- Akkor sem értem! – mondta Bella már sokadszorra. – Mit akarunk mi ezektől? Nem vagyunk elég híresek, vagy egyszerűen megőrültél?
- Szükségünk van rájuk. Nagyon nagy a hírnevük. A segítségükkel tartanánk a toplistát! – magyarázta Edward.
- De hiszen ők emberek! Még csak nem is tudnak egymagukban mit tenni! Mindenhez az az eszköz kell…
- Tudom, Bella. De úgy gondolom, hogy ezt muszáj megtennünk. Egyedül csak te makacskodsz!
- Nem csak rólam van szó.
- Mindegy. Beszélünk velük. Ha nem akarnak segíteni, majd kitalálunk valamit, jó? Max megkérjük a rendezőt, hogy szerezzenek be nekünk még egy gyereket… Ne félj, nem lesz semmi baj! Renesmee jól megvan az új dadával.
- Ez már olyan unalmas szöveg! Nem tudnak már végre valami jobbat is írni ezek a forgatókönyvírók?
- Ssssh! A végén még meghallják és mérgesek lesznek! Ugye nem akarod, hogy megírjanak valami meggondolatlan dolgot!
- Á! Elég! Tudod jól, hogy most tiltott dolgot fogunk csinálni, és veszélybe sodorjuk a világsikerünket! Nem hiszem, hogy jót tenne a hírnevünknek az, ha az ellenséggel szövetkeznénk!
- Ők nem ellenség! A jó oldalon állnak, csakúgy mint mi. Vagyis hát… nem tudom, hogy a vámpírok jónak számítanak-e… De hagyjuk. Beszéljünk Carlisle-val és döntsünk. Bella, ez most nem játék. Sok forog kockán. El akarod veszíteni azt a sok rajongót? Veszélybe sodornád a sikerünket?
- Jól van, rábeszéltél. De nem hiszem, hogy Rosalie belemenne ebbe…
- Majd meglátjuk – azzal Edward és Bella lementek a földszintre, hogy meghozzák a döntést a többiekkel. Már várták őket.
- Szóval mi legyen? – kérdezte Alice csillogó szemekkel – Én benne vagyok!
- Csak ne olyan gyorsan! – fordult hozzá Rosalie. – Ha valamelyik szebb nálam…
- Nyugi Rosalie. Az lehetetlen lenne! – csitította Emmett.
- Szavazzunk! – csapta össze kezeit Carlisle. – Ki szavaz igennel, vagyis, hogy menjünk el hozzájuk, és kérjük a segítségüket?
Carlisle, Esme, Alice, Emmett, Edward, majd nagy nehezen Bella feltette a kezét.
- Bocs, de leszavaztunk Rosalie – mondták. Rosalie fújtatott egyet.
- Jól van, elmegyek! De előre szólok! Ha valamelyik szebb nálam, én felfalom!
×××××××
- Megérkeztünk? – kérdezte Bella a furcsa birtok határához érve.
- Szerintem igen. Már láttam az összes filmet, és ismerős a környék – felelt Edward.
- Fúj, de büdös van! – panaszkodott Rosalie. – Mit tartanak ezek háziállatnak? Élő zoknit?
- Lehet. Itt bármi megtörténhet. Ezért is kérem, hogy legyetek óvatosak, és semmi hirtelen mozdulat! – utasította őket Carlisle. Elindultak a poros úton, majd gyanakodva méregették az épületeket.
- Itt ilyenek a kocsmák? – prüszkölt Jasper a baromfi és vaddisznó keresztezéséből jött névre mutatva, ami egy táblán feslett. – Ide se jövünk, ugye Emmett?
- Attól függ… - válaszolt az illető – Úgy hallottam, hogy van pár egészen különleges italuk. Elvileg az a lángnyelv whisky, vagy mi hasonlít a grizzlire…
- Óvatosan Emmett! Tudod jól, hogy ilyen bizalmas információkat csak a 2. fejezettől rakhatunk be! Ha előre lelőjük a poént, mi marad az olvasóknak? – nyugtalankodott Edward.
- Ohh, itt jön az öregember. Olyan a szaga, mint a rohadó tengeriuborkának – mondta Rosalie fintorogva, miközben tovább ballagtak.
- Elég legyen ebből az ellenségeskedésből! Jó benyomást kell tennünk! – szólt Carlisle.
- Az mindegy. Ez a hapsi amúgy is úgy vigyorog felénk, mint a tejbetök… - mutatott Rosalie az öregember mögött lépkedő vörös hajú fiúra mutatva. – Megszoktam, hogy bámulnak, de azért ez túlzás.
- Hé annak meg mi van a homlokán? – kérdezte Bella. – Már elfelejtettem, pedig olvastam a könyvet…
- Ja, valami sebhely. Meg elvileg mindig monoklis a szeme alatt. Az intim pletykákról inkább nem beszélek. Tudtátok, hogy egy nagy fehér bagoly van tetoválva a… - mondta Emmett, de Edward félbeszakította.
- Tudom mire gondolsz, de kérlek inkább ne mondd ki!
- Jé, de fura annak a lánynak a haja – mondta Rosalie – bele csapott a villám?
Ekkor az öregember és három másik társa végre odaért a Cullen család elé.
- Üdvözöllek titeket a roxforti birtokon! Örülök, hogy helyet adhatok az iskolámban ilyen különleges vendégeknek! Kérlek, hadd kísérjelek be titeket! – mondta a 2 méteres szakállú öreg. – Egyébként, ha nem olvastátok a könyveket, vagy nem láttátok a filmeket, engem Dumbledore-nak hívnak. – szélesen mosolygott, majd bemutatta a másik három ismeretlent is. - Ez az ifjú, milliárdos úrfi Daniel… mármint Harry Potter, ő itt Ron Weasley, ő pedig Hermione Granger.
A négy furcsa ember elmélázva mosolygott, bár a Cullen-ek tudták, hogy csupán a külsejük varázsolja el őket. A Ron nevű alak egyfolytában Rosalie-t leste, Harry próbálta türtőztetni magát, magában gondolva, hogy már van barátnője, és próbált nem Bellára nézni, Hermione pedig Edwardot nézte tátott szájjal, kicsit sem leplezve megdöbbnését.
- ÁÁÁÁ, de jó pasiii!!!!!! – kiáltott Hermione majd Edward nyakába vetette magát…

2009-07-02 22:45.53

Bella sikitott:)

2009-07-02 22:42.29

A szobámban ültem, és gondolkodtam. Hallottam, hogy valaki lépked mögöttem, de azt nem tudtam, hogy ki az.

- Én, vagyok az Jasper! – mondta Emmett

- Oh - meglepetten hátra fordultam. – Hát, te? – Emmett megfogta a vállam, és maga felé fordított.

- Mi bánt, mondd? – kérdezte, és szép szemeiben kíváncsiságot láttam.

- Csak, ez az, Alice, és Victoria páros kicsit felkavar, és hiányzik, Mark meleg gondoskodása, ahogy gyengéden megsimogat, oh, Emmett ez annyira nehéz! – Megfogta a kezem, és ezt mondta.

- Gyere, Jazz, sétáljunk egyet attól, majd kitisztul a fejed. – felhúzott, és elindultunk, de a kezemet nem engedte el. Jól eset gyengéd, de mégis határozott szorítása. Sétáltunk, és én elmeséltem minden búmat, bánatomat. Emmett figyelmesen hallgatta, és közben megnyugtatóan simogatta a kézfejem a hüvelykujjával.

- De mondd, Jasper, miért vagy féltékeny Alicera, ha egyszer te csaltad meg előbb? – kérdezte értetlenül. Én, pedig felháborodtam.

- Na, de Emmett! Én, szexi vagyok, és helyes, engem nem lehet csak úgy megcsalni, engem még senki sem csalt meg! – a végén már szinte könnyeztem. Emmett a maga furcsa gyöngéd határozottságával maga felé fordított, és kemény ajkát az enyémre tapasztotta. Soha nem volt még ilyen csókom, még Markkal sem. Emmett tudta mit tesz, hogy mi a jó nekem. Nem tudom meddig csináltuk ezt a földi paradicsomot – legalábbis az én számomra -, de azt hiszem, egy jó darabig. Mikor aztán szétváltunk Emmett kezdett mesélni.

- Tudod, én nem vagyok meleg, de Rosalieval már olyan unalmas a – itt suttogóra fogta – szex. Mindig csak ugyanaz a póz, húúú. Így én tűnök az erősebbnek, de az ágyban, ezt nehezemre esik ki mondani, de Rosalie, egy őrült, ha meg merem említeni, hogy változatosságot akarok, kapok egyet, és azt mondja, folytassuk. De én változatosságra vágyom Jazz! – vállat vont, és folytatta. – És te jöttél először számításba.

- Ó, Emmett annyira édes vagy köszönöm, hogy engem választottál! É most mi lesz? – kérdeztem.

- Beosonunk, Esme kunyhójába, az erdőbe, és eltöltünk ketten egy izgi kis pásztorórát, oké? – kérdezte

- Rendben! – vágtam rá. – Éjjel egykor találkozunk ott. – Azzal mindketten másfelé rohantunk. Én izgatottan vártam az estét, és közben rájöttem, hogy teljesen, és visszavonhatatlanul, bemelegedtem. Ez tetszett. Aztán eljött az idő, és én rohantam titkos kis találkámra. Emmett már várt rám. Az ajtóban egymásnak estünk. Betörtük az ajtót, és én felkattintottam a villanyt. Nem kellett volna. Két dolog került egyszerre a látóterünkbe. Először is, Alice, és Victoria amint a díványon csókolóznak. Másodszor pedig Rosalie, egy sötét sarokban elbújva, kameráz, és kéjes vigyorral ezt motyogja:

- Ez, majd felizgatja Emmettet. – Aztán Rose ránk pillantott, Alice, és Victoria pedig Rosera. Mi, pedig mindhármukat bámultuk egyszerre. Rose ezután földhöz vágta a kamerát, - előtte gondosan kivette a kazettát – és elfutott mellettünk, de közben ezt sziszegte Emmettnek:

- Te kis langyi! – Majd elrohant. Emmett pedig utána. Én egyedül maradtam Alice-val, és Victoriával. Felvettem a kamerát, raktam bele egy kazettát, és, ezt mondtam.

- Nyugodtan folytassátok! – És benyomtam a kamera gombját.

2009-07-02 22:41.43

csak elne feljtsem:)

2009-07-02 22:41.07

én székröl estem le:P

2009-07-02 22:40.46

-Igen. Köszönöm Carlisle. Először is, Tom, bocsáss meg nekem az ölelésért! Ez azért volt, mert szakítok Bellával, ugyanis a fiúkat szeretem.

-Semmi gond Edward. Én is.

-Mi van?!-kérdezte Emmett.

-Edward, eljönnél velem vacsorázni?

-Persze!-és megpuszilta.

-Na, ha most ettem volna biztos kihánynám... Undorítóak vagytok!-mondta Emmett.

-Emmett!-tolta le Esme.

-És mikor megyünk?

-Akár ma este is!

-Jól van! Megyek fel készülődni!-mosolyogtam rá.

Pár órával később

-Gyönyörű vagy Edward drágám!-mondta Tom az étteremben.

-Köszönöm! De mért pont étterembe jöttünk?

-Mert olyan hangulatos... Táncolunk?

-Persze!-felsegített, és keringőzni kezdtünk.

-Szeretlek!-mondta.

-Én is...

Megcsókolt... Hosszan, és szenvedélyesen.

Felsikítottam. Nem! Ez nem lehet! Ekkor Edward megszólalt mellettem:

-Bella, kedvesem! Rosszat álmodtál?

-Ha te azt tudnád! Én voltam te, és beleszerettem, vagyis beleszerettél, egy Tom nevű vámpírba...

2009-07-02 22:39.54

van még:)

2009-07-02 22:39.42

neved?

2009-07-02 22:38.36

oks

2009-07-02 22:38.24

Engedelmesen leültem, és megvártam, míg ő is helyet foglal.

-Edward, mi volt ez?

-Carlisle, azt hiszem, be kell vallanom valamit... De nem hinném, hogy tetszeni fog...

-Edward, nekem bármit elmondhatsz! És persze Esmének, és a testvéreidnek is.

-Azt hiszem, hogy szakítani fogok Bellával. Mivel... A fiúkat szeretem...-ezt az egy mondatot, nagyon nehezen mondtam ki, de végül is sikerült.

Mondjuk, kilencven év után rájönni, hogy nem is szeretem a lányokat. Ez azért elég furcsa.

Carlisle csak ült és nézett maga elé. Hagytam, hadd dolgozza fel az információt. Pár perc múlva megszólalt.

-Edward, én tudom, hogy nem vagyok az apád. De úgy szeretlek, mint a fiamat. És ez mindig így lesz. Akárkikhez is vonzódsz...

-Köszönöm Carlisle. Ez a Tom szerinted is jól néz ki?

Ez akoora én nem birom XDXD

2009-07-02 22:37.05

Ekkora már a látomásnak vége lett.

-Hogy kapcsolódik, egy új vámpír Edwardhoz?

-Hm... Ezt nem tudom...

-És mikor jön az új vámpír?

-Nem tudom, valamikor a héten.

-Nem kéne szólnunk Esmének, vagy Carlisle-nak?

-De, lehet. De, előbb derítsük ki, hogy Edward tényleg impotens-e-mondta Alice.

-Barmok...-mondtam, és kiugrottam az ablakon.

Nem tudtam hova megyek, végül egy fa tetején találtam magam. Miközben éppen azon gondolkodtam, hogy remélem, egy helyes srác lesz az új vámpír.

-Edward? Normális vagy? Egy helyes SRÁC?-kérdeztem magamtól.

Két nappal később

2009-07-02 22:36.29

-Idióta!-és fejbevágtam a bátyámat, aki hülye kérdéseket tett fel.-Különben meg, mi közöd lenne hozzá, ha igen?

-Mért igen?-kérdezte vigyorogva Jasper.

-Persze, hogy nem! Ha annyira érdekel, kérdezd meg Bellát!

-Oké!-kapott a szón rögtön Emmett.

-Ha meg mered tenni...-de nem tudtam befejezni a mondatomat, mert Alice táncolt oda hozzánk.

-Sziasztok!

S mivel a konyhában voltunk, ő felült a konyhapulra.

-Miről beszéltetek?-kérdezte vigyorogva, mert a jó hallásának, és a bátyáim hangos beszédének köszönhetően, mindent hallott.

-Ja, csak arról, hogy Edward vajon impotens-e...-közölte vele Emmett csevegő hangon.

-Oh, és az?-kérdezte Alice ugyanilyen hangon.

-Azt állítja, hogy nem, de elmegyek, megkérdezem Bellát-vigyorgott kajánul Emmett.

Már épp készültem visszavágni, mikor megláttam, hogy Alice üres szemekkel, a távolba bámul. Vagyis látomása van.

2009-07-02 22:34.42

-De Edward, valami gond van köztetek a kiscsajjal?-kérdezte Emmett.

-Hm... Ezt, hogy érted?-pontosan tudtam, hogy érti, de tőle is akartam hallani.

-Hát minden rendben van köztetek? Mármint, az ágyban? Csak nem...?

-Tudod jól, hogy én és Bella nem fekhetünk le egymással. És mit is akarsz kérdezni?-ezt az utolsó mondatot, már egy gonosz vigyor kíséretében mondtam.

-Csak... nem vagy impotens?

Jasperrel megkövülten bámultunk Emmettre. Hallottam, hogy Jazz azt gondolta: ez megőrült?

-Idióta!-és fejbevágtam a bátyámat, aki hülye kérdéseket tett fel.

2009-07-02 22:32.39

aha:)

2009-07-02 22:32.11

Persze:)

2009-07-02 22:28.51

A nevem Mark, és vámpír vagyok. És meleg. Azt hiszem ilyen még nem volt, büszke is vagyok magamra. Most Forksban vagyok, és egy Cullen nevű vámpír famíliát keresek. Követtem a szagukat, és egy kis erdőn keresztül a házukhoz értem. Bekopogtam, és Ő, nyitott ajtót. Istenem, de szexi! Szőke haj, sebhelyek a testén, és hihetetlen nyugalom árad belőle.

- Hello, Mark vagyok, bemehetnék, szívi? – kérdeztem tőle kacéran, erre ledöbbent.

- Öhm, persze, fáradj be! – mondta, és a hangja annyira csábító volt, hogy majdnem ott helyben megcsókoltam, de aztán odajött, egy apró fekete rövid hajú vámpír, és átölelte.

- Ki a vendégünk, Jasper?

- Ő, itt Mark – mondta a Jaspernek nevezett szépfiú. Igazából nem is nagyon figyeltem a beszélgetésre, csak összehúzott szemmel figyeltem a konkurenciát.

2009-07-02 22:26.32

Ajtócsapódás és Rosalie már lent is volt a nappaliban.
- Nini! Kit látnak szemeim? Csak nem Bella?
- Szia Rosalie!
- Szia! Mostanában egyre sűrűbben látlak itt a házban. Mi az Edwardnál beindult a pettingezés időszaka?
- Fogd be Rosalie! - szólt rá Edward.
- Jól van! De egyvalamit még tudnod kell Bella, Edward úgy ragaszkodik hozzád, mint Alice télen a hónalj szőrzetéhez.
- Bunkó vagy! - vágta hozzá Alice.

Hát ez nagyonnagy:)

2009-07-02 22:25.01

:D XD

2009-07-02 22:24.16

bemásoljam megint?:P

2009-07-02 22:23.59

Mi? - kerekedtek el Alice szemei. - Elhozza Bellát a hétvégére?
- Igen!
- Klassz! - szólalt meg hosszú hallgatás után Rosalie. - Nincs még elég szemét a házban!

ez is olyan jo:P

2009-07-02 22:22.42

enegm 13-an visszase jelölöm azokat

elejére ... 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk