 |  |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| DVD / Blu-ray premierek |
| A holló *Import - Angol hanggal, és angol felirattal* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
| További Blu-ray premierek |
| Hamarosan a TV-ben |
| Rakoncátlan célpont - Film Café, 10:05 |
| A forradalom napján - Mozi+, 10:20 |
| Downton Abbey: Egy új korszak - HBO, 10:30 |
| Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 10:40 |
| Az élet dicsérete - Epic Drama, 10:50 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Fisher Stevens (61) |
| William Fichtner (68) |
| Curtis Armstrong (71) |
| Alison Pill (39) |
| Michael Rispoli (64) |
További szülinaposok |
| Legfrissebb fórumok |
| Ábel a rengetegben - Vélemények |
| Aktuálpolitika azoknak, akik unják a trollt a választás topikban |
| Ida regénye (1974) - Vélemények |
| Kántor (sorozat) - Vélemények |
| TV2 |
További fórumok |
| Utoljára értékeltétek |
Futni mentem  |
Schmied Zoltán  |
Mütyürke hozzászólásai
Feltörő színek - Vélemények
| 2013-11-07 21:20.07 |
| Imádtam :) Elejétől a végéig ,annak ellenére ,hogy a felénél tartva azon agyaltam :miii is eeez???:)
Lehengerlő volt számomra . Henry David Thoreau:Walden c.művéről "halvány lilám " sincs ,de a filmnek köszönhetően, biztosan belelapozok. "Olvasásnak a szó magasabb értelmében csakis azt mondhatjuk, ha nem olyat olvasunk, ami elkápráztat, elzsongít, és egy időre álomba ringatja magasabb képességeinket, hanem olyat, amihez lábujjhegyre kell ágaskodnunk, hogy fölérjük ésszel, s aminek legéberebb, legfrissebb óráinkat kell szentelnünk."Ez az idézet ugyan nem volt a történetben ,de a film ilyen hatással volt rám :) |
Dolgok, amik nagyon idegesítenek
| 2013-11-07 17:07.57 |
| Minden elfogultság nélkül írom ,de a kedves blogíró elfelejti megemlíteni az olyan nem kisebbséghez tartozó ,jómodú,"állatbarátokat" ,akik megunván kutyulit ,a kocsiból kidobják ,magára hagyva az útszélen .Kitéve említett purgyék kénye-kedvének,kvázi nem sokban különböznek.... |
Ki tudja melyik ez a film?
| 2013-11-06 21:56.18 |
| Hasonló történet ,de elég régi darab:)
http://www.filmkatalogus.hu/Boeing-Boeing--f10713 |
Mit hallgatsz most?
| 2013-11-04 21:17.21 |
| http://www.youtube.com/watch?v=II-mfLZJag0 |
Igaz szerelem - Vélemények
| 2013-11-04 20:19.37 |
| Nézettségi rekordot ,bizonyára ,nem fog döntögetni,de láttam már rosszabbat is :)
Az alapötlet elég bizarr ,de nem rossz.Ha a Vágott verzió sztoriját vesszük ,akkor ez is megér egy megtekintést:) A kivitelezés egy kissé elnyújtott lett ,és akadnak még hibái a filmnek ,de elgondolkodtató és ez a javára írható:) |
Mit hallgatsz most?
| 2013-11-04 13:16.44 |
| http://www.youtube.com/watch?v=vX2NYgZUUoY |
| 2013-11-03 21:33.04 |
| http://www.youtube.com/watch?v=seeSH1wliB8 |
| 2013-11-03 21:26.46 |
| http://www.youtube.com/watch?v=0MnNFGIzqbU |
Hiányzó filmek a Filmkatalógusról!
| 2013-11-03 20:53.33 |
| [link] Ha ilyen zenéje van ,rossz nem lehet : http://www.youtube.com/watch?v=2XXd_KPShjE |
Versek!
| 2013-11-01 19:49.41 |
| Tőle még egyet ,alkalmából:
Kosztolányi Dezső Halottak Volt emberek. Ha nincsenek is, vannak még. Csodák. Nem téve semmit, nem akarva semmit, hatnak tovább. Futók között titokzatos megállók. A mély sötét vizekbe néma, lassú hálók. Képek, már megmeredtek és örökre szépek. Nem-élők, mindent felejtő, mindent porba ejtő henyélők, kiknek kezéből a haraszt alatt lassan kihullt a dús tapasztalat. Nem tudja itt Newton az egyszeregyet, fejére tompa éjszaka borul, Kleopatra a csókokat feledte, és Shakespeare elfelejtett angolul. Nem ismeri meg itt anya a lányát, sem a tudós ezer bogos talányát. Ábrándok ők, kiket valóra bűvöl az áhitat, az ima és a csók. Idézetek egy régi-régi műből, kilobbant sejtcsomók. |
| 2013-11-01 19:37.18 |
| Többféle változat van ,de a mondanivaló a lényeg:)
Ne állj meg sírva nyughelyem előtt, ne hidd hogy alszom, hisz ott sem vagyok. A halkan fúvó szellőben találsz meg, és a hóban, mely gyémántként ragyog. Vagyok a napfény érett búzatáblán, őszi eső, mely gyöngéden alászáll. Ha kora reggel egyszer arra ébredsz, hogy madárraj száll arra szárny suhogva, ha szíved csendes éjben engem érez, én sugárzom rád, csillagként ragyogva. Ne állj hát sírva nyughelyem előtt! Emlékezz rám, és a halál nem vesz rajtam erőt! Ne állj zokogva síromnál, nem vagyok ott nem alszom. De ott vagyok az ezer szélben, ami fú. Én vagyok a gyémánt csillogás a havon, én vagyok a napfény az érett gabonán. Én vagyok a szelíd őszi eső, amikor felébreszt a reggeli zsivaj, Ott vagyok minden hangban veled. A csendesen köröző madár szavában, De én vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában. Ne állj hát zokogva síromnál; Nem vagyok ott, Nem haltam meg. |
Mit hallgatsz most?
| 2013-11-01 17:28.45 |
| http://www.youtube.com/watch?v=DOtEdhKOMgQ |
| 2013-11-01 17:19.19 |
| http://www.youtube.com/watch?v=qaMcImrNnOQ |
| 2013-11-01 17:13.50 |
| http://www.youtube.com/watch?v=VZ2CgqaMJK8 |
Versek!
| 2013-11-01 16:54.48 |
| Én vagyok a szelíd őszi eső
Ne állj zokogva síromnál; Nem vagyok ott. Nem alszom. De ott vagyok az ezer szélben, mi fú. Én vagyok a gyémánt csillogás a havon. Én vagyok a napfény az érett gabonán. Én vagyok a szelíd őszi eső. Amikor felébreszt a reggeli zsivaj, Ott vagyok minden hangban veled, A csendesen köröző madár szavában, de én vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában. Ne állj hát zokogva síromnál; Nem vagyok ott. Nem haltam meg. |
Filmkeresés rövid tartalom alapján
| 2013-10-31 16:25.17 |
| http://www.filmkatalogus.hu/Az-idoutazo-felesege--f25318 |
| 2013-10-31 14:02.25 |
| Az utolsó ház balra? |
Rock zene
| 2013-10-30 22:50.37 |
| Igen ez a csapda benne ,hogy mindent felnagyítunk ,az apró dolgokat is .Nem tehetünk róla ,mert befolyással van ránk a világ ,a hírek ,a mindennapok ,amíg a "nagy" dolgokkal bíbelődünk ,az életünk elmegy mellettünk .A holnap jobb kell legyen ,de félhetünk is folyton előre valamitől ,éppen akad is ,de vagy fél az ember vagy él :)
Persze nekem se megy :)) De törekedni lehet rá :) Dal helyett sokadszor ,mert tetszik és igaz :) Rossznak mondod a világot, Dőresége bosszuságod; Siratod az élet álmát, Földi gondok durva jármát; Felpanaszlod lázban égve: Bölcs elméje, jók erénye S fényt sugárzó lángod, ég, Csak hiúság, búborék. Óh, pedig hány perczed, órád Volt, midőn e sujtoló vád Könnyeidben elviharzott S kiderült rá szíved, arczod. Gyönyörűség volt az élet, Megáldottad születésed'; Rózsák közt jársz, azt hivéd, S mi okozta? ... Semmiség! Nem tudod, mi nyomja szíved', Semmiségek üdvezítnek. Hogy jön, nem tudod, csak érzed, Hogy e bűnös-bűvös élet, Mely ma szennyes, ronda börtön, Holnap éden kertje rögtön. Ma a békét áhitod, S holnap küzdve élni jobb. Ember! önző vágy vezérel. Bánatával, örömével Ezt az undok szép világot Sorsodon át nézve látod. Hogyha gondok elcsigáznak: A világot éri vádad, S ha örömre gyúl szived: Nincs e földnél semmi szebb. Ragyoghat a nap az égen; Te sötétben, feketében Látsz mindent, ha bánatod van; Mig, ha kedved lángra lobban, Minden érted van teremtve; Télen is jársz rózsakertbe'; A nap is csak rád ragyog, S kik itt laknak: angyalok. Az örvendőt meg nem érted, Ha világod' búban éled; S csak ha lelked' szenvedőnek Vallod, sajnálsz szenvedőt meg. Mit törődöl a világgal, Szenvedő sziv sóhajával, Ha egy édes pillanat Teljesíti vágyadat! Hát ne fordulj vak hevedben A világ és rendje ellen... Úgy tekints az emberekre, Hogy a föld se jó, se ferde; Se gyönyör, se bú tanyája, Csak magadnak képe, mása. Ki sohajtoz, ki mulat. A világ csak - hangulat. (Reviczky Gyula :Magamról) Miután kiokoskodám magam ,jó éjt !:) |
| 2013-10-30 22:36.43 |
| http://www.youtube.com/watch?v=Lf1oFZdXMX0 :) |
| 2013-10-30 22:32.22 |
| :) Az élet egyáltalán nem szar! :) Legfeljebb a hangulatunk hiteti el velünk,amikor a gondok összegyűlnek .Mert a "világ csak hangulat " :)
http://www.youtube.com/watch?v=KkbF5u0rYLI |
| 2013-10-30 22:28.13 |
| http://www.youtube.com/watch?v=u5HRzaOFhec :) |
| 2013-10-30 22:14.45 |
| Új nap ,újult erő :) Holnap szép nap lesz ,tuti:)!
http://www.youtube.com/watch?v=e9o0OznmuoY |
...film és színház két jó barát?
| 2013-10-30 17:32.51 |
| Ahány (szín)ház annyi szokás ,filmeknél is más -más időintervallum .Függ a rendezőtől ,anyagiaktól ,filmminőségtől :) stb Itt sem lehet általánosítani vagy lehet, csak nem érdemes:) |
Filmkereső
| 2013-10-30 15:36.12 |
| Szia!Esetleg elárulod a címét ?:) |
| 2013-10-30 15:33.32 |
| Jeremy Irons egyik képen sincs ,de talán ?:)
[link] )&espv=210&es_sm=122&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ei=ORZxUr_2JcfQtAa_pIDw Cg&ved=0CAcQ_AUoAQ&biw=1280&bih=896 |
Madárka (1984) - Vélemények
| 2013-10-30 14:51.41 |
| "Madárka nem egy hülyegyerek: amit csinált, annak egy bizonyos, különleges szemszögből mindig értelme volt. Még az sem biztos, hogy őrült. Mert mi is az őrültség? A háború, például, az tuti, hogy az." |
Megtörtént eseményeken alapuló filmek
| 2013-10-30 13:24.20 |
| Na de jó kis gyűjtemény ,asszem ezzel simán "kinyírtad" a topikot:D |
Kísérleti könyv - Tervezés topik
| 2013-10-30 13:23.10 |
| Inkább mennyi mindent nem :) A látszat csal ,kérem ,vagy én csalok?:))
Ezekhez vót szerencsém ,azért merem ajánlani:) |
| 2013-10-30 13:16.31 |
| Szia!:) Csak eszembe jutott ez a jelenet,írásod továbbgondolva (gyűlölet ,utálat ,egymás kinyírása ,háborúság ) .
Ajánlom filmen :) Az ötödik pecsét-tel együtt ha még nem láttad vóna :) |
| 2013-10-30 12:54.12 |
| Akkor egy kis olvasnivaló ,xfucktor után :)
Mennyire csak vendég az éjszaka! Újra itt a nap, meghinti arannyal a földet, vakító fényességben áll ismét a világ. A szorgos kezek művelte ágyásokon túl, a málnabokrok mentén eléggé széles, füves terület húzódik. Bőven elég, hogy a nyugágy elférjen rajta. Méhek döngicsélnek a levegőben, fáradt pillangók a melegtől elpilledten fellebbennek a káposzták, karalábék között. – Ez bizony már csak öreges foglalatoskodás – mondta a gróf. – Visszatérünk a gyermekkorhoz. Játszunk újra, mint annak idején tettük. – Érdekes játék… – Ugyan! Kártevők, nem szeretem őket! Rágyújtottam: – Miért nem fog egy ásót, és miért nem próbálja meg kifordítani az egész bolyt a helyéből? – Mert semmit nem érek el vele! Megpróbáltam. Aztán hol itt, hol ott bukkannak elő újra. Leöntöttem őket forró vízzel, de pár nap múlva kezdhettem elölről az egészet a kert túlsó végén… – Hát akkor ez bizony reménytelen kísérlet… – Úgy gondolja? – Úgy hiszem… – Lehet! De amíg élünk, reménylünk… Nevetett: – Tudja: program nélkül nem lehet élni. Oly mindegy, hogy mi ad értelmet az ember életének. Hit dolga mindössze. Hogy más ostobaságnak tartja? Nem mindegy? A fontos, hogy magunk érdemesnek tartsuk… – Valami konzervdoboz volt ez valamikor? – Igen! Ma már nemesebb hivatást tölt be… Hű bajtárs, ragaszkodom hozzá! Tanúm – ha úgy tetszik. Eszköz és tanú! – Hány hangyát szokott egyszerre belerakni? – Húsz-harminc darabot… Attól függ! Aztán elviszem őket, fordulok, és újra kezdem… Rám pillant: – Egyébként az ötlet maga nem rossz, ismerje el… – Készséggel… Beszélgetés közben értünk oda a hangyákhoz. A fű gyér volt errefelé, apró lyukak sötétlettek a földön, kis ösvénykék vezettek egyiktől a másikhoz. – Istenem… mennyire ismerem már őket! – Ez lesz ma az első akciója? – Nem! Ez lesz az utolsó forduló… A földet néztük. Szorgalmasan, szaporán közlekedtek a hangyák a kis országutakon. Szünet nélkül, valamennyi tudva a célját, az élet nagy parancsát betöltve munkálkodtak és végezték a dolgukat. Eltűntek a kis lyukakban, aztán mások bukkantak elő arrább. Mentek, siettek, keresztezték és köszöntötték egymást, hírt vittek, és hírt hoztak, füvet, apró göröngyöt, különféle élelmet cipeltek, küszködtek, megtorpantak, majd újra indultak fáradhatatlanul. Kavargó összevisszaságuk a rendszertelenség, a tétova és az oktalan nyüzsgés képzetét idézte a szemlélőben. De lent, a föld alatt, természetes otthonukban, ott tudta az ember a szigorú célszerűség alkotásait. Az útvonalakat, mellékutakat, folyosókat, melyek gonddal és megfontolt okossággal épített telepeikhez vezettek, melyekben ott sorakoztak kamrácskáik az élelmiszer tárolására, az apró és friss táplálékot szolgáltató háziállataik tartására. Az emeletek során ott voltak a petéik, lárváik, bábjaik gondozására és kellő nevelésére alkalmasnak szerkesztett helyiségek. Mindezek építése és fenntartása, bővítése és tökéletesítése igen nagy gondot és munkát, szüntelen fáradozást ró a kis hangyákra, akik nemzedékről nemzedékre adják át tapasztalataikat és alkotásaikat az utánuk jövőknek. Az ember ott sejti a kis lyukak mögött a szigorú rendet, mely összefogja az energiákat, mely kijelöli mindenki számára a köteles munkálkodást, hogy ezáltal váljék valósággá a szabadság legszebb rendje, mely nem áll egyébből, mint hogy mindenki a képességének legmegfelelőbb munkát végezze. – Ha már ilyen foglalatosság közepette talált, akkor meg kell várnia, amíg befejezem… – mondta a gróf, miközben leemelte a kis doboz fedelét. – Mintha itt sem lennék. Nem esik nehezére lehajolni? – Sajnos! Ami egyébként az eredményességet illeti, korántsem ringatom illúziókban magam. Végezzük kötelességünket – a többit aztán meglátjuk! Amit én teszek, az oly kevés! Majd nézze meg, amikor ők látnak hozzá a cselekvéshez… – Mióta folyik ez a játék? – Bah! Meddig tart még?! – ez itt a kérdés. Féltérdre ereszkedett. Nehézkesen, szusszanva mozdult: – Illúzió, kedvesem… minden illúzió! Felcsípett egy hangyát a földről, és a dobozba helyezte. – Nem nyomja agyon? – Ennyi gyakorlat után? Ugyan… Így szépen! Beletesszük a dobozba! Nem történik itt semmi különös – mindössze megszegetem velük fennmaradásuk alaptörvényét. A felismerést, hogy ebben a nagy és ismeretlen mindenségben minden egyéb valami más, ők viszont hangyák! És ez bizony elkerülhetetlen és megszeghetetlen kötelességet róna rájuk – ha nem lennének hajlamosak megfeledkezni erről. Egyébként erről a magam munkálkodásáról szólva azt szeretném mondani, hogy a módszer megtalálása már önmagában fél győzelmet jelent… Úgy hiszem, hogy az eredménytől függetlenül a módszer elismerésreméltó… Egymás után szedte fel a hangyákat a földről, csípte az ujjai közé és rakta a dobozba. Kis, fürge, fekete jószágok voltak, sebesen szaladgáltak, tanácstalanul futkároztak a dobozban. – Egyébként meggyőződésem, hogy mindannyi azt képzeli, hogy a mindent teremtő és fenntartó Isten rendelte úgy a dolgokat, hogy ők némi fájdalmat érezve a magasba emelkedjenek, és ismeretlen helyre kerüljenek. Meglehet, hogy legendája is van már az én tevékenységemnek. És akkor jött a nagy, sötét árnyék, a Nagy Csáp – gondolom, így nevezik az ujjaimat –, és elragadta ezt meg azt, valakit a családból vagy a nemzetségből… Felpillantott, és magasra tartotta az ujját: – A módszer, kedvesem! Az érdemel dicséretet! Megszegetni velük az egymásrautaltság, az együvétartozás nagy parancsát. Majd figyelje meg később a játék befejező szakaszát, amikor átviszem őket a kert másik oldalára… Mosolyogva nézett rám: – Ön nem bánthat meg engem, kedvesem… Túl öreg vagyok, maga meg túl fiatal ahhoz, hogy megbánthatnánk egymást. Nyugodtan mondja ki, amit elhallgat… Vén bolond, mi? – Ugyan! – Akkor még egy utolsó istenítélet, és végeztünk… Még egy hangyát emelt fel a földről. Aztán felemelkedett. – Most majd az fog történni, amit minálunk úgy neveznek, hogy történelem… Persze – megfelelő távlat szükségeltetik hozzá, hogy történelemmé nemesedhessen! Idő kell hozzá! Ha folyamatában, alakulásában, forrongásában, éppen történő mivoltában látunk valamit, még korántsem tudjuk, hogy történelmileg mily jelentős, esetleg éppen eldöntő folyamat, korszakot nyitó vagy lezáró folyamat, kezdet-e avagy vég éppenséggel. Mit sem tudunk még róla! Sejtünk legfennebb, analógiákat keresünk, hasonlítunk, következtetni próbálunk… Közben ellépve a nyugágy mellett, a kert túlsó oldala felé tartottunk. – Keresd a módszert – és majdnem nyertél! Erre megyünk, itt a bokrok mellett… Harangoztak. Kint a ház előtt traktor dübörgött végig az úton. – Kissé megkéstem ma – mondta –, ilyenkor fogyasztom el a tízóraimat… A bokrok mellett megállt. – Megérkeztünk! Kezében a dobozzal a földre intett. Hasonló lyukacskák sorakoztak egymás mellett a földön. Kis utak, ösvények, hangyák. – Ki tudja, miért haragszanak egymásra? – mondta a gróf. – De az az ő dolguk, nem? Azt hiszem, hogy végső soron ostobák. Leguggolt, és kiszórta a dobozból a hangyákat: – Íme, a nagy tanulság! – mondta. – Hát nem csacsi valamennyi? Nézze: az egyiket már meg is ölték… Megütögette a doboz oldalát, aztán a földre helyezve felállt, és a tenyerét paskolva pillantott rám: – Itt már nincs szükség rám, nem gondolja? – mondta. – Tartson velem a tízórainál… (Sánta Ferenc :Húsz óra) |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu