hú, hú, hú!
hát ez odavágott a falhoz rendesen. kezdem ott, h aki olvasta a könyvet, az megkapja amit szeretne, viszont - és ezt a filmrevitel szempontjából jó húzásnak tartom - annak csak egy vékony, de baromi ínycsiklandó szeletét. ami mondjuk épp a könyvhöz csinálhat kedvet. aki meg nem olvasta, az láthat egy fifikásan összerakott, pergő ritmusú, tömény keverésű filmet, ami bizony megüli majd a gyomrát. (érdekes, a gomorra szó vhogy a "gyomorfekély"-re emlékeztet engem, és azt hiszem, ez helytálló, hiszen a camorra legalább ennyire aljasan támadja "nápoly szervezetét" - de nem évtizedek, hanem legalább száz év óta. a kisemberek, a legátlagosabb átlagemberek mindennapjait, és nincs olyan, h vki nélkülük élje az életét (kiváltképp ha a kikötő közelében lakik). és ha azt hiszi, nincs benne, akkor a főnöke van benne, vagy a gyereke és a haverjai, akiket mintha más nem is motiválna, csak h a camorrának dolgozzanak. megjegyzem, mind tejfelesszájú utcagyerekek, akiket már rég nem köt le sem a tévé, sem a számítógép, mert nincs is rá szükségük. itt a fegyverekre van szükségük, az üres gyártelepeken és a tengerparton tony montana szövegeit idézve lövöldöznek a vakvilágba, és elhiszik, h majd ők "egyedül megcsinálják".
le kell szögezni, ez nem maffiafilm, bárki bármit hisz, ahogy a regény sem a maffiát "leplezi le": nincs itt semmi keresztapáskodás, meg consilierik, bár karriertörténetek vannak. a kiskamaszok többsége azt hiszi, h ha a helyi kisfőnököknek dolgoznak, biztonságban vannak (családjukkal együtt), és pénzt is kereshetnek. nem, nem. a helyi kisfőnökök itt már azt sem tudják, kik dolgoznak nekik. a "maffiánál" ugye épp ellenkezőleg működik, a "te családod a mi családunk is", hisz jól kell ismernünk a másikat. itt a saját alkalmazottaikban sem bíznak meg. és már rég idejétmúlt megállapítás (amellett nemkicsit demagóg) a szervezett bűnözés mindenféle tetteire (és megejelenési formáira) rásütni, h "az a maffia műve". nem, nem. a camorra a nápolyi alvilágból induló láthatatlan folyamat, amely az egész világot behálózza., és bizony itt már nincsenek olasz kalapos gengszterek, akik vendettát hirdetnek egymás közt: itt focimezes, napszemüveges, papucsos, kokainfüggő tahók vannak, aki eltakarítják, aki felesleges, minden üzengetés nélkül. sunyi csapdákba állítva nyírják ki a fizetőképtelen kisembereket, meg azokat, akik beleköptek a levesükbe.
csupán a tisztánlátás kedvéért: nápolyban, de leginkább a város déli részén a szervezett bűnözésnek 4 változatát különítik el a "bennfentesek": a ndranghetát, a sacra corona unitát, a maffiát, és persze a camorrát. attól függően persze, melyik mivel és hogyan foglalkozik. egymással persze van kapcsolódás. a camorra a külkereskedelmet, azon belül is a kikötői forgalom jelentős hányadát birtokolja. a legolcsóbb papucsoktól a legdrágább farmerokon, napernyőkön, kabátokon és öltönyökön át a legelitebb órákig minden átmegy a kezükön, ráadásul a nápolyi kikötőbe érkező hajókról még azt is tudják, h éppen figyeli-e a vámőrség, v tervez-e egy razziát - ilyenkor jól bevált módszer, h a "problémásabb rakományokat" (amiket a szállítóleveleken sem jegyeznek, tehát gyakorlatilag "nem léteznek": csak így lesz tiszta haszon az országba érkező áruból) a szállítóhajók elejére helyezik, mert azt a vámosok egyszerűen nem vizsgálják. háttér vége, ez a könyvből jobban kiderül, akit érdekel, olvassa. (javaslom is, kicsi ébresztő gyanánt a tunya, puha agyaknak.) a filmben mindebből annyi van, h egy kikötőben rakodnak a kínaiak. és az olaszok. meg az albánok. és a stb. stb.
nos a film 5 történetszálra bontható, 5 kis szeletet kapunk a szervezet "működéséből", 5 megdöbbentő történetet: egy szabóét, akit megvesznek a kínaiak, és aki később az olcsó kínai munkások által összevart ruhatervét scarlett johanssonon látja viszont a tévében; két kamaszét, akik meglesik, h hova rejtik a "kapitányok" a friss fegyverszállítmányt, majd az egészet megfújják; egy pénzespostásét, aki a camorra által alkalmazott kisembereknek, hajdani beosztottjaiknak viszi ki a pénzt; egy kisfiúét, aki alig 13 évesen úgy dönt, h dolgozni szeretne a helyi menőknek; valamint egy veszélyes hulladékok eltűntetéséhez telkeket intéző üzletember és fia történetét. dióhéjban ez, és mondom, aki szerint ez első olvasatra tömény, az jól hiszi, mert az. és az idősíkok természetesen keverve vannak, mert a rendező, matteo garrone szerencsére bízott az okos nézőben. úh. nem való ám mindenkinek a megtekintés, vigyázat.
a film nem véletlenül lett cannes-i nagydíjas: bár utálom a díjakat, semmi értelmük, de bizony jól tették, h díjazták. ugye a könyv írója, roberto saviani a gomorra megjelenés óta bújkál, 24 órás rendőri védelem alatt áll, és persze, h fél: ilyen döbbenetes tényeket megosztani a nyilvánossággal konkrét nevekkel ráadásul - izzasztó álmai lehetnek, én innen is vele vagyok. és bizony a rendező is fél, bizony ő is okkal.
zseniális a tálalás. egyszerűen döbbenetes, menniyre realista, összeszedett, ritmusos és feszültségteljes. a hangulat pedig olyan sűrű, h nagyon nehéz kilátni belőle. ugyanakkor nem erőszakmentes, sőt elég erőszakos. de ez nem baj, ezt az atmoszférát bizony legalább így kellett visszaadni. a film kerül minden nagyszabású megoldást, nincsenek megkomponált zenék, nagyjelenetek, lassúság - kézikamerás fíling (folyton mozog a kamera), markáns vágások, és olasz utcazene van, mely leginkább lagzi lajcsi világát idézi. de ez is rendben van, bizony ezek a gengszterek már csak ilyenek.
az viszont kerülje a filmet jó messziről, aki maffiafilmet vár, v nem nézett utána, h mit néz, és miről: avatatlan szemlélőnek ugyanis kicsit kuszának tűnhet. de nem az. egyszerűen akkora élmény volt, h kedvem támadt újra elolvasni a könyvet. aki viszont egy üdítő pofonra vágyik, de nem tudja, hol keresse, az éppen jófelé szimatol: nem lassú tavaszi merengéshez készült a film, de a sápkórosokat annál hamarabb felrázza. kötelező, kötelező, egyszer ez még klasszikus lesz, én mondom. 110 %.
|
