Gondolom nem csak engem, hanem minden gondolkodni tudó embert foglalkoztatja a kérdés: Miért érdemes élnünk, mi az életünk célja?
Mert valljuk be, nem túl sok. Mi marad utránunk? Semmi, csak egy megkopott márványutánzat, esetleg pár utód, akik néha majd kimennek a síromhoz, kicsit öntözgetoik a virágokat, meg talán felemlegetnek pár közös emléket. Azután ők is meghalnak, meg az ő gyereeik is, és kb 100 év alatt az ember emléke már teljesen szertefoszlik. Mert igen, sokan vannak benne a történelemkönyvekben, de az emberek túlnyomó többsége csak úgy elvész a semmibe egy taposómalomban leélt élet után. És mit tettünk? Semmit, csak ami kötelező... Ha csináltunk gyerekeket, akkor pusztán a biológiai feladatuknak(fajfentarás) teszünk eleget, ha dolgoztunk egy életen át, akkor meg a társadalmi rendet próbáltuk fenntertani. Mindkettőt lehet nemes célnek tekinteni, de valljuk be, engem egyik sem igazán izgat. Vagyis akkor kijelenthetjük, hogy életünk majdhogynem értelmetlen vol.
És itt lép be a történetbe isten. Ugyebár a keresztényeknél is, ha életünket a Bibliához híven, isten akarata szerint éltük le, akkor mennybe jutunk, és végül értelmet nyer az itt töltött 60-70 évünk. Juhhéé!! De felmerül a kérdés: Mi az az isten? Vagy ki az az isten? Nem lehet pontosan tudni, de rengeteg vallás próbál rá magyarázatot találni, szerintem helytelenül. Én az összes vallást megvetem, már magával az elvvel sem értek egyet. Én az embereket úgy képzelem el, mint egy hatalmas információ-folyóban létező pontok. Vagyis minden ember egy-egy külön pont, ugyanabban a folyóban. Ugyanabban a folyóban vagyunk, ugyanolyan pontok vagyunk, mégis teljesen mások, mivel mindenki máshol foglal helyet, vagyis mindenkihez kicsit más információk jutnak. Ezért is gondolkodik minden ember máshogy, ezért különbözik valamilyen szinten minden ember a másiktól.
Az emberiség már az őskorban teremtett magának istent(nyilván minden törzs, népcsoport kicsit mást), hogy pótolják a tudásukban felmerülő hiányosságokat. Igen, szerintem igenis, isten csak azért van, mert az emberek nem tudnak mindent. Régen a szökőárt, a nagy viharokat, vagy bármilyen természeti csapást isten művének tekintettek. Kellett nekik valami, amivel megmagyarázhatták számukra a megfoghatatlant. Mára már tudjuk ezeknek a dolgoknak a magyarázatát, és nincs túl sok közük istenhez, viszont vannak olyan kérdések, amikre az emberi ész még mindig nem talált választ. Pl: élet keletkezése, a vágtelen stb... Vagyis még midnig szükségünk van istenre, csak más kérdéseknél, és valószínűleg mindig is lesznek olyan lyukak a tudásunkban, melyet istennel töltünk be.
Most megpróbálom megmagyarázni, miért írtam le ezeket:) :
Szóval az ember a tudásában lévő tátongó űrt istennel foltozza be, valamint az embereket egyénenként, mindnekit külön-külön más információk érik, ezáltal máshogy épül fel körülöttük ez a tudáshalmaz, tehát mások mindenkinél a lyukak. Vagyis mindenkinek egy saját istent kell találnia, amivel a saját lukait foltozgathatja. Nyilván ezek a lyukak között rendszerint nagyon nagy a hasonlóság, de közel sem egyformák, ezért mindenkinek különböző istene létezik. Ezért is írtam, hogy a vallásoknak magával az elvével nem értek egyet, mert cask a lusta, gondolkodni nem tudó embereknek van szüksége arra, hogy valaki megmondja nekik, mi az ő istenük, és hogyan képzeljék el az egész világ felépítését.
Hogy hogy jön mindehez az élet értelme, az életünk célja?
Szerintem az életünk célja az, hogy mindenki megtalálja a saját istenét, kialakítson magában egy önálló világképet, és próbáljon meg tényleges individuumként létezni, akkor tud csak az illető igazán autentikus létezővé válni. Persze ez valószínűleg csak nagyon kevés embernek(ha egyáltalán fog valakinek) fog sikerülni, de talán az lehet az életünk célja, hogy keressük a saját istenünket, de közben ne felejtsünk el a mindennapok életét is élni.

Ez most biztos egy nagy katyvasznak tűnik, sokan nem értenek majd egyet velem, de a fejemben összeállt már egy kép, csak lehet, szerény képességeim miatt ezt most nem tudtam pontosan megfogalmazni...:)))