Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
A sebhelyesarcú - Film Café, 01:55 |
Kalifornia - A halál nem utazik egyedül - Paramount Network, 02:15 |
HA/VER - AMC, 02:20 |
Végtelen vihar - Film+, 02:45 |
Mélytengeri pokol - TV2, 03:00 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Carter Burwell (69) |
Owen Wilson (56) |
Chloe Sevigny (50) |
Delroy Lindo (72) |
Tim Guinee (62) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Utánam a boldogság |
Ella Hunt |
2009-02-20 14:51.42 |
Gondolom te meg a helyesírási szabályzatodat... |
2009-02-20 14:37.50 |
Pontosan ez a hirtelen fordulat adja a helyzet iszonyú jól eltalált komikumát, amint nagy terveivel fejében aknára sétál. Én akkorát visítottam rajta, szomszédaink bizonyára disznóvágást gyanítottak nálunk. Pedig panelban lakunk... |
2009-02-20 14:27.21 |
Amit a nevek ígérnek, magasan hozzák is a filmben, itt nem a hősi, dicsőséges halál, a hatalmas robbanások, orbitális tűzharcok jelentik a film gerincét. Nem hagyományos értelemben vett háborús moziról van szó, cseppet utána is kellene gondolni az unalmasnak vélt mondatoknak, kár, hogy az emberek kis hányada hajlandó csak felvenni az efféle filmek olykor lassabban pergő fonalát. Ha akcióra, pörgős sztorira vágysz, tényleg rossz helyen keresgéltél, itt egészen másról van szó. |
2009-02-20 14:14.28 |
Bizony, egy érdemtelenül elfeledett gépezetről van szó, néha még ma is előkapom egy fél órára az öreget, utánozhatatlan szórakozást nyújt. |
2009-02-15 14:42.02 |
És Dan hadnagy!!! |
2009-02-15 14:40.59 |
A címe Heart of fire, '97-ben készült, igaz történeten alapszik a film. |
2009-02-15 14:13.59 |
Fuhh, de tele vagyok...
Na de felelve megállapításodra, szeretem én az agyatlan szórakozást, ha az rendelkezik egyfajta stílussal, vagy eredeti karakterekkel, ötletekkel. Például, 300, Crank, vagy épp a Golyózápor, imádom e filmeket, mert van bennük lendület, és itt-ott képesek újat mutatni. A Halálfutammal elég sok problémám akadt, az ostoba kerettörténetet simán el lehet nézni neki, hisz nem ezzel kíván hódítani, de az egész egy hatalmas sablon, és képtelen vagyok túllépni a sztori bugyuta kivitelezésén. Ha már zúzás, tényleg legyen agyatlan, ne próbáljanak ilyen semmitmondó történettel etetni, miközben nem az a lényeg. Bazi nagy géppuskák, otromba verdák, még otrombább börtönviselt úriemberek, szórják az ólmot meg a szitkokat, dől a vér, szakad a kaszni meg az ember húsa, oké, legyen, nincs bajom e tényekkel, olykor erre is szükség van. Csak mindezt megszakítja egy felesleges börtönigazgatónő, aki végig iszonyúan irritált, forralgatta a felesleges tervét, de mindez nem elég, a keménykedések sem jöttek le túl jól, én éreztem kínosnak néhány elhangzott mondatot. Tehát a látottak nem álltak össze egy élvezhető szórakoztató valamivé, bár az akciók tény, hogy jól kidolgozottak, elég brutálisak, de ez a "kirakatba az izmot meg a puskát" típusú koncepció elég haloványra sikeredett, össz úgy 50%-ot adnék rá. |
2009-02-15 13:55.01 |
A maga nemében alapműnek mondható. Megéri beszerezni. |
2009-02-15 13:35.24 |
Hopp, most kaja, de még visszatérek :) |
2009-02-15 11:24.21 |
Fuhh, hát ki mit vél leolvasni emberek arcáról, de az élvezet volt az egyetlen, ami messzire elkerülte szerencsétlen lány ábrázatát. |
2009-02-15 11:19.36 |
Ha nem is konkrét példa alapján készült a film, de garmadájával léteznek hasonló témájú játékok. C64 korszaktól egészen pár évvel ezelőttig megannyi program tartalmaz hasonló elemeket. |
2009-02-15 11:13.39 |
Ez szent igaz, az egyik legjobban haldokló fickó az iparágban. Lehet, hogy új kategóriát kellene indítani a gálán :) |
2009-02-15 11:09.32 |
És pontosan ez is volt a lényeg a filmben. Egy mindenféle komolyságot nélkülöző ólomáradat, ahol a stílus, a minél hajmeresztőbb mozdulatok számítanak csupán. A címe is "Shoot'em up", vagyis a fegyverek szaván kívül máséra kár is figyelni egy ilyen mozi esetében. Jólesően agyatlan szórakozás, ilyen is kell azért egy fáradt este, avagy délután alkalmával. |
2009-02-15 00:21.18 |
Denzel Washington nem az a mellékszerepbe szorítható fajta, elpazarolt idő, pénz és tehetség lett volna részvétele, főleg ebben a káoszban. |
2009-02-15 00:01.26 |
Nem igazán folytatás lesz ez, hanem egy új történet, teljesen új szereplőkkel, csak a készítők gárdája a régi, Spielberg és Hanks maradnak a színfalak mögött továbbra is. A "The Pacific" címre hallgató sorozat három katona megpróbáltatásait fogja bemutatni, a fontosabb csendes-óceáni ütközeteket érintve. A tervek szerint idén kerül majd műsorra az HBO-n, meglátjuk mi lesz belőle végül. |
2009-02-14 23:25.17 |
A héten jött ki a 206-os rész, tehát a sorozat még folyamatban van, remélhetőleg még jó pár résznek örülhetünk majd. |
2009-02-14 22:46.55 |
Persze, arra építettek, ami bizonyosan megfogja az átlag nézőt, hősiesség, önfeláldozás, nem kevés humor, mindez Bay megalomán stílusában. A zenék is el vannak találva, vagány, ahol annak kell lennie, és torokszorító, mikor könnyeinket követelik az alkotók. Viszont olykor igencsak tolakodó a túlzott eltökéltség és hazafiasság, hősiesség. Ennek ellenére tény, hogy szórakoztató mozi. |
2009-02-14 22:29.53 |
Ja ja, a listát már rég elfeledtem, de igazad vagyon. |
2009-02-14 22:29.03 |
Hát ez szerdán lesz! Ezt látnom kell!!! :D |
2009-02-14 22:19.46 |
Valóban, a film egy kellemesen ismerős hangulatot ébreszthet a nézőben, hisz az elején minden az Appleseed-re hajaz, főleg a zene, ami nem is csoda, hisz ugyanaz a Paul Oakenfold jegyzi, aki az előbb említett animéhez gyártott dallamos betéteket. A történet bár elég egyszerű, túl sok újdonsággal nem szolgál, mégis képes komolyabb fordulatot venni elődjénél. Itt valahogy húsbavágóbb az elbeszélésmód mint az Appleseednél, kevésbé naív és klisészerű. A zene ugyebár ismét zseniális, tovább mélyíti a világvége közeli állapotok kontúrjait, egész hiteles atmoszféra kerekedik az egészből, ami átélhető és megragad. A fémforgatagokat először furcsának találtam, bizonyára a Dűne homokférgei ihlették lényüket, de később igazán hatásosnak találtam őket, magát az öntudattal nem bíró, mindent elemésztő véget testesítik meg. A szereplőkkel mintha már mind találkoztam volna, valahogy képtelenek elszakadni bevált sablonjaiktól, sebaj, legközelebb már talán javulnak e téren is. A kommandó tagjainak páncélzata iszonyúan jól néz ki, jó volt végre nem a megszokott mechákkal találkozni, végre valami újszerűnek lehettünk tanúi. A képi világ egyszerre gyönyörű és zseniális, kivetnivalót csak néhány jármű mozgásában találtam, az autók még mindig mintha síneken közlekednének, de ez igazán apró hiba csupán. Bár a már százszor látott mondanivaló ismétlődik a filmben, mindezt egy új, kissé más, de mindenképpen érdekes és hatásos köntösben teszi, valamint akad pár jobbára váratlan fordulat is benne. A flashback részeket esetleg jobban is beledolgozhatták volna a történetbe, de ez már tényleg szőrszálhasogatás. Ha a sztori és a karakterek tekintetében nem is mestermű, de újabb kellemes színfoltja a japán látásmódnak, amiért annyian rajongunk idehaza is, szerencsére. Remélem DVD-n hamarosan be lehet majd gyűjteni, én mindenképp vevő leszek rá. |
2009-02-14 21:46.56 |
Ré vagy Rá, ahogy jobban tetszik, egy rendszerúr volt, a többi goauld csak örvendett halálának, egy-két részben bizony megemlítik őt is a legyőzöttek névsorában. A címeket pedig először véletlenszerű kombinációkban próbálgatják, és amelyiknél nyílik féregjárat, oda indulnak csapatok. Márpedig rendszerint nyílik egy, hisz hiába létezne annyi variáció, ha csak kevés bolygóhoz kellett volna hozzárendelni őket. Tehát szó szerint találomra kalandoztak a címek között. |
2009-02-14 18:52.19 |
Akkor szerezd be a Firefly-t, ha még nem láttad volna. Glau kisasszony e sorozatnak hála vált többé-kevésbé ismertté. Mellesleg igazán stílusos kis produkció, képtelenség megunni. |
2009-02-14 18:28.07 |
"Kapcsoljunk elképzelhetetlen sebességre!" :D
Zseniálisan infantilis film, a már akkor legendásnak mondható figurák szerethető paródiáival. Egyszerűen imádni való hülyeség. |
2009-02-14 17:45.28 |
Unalmas, minden feszültséget nélkülöző, kiszámítható húsdaráló, a repkedő agyvelő és a futkározó fertőzöttek rajongóinak. A kihalt város, néhány akció, persze, jól mutatnak, de mindez nem menti meg a produkciót a szememben. Fresnadillo az Intacto után láthatólag egész más vizekre evezett, igaz ez a film jóval könnyedebb műfajt képvisel, elfelejteni is könnyebb lesz. |
2009-02-14 16:05.25 |
Na tehát túl vagyok rajta, elmondhatom végre én is. Elég nehezen vettem rá magam, hogy megnézzem a filmet, egyszer már próbálkoztam, de fél óra után felhagytam vele, ezúttal viszont igyekeztem túllendülni a holtponton.
A film az idióta reklámmal iszonyú jól indít, Alpa Chino, Bustanut, szétröhögtem magam a neveken, az előzeteseken nem különben, remélem mindenki ráismert bizonyos produkciókra általuk. Mindezek után pedig kezdődik maga a film ugye, és rögtön az első negyed óra volt az, amiben szinte semmi érdemleges nem történt. Egyetlen eredeti poént vagy eseményt, beszólást sem tudnék mondani, ami értékelhető lenne, a robbantásos mizéria egyáltalán nem volt vicces, Stiller nagyképű karaktere sem működik itt igazán. Elnézést, egyedül A szakasz ominózus letérdelésének meglovaglása volt jó húzás, ezen el is vigyorodtam egy pillanatra. De aztán dögunalom következik mintegy negyed órán át. Mikor is feltűnik Nick Nolte, aki minden hősi veterán karaktert kifigurázva önt lelket a filmbe, ami elég volt ahhoz, hogy tovább kövessem az eseményeket, de e lendület sem tart sokáig. Hála az égnek, hogy az első fél óra végén megérkezünk a jelenethez, ahol végre felvisíthattam a röhögéstől, mégpedig a hirtelen aknára tévedő rendező láttán. Akkor valami bizony megmozdult, mint mikor a gránátból kihúzzák a pecket, éreztem, hogy most vált élesre a film. És szerencsére igazam is lett, innentől kisebb üresjáratokat, néhány unalmas párbeszédet leszámítva tényleg nem volt megállás, záporoznak a más filmeket és színészeket nem kímélő poénok, utalások, rengeteg ilyet fel lehet fedezni útközben. Stiller bevallom nem tartozik kedvenceim közé, finoman szólva, de itt igazán elemében volt, és ezt végig érezni lehet, ahogy azt is, hogy ez a mozi bizony az ő irányításával készült. Humorára nem mindig vagyok vevő, de ez a fajta abszurditás most nekem eszméletlenül jól esett. Mikor éjjel megtámadja egy vadállat, ő lekaszabolja, majd éles vágás, és tessék, naná, hogy egy panda volt az. Uram atyám, ahogy az az állat a kamerába nézett, ember, én ilyen jót rég röhögtem hasonló filmen! Downey Jr. egy vérbeli színész, ahogy előadta a niggát, egyszerűen fantasztikus tehetsége van ennek az embernek. Jack Black nagyrészt a már jól bevált paneljeiből építkezik ismét, de hát valaha ezért szerettük meg őt, kár lenne hátrahagyni azt, ami jól működik. És itt van az a Tom Cruise, aki vígjátéknak még közelében nem járt és akit egy egész óra múltán sikerült csak beazonosítanom a filmben. Telefonba való ordításánál bukott le végül, hangja akkor már egyértelművé tette kilétét. Lehet szeretni, nem szeretni, de istentelenül tehetséges és nagy színész ő, példa rá e filmben való feltűnése is. Összevetve elég jól szórakoztam a film hibái ellenére. Az ötletes felvezetés után szerintem iszonyúan gyengén kezd a film, szinte ösztökélnem kellett magam, hogy túléljem az első fél órát, de utána a maga fanyar és gátlástalan humorával igazán egyedi élményt képes nyújtani. Csak néhány érdektelen és viccmentes rész akad benne, de Downey Jr. karaktere ezeken is átsegíti a nézőt, mindig találni valamit a figurában, amit érdemes tanulmányozni. Közel sem tökéletes mozi, viszont a hollywoodi sarkítások, a nagyszerű színészek és az olykor térd- és környezetcsapkodós poénok miatt igazán kellemes kikapcsolódást jelent. |
2009-02-14 15:14.09 |
Moziban mindezt nem vették volna túl jó néven, hogy pont a film végét nem látják miattad :) |
2009-02-13 21:40.38 |
Ne, gondoltam egyből ráugrasz a témára :) |
2009-02-13 21:39.52 |
Ha több ezren jönnek pár tucatnyi ellen, akkor sanszos, hogy becsúszik pár halott. |
2009-02-13 18:27.28 |
Vannak filmek, melyekhez nem kellenek szavak, nélkülük is bőven megállnák helyüket. Ezzel a mozival sincsen másképp, bár a szereplőgárda fenomenális, nem holmi mélyenszántó gondolatok, vagy jól megírt párbeszédek teszik emlékezetessé a történetet. Sokan hisznek egyfajta felsőbb, általunk értelmezhetetlen erőben, legyen az valamely isten, sors, végzet, avagy a puszta véletlen, nevezzük aminek akarjuk, de a filmet áthatja egy bizonyos varázslat, mely mindvégig jóleső érzéssel tölti el a nézőt. Ez pedig nem más mint maga a zene, annak minden elképzelhető és furcsának tűnő formája. A két szülő képviselte, homlokegyenest különböző műfajok értő vegyítése több alkalommal is megszólal, legyél akár komolyzenéért rajongó vagy rockszámokat szerető egyén, e dallamok semmiképp sem hagynak hidegen, a dob és gitár közé bújó cselló hangja újraértelmezi a "jó" fogalmát.
A kis Evan maga a földi csoda, fokozatosan ébredezik benne tehetsége, ámulatba ejtve utcagyereket, kapzsi felnőttet, később egy egész zeneakadémiát. Amint a húrok közé vagy épp azokra csap, egyszerre áradni kezd valami megmagyarázhatatlan, valami olyan földöntúli kedvesség és jó szándék, mely napjaink sokszor keserű rengetegében csupán annyira kell, mint tüdőnkbe a levegő, a kis Freddie Highmore tökéletes munkát végez, ahogy filmbéli szülei is jól teljesítenek. Terrence Howard ismét kellemes színfoltként jelenik meg, kár, hogy igazi főszerepet eddig még nem kapott, kíváncsi lennék, hogy boldogul vele. És itt van még egy olyan színész, kit mindig öröm látni, játsszon akár álruhás, szerető apát, életvidám rádióst, bölcs tanítót vagy kegyetlen gyilkost, Robin Williams mindig is egyik kedvencem marad, tekintete, egyetlen félmosolya most oldalakat spórolnak nekem. A végső koncert pedig a maga módján egyedülálló élmény, bevallom, a befejezés perceiben néhány könnycsepphez hasonló objektum termett szemgödreimben. A néző végig a zenével mozdul, de ezúttal nem a testével, most nem. Olykor bizony nehéz elhinni, hogy ember képes legyen ehhez fogható, valóságos csodát létrehozni, agyából, netán zsigereiből kiolvasott jegyek által megkomponálni, s további zsenik tömegének közreműködésével előadni. A szimfonikus kar muzsikája egy gondok nélküli világba repít, ahol csakis a pillanat, az érzés számít. Ezenkívül rendkívüli intelligenciát jelez a csöpögésmentes, várható összeborulást nélkülöző lezárás, a néző még a zene mámorában úszva hallgatja a kisfiú gondolatait, szülei egymásra néznek, de több nem történik, nincs is rá szükség, hogy tanúi legyünk a továbbiaknak. Enélkül is tudjuk, sikerült küldetése, mely nem csak őket, de minket is elvarázsolni hivatott. Ritkaságszámba menő, szívből jövő, és oda tartó mozi ez, mely után még jó darabig hallod a magad belső dallamát. |
2009-02-08 15:12.10 |
Nem, nem vagyok, ez csak úgy jön magától :) |