1481. Independence (2012-03-26 17:51.13)
"Micsoda olcsó közhely..., a remény hal meg utoljára, és mégis...
Az embertől szinte mindent el lehet venni, illetve alig képes valami számára értékeset hosszú távon megtartani.Az anyagi javak..., elég egy válság, a szerelem, ugyan..., nincs a szerelemnél múlóbb illúzió, azt hisszük birtokoljuk, és egy tört pillanat alatt üres káprázattá válik, a fiatalság csodavárása, úgy párolog el, mint a nyár végi hajnali köd, az első bágyadt, kósza napsugarak cirógatására, a szépség, aligha van múlandóbb, mint a szépség, egy bizonyos kor után hátat fordít és visszavigyorogva ránk, gúnyosan faképnél hagy, az önbecsülésünk..., néha annyi is elég, hogy kirúgjanak az állásunkból és tovaszáll, még a puszta életünk cérnaszála is, melyet erős damilnak gondolunk, egy pillanat alatt elszakadhat, és csupán a hátramaradottak emlékévé válunk.Van azonban, ami csak a mienk, amit ellökhetünk ugyan, de azt nekünk kell megtenni, mert a mienk, és el nem veheti tőlünk senki, még a legsötétebb élethelyzetben is a mienk, és csupán kellő naivitás, vagy hatalmas lélekerő kérdése, hogy átérezzük és éljünk vele.Ez a remény.A költővel élve csalfa szó, hisz önmagában kifejezi, reménykedni valamiben az majdnem olyan, mint nem hinni benne.Egy utolsó kapaszkodó, mikor látjuk, hogy valószínűtlen, minden esély ellenünk dolgozik, de...hátha!
Megragadjuk, istenünkké válik, a legválságosabb óráinkban megtámasztja ingatag, és hanyatlóban lévő lelkierőnk utolsó tartalékait.Ez az érzés, amit, ha feladunk, akkor is velünk van, már azt hisszük nem, pedig, bizony, de!Az utolsó utáni másodpercben is utána nyúlunk, és, mint fuldokló a szalamszálba, görcsösen belemélyesztjük a tíz körmünket, ökölbe zárjuk a kezünket, és őrizzük.A haldokló is reménykedik, már nem hisz, de reménykedik, a zuhanó repülő utasai is reménykednek, a halálraítélt is reménykedik, és zakatoló szívvel várja a kormányzó telefonját, mielőtt belevezetik a halálos áramot, mert hátha.Az elhagyott szerelmes is reménykedik, ír még egy levelet, küld még egy csokrot, megkockáztat még egy telefont, azzal fekszik, azzal kel, hogy holnapra azok a csábos ajkak újra kedves szavakat mondanak majd.A csodát csak elvárjuk, nem teszünk érte semmit, a remény belőlünk jön, és erőt ad, kitartásra buzdít, a remény cselekvésre késztet, másnapokat ad, segít elviselni a megaláztatást, talpra állít, éveken, akár évtizedeken át képesek vagyunk érezni.Nem mi fúrjuk az alagutat, centiről-centire, hanem a remény, hogy ott a messzi távolban, ott a szabadság, és ott a napfény.A remény nem ismeri a türelmetlenség fogalmát, a remény nem kergeti az ábrándokat, hanem teremti.Kitartó és állhatatos társ, akkor, amikor már mindenki elhagyott.Látszólag egyedül vagy, mint a kisujjad, de mégsem, mert a remény hűségesen veled marad, csak akkor hagy el, ha elengeded a kezét.Messzire nem megy..., vár, tudja még szükség lesz rá.
A film a reményről szól, és persze arról, hogy micsoda emberfeletti teljesítményekre ösztökélhet.De a reménytelenség is megjelenik, az öngyilkos mellett is ott állt pedig a remény, de a himbálodzó, élettelen test láttán csalódottan elkullog.Itt már nincs dolga, legyőzték.Valójában elég sablonos, a "börtönfilmek" megannyi sztereotípiája visszaköszön, a két főszereplő játéka, ami átlagon felüli, Freeman különösképp emlékezetes.A vége pedig giccspancs..., és mégis, hogy ez az érzés milyen nagy hatású, hűen jelzi a film nézők között aratott sikere.A világ legjobb filmje..., még ha létezne is olyan objektív, egzakt rendszer, ami lehetővé tenné egy mozi hajszálpontos besorolását egy skálán, akkor is, hol van ez attól..., fényévekre.De beköszön az emberek szívébe, meghatja, magával ragadja őket, a néző drukkol, szorong, és persze..., reménykedik, akárcsak a főhős, hogy a végén győz az igazság, egy film a reményről, ami reményt ébreszt a nézőjében is.
Talán ezért is szeretik annyian, én, bár kevésbé vagyok rajongója a filmnek, ezért a négy csillag, amiből egy Morgan Freemané, meg tudom őket érteni, és átérzem mitől aratott ekkora sikert."
|