadásokat rendezett. 19 évesen elhagyta a szülői házat, és színházrendezőnek állt. 1944-ben kinevezték a helsingborgi városi színház rendezőjének. Filmes munkái mellett is folyamatosan rendezett vidéki színházakban. „A színház olyan, mint egy megértő feleség – míg a film jelenti a nagy kalandot, a pazarló és nagy igényekkel fellépő szeretőt.”

Maga is írt színdarabokat, és filmjei forgatókönyveit is önállóan jegyezte. Az 1944-es Őrület című forgatókönyvében egy fiatal ember győzedelmeskedik egy szadista tanár felett. A fiatalembereket elnyomó rosszindulatú apafigura végig megjelenik korai munkáiban. A gyakran erőltetett kezdeti próbálkozások erőteljes egyéni képzelőerőről adnak tanulságot. Tizedik filmjénél Bergman rátalált saját hangjára. 1951-es Nyári közjáték című filmjében egy szerencsétlen sorsú szerelemnek lírai tájszemlélete megható. 1955-ös Egy nyári éj mosolya című filmjével szerzett nemzetközi hírnevet. A következő három filmje meghatározó lett Európa filmművészetére. A hetedik pecsét (1957), A nap vége (1957) és a Szűzforrás (1960) az egész európai filmművészet lényegét sűrítette magába.

Bergman szerette illuzionistának és szemfényvesztőnek nevezni önmagát. Lemondott a történelmi helyszínekről, lecsökkentette a stáb létszámát, a helyszíneket szűkítette. Létrehozta a magány filmtrilógiáját. A Tükör által homályosan (1961), Úrvacsora(1963) és a Csend (1963) szereplői magukat és egymást kínozzák, miközben olyan szellemi nyugalmat keresnek önmaguknak, amelyből hiányzik Isten.

Az 1966-os Persona új korszak kezdetét jelentette: elmerülést az emberi kapcsolatok világában, a premier plánok főszerepbe helyezését. Az 1973-as Suttogások és sikolyokban két nő kölcsönös megkínzatásának tanulmányát jelenítette meg.

Az 1970-es években filmes pályája leszállóágba került. Elhagyta otthonát és állandó szereplőit. Az 1982-es Fanny és Alexander szövevényes családi történet. E film után bejelentette visszavonulásást a filmezéstől. Woody Allen szerint Bergman „Valószínűleg a legnagyobb filmrendező a filmkamera feltalálása óta”.

Leánya, Eva Bergman 1945-ben, fia – aki szintén rendező lett –, Daniel Bergman 1962-ben született. Édesapja Linn Ullmann írónak, aki Liv Ullmann színésznővel való kapcsolatából 1966-ban született.

Szakmai tökéletessége mellett filmjeinek problematikája, morális tépelődő attitűdje teszi művészetét egyedülállóan jelentőssé. Kedvelt témaválasztása a lélektani konfliktusok részletes ábrázolása. Munkája szakaszos fejlődésen ment keresztül negyven éven át. Bergman igen termékeny alkotó, filmeiben vissza-visszatér bizonyos képi elemekhez, melyeket egyre pontosabban kidolgoz. Gyakorló színház- és operarendezőként is maradandót alkotott. Állandó operatőre a kétszeres Oscar-díjas Sven Nykvist volt.

2007. július 30-án halt meg svédországi otthonában.

FILMJEI:

Eső esik a szerelmesekre 1946
Hajóval Indiába 1947
Boldogság felé 1949
Szomjúság 1949
Börtön 1949
Ez itt nem történhetne meg 1950
Nyári közjáték 1951
Várakozó asszonyok 1952
Egy nyár Mónikával 1953
Fűrészpor és ragyogás 1953
A mutatványos estélye 1953
Szerelmi lecke 1954
Sommarnattens leende 1955
Asszonyi álmok 1955
A nyáréjszaka mosolya 1955
A hetedik pecsét 1957
A nap vége 1957
Arc 1958
Közel az élethez 1958
Szűzforrás 1959
Az ördög szeme 1960
Szűzforrás 1960
Tükör által homályosan 1961
A csend 1963
Úrvacsora 1963
Persona 1966
Farkasok órája 1968
Szégyen 1968
Rítus 1969
Szenvedély 1969
Érintés 1970
Suttogások és sikolyok 1972
Jelenetek egy házasságból 1973
Varázsfuvola 1975
Színről színre 1975 (Szemben önmagunkkal címmel mutatták be Magyarországon!)
Kígyótojás 1977
Egy kis éji zene 1977
A Bergman-akta 1978
Őszi szonáta 1978
Dokumentumfilm a Farö-szigetről 1979
Jelenetek a bábuk életéből 1980
Fanny és Alexander 1982
Próba után 1984
A legjobb szándékok 1992
Vasárnapi gyerekek 1992
Négyszemközti beszélgetések 1996
Bergman hangja 1997
Dúl-fúl és elnémul 1997
Trolösa 2000
Konfesszió 2001
Saraband 2003

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk