semmilyen várakozást nem fűztem a filmhez, a sztorit sem nagyon ismertem, de ahogyan "épült fel" lassan, úgy borzadtam el.
először is marhára aktuális a téma, pont filmre kívánkozik, az iszlám terrorizmus úgy általában, ártatlanok meghurcoltatása, blabla, de persze jól szájbarágja az amcsi kormány kegyetlenségét, sőt, leginkább csak azt, ami nem baj, csak abszolút közhelynek számít már, semmi árnyaltság a moziban, ami egyébként nagyon is elvárható lenne... előítéletes a film minden szempontból.
adva van egy "főszereplő", aki alig szólal meg, ő az öthónapos újonc, akinek első alkalommal adatik meg végignézni, ahogyan egy teljesen ártatlan egyiptomit vallatnak és megkínoznak (mellesleg az egész kínzás alatt, szóval a film felében csak ugyanazt a kérdést tudják kérdezni tőle, ki az a rasid, aki őt hívta, és mit akart), mígnem annyira megtörik, hogy bevallja, amit nem követett el. a felesége amúgy egy fehér amcsi nő természetesen (reese witherspoon, talán egészen meglepő, de elviselhető), senki nem tudja, a férje hová tűnt a gépről, amiről biztosan leszállt, a feleség fősulis kapcsolatait bevetve nyomoz, fú de idegtépő, de aztán semmilyen eredménnyel nem jár a nyomozása, pedig az egész film alatt tart - talán kevés lett volna witherspoon-t a film elején és végén mutatni, nem tudom, de funkciójában tényleg csak ennyi volt. az egyiptomi tagad, de hoppá, mert a történet 3 szálon fut, először azt hittem, a bábel-t nézem, aztán a sok csöpögéstől a korcs szerelmekbe csapott át hirtelen, ahogy filmjét személyessé téve a rendező azt próbálta beadagolni, hogy akár arab, akár csak terrorista, mindenkinek a család a fontos, ettől vagyunk emberek. nos, ez a mozi fő üzenete, és a legérthetőbb részlete is egyúttal. folytonos ugrálgatás van, van egy fiatal srác, aki valamilyen módon kapcsolódik a többiekhez, hős szerelmes, de egy terrorszervezettel áll kapcsolatban, amit a csaja nem tud, és azt kérik tőle, hajtsa végre szent küldetését... az összefonódások teljesen klisészerűek, ahogyan az egyes eseményeken át láthatjuk kirajzolódni a szereplők történeteit, fantáziából kevés van, csak ideológiát látunk.
a fő tanulság az lenne, hogy az arabok nem mind terroristák, de hogy ezt egyáltalán nem tudták szétválasztani, inkább annak tudom be, hogy nem is tudta a rendező, hogyan kell. de, fogadjuk el, ezt akarta közvetíteni. persze a vég az heppi end, egyszercsak haza engdeik a megkínzott férjet, mert gyllenhall (aki alig szólal meg) megkönyörül rajta, és szembemenve fejeseivel elintézi, hogy visszajusson családjához, így a feleség, aki hiába nyomozott, azt látja, hogy a férje ott áll a kertben. szegény, de mi a francnak kellett ilyen szálat elindítani? ugye kettős a mondanivaló, a kormány csak védol, fúj, de van mindig egy lelkismeretes köztük, aki ezt nem hagyja, de egy teljes filmnyi idő kell neki, hogy észhez térjen. rendkívül vontatott film, alig történik valami, van benne egy szokványos keret, amúgy persze létező dolgokat ábrázol, ezért is nem 1es. csakhogy szétcsurog a film, a dráma és a politikai krimi között bizonytalanul egyensúlyozva, és még szerepel benne meryl streep, úgy összesen 10 percet, mindig alig vártam, hogy felbukkanjon, mert az azért örömteli volt. ő amúgy gonosz, nagyon gonosz, az üvöltöző, férjét követelő witherspoon-nak szemrebbenés nélkül képes elmondani, hogy nem tudja, miről beszél, és csak úgy ott hagyja.
az idegesítő az volt a filmben (mindezeket leszámítva), hogy teljesen együtt érez az ember a meghurcolt egyiptomival, persze, és a magát felrobbantó srácot is megszereti, de rajtuk kívül kik azok az arabok a filmben, akik se nem ártatlanul megkínzottak, se nem terorristák, se nem arab fejesek? senki, hát senki, ez a baj, ettől lesz igen egyoldalú, és a fejünk felett elbeszélő, amiből egyedül az lényeges, hogy tessék, erről az egész kérdésről ezt kell gondolni, mert ez az igazság. ami esetleg erénye, hogy merte úgy ábrázolni a CIA-ét, mint kegyetlen rohadékokat, oké, de talán már ez sem olyan új.
rendkívül sajnáltam, hogy nem a 9kor kezdődő ügynökséget néztem meg inkább.
|