Nem vagyok oda a mai gagyi animációs filmekért (inkább a halál, mint még egyszer a Shrek), de ez nálam abszolút nyerő volt. Nem is maga a történet, hanem a karakterek, főleg a pingvinek és persze a hipochondriás zsiráf, meg persze a poénok, amiket jó időben, jó helyen használtak.
Minimum egyszer mindenképpen érdemes megnézni:)

Harry Potter és a Főnix Rendje - Miért szereted Pitont???

2009-05-11 19:41.24

Pitont én úgy szeretem.....:D Szegény lelkileg megkínzott, a sötét, fekete külső érző és szenvedő szívet takar...igen, kifejezetten az a vesztes (erkölcsileg győztes) típus, akin megesik az ember szíve:)

A legjobb filmzenék!

2009-05-08 18:29.00

Hogy mondjak igazi filmzenét is:
Az időgép
http://www.youtube.com/watch?v=L6I--iHU4qs

A faun labirintusa - Vélemények

2009-05-08 18:05.00

Persze, szerintem sokan úgy álltak, hozzá, hogy míg a faunt meg nem látták, úgy gondolták, hogy igaz, amit a kislány lát...bár komolyan, nekem akkor sem jutott eszembe, hogy nem létezik a világa:)
Vidal valahogy kimaradt, pedig ő nagyon megragadt bennem, hiszen éles ellentéte Ofélia álomvilágának az ő valóságba rántó kegyetlensége. Szerintem a kislány után neki volt a második legjobban felépített karaktere, a múltbeli emlékei, a hidegsége, az egész "őrült" lénye, ami a végére az elbukásával kiteljesedett rajta...és a legérdekesebb az volt, hogy a végén nem vett erőt rajta egy pillanatra sem némi megbánás, vagy egy félpercnyi "jóság", eszébe sem jutott, hogy ne lőjön le egy ártatlan kislányt.
Elgondolkodtató, hogy ő mit látott Oféliában. Gondolom, alapból teher volt neki, de nem volt más választása, mint őt is magához venni, ha az anyját akarta. Különben a mandragórás jeleneten kívül nem igazán mutatkozott meg a köztük lévő ellentét, a filmben külön létezett Vidal és külön Ofélia, igazán a legvégén kapcsolódott egybe a szerepük: a fantázia és valóság harca, ahol mindkettő győzött végül...

2009-05-08 17:40.18

Nem látok tündéreket:P De azért biztos, hogy vannak:)
Már értem, hogy miért nem fér bele Meked...na de ki mondja, hogy csak a valóság komoly?:)

2009-05-07 19:08.54

Nem, előbb megmutatta a könyv azt a sok vért, aztán lett rosszul az anya, és ezután jött a mandragóra, amikor javult a nő helyzete és aztán megint jött a baj, miután elégette azt.
Szerinted miért nem fér bele ebbe a kategóriába, hogy igaz legyen a képzelgése / légyszi, légyszi, ez úgy érdekel:)/?

2009-05-07 19:02.02

Igen, de aztán hozzátettem, hogy inkább mondjuk úgy, valahogy más szemszögből látom, mert kb. mintha rólam szólna az egész. Olyan volt, mintha nekem kellene a próbákat kiállnom azért a másik világért...ezt a nem értik dolgot kicsit úgy gondoltam, hogy nem lehet teljesen megérteni miről szól, ha alapból úgy áll hozzá valaki, hogy ez a valóságban lehetetlen...nah, ezt most nem sikerül értelmesen megfogalmazni:)
A zsenialitás nem kétség, és értem, hogy másoknak nyitott marad a vége, de nekem abszolút bezáródott azzal hogy a kislány meghalt és átkerült a saját birodalmába - bár valószínűleg ezért volt az a jelenet, mikor nem látszott a faun, hogy mindenki azt vélje, amit akar arról, létezett-e igazából.
A Faun eleinte nekem is negatív volt, talán különös kinézete miatt (hát nem egy Tumnusz:)), de idővel ő lett a "biztonságos pont", az, aki abban a rideg, kegyetlen világban reményt ad a jobbra.
Képzeletbeli játszótársam nem volt, de én máig hiszek a pl. a tündérekben /KELL HOGY LEGYENEK, ne nevess, BIZTOS? HOGY VANNAK:)/
A vége neked hideg volt? Nekem ez tűnik érdekesnek. Egyrészt nehéz lett volna leugrani arról az ötméteres székről, másrészt az túl amerikaias lett volna, ha karkitárva rohannak egymás felé, végül is ez nem a szokásos happy end.
Szerintem nem volt véletlen, hogy olyan magasan ültek, meg ugye rengeteg ember ült egy emelvényszerű helyen, kicsit olyan volt, mint amikor egy focista élete első igazi nagy meccsén befut a szurkolóktól rogyadozó stadionba, senki nem köszönti átölelve, csak körülnéz; ez szinte katartikus, felemelő érzés - na pont ezt éreztem a végén.
A drámát én is szeretem, pont azért, mert abban is van valami felemelő, ahogy mindig valami felsőbb, "isteni" törvény győz a világ felett...

A legjobb filmzenék!

2009-05-06 19:13.46

Ugye?:P Nem is értem, miért ő kapta ezzel szemben:P:P
Na jó, komolyan, nekem ez feledhetetlen:)

Séta a múltba - Vélemények

2009-05-06 18:36.12

Nicholas Sparks: Karácsonyi angyal

A legjobb filmzenék!

2009-05-06 18:27.07

A Sailor Moon milyen szinten számít filmnek?:)
A zenéje feledhetetlen:)
http://www.youtube.com/watch?v=_5vmVHziyDs

A faun labirintusa - Vélemények

2009-05-06 17:48.34

Sokat gondolkodtam, hogy leírjam-e a kommentem, mert sejtem, hogy lesznek, aki tiltakozni fognak az ellen, amit kijelentek, de miután végigolvastam az összes hozzászólást, rájöttem: az emberek nem igazán értik ezt a filmet.
Vagy mondjuk inkább úgy, nem abból a szemszögből látják, amelyikből a legtöbbet adhatná, mert hiába elcsépelt közhely, de kevés olyan ember él, aki ne felejtette volna el, milyen volt, amikor még tényleg elhitte a tündérmeséket.
Bevallom, nekem már az első jeleneten könnyes lett a szemem (akkor el lehet képzelni a továbbiakat), és a film során nem egyszer a szám elé kaptam a kezem és döbbentem meg, mert a legfőbb dolog amit éreztem, ahogy néztem, az volt: Úristen, hiszen ez én vagyok...(Na jó, inkább emiatt tanakodtam, írjak-e véleményt, mert ha írok, akkor úgyis elmondok mindent amit gondolok, de olyanokat is, amiket még soha senkinek nem meséltem - és kívülálló szemmel nézve megértem, hogy enyhén hülyének tűnnék)
Ezt az "én vagyok"-ot úgy kell érteni, hogy 10 éves koromban teljesen ugyanígy gondolkodtam, hittem, reméltem, mint Ofélia, nekem is volt saját fantáziavilágom, ami be kell látnunk hihetetlenül ritka, hiszen ma már a hat évesek szinte jobban ismerik az öldöklős számítógépes játékokat, mint a meséket - csakhogy az én életemből valahogy kimaradt az a korszak, amikor mindebből kinövünk, és bár jól titkolom, de nincs olyan nap ma se, mikor majdnem 18 évesen még vissza ne gondolnék arra a "régi" kis világomra, amiben szégyen, nem szégyen, még ma is hiszek.
/"Lehet, hogy Te elhagytál engem - de én nem hagylak el Téged" Hamvas B./
És azt hiszem, ez az a nézőpont, amiből a legérthetőbbé válik a film, amikor nem csak a "persze, gyerekkoromban én is.." szöveg marad meg bennünk, hanem az érzés is, vagy hogy a faun láttán akaratlanul is azt sóhajtjuk: kérlek, gyere el, és mondd nekem is, hogy minden igaz, amiben hittem.
Persze, én sem siklottam el azok mellett, amiket leírtatok, a hatás, a képi megjelenítés, a párhuzamok a történet két szála között, ez mind nagyon szép és jó, csak láttam benne még valamit, olyan csodáját és szomorúságát a gyermeki hitnek, aminek az elvesztésétől még most is félek, hiába sikerült megőriznem eddig ( ez egyből más értelmet ad a filmnek), és a végén nem azért sírtam, mert meghalt a kislány, hanem mert tudtam, hogy végre "hazament".
A legjobban igazából azon képedtem el, mikor ilyeneket olvastam:
"fantáziavilágba menekül"
"nem volt egyértelmű, vajon képzeli-e a birodalmát vagy tényleg létezett"
"szomorú, amiért ilyenekben kell hinni, hogy boldog lehessen"
Az az igazság, hogy míg az ilyen hozzászólásokat nem olvastam, egyszerűen eszembe se jutott egy pillanatra sem, hogy Ofélia talán képzelődik, így eléggé meglepett a dolog. számomra elképzelhetetlen volt.
Még annál a jelenetnél sem, mikor mutatták, hogy a mostohaapja nem látja a faunt; gondoltam talán csak a kislány láthatja, hisz ő az elveszett hercegnő, vagy hogy mert Vidal már úgysem hisz ezekben a mesebeli lényekben.
Emiatt külön örülök, hogy olvastam valaki hozzászólásában, hogy a rendező kifejtette: Ofélia nem csak képzelte a dolgokat.
Apropó, a faun tagadhatatlanul érdekesre sikeredett, kissé talán visszataszító, mégis van benne valami "elvarázsoló" (talán maga a létezése),igazából nem nagy szeretetet, vagy rajongó imádatot érez iránta az ember, inkább valami áhítatos reményt arról, hogy igenis van egy hely, ahol nincs fájdalom és szomorúság, csak jó dogok.
A kéz-szemű lény előtt meghajlok, nagyon jól kitalálták, nagyon jól kivitelezték, félelmetesre sikerült.
Tulajdonképpen az szomorított el legjobban a filmben, hogy a lánynak meg kellett halnia ahhoz, hogy visszatérhessen a birodalmába és boldog lehessen; na meg az, amin most úgyis napokig agyalni fogok: hogy értem miért nem jött el egy faun sem, mikor 10 évesen én is azért könyörögtem, hogy mentsenek ki ebből a világból?
Szóval, így a végére érve, nem akarok senkit megbántani, nem nézem le senkinek az egyéni véleményét, érzéseit vagy meglátását a filmmel kapcsolatban, sőt rengeteg remek gondolatot olvastam, csak sajnálom, hogy mások nem láthatták vagy érezhették azt a filmben, amit én ezzel a sajátos idealista világképemmel...
"a Földön kevés jelét hagyta hátra életének, amik csak azok előtt válnak láthatóvá, akik tudják, hová kell nézniük."

A múmia és a sárkánycsászár sírja - Vélemények

2009-04-25 15:14.55

Kár volt leforgatni a filmet. Az még hagyján, hogy nem Egyiptomban játszódik (ami pedig a Múmia- filmek alapja), de hogy az első rész után 21 évvel, az már kicsit húzós....ha véletlenül - Isten óvjon minket - jönne egy 4. rész, abban O'Conellék már járókerettel üldöznék a múmiákat?
A legrosszabb húzás persze tagadhatatlanul az volt, hogy új szereplő alakítja Eve karakterét. Szomorú, hogy ott a messzi Hoollywoodban még mindig nem jöttek rá, hogy egy ilyen jellegű változtatás nagyot buktat a filmen; és lássuk be, nagyon-nagyon hiányozott a filmből Rachel Weisz.
A hangulat volt a legrosszabb, semmit nem hozott vissza az előző két filmből, mintha nem is annak a folytatása lett volna...nem is osztályoznám inkább...

Kedvenc könyv

2009-04-25 09:53.01

Pierre La Mure: Moulin Rouge
Bevallom, mikor nekikezdtem, abban a hitben éltem, hogy ez a film könyvváltozata lesz, de egyáltalán nem. Henri Toulouse-Lautrecről, a festőről szól, gyermekkorától a haláláig követhetjük nyomon az életét, a szerelmeit, betegségét regény formájában.
Nagyon jó volt, és még a Moulin Rouge megszületése is benne van:D

művtöri-topic

2009-04-22 17:15.54

Igen, sejtettem, hogy így fogsz érezni - ez az a valami, amitől jó festő lesz az ember.
Mondd, ugye meghívsz majd a kiállításodra, ha kész vagy ezekkel a már most mesterműnek hangzó festményekkel? Nagyon szeretném látni őket.
Apropó, mostanában én is festegetek, de sajnos még nagyon az elején vagyok, nem gyakoroltam eleget az évek folyamán, hagytam elveszni a tehetségemet, úgyhogy még csak ehhez hasonlókat tudok készíteni:
[link]
De majd igyekszem, hogy egyszer felérjek a Te festői nagyságodhoz:D

2009-04-20 17:12.06

Nahát, ez tényleg nagyon jó:)

2009-04-19 09:34.51

Megmutatnék Neked egy másik utánozhatatlan alkotást:
[link]
Nem szégyellem bevallani, de én megkönnyeztem a mű témáját és képi világát...úgy éreztem, a színek szinte a lelkemig hatolnak....azt hiszem, én meg inkább elégetem a saját Munkácsymat, mert többre értékelem az ilyen jellegű, igazi tehetséget:D

2009-04-18 15:05.10

Ez tényleg csodálatos...szinte úgy érzem, fejet kellene hajtanom a művészet eme fenséges magassága előtt...azaz átmenet a sötét és világos szín között....az a szinte áttetsző, alig látható fény-árnyék játék.....a minták és formák bámulatos használata......irigykedem, őszintén irigykedem...:)

2009-04-18 13:54.21

CHARLES A. PHILIPPE VAN LOO -tól
[link]
Ez nekem úgy tetszik:)

Kedvenc könyv

2009-04-18 08:58.40

Szerintem ez nem így van:) Én nagyon gyorsan olvasok, ha jó könyv, akkor egy 500 oldalasat kiolvasok egy nap (nem is egy példa volt már rá), és mégis emlékszem:)
Bár igaz, kiskoromban sosem hitték el anyámék sem, hogy tényleg elolvasom a könyveket, olyan gyorsan mentem végig rajtuk:D

Anime/Manga, avagy aki rajongó az ide jöjjön

2009-04-16 16:14.58

Kiskorában mindenki tesz ilyet...:)

2009-04-16 16:03.23

Hát...szerintem az emberek nag többsége nem tartozik a kifejezett jó karakterekhez, bár a rosszakhoz sem...nagyon-nagyon átmenetesek...

2009-04-16 15:55.38

Nem azt mondtam, hogy nem kellenek rossz karakterek egy filmbe, animébe, mert az hülyeség lenne, csupán azt, hogy én nem nagyon tudok velük azonosulni...jajj, ez a csillagjegyem miatt van:P A Mérlegek az igazságra buknak, a rossz arcok pedig igazságtalanok:)

2009-04-14 18:40.45

Áh, mondj egy olyan filmet, amiben valaki makulátlannak van beállítva:) Emellett, a jó karakterek is gyilkolhatnak éppen, az tesz valakit jó vagy rossz szereplővé, hogy mi a motivációja.

2009-04-14 18:39.11

Na jó, akkor felvethetjük azt a kérdést is, hogy milyen magasabb cél van, amiért nekünk jogunkban állna megölni valakit? Persze, 10 élet bizonyos szempontból többet ér, mint egy - de az nem magyarázat, hogy az utamban álltak.
A tipikus jófiúk ilyenek lennének:) Ez is nézőpont kérdése,: mi számít neked nyálasnak és mi másnak? Az igazság már önmagában sem lehet sületlenség.
Szóval nekem egy rosszfiú - néhány kivétellel - nem érdekes vagy értékes karakter, mert a saját törvényeiket veszik semmibe és magukat alázzák meg a legjobban.

Hiányolt fórumozók!

2009-04-14 18:32.27

:D:D
Szegény kapitány, már nem vagy egyedül, itt vagyok én is:)) Vagyis tudod, tavaly még kicsit egoista voltam, most már tökéletes:)

Anime/Manga, avagy aki rajongó az ide jöjjön

2009-04-14 18:30.04

Miért életszerűbbek? /nem kötözködés, tudod, természetes kíváncsiság:)/
Az előző hsz.-ben írtam, hogy miért nem tudok velük túlságosan azonosulni - pont azért, mert milyen értelmes motiváció van arra, hogy olyat tegyünk, amiről tudjuk, hogy rossz? Persze, leszámítva, ha megzsaroltak, megfenyegettek, stb....de szerintem érted, mire gondolok:)

2009-04-14 18:26.10

Ez nézőpont kérdése:))
A rossz karakterekben max. az a cool, mikor leesik nekik, hogy rosszak...
Persze ennek is van sok fajtája, de hol cool az, aki a legjobban azt élvezi a világon, ha más szenved? Ha másnak valami fáj?
Valahol elég szánalmasak, mert olyat tesznek, amiről valószínűleg ők is tudják, hogy nem jó és MÉGIS megteszik...
És még az sem menti fel őket, ha jól néznek ki:P:P

2009-04-14 15:35.39

Igen, a pasim, aki vámpírkirály:P

2009-04-14 15:35.12

Jajj, nehogy komolyan vedd:))

elejére 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk