 |  |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| DVD / Blu-ray premierek |
| Gyerekjáték (2019) (Blu-ray) |
További DVD premierek |
| További Blu-ray premierek |
| Hamarosan a TV-ben |
| Egy élet - Filmbox Premium, 18:15 |
| Harold és a lila zsírkréta - HBO, 18:25 |
| Anyák napja - Cool TV, 18:30 |
| Kísértetház - TV4, 18:55 |
| Top Gun - HBO2, 19:30 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| James Hong (96) |
| Drew Barrymore (50) |
| Kyle MacLachlan (66) |
| Thomas Jane (56) |
| Julie Walters (75) |
További szülinaposok |
| Legfrissebb fórumok |
| Donald Trump - Vélemények |
| Kyle MacLachlan - Vélemények |
| The Order - Vélemények |
| Liza, a rókatündér - Vélemények |
| Elveszve a vadonban - Vélemények |
További fórumok |
| Utoljára értékeltétek |
Engedetlen hősök  |
Trill Beatrix  |
Fórum - Elhunyt Michelangelo Antonioni olasz filmrendező
Ahhoz, hogy hozzá tudj szólni a fórumokhoz, be kell jelentkezned, vagy regisztrálnod itt!
| 6. Törölt felhasználó (2011-01-20 17:43.53) |
| http://www.filmkatalogus.hu/Michelangelo-Antonioni--sz6710 |
| 5. Sanyi (2007-07-31 13:40.15) |
| Szörnyű...Tegnap Ingmar Bergman és ma meg Antonioni. 2 nagyszerű rendező, 2 külön fejezet a filmtörténelemben. 2 olyan rendező, akiknek a filmjeit mindenkinek látnia kellene, persze egy bizonyos koron túl. Igaz hogy Antonionitól szégyenszemre csak a Nagyítást láttam, de az nagyon tetszett.
Nyugodjék békében |
| 4. Audrey01 (2007-07-31 13:04.40) |
| jaj má megint ilyent nyitni és leirni az életét más is meg tudja keresni a neten nem kell már itt leirni. egyébként sajna én nem ismertem de akkor már UTÁNANÉZEK! |
| 3. Mekare (2007-07-31 11:43.22) |
| Jó volt a Nagyítás..bár kissé érthetetlen XD de azért jó...r.i.p. |
| 2. Dale Cooper (2007-07-31 11:40.39) |
| R.I.P |
| 1. Ansman (2007-07-31 11:40.16) |
| Elhunyt Michelangelo Antonioni világhírű olasz filmrendező - jelentette kedden az olasz tömegtájékoztatás. Hétfőn este, otthonában érte a halál. Családjának közlése szerint csütörtökön helyezik végső nyugalomra szülővárosában, Ferrarában. Antonioni, aki a hétfőn elhunyt Ingmar Bergman mellett a modern film egyik legnagyobb hatású mestere volt, szeptember 12-én töltötte volna be 95. életévét, de még az elmúlt években is készített néhány rövidfilmet. (Fotó: MTI)
A rendező a közép-olaszországi Ferrarában született, Bolognában szerzett közgazdasági diplomát, de már fiatalon a filmszakmát választotta, előbb kritikusként, később forgatókönyvíróként és dokumentumfilm-rendezőként. Első önálló filmjét, az Egy szerelem történetét 1950-ben rendezte. Igazi hangját az 1950-es évek végén találta meg az olasz polgári lét kiüresedésének ábrázolásával. A mai napig egyik legnagyobb remekművének tekintik A kalandot (1959), de legalább ilyen hatású volt Az éjszaka (1960) és a Vörös sivatag (1964) is. A 60-as évek második felét jellemző "ellenkulturális" mozgalmak olyan irányadó filmjeit készítette el, mint a Nagyítás (1966) és a Zabriskie Point (1969). Szüntelen kísérletező kedvére jellemző, hogy 1980-ban elektronikus eszközökkel készítette el Az oberwaldi titok című filmjét, sőt még videoklipet is készített az olasz rocksztárnak, Gianna Nannininek. 1985-ben súlyos agyvérzést kapott, félig megbénult és többé nem tudott beszélni, ennek ellenére felépülése után ismét dolgozni kezdett: 1995-ben Wim Wenders német filmrendezővel közösen forgatták a Túl a felhőkönt. Utoljára két évvel ezelőtt készített rövidfilmet Eros címmel. 1960 májusában Cannes-ban bemutatták Michelangelo Antonioni A kaland című filmjét, amely a negyvenhat éves rendező hatodik játékfilmje volt. A kaland női főszereplője az addig ismeretlen Monica Vitti volt. A színésznő feltűnik a rendező következő filmjében, Az éjszakában (1961) is, s megint csak ő a főszereplője, Alain Delon oldalán, a Napfogyatkozás című filmnek, illetve a Vörös sivatagnak (1964). Az intelligens és élénk, a neurózis határán álló (a Vörös sivatagban pedig idegösszeomlást kapó) Vitti-figura határozza meg a hatvanas évek elejének e filmcsoportját, melyre a képi gazdagság jellemző; e filmek a modern világban uralkodó erkölcsi zűrzavarról szólnak. A Vitti-filmek témái, ha nem is ennyire kihegyezetten, de már korábban jellemezték Antonioni munkáit. Az egzisztenciális zavar nem csupán korábbi játékfilmjeinek (például az 1950-es Cronica di un amore - Egy szerelem krónikája) szereplőit jellemezte, hanem korai dokumentumfilmjeinek a való életből vett figuráit is, így a sikertelen öngyilkossági kísérletet végrehajtókat, akikkel a Szerelem a városban című epizódfilmben 1953-ban riportot készített. Ahogy a rendező elhelyezi szereplőit a tájban, amely elnyeli őket és (különösen a Vörös sivatagban) sebezhetőnek, sőt jelentéktelennek mutatja valamennyiüket, annak már világos előzményei fedezhetők fel a korábbi filmekben. Ám csak a hatvanas években érintette meg mélyebben Antonioni merész modernizmusa a művészfilm iránt érdeklődő fiatal közönséget. A kaland sikere után Antonioninak módja nyílt rá, hogy nagyobb költségvetéssel készítsen filmet, s nemzetközi sztárgárdát foglalkoztasson: az erőtlen Marcello Mastroiannit és a morcos Jeanne Moreau-t Az éjszakában, a csodálatosan dinamikus Alain Delont a Napfogyatkozásban és a kissé ostoba Richard Harrist a Vörös sivatagban. Ezt követően Carlo Ponti producer felkérte, hogy nemzetközi koprodukcióban rendezzen filmsorozatot; ennek első darabja a Nagyítás lett, egy éles szemű külföldi megfigyelései a "London-rengeteg"-ről, David Hemmings főszereplésével és a Jeff Beck irányította Yardbirds közreműködésével. Hasonló recept érvényesült az amerikai campuslázadást bemutató Zabriskie Pointban (1969), amelyet az amerikai kritikusok kegyetlenül kifiguráztak, s újabb öt évnek kellett eltelnie, míg Antonioni be tudta fejezni a Ponti-féle sorozatot a Foglalkozása riporter (1975) című filmmel. 1972-ben, a kulturális forradalom virágzása idején Antonioni a kínai kormány felkérésére 220 perces dokumentumfilmet forgatott Kínában az olasz televízió számára. Vendéglátói keserűen csalódtak, s a filmet szenvedélyes hangon ítélte el a kínai sajtó, amiért a "rossz" Kínát mutatta be (akárcsak a Zabriskie Point esetében, melyet annak idején a rossz Amerika láttatásáért ítéltek el). Antonioni filmje, a Chung Kuo Cina valójában szelíd (ám a hivatalostól ugyancsak eltérő) képet fest az átalakulásban lévő társadalomról, amely nehezen nyílik meg egy kíváncsi külföldi pillantásai előtt. A Foglalkozása: riporter végére Antonioni és stábja kitalált, majd fel is vett egy snittet, amely talán az egész filmtörténet legjelentősebb felvétele lett: egy hosszú, lassú pásztázó svenk, mely egy szobában kezdődik, áthalad az ablakra szerelt vasrácsok között, körbejár az udvaron, majd visszatér, hogy benézzen az épületbe, ahol a szereplő, akinek nézőpontját a svenk kezdetben érvényesítette, most holtan fekszik: titokzatos fegyveresek ölték meg, akiket futólag mutatott a kamera, miközben körbejáratta tekintetét az udvaron. Következő filmjét, Az oberwaldi titok-ot (1980) Antonioni újabb nagy erőfeszítéssel teljes egészében videokamerával vette fel, elektronikus fényeffektusokat használva fel hozzá, majd az egészet áttette 35 milliméteres szalagra. Sajnos ez a technika nem érte el az Antonioni által kívánt hatást, s a film bukásához hozzájárult még a rendezőnél szokatlan, rosszul megválasztott melodramatikus történet is (Jean Cocteau műve, a L'Aigle á deux tétes - A kétfejű sas). 1980-ban egy méltató cikkben a francia Roland Barthes Antonionit mint a legjelentősebb modern művészt írta le, akinek jelszavai a "bölcsesség", az "éberség" és a "törékenység". Sehol nem ütköznek ki annyira ezek az értékek, mint az Egy nő azonosítása (1982) című filmben; ez a történet egy rendezőről szól, aki miközben női főszereplőt keres az új filmjéhez, új élettárs után is kutat, s a két törekvés kibogozhatatlanul összekeveredik az életében. Antonioni egész életművére jellemző, hogy az utazás többet ér a megérkezésnél. A megoldások nyitottak, és a narratív zárlatot egy bizonytalan erkölcsi megvilágosodás helyettesíti. A kiáltás (1957) és a Foglalkozása: riporter halállal végződik, Az éjszaka végén a pár bezáródik egy szerelem nélküli házasságba, de gyakoribb az, hogy filmjei utolsó kockáin úgy érezzük, a hős vagy hősnő tovább fog lépni. A rendkívüli, látszólag absztrakt montázs a Napfogyatkozás legvégén azt sugallja, hogy Piero és Vittoria kapcsolata befejeződött, de legalább ilyen erővel érezzük azt is, hogy mindegyikük életében lesz még szerelem. Antonioni 1985-ben súlyos szélütést kapott, amitől fél oldalára megbénult; úgy tűnt, a betegség pontot tesz filmes karrierje végére, de meglepő módon 1995-ben mégiscsak megrendezte a Túl a felhőkön című filmet, amely néhány saját elbeszélése alapján készült. Ezenközben a világ számos pontján rendeztek alkotásaiból retrospektív sorozatokat, melyek tovább öregbítették annak a rendezőnek a hírnevét, akinek életműve ma is élő és modern. (forrás: [link] ) |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu