Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Transformers Egy *Import - Angol hangot és angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
Árok *Magyar szinkronnal - Import* (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Dumb és Dumber kettyó - Moziverzum, 10:40 |
Éretlenek - Film Mánia, 10:45 |
Elveszett lelkek kútja - Filmbox, 10:50 |
Csak egy kis pánik - Film Café, 10:50 |
Kukori és Kotkoda - M2, 10:55 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Diane Lane (60) |
Balthazar Getty (50) |
Olivia d'Abo (56) |
Isabelle Nanty (63) |
Gabriel Macht (53) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Elon Musk - Vélemények |
Érkezés - Vélemények |
Donald Trump - Vélemények |
Dolgok, amik nagyon idegesítenek |
Mit hallgatsz most? |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
48 óra |
Uma Thurman |
2007-07-31 13:09.13 |
A fene ebbe a sok N betűs névbe! Nicholas Cage. |
2007-07-31 13:07.47 |
Bocs, de közben lemaradtam: Ron Perlman (Roy Scheider után). |
2007-07-31 13:06.27 |
Shania Twain. |
2007-07-31 12:52.40 |
Amerikai psycho |
2007-07-31 12:51.52 |
Leslie Nielsen. |
2007-07-31 12:50.40 |
Matt Damon. |
2007-07-31 12:46.05 |
Michael Douglas. |
2007-07-31 12:34.57 |
Nicole Kidman, Glen Close. |
2007-07-31 12:27.52 |
Elveszett gyerekek városa |
2007-07-31 12:26.19 |
Eddie Murphy. |
2007-07-31 10:01.39 |
Meghiszem azt!! Egyébként az Aerosmith-t én is csípom. Csak a Big One című kazettájuk van meg, de más zenéiket is szeretek. Közben eszembe jutott még: a Genesis, aztán a volt énekesük: Peter Gabriel, Gun's 'n' Roses, Falco. (Nem túl gáz? Bár a Jeanne nagy klasszikusa.) Aztán még: Billy Idol, Joe Cocker. |
2007-07-31 09:50.30 |
Ben Húr. |
2007-07-31 09:45.40 |
Hogy én is írjak valamit:
"Legyen házad, hét emeletes, lift, lépcső nélkül, oszt' a nyavalya rángasson föl s alá!" Nyócker |
2007-07-31 09:44.51 |
"Grisa! Azt a jó moszkvai NÉNIKÉDET!"
A tizedes meg a többiek. Eszméletlen jó az egész. |
2007-07-31 09:28.54 |
Bocs, hazudtam, hogy 18 éves korom előtt nem volt semmilyen állatom: egy közeli ismerőstől hoztunk el nekem egy kis japánkakast. Pistikének neveztük el. Irtó aranyos volt, kis fekete kukorékoló, imádtam! Éjszaka együtt aludt a nagy baromfikkal, de napközben kijött az udvarra és az egész kert az övé volt. Ez csak az ő kiváltsága volt. Azt szoktam vele játszani, hogy a ház előtti akácfákról téptem leveles gallyat és (én kívülről, ő meg belülről) "versenyt futottunk" a kerítés mentén! Nagyon muris volt, amikor a kerítés végén megállt és mintha tüsszögött volna és rázta a szakállát! Úgy szedte azokat a kis pipaszár lábait! Aztán egyszer, amikor az akkor tőszomszédunkban lakó öreg házaspárhoz átmentem a bácsival sakkozni (ő tanított meg, és snapszerozni is), mikor hazamentem, nagy szomorúság fogadott. Ugyanis Pistike már megkopasztva benne volt egy lábasban! Két verziója volt az esetnek: mindig nagyapám lába alatt volt, amikor a többi jószágnak enni adott, vagy a tojást szedte be az ólból. Nagyfaternak meg jó nehéz, vasalt bakancsa volt, és valószínűleg felé rúgott, a kiskakas meg nem volt elég gyors és agyonrúgta. A másik: a nagy kakas ment neki és ráborította a vályút, aminek a peremén állt és éppen kajált belőle. Nem tudom meg már soha, mi volt az igazság, de nagyapámra akkor nagyon haragudtam és nem voltam hajlandó egy falatot sem enni szegény Pistiből. Utána volt még egy kiskakas (Pistike 2), ugyanonnan, de azt már nem tudtam úgy megszeretni. Pistike 1 a kezünkből evett, nagyon a szívemhez nőtt! Aztán: mikor anyám meghalt, apámmal "bútoroztam össze", kemény 5 hónapra (még nagyon kicsi voltam, amikor elváltak). Amíg nem költöztünk össze, onnantól, hogy anyám befeküdt a kórházba, annál az ismerős házaspárnál laktam, akiktől a kiskakasokat kaptam. Nekik volt egy gyönyörű, vörös (lehet, hogy nem fajtatiszta) ír szetterük, Bundinak hívták. Nagyon megszerettem. Amikor hazaköltöztem, nekem adták. Apám viszont nem szerette a kutyákat, mert még kicsi korában megharapta egy, aminek a nyomát azóta is a lábán viseli. Addig-addig ármánykodott, mígnem eldöntötte, hogy nem kell nekem az a kutya és visszaadtuk a házaspárnak. Mivel a hapsi hivatásos katona volt, mikor megtudták a katonaságnál, hogy egy kiskorú fog ott lakni ideiglenesen, hazaadták a szolgálati revolverét. Egy nap apám azzal állt elém, hogy ne keressem a Bundit, mert nincs. Megütközve néztem rá, de már sejtettem, hogy az ő keze van a dologban! Bevallotta, hogy áthozták előző este az öreggel és (mivel a katonának "nem volt szíve!!"), ő lőtte fejbe a kutyát! Elásták a körtefa alá. Azt hittem, rögtön apagyilkos leszek!! |
2007-07-30 18:29.59 |
Nagyon szeretem! A végét megkönnyeztem. A második rész (Kaland San Francisco-ban) is megvan. Az is nagyon aranyos. |
2007-07-30 17:43.13 |
Na, nehogy már, még nem láttad?! Kultfilm, keríts rá sort, hogy megnézd! Egyébként nemcsak a majmok, hanem pl. az elefántok, meg egyéb állatkák is beállítanak a "cefrétől", így igencsak muris, amikor össze-vissza "pukedlizik" az elefánt, mintha le akarna térdelni, meg imbolyog. De ezen kívül is van benne számtalan poénos helyzet. |
2007-07-30 17:39.46 |
Szuper memóriád van, Maestro, thanks!! |
2007-07-30 14:36.33 |
Én a Cimborák két részét szeretem nagyon (Hegyen-völgyön és... a másiknak sajnos nem emlékszem a címére). Egy fekete tacskólány, egy magyarvizsla fiú és egy vadászsólyom kalandjait mutatta be, a régi magyar állat- és növényvilággal egyetemben. No meg a Gyöngyvirágtól-lombhullásig és a Sivatagi show. Ez utóbbiban eszméletlen, amikor a majmok berúgnak az erjedt gyümölcstől és cigánykerekeznek lefelé a dombról! |
2007-07-30 14:19.07 |
Dettó!! Ron Perlman az ÁSZ!! |
2007-07-30 14:09.42 |
Mit mondanak azok a bölcsisek, akik mindig csak salátát kapnak ebédre? Mindig tyak tyajáta van, mákoty tétyta tyoha tyintyen, battya meg a kujva Ityten! |
2007-07-30 14:01.46 |
Én is szeretem a lovakat. Danában-hajdanában még lovaskocsival hordták a kerületünkben a szódavizet, üvegben. (Aki gyártotta.) Akkoriban sokszor vettünk (pláne így nyári melegben) és amíg a kocsi a ház előtt állt, megsimiztem a pacit (Mancinak hívták, barna színű volt), kockacukrot vagy almát is adtam neki. Amikor meg szerdán vagy szombaton feljött egy ismerős vidéki bácsi a kétlovas kocsijával a piacunkra terményt árulni, volt, hogy hozzánk is eljött, ha rendeltünk tőle a tyúkoknak. Amíg hordták be nagyapámmal a búzát, kukoricát, én a saját vödrükből itattam őket. Ilyenkor mindig meg kellett támasztanom a lábamat, hogy hanyatt ne essek, mert a két ló egyszerre akart inni és ugye, csak az egyikük feje fért bele a vödörbe. A másik addig nyomta oda a sajátját, sürgetve az éppen ivót, hogy siessen. Csakhogy: amíg én hátráltam, ők jöttek felém! Így aztán szépen kikötöttünk a járdán, keresztben! A gazdájuknak kellett visszatolatni velük. Kétszer két lova volt, először a Laci és a Géza, majd, mikor ők már kiöregedtek, a Csillag és a Szedres. Csodaszépek voltak! Itt a kerületünkben egyébként (éppen a munkahelyem közelében) van lovarda is. A saját állataimra visszatérve: amíg nem volt sajátom, a környék összes kutyáját megsimogattam iskolába menet és onnan jövet is. Még az amúgy hamis pumikeverék is eldobta magát az út közepén, ha meg akartam simogatni. Persze, azért harapott is meg egypár, de oda se neki! Egy ismerős hatalmas fekete dogja pl. nekinyomott a falnak, úgy kedveskedett. Aztán mikor rosszkor nyúltam be hozzá a kerítésen (éppen elmenőben volt a gazdája és ideges volt, mármint a kutya), beleharapott a kézfejembe. Hála Istennek, nem erősen, még ki tudtam rántani a kezem a szájából, csak halvány piros csík jelezte a fogainak a helyét az ujjaim hátán. Akkor kicsit "betojtam", de más baj nem történt. Aztán, mikor hazaköltöztem az intézetből, a barátomtól kaptam egy fél éves cirmos cicát, akinek a Cili nevet adtam (gyerekkori kedvenc társasjátékom után). Úgy 1 évig meg is volt, akkor már annyi volt a kutyám, hogy inkább elköltözött, amúgy is vemhes lett. De ne szaladjunk ennyire előre! Első kutyám egy foxi-angol szetter keverék, szintén fél éves fiú kutya volt, ő már akkor a Totó névre hallgatott. Első éjszakát bent töltötte a lakásban (még nem voltak teljesen kész a kutyaházzal az unokatesóm és a barátom), amúgy is lakásból hoztam el. Ott feküdt az ágyam mellett, egyszer csak arra ébredtem, hogy ahogy fordultam, szőrt fogott a kezem. Kinyitom a szemem, hát Totó ott feküdt mellettem! De nem ám akárhogy, hanem hanyatt, és fejjel lefelé! Így, amikor hozzáértem, akaratlanul is a f***-át érintettem meg!! Na, le is zavartam rögtön! Összebarátkoztattam Cilivel is. Bár a cica orron karmolta első félelmében, a kutya akkor sem gerjedt be, így Cili rájött, hogy nem akarja bántani és onnantól jóba lettek. Kedvenc játékuk volt, hogy Totó a grabancánál fogva húzta a két lába között, a hátsó lábai a földet seperték. Éktelenül nyávogott! Amikor rászóltam a kutyára, elengedte és úgy nézett rám, mintha azt kérdezte volna: Miért zavarsz meg a játékunkban? A macska pedig csak nyújtózkodott, ahelyett, hogy elszaladt volna. |
2007-07-30 12:36.43 |
Köcce:) |
2007-07-30 12:27.44 |
Ha már W.C.-feliratok, nekem is eszembe jutott egy: Ha rövid a farkad, közelebb kell állni, nem kell a budiból óceánt csinálni! |
2007-07-30 12:22.42 |
Na, pontosan idézni tudni kell!! Helyesbítek: "Kijelentem, hogy: RECECE!" |
2007-07-30 12:20.22 |
Tudom, ez nem ide tartozik, mert van az idézéseknek külön topic-ja is, de: "Én mondom, hogy: RECECE!!!" Súlyos!!!! Egyébként minden rajzfilmet szeretek (van is jópár darab nekem, magyar, külföldi egyaránt). Sandokan-ra visszatérve, gyerekkorom hülyesége: Sandokan, lóg a fán, számolgatja a szőrt a f***án!! (Bocs!, amúgy én is szeretem, nekem is megvan a sorozat, meg a folytatása is: Sandokan, a felkelő - A Tigris él címmel.) |
2007-07-30 12:02.00 |
Tegnap "magyar rajzfilm-napot" tartottam. Keztem a Hófehér-rel (ismét jókat röhögtem rajta!), aztán a Vacak, a hetedik testvér, majd a folytatása: Vacak, az erdő hőse. Majd a Hercegnő és a kobold (ennek az utóbbi háromnak a zenéjét mindig megkönnyezem), és a Sárkány és papucs. És, hogy megint jókat derüljek, a Nyócker! Halálos!! Végül a Húgó, a víziló (hogy ismét érzelmesre vegyem a formát). |
2007-07-30 11:48.54 |
Az én ciccantásaim kint és bent is vannak, attól függően, hogy otthon vagyok-e, vagy sem. Általában, ha eljövök dolgozni, akkor kikéredzkednek, ha meg hazaérek, ott toporognak, mint a tojó galamb, az ajtóban, hogy engedjem már be őket! (Persze sűrű nyervogások közepette!) Akkor aztán nekilátnak enni (vizet teszek ki nekik a teraszra, kaját azonban azóta nem, amióta belementek a hangyák). Reggel esznek, aztán amikor hazaérek, onnantól amikor akarnak, mert felhúzom a redőnyt a szobaablakon, és addig le sem engedem, míg újból el nem megyek otthonról. Ezért aztán egész álló éjszaka ki-be ugrálnak, ha nem alszanak. Utcafronti a házam, így egyből a járdán landolnak. Vörösre tettem cicanyakörvet is, Selymes azonban nem kultiválja. Vöröst a jó múltkor egyik reggel, amikor hívtam haza reggelizni, sántítani láttam. Egyből vigyázz-ba állt bennem a kaki, hogy mi lelhette, de "csak" a nyakörv volt túl laza, így az egyik mellső lábával belelépett. Egyből felraktam a szobaablak külső párkányára és levettem róla az örvet (egyelőre rá sem tettem, hadd nyerje vissza a nyakszőre a régi állapotát, mert látszott rajta a nyoma). Amúgy nagyon barátságos mindenkivel, nem úgy Selymes! Még az én karomból is seperc alatt lekéredzkedik. Pedig őt 8 hetes korától nevelem. Olyan édi volt, amikor hozták! Találkoztam a közeli sarkon a csajjal és a kislányával, akik hozták és egyből vittük az állatorvoshoz, aki kb. 3 percnyire rendel tőlem. Csórikámat "megszadizta" a doki (oltás, fül rühtelenítése, stb.), aztán vittük haza, ahol már minden készen állt a fogadására. (Ez különben 2 éve, november 4-én volt, pénteken, akkor kaptam fizut és egyből megvettem neki a szükséges felszerelést.) Amikor kiraktuk az ágyra a hordozó ládából, körülnézett, aztán a tőle kb. 10 cm-re fekvő hatalmas plüss golden retriever-hez ment és elkezdte rajta a cicit keresni! Azt hittük, megzabáljuk!! Jót nevettünk, mire odakucorodott a kutya hátsó lábához és elaludt. Mikor felébredt (már csak ketten voltunk), evett és ismét pihent. Kisvártatva leugrott a szőnyegre és a közepén keserves sírásba fogott. Gondoltam, alomra szeretne menni. Beletettem a ládába. Mire csórikám kiadta a kaját, de elölről! Kicsit megijedtem, hogy nehogy beteg legyen, de többet nem csinált ilyet. Gondoltam, hogy a doki "szadizása", meg a hirtelen sok evés megtette a hatását. Másnap sajnos dolgozni kellett jönnöm (szombat dacára, mert ünnepet dolgoztunk le) és fájó szívvel hagytam otthon. Előző este még bemutattam a (akkor még csak) két kutyámnak. Letettem a teraszra és beengedtem a kutyákat. Zazi tiszta izgalom lett, de Archie mindig rámorgott, ha oda akart menni a cicához, mintha védeni akarta volna. Lényeg, hogy nem bántották (mondjuk, már "lemeóztam" előtte a kutyákat, hogyan viselkednek a macskákkal). Szombaton aztán délután elmentem a barátnőmmel a közeli TESCO-ba (meg volt beszélve) és már este volt, mire hazaértünk. Ő akkor látta először a cicát. Ült a széken és felrakta az ágy felőli lábát az ágy szélére, mire Selymes felágaskodott és nemes egyszerűséggel beleakasztotta a karmát a barátnőm lábfejébe! Még szerencse, hogy csak a bőrbe és nem mélyebbre! "Jujj, te! Na, mész anyádba!!" - mondta ő, fájdalmasan felszisszenve. Én jót nevettem. Hála Istennek, még csak nem is vérzett a lába. Azóta, ha jön hozzám, mindig megsimogatja őket, egyedül a kutyák elől szalad, mert szeretnek felugrálni és félti a ruháját. A kutyák mindig kint vannak az udvaron-kertben, de ha jönnek a keresztgyerekeim és egy ismerős család kislánya vendégségbe, és kérik, hogy engedjem be őket a lakásba, 1-1 órára megteszem. Na, akkor megy ám a rajcsúr az ágyon! "Kicsi a rakás"-t játszunk. Az a helyzet, én főleg azért szeretem ennyire az állatokat, mert már amióta az eszemet tudom, mindig akartam valamilyen saját állatkát, de anyám és nagyszüleim (főleg az utóbbiak) nem engedték, mert a haszonállatok- és kert volt a minden, max. csak megkötve lehetett volna kutyát tartani. Macska mondjuk elkelt volna, mert a baromfiak terményére (kukorica, búza) biztos jöttek az egerentyűk. Dehát az Istennek sem lehetett rábeszélni őket. Aztán 14 évesen egyedül maradtam (másfél év alatt mind a hárman meghaltak) és apám intézetbe adott. Mikor 18 évesen kijöttem, visszaköltöztem a házba (anyai örökség), akkor első volt, hogy egy kutyát szerezzek. Ha érdekel benneteket, majd róla és a többiekről is mesélek. Naplót azért nem vezetek róluk, mert azért minden nap nem történnek olyan érdekes dolgok, de elég gyakran. |
2007-07-30 11:16.42 |
Külföldiek közül a Kiss-t, a Dire Straits-t, a Z' Z Top-ot szeretem (az utóbbi napokban az első kettőt nyomatom otthon sokat, megvan MP3-ban az összes lemezük). Magyarok közül a Karthago-t, a Korált, Vikidált, a régi EDDA-t (Patakytól szerintem csak a lakodalmas a gáz, bár jót derültem rajta), a Piramist. |
2007-07-30 11:05.28 |
Mert a szemben lakó szomszédom (Isten nyugosztalja!) Mary-nek nevezett el (mivel Mária a keresztnevem), a felesége meg Lujzának, így a kettő összevonva, angolosan lett Marylou. Elég sokan hívnak így, nekem tetszik. A kettes szám mellette meg azért, mert simán már foglalt volt ez a név. |