Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Elragadtatás - Cinemax2, 20:30 |
Ismeretlen férfi - AXN, 21:00 |
Boldogság bármi áron - Filmbox Family, 21:00 |
A szív bajnokai - Moziverzum, 21:00 |
Nincs idő meghalni - Mozi+, 21:10 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Danny DeVito (80) |
Martin Scorsese (82) |
Stephen Root (73) |
William R. Moses (65) |
Sophie Marceau (58) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
A légy 2. - Vélemények |
bölcsességek, beszólások, idézetek komment nélkül |
A légy (1986) - Vélemények |
Sokkoló - Vélemények |
Mit hallgatsz most? |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Csendes Don |
Corbin Bernsen |
2015-09-29 12:14.28 |
SPOILER!!!!!!!
Igen, az egyik videóüzenet során elszólja magát a nőci, hogy jaj, ő ezt nem tudja tovább csinálni. Az egész a klónok motiváltsága miatt volt szükséges. Eredeti Sam otthon élt a családi idill kellős közepén. |
2015-09-04 15:14.34 |
Ezt a nyomorult kiscsávót végre elvihetné valami szörnyeteg, annyira idegesítő a folyamatos nyávogása, no meg az ostobasága. |
2015-08-31 23:30.21 |
Hatalmas meglepetésemre egy igazán kellemes újragondolása az imádott kalandnak, néhány zökkenője mellett végig élveztem a filmet.
És amúgy meg valóban lábához méri Kyle a cipőt egy pillanatra, el is mosolyodtam rajta. |
2015-08-30 12:29.29 |
No igen, egy féktelen Deadpool mozit elég nagyra értékelnénk itt néhányan, azt hiszem. |
2015-08-29 22:26.35 |
Azt még mindig nem láttam. Igazából jót még nem hallottam róla. Mondjuk a kék Jamie Fox nem tűnt bizalomgerjesztőnek. |
2015-08-29 21:12.55 |
Nekem egy pillanatra nem ugrott be egyik korábbi pókkaland sem, élveztem az új stílust. |
2015-08-27 21:00.46 |
Robotok, csöves gengszterek, dél-afrikai rap-rave, akciók, gondolatok, szó szerint színes karakterek, sci-fi, ötlet, szórakozás. Mindezt egyetlen szóval illik összefoglalni: Chappie.
Blomkamp neve egyre ismerősebben cseng minden mozinéző számára, a méltán dicsért District 9 és a felemás, ám vérprofi látvánnyal bíró Elysium után a rendező ismét ahhoz nyúl, amit ismer, amit szeret, és ami láthatóan mindennél jobban foglalkoztatja. Technológia, robotok a mindennapokban, kiközösítés, idegengyűlölet, és mégis hol az ember helye ebben az egészben? Az emberi természetet, annak széles skáláját gépeken keresztül bemutatni eleve gyönyörű gondolat, a kivitelezés pedig, ha nem is tökéletes, mindenképpen hatásos és szórakoztató eredménnyel szolgál, hála a rendelkezésre álló segítőknek, az eltalált zenének, az érdekes figuráknak. A film gyönyörű, realisztikus látványvilágáról nem is ejtenék túl sok szót, bármelyik robotról azonnal elhiszem, hogy holnap az utcán szembetalálhatom magam velük. A tűzharcok, akciójelenetek egytől egyig feszesek, hihetőek, nincs felesleges túlpörgetés. A szereplők sérülnek, hol szétszakadnak, sebezhető mivoltuk csak közelebb hozza őket a nézőhöz. A dél-afrikai Die Antwoord nevű banda két frontembere elsőre fura választásnak tűnhet semi-főszereplőnek, de Yolandi és Ninja egyszerűen viszik a pálmát a moziban, úgy saccolom nagyrészt önmagukat adják, ám olyan erős karakterek, akik mindenképp kiváltanak valamilyen érzelmet, reakciót a nézőből. Hihetetlen séró, tetkókkal borított test, eleve előítéleteket ébresztő megjelenés, nem is passzolhatna jobban a mozi üzenetéhez, hogy épp ez a páros kalauzoljon át minket a sztorin. Chappie miután öntudatára ébred, ekkor még közel sem kedvenc gengsztereink "otthonában", rögtön tanulni akar, megismerni, megérteni a körülötte lévő világ, főleg a benne élő emberek működését. Yolandi anyához méltó gondoskodással fordul a géptestben rejlő gyermeki intelligencia felé, mint egyik számkivetett a másiknak, próbálja megértetni vele, mindegy ki mit mond, ő maga egyszeri és megismételhetetlen, ne hagyja, hogy bárki is megakadályozza abban, amihez kezdeni szeretne az "életével". És ott van az érem másik oldala, Ninja, aki egyből lőni tanítja az ölébe hullott robotcsodát, nyilván személyes nyereségvágya hajtja elsősorban, no meg a tény, hogy még időben ki kell fizetniük a helyi rossz arcot, akinek jelentős összeggel lóg a csapat. Ninja igyekszik egy tökös robotcsávót faragni Chappie-ből, így hát megmutatja neki, valójában mire is képes az ember. A világ kegyetlen, ha életben akarsz maradni, harcolnod kell. A bűnözőnegyedben tett látogatása után a rommá vert Chappie hamar kitanulja a gengszterlét lényegét, úgy beszél, úgy mozog, ahogy társai, rablásaik során segít "elaltatni az álmos embereket", erősen kötődik új családjához, ha lehet ezt mondani. A gép teljesen emberszerű gesztusai, mozgása, nem létező orrának folyamatos, ujjával történő piszkálása jelentős löketet adnak a film egyedi atmoszférájának. Amellett Copley is remekel a bádogdoboz hangjaként, ez az ember nem hiába Blomkamp örök szárnysegédje. Chappie pontosan olyan lénnyé, személyiséggé válik a vicces brigád ölelésében, amilyet ők, a környezete lehetővé tesz számára. És ez az egyik kedvenc gondolatom a filmben. Az vagy, amiben felnősz. Nem tudsz tenni ellene, gyerekként szüleidre, közvetlen környezetedre vagy utalva, a tanult minták(programok?) alapján viselkedsz, mikrouniverzumod szabályai a körülötted lévők hatására születnek meg, s lesznek betonba öntve. Hogy miért lesz valakiből hivatásos bűnöző, utcagyerek, netán a társadalom által kirekesztett egyén? Mert nem tudja, hogyan legyen más, míg valaki meg nem mutatja azt. Fura dolog az előítélet. Kinézet, bőrszín, ezernyi tényező alapján képesek vagyunk skatulyába tenni embertársainkat, anélkül, hogy egy pillanatra is megpróbálnánk megérteni őket. Az idegentől, ismeretlentől, változástól való alapvető félelmünk, visszautasításunk az emberi természet része, legyen szó akár egy festeni szerető, gondolkodó robotról, vagy egy felnyírt hajú, tetovált fejű lányról. Chappie akksija vészesen merül, tudatában van saját elmúlásának, s fel is teszi a kérdést: ugyan miért teremtett meg valaki, ha tudta, hogy végül meg kell halnom? Miért tenne bárki is ilyet? Nagyon erős gondolat egy gép szájából, melyre bevallom egy efféle mozi kapcsán nem igazán számítottam, a humoros közeg, a valószínűtlen tálalás ellenére mélyen megmozgat Chappie kalandja, ha hajlandó vagy egy pillanatra elmélyedni a robot olykor tán gyermekinek tűnő szavaiban. A befejezés cseppet borítékolható, a tudós srác tudatának átvitele szinte egyértelmű fordulat, mégis imádnivaló, ahogy Chappie elintézi, hogy mindketten új testbe kerüljenek. Ahogy később a két fémtest egymás mellett áll az utcán, kívül idegen fémváz, belül személyiség és gondolatok, a különbség, ha volt, immár a múltté. Két szerethető figurát látok, akik élnek, és egyszerűen élni akarnak. Innentől már a mi dolgunk megérteni, elfogadni őket, bárhonnan is jöjjenek. Rendkívüli mozi, bár közel sem hibátlan, néhány sekélyes szereplő és a cseppet akadozó ritmus ellenére én nagyon megszerettem Chappie történetét, egyszerre vicces, szórakoztató, ugyanakkor komoly témákat is intelligensen adagoló kikapcsolódás. A befejezés alatti dallamok pedig azóta is a fejemben zúgnak. |
2015-08-16 20:38.06 |
Ez a mozi a FOX műve, a Marvel logo csakis a figurák eredetét jelzi, a filmes Marvel gépezetnek nincs sok köze hozzá. Sajnos. |
2015-07-28 21:38.39 |
Landa olyan, aki megszagolja, ha hülyére akarják venni, rettenet intelligens figura, így nem tartom kizártnak, hogy simán csak belement a színjátékba, kíváncsi volt, mégis hogyan alakulnak majd a dolgok. De olyan rég láttam már, nem mondanám teljesen biztosra. Lehet, hogy akad pár jel, egész őszintén, nem emlékszem. |
2015-07-28 20:39.03 |
Igazából én is szívesen újranézném, no majd ha hazaértem végre. Amellett elég sok mozit illene majd pótolnom a szabi alatt. |
2015-01-03 14:11.13 |
Pókember figurájának igazán korrekt megidézése, Raimi filmjei jóval távolabb állnak hálófejű barátunk méltó ábrázolásától. Végre humorral is megáldották Parkert, ami Pókember egyik fő jellegzetessége. A Gyík mint ellenfél teljesen rendben van, az összecsapások, a képregény felé tett kacsintások szintén hozzák az elvártakat. Én sokkal jobban élveztem, mint Raimi pókfilmjeit, jóval könnyedebb, szórakoztatóbb, kevésbé akad benne felesleges komolykodás. Pókember első kalandjaként igazán tisztességes munka, Garfield telitalálat Parker szerepére. A nyálgép után mindenképp... |
2014-12-27 19:31.13 |
Ahogy üresen a semmibe tud nézni a pofa, hátborzongató. Mármint Spacey. Pitt meg szerintem az a figura, akinek igazán jó forgatókönyv/irányítás kell, akkor bizony tud szárnyalni a fickó. |
2014-12-27 14:20.36 |
Elfogadni? Nyilván nem, még mindig egy gyilkosról beszélünk, nem igaz? Viszont a figura tálalása teszi igazán különlegessé az egészet, ahogy apró bepillantást nyerünk elméjébe. |
2014-12-23 20:27.08 |
Nekem semmi bajom a véleménykülönbséggel, azért vagyunk itt, hogy elmondjuk gondolataink, beszélgessünk. Nem bélyegzek meg senkit, csak mert mást gondol. Viszont elég régóta látogatom a fórumot, hogy tudjam, a hasonló lekezelő figurákkal érdemben nem lehet sokat kezdeni, lásd: Oliwaw. Amúgy Starcraft-et én is imádom, nem is rossz a párhuzam :) |
2014-12-23 19:35.03 |
Te, nem kívánok most belemenni ebbe, látom nem akarod megérteni, miről beszéltem. No de ennyi off már bőven elég részemről is. |
2014-12-23 19:22.57 |
Látod, hogy néhány egyed számára nem eléggé... |
2014-12-23 19:17.18 |
Attól te nem fogod életed többszörösét leélni, mert egy fekete lyuk közelében vagy. A te szemszögedből, legyen mondjuk 50 év, az ugyanúgy 50 év marad. Más kérdés, hogy ugyanezen idő alatt a Földön sok sok évezred telik el a bemutatott modell alapján. |
2014-12-22 21:28.01 |
Igazi moziélmény. McConaughey(de nehéz leírni) egy riportban azt mondta, ha létezik film, amit mindenképpen moziban kell megtekinteni, akkor ez bizony pontosan olyan lesz, s a látottak alapján cseppet sem túlzott Matthew barátunk.
FIGYELEM! SPOILER! SPOILER! SPOILER! Helyszín a Föld, egy karnyújtásnyira lévő jövő képe fogad, melyben az emberiség, de legalábbis jelentős része, nemes egyszerűséggel a lassú, keserves éhhalállal néz szembe. A kormány már rég nem rendelkezik hadsereggel, mindenkit földművelésre, termesztésre ösztönöznek az élelemhiány miatt, a mérnökök, tudósok ideje lejárt. A holdraszállás tényét már iskolákban tagadják, újra és újra hatalmas porviharok csapnak le, a remény zálogát jelentő termőföld gyümölcse pedig lángok martalékává válik. Kilátástalan, kétségbeesett világ ez. Cooper a NASA egyik top pilótájából avanzsált rögtönzött földművessé, s próbál önműködő gépei segítségével megélhetést biztosítani családja számára. A gyerekeket iskolába viszi, apósával morgolódik, katonai drónt emel el az égből lánya segítségével, a hétköznapi rutin ellenére azonban érezni, hogy sokkal nagyobb a baj, mint azt tudni véljük. A poráztatta helyszínek kellően nyomasztó közeget teremtenek a sztori indulásához, egy olyan szürke, szétesőben lévő világ jelenik meg előttünk, mely a néma, lassú elmúlás hírnöke is lehetne. A házakban kupacba lehet söpörni a port, szinte mindenki asztmás tüneteket mutat, a halál porszemenként kúszik be az emberek otthonába. Cooper lánya, Murph átlagon felüli ésszel megáldott gyerek, kezdeti képzelgései végül apja érdeklődését is felkeltik, s bár tudom, valóban meseszerű a koordinátákra való ráeszmélés mikéntje, a lényeg, hogy Murph és apja ráakadnak a NASA utolsó titkos bástyájára a szántóföld kellős közepén. Illetve alatta. Itt megtudjuk, az emberiségnek valóban harangoztak, a következő generáció egyben az utolsó is lesz túlnépesedett fajunk soraiban. Ám létezik egy utolsó esély, egy régóta dédelgetett program, mely kiutat jelenthet a végső elmúlásból. Már csak egy kiváló pilóta hiányzik hozzá... És a film innentől válik minden szempontból érdeklődés, felfogás, megérteni vágyás kérdésévé, a pillanattól, hogy Cooper a küldetés tagja lesz. Miért pont ő? Hogy lehet, hogy pont egy tapasztalt pilóta akadt rá a titkos bázisra? Véletlen? Egyszerűen így kellett történnie? Murph képtelen elengedni apját, s bár az emberiség túlélése a tét, gyermeki ragaszkodása nem kíván különösebb indokot, ahogy Cooper megígéri neki, visszatér, igazán szívszorító pillanat, noha jól tudja, a visszatérésre van a legkevesebb esélyük. Összeáll a csapat, 3,2,1, kilövés! A cél, a korábban megjelent féreglyukon áthaladva a lehető legtöbb potenciálisan lakható bolygót felkutatni, s rábökni egyre, ahol fajunk túlélhet. Tudományos szempontból a mozi igazán precíz eszközökkel dolgozik, jól felépített, reális képet fest a világegyetem működéséről, közönségfilm léte ellenére. Amellett a fura alakú és mozgású robotokat egyszerűen imádtam, külön jó pont a humorérzékükkel való játszadozásért. A féreglyuk végre gömb alakú, eredete rejtély, ideje hát átsuhanni rajta. A túloldalon persze mi más is árnyékolhatná be hőseink napjait, mint egy hatalmas fekete lyuk, a Gargantua jelenléte alaposan megváltoztatja az eredeti tervet. Az idő torzulása miatt csak 3 bolygót tudnak meglátogatni a tucatnyiból, s bár mindent megtesznek, hogy elkerüljék a felfoghatatlant, mégis földi évtizedek telnek el az egyik le-és felszállás között. Ami Cooper számára pár óra volt, Murph és a többiek életében 20 évnek bizonyult. Mikor Cooper szembesül a valósággal, a fájdalmasan relatív valósággal, s felnőtt gyermekei üzeneteit nézi zokogva, emberi lényem minden porcikája ott reszket az oldalán. Ő a családját akarta megmenteni, s csak utána az emberiséget. A kislányát, akinek megígérte, hogy hazamegy. Igen, most bizony az jön: szeretet, mint erő?!? Azt mondom, miért ne? Bevallom, nekem is furán hatott a felvetés először, s akad benne némi túlidealizáltság , de ugyanakkor logika is. Cooper családja iránti szeretete, kötődése nélkül egyikük sem lehetett volna ott, hogy megmenthessenek mindenkit. Az emberiség fontos, persze, de mit jelent számodra, számomra az emberiség? Vagy épp Cooper számára? Azokat, akiket ismer, akiket szeret, akikért érdemes túlélnie, akikhez hazamehet, még ha lányával egyidősen is ér oda. Szeretet és remény. Egy ilyen küldetés alkalmával nyer valódi értelmet e két szó, komplett fajunk kipusztulásának árnyékában. Legyen hatalmas illúzió vagy a lehetetlenen átsegítő drog, egy ember reménye, elszántsága, szerettei tükrében ragyog igazán. S mint később kiderül, az öreg Brand professzor is Cooper szeretetét használta fel az induláshoz, hisz ha a pilóta tisztában van vele, hogy az A terv működésképtelen, valószínűleg el sem vállalja a feladatot. Hamar kifogyunk az üzemanyagból és a lehetőségekből, a visszatérés immár teljesen kizárt, megmaradt hőseinknek ideje megcélozni egy utolsó reményteljes bolygót. Illetve Cooper úgy dönt, tesz egy próbát a fekete lyukkal, ha érdemben már nem járulhat hozzá a továbbiakhoz. Ami ezután történik, bár valószínűtlen, mégsem zavart egy pillanatra sem, amíg nincs konkrét bizonyítékunk arra, mi is zajlana egy hasonló esetben, nem tudok hibát keresni Cooper fekete lyukba történő zuhanásában. A hajó maradéka végleg lebomlik Cooper körül, magányosan zuhan a semminél is üresebb, sötétebb mélységbe. Én a székem peremén izgulok, talán meg is remegtem egy picit, Cooper fennakad valamin. Szürreális, sokdimenziós, felfoghatatlan létsík, először azt hittem, valami könyvtár lapul a lyuk mélyén, ami nincs is messze a film szerinti valóságtól. Az univerzum egyik lefolyójának mélyén, valóságok közt rekedve Cooper egyetlen dolgot képes kivenni a káoszból, Murph könyvespolcának túloldalát bámulja. Ott van előtte, kislányként, bár tér és idő űznek gúnyt vele, mégis oly közel a cél. S ha már meg nem érintheti, helyette megérti. Végig ő volt az, tőle származik az üzenet, saját tetteinek következménye, hogy most és itt van. Egyet tehet csupán, az egyetlen univerzális erő(gravitáció) segítségével üzen lányának, s reméli, mindez nem lesz majd hiába. A végkifejlet láttán persze fellélegzünk, Murph megfejtette az A terv régóta áhított részletét, s az emberiség, mégha csak egy kis része is, megmenekült. Az űrállomáson történő talákozás valóban szirupos egy cseppet, Cooper végül betartja ígéretét, majd megpuszilja aggastyán lányát, s az ifjabb Brand után indul, aki már egy ígéretes bolygón mosolyog az égre. Tudományos dolgok és úgy általában az univerzum(ok) iránt érdeklődő nézőként én rettentő jól szórakoztam a filmen, temérdek kérdést vet fel a mozi, melyek engem is régóta foglalkoztatnak. Létezik eleve elrendelés? Bármit is tegyünk, azt azért tesszük, mert nem történhet másképp? Téren és időn átnyúlva megváltoztathatunk bármit is, vagy pontosan attól történik minden úgy, ahogy mert belepiszkáltunk az egészbe? Cooper vajon hányszor járt már a könyvespolc mögött?!? A történelem, a mindenség kereke tart valahová, netán újra és újra önmagába fordul vissza? Valóban létezik végtelen számú párhuzamos világ, ahol minden, ami lehetséges már megtörtént vagy épp most történik? És hol van ebben az egészben az ember? Hová tartunk? Végül meg tudjuk menteni magunkat, és ha igen, érdemes egyáltalán? Kezünkben van a sorsunk, vagy netán egy magasabb hatalom rendelkezik felettünk? Az egyén és az emberiség dilemmája szintén érdekes dolog, nem tudom, hasonló helyzetben ki tudna valóban objektíven az emberiség mellett voksolni, ha tudja, van esély rá, hogy valamikor újra láthatja szeretteit. Fura, munkámból adódóan hasonló problémával szembesülök nap mint nap, mint Cooper. No én ugyan nem vagyok világmegváltó űrhajós, de a lényeg ugyanaz. A szeretteimtől távol vagyok az év nagy részében, viszont pontosan értük teszem, amit teszek. Motivációm fő erejét adják, míg én a bolygó másik felén tevékenykedem, azért, hogy otthon nekik jobb legyen. Ilyen tekintetben is igazán közel került hozzám Cooper karaktere, nem beszélve arról, hogy Matthew egy igen remek színész, szemmel láthatóan teljesen átérezte a figura lényegét. A többiekre sincs panaszom, kellemes gárdát verbúváltak össze a mozihoz, Jessica Chastain több, mint jó, Caine megjelenése pedig minden alkalommal külön élmény. Összességében egyáltalán nem hibátlan film, de végre egy olyan sci-fit bámulhat meg a széles közönség, mely korrekt tudományos kereteken belül egy élvezhető, átélhető történetet oszt meg nézőivel, amit látunk, mindvégig érdekes, olykor nyomasztó, ám mindenképpen emberi. Gondolkodásra, kérdésekre késztet, a világ bizony jóval több lehet annál, mint amit jelenleg képesek vagyunk felfogni belőle. |
2014-12-10 00:34.23 |
Annak írom, aki esetleg nem látta a filmet, ennél ne is olvasson tovább!!!!
A befejezést bizony tanítani lehetne, ahogy Mills nyomozó ott helyben szét akarja lőni a gyilkost, ám rendőr lévén mégse tehetné, abban a pár pillanatban Pitt elemi tehetsége valósággal átizzik a képernyőn, görcsbe rándulva ide-oda emelgeti fegyverét, imádom azt a képsort. Végül képtelen józan eszének parancsolni, a gyilkos végső vágya pedig csak így teljesülhet. Korábban simán megölhette volna Mills-t az utcán, a befejezés láttán értjük meg, miért nem tette. Mielőtt elindulnak autókázni, Doe a zsaruknak a hátralévő két hullát ígéri, melyet meg is kapnak, Mills feleségét, illetve magát John Doe-t. A "nagy terv" szempontjából pedig meglett az irigyünk(Doe) és a harag megtestesítője(Mills) is, Doe bár halott, száz százalékban elérte célját, győzött. Egy pillanatig sem hazudott a zsaruknak, miért is tette volna, saját túlélése egy pillanatig sem volt a terv része, annál inkább Mills haragja. S tettei bár legyenek bármilyen szörnyűek, rezzenéstelen arccal félelmetes igazságokat oszt meg velünk a végső 15 percben. Egyszerre gyűlöljük kegyetlenségéért, s adunk neki igazat bizonyos mértékben. És pontosan ettől olyan ijesztő az egész, minden emberben ott van egy darabka gyilkos, kérdés, mennyire engedjük felszínre kerülni, miféle katalizátor szükséges ahhoz, hogy hasonló útra lépjünk. Lényünk egy apró szelete megérti, úgymond jóváhagyja Doe tetteit, érvelése metszően logikus és tiszta, hiába is tagadnánk mindezt. Tettei, eszmefuttatása, s úgy az egész film egyfajta beteg, szürreális tükör túlbonyolított, illúziókkal teli társadalmunkról, mely valójában igencsak törékeny, s mely bizony hasonló, torz szörnyeteg kitermelésére is képes. Mely szörnyeteg pontosan arra hivatott rámutatni, valami baj van a világgal, a maga módján, ő csak segíteni akart. Félelmetes gondolat... Írásodra reagálva pedig, nem hinném hogy valaha is láttam volna "ilyen jellegű" filmet, az elcsépelttől ez igencsak távol esik, a 90-es évek egyik legjobb forgatókönyve. |
2014-12-02 16:55.35 |
Statham inkább olyan vagányan odacsapós figura, 47 szerepére egy hideg eleganciát sugárzó ember kell. Fogalmam sincs, ki lenne ideális színész. |
2014-11-30 20:31.04 |
Helyes. |
2014-11-30 19:50.45 |
Nagy film? Nem hinném, szimplán szórakoztató, önmagában elég egyedi darab, önálló stílussal. Amúgy ne hagyd magad befolyásolni, nincs olyan, hogy annak számít, ha valami nem tetszik, nem érint meg, kár rágódni rajta. Egyéni ízlésed nem lehet a tömegek áldozata. |
2014-11-30 18:30.14 |
Olykor újra és újra megdöbbenek, emberek mennyire képtelenek helyén kezelni bizonyos mozik valódi indíttatását, félreérteni humorát, mely szemét szúrja ki, mégse kívánja meglátni szándékát. Tarantino egyik mesterfogása, jó szokásához híven a kényelmesnek tűnő, ám valójában élet és halál kérdéséről döntő párbeszédek tarkítják a filmet, melyek érdekes, hajszálpontos karakterek szájából hangzanak el. Waltz figurája máig emlékezetes, amit ez a pali művel, csak úgy emlegetik, színészet. Pitt és legtöbb haverja egy szakasznyi bunkó paraszt, Aldo olasz "akcentusa" azonnal röhögésre ingerel, végig imádtam alakját. Kruger ügyesen kamatoztatja német származását, minden ajkát elhagyó szót öröm volt hallgatni.
Totális, ám mindvégig elegáns agymenés történelminek látszó köntösben, stílussal, vérprofi színészekkel, Tarantino-s fordulatokkal. Lám, percenkénti robbanások, tűzharcok nélkülözésével is lehet izgalmas "háborús" mozit gyártani, legfőbb fegyvernek ezúttal a gyilkos párbeszédek bizonyultak. |
2014-11-29 17:25.55 |
Érdekes, pont abban rejlik a Firefly realitása, amiket hibáinak rósz fel, csak bele kell gondolni egy kicsit. A külső, lerobbant bolygók, s hőseink főleg ilyeneket látogatnak, elmaradott technikai szinten vannak, azt használnak, amit csak tudnak, nem válogathatnak. Így fér meg a ló és a csizma az űrhajók és a holo-üveg mellett. No és egy olyan kapitány, akinek létkérdés, hogy miből tankolja meg holnap a hajót, szintén nem fog lebegő asztalt tenni az étkezőbe. Alacsony költségvetés, bizony, nem is gondolnád mennyire. Mostanában olvasom az összefoglaló könyvet a sorozatról, hihetetlen mit hoztak létre a csatorna minimális támogatásából. S mindezek ellenére a díszletek, kellékek, helyszínek, jelmezek mind-mind funkcióval bírnak, egy hihető, lélegző univerzumot varázsolnak a néző elé.
River karaktere szubjektív, valóban elég nyávogó hangot üt meg sokszor, engem mégsem idegesített. Hogy is tehetné, hisz ahogy Mal mondaná: "...part of my crew." |
2014-11-29 15:23.50 |
Esbern figurája amúgy elég sűrűn képes fura dolgokat művelni, nekem is bugos volt olykor. Mikor ki kellett szabadítani például, egyáltalán nem beszélt, nem mozgott, stroke-ot kapott vagy mi. Úgy kellett konzolos parancsot beírnom neki, hogy történjen valami a fő sztorival. |
2014-11-29 14:15.32 |
Amíg ki nem nyírod Paarthurnax-ot, Delphine és társai nem is fognak szóbaállni veled. A lényeg, hogy itt hoznod kell egy döntést. Vagy valóban legyőzöd a sárkányt, és azután később is igénybe tudod venni a segítségüket, közös srákányvadászatok, stb, vagy meghagyod a szimpi sárkány életét, cserébe viszont a Blades megmaradt tagjai nem segítenek többé. A Sky Temple-ban található cuccok elemelése lopásnak minősül majd, és új Blades tagokat sem tudsz toborozni ezután.
Ugyanez igaz fordítva is, ha elteszed Paarthurnaxot láb, avagy lábak alól, a szakállas haverjaid jóval barátságtalanabbak lesznek, nem fedik fel a titkos falak lelőhelyeit, a cuccaik elvétele lopásnak minősül, ja és a fő küldetés teljesítése után létezik egy apró bejátszás, melyben a kérdéses sárkány játszik fő szerepet, aki nyilván nem fog megjelenni, itt ha elintézed. Valójában mindegy hogyan döntesz, valódi ellenségeket nem fogsz szerezni egyik oldalon sem, csak bizonyos funkciók válnak elérhetetlenné döntésed után. |
2014-11-28 15:34.30 |
Jah, a második elég fura volt. |
2014-11-28 13:48.19 |
Értem. Nos, nekem maguk a karakterek, a sztori adták az élményt, nem is akármilyet. A Burial at sea 1 és 2 pedig még tovább viszik az egészet, zseniális egységet alkotva. |
2014-11-28 10:46.10 |
Mondjuk a nyitó darab fizikája valóban többet adott volna az élményhez az Infinite esetében is, én csak egy nagyszerű történetet vártam az egésztől, amit meg is kaptam, a szabadság, variálhatóság hiánya nem zavart, annyi mindenre lehetett figyelni útközben. |
2014-11-28 00:47.20 |
Mire gondolsz pontosan? Nem azt kaptad, amit vártál? |