A 2007-es év mérföldkő a filmművészetben! ebben az évben ugyanis Scott Harper, aki eddig csak ultra gáz filmek ultra gáz CGI effektjein buzgálkodott, alighanem egy nagy rottyantás közben a Wc-n rájött, hogy benne sokkal de sokkal több van, ő remek rendező is lehet akár! Így aztán ebben a jeles évben felböfögte magából először a Supercroc című opuszt, amiben-sosem hinnétek-egy bazi nagy krokodil követ el mindenféle galád csínyeket ilyen amcsi emberek, városok és helikopterek ellen. Másodjára pedig felböffentete kis cikkem tárgyát.
Főhősünk, Lee, egy ilyen tipikus amerikai kisvárosi csávó. Tudod, övé a legjobb csaj, mindenki kedveli, nagy macsó, ám nagyon jámbor gyerek. Lee nagy sportember, sokat fut az erdőben. Egy ilyen futás alkalmával rájövünk, hogy főhősünk ilyen nagyon kemény, Kant meg Nietzsche szintű elmélyült filozófus és gondolkodó. Futás közben az élet nagy kérdésein gondolkodik, hogy aszondja "a vajas kenyér miért mindig a vajas oldalával lefelé esik", "mennyi párizsit vegyek vacsira a Teszkóban" és a "hogy nézne ki a szék, ha a térdünk hátrafelé nézne", és ezek megválaszolására olyan mély gondolatokba esik, hogy nem veszi észre, hogy egy ilyen nagyon komoly űrhajó lezuhan pár méterre tőle.
Persze Lee-ben aztán tudatosul, hogy hűha, itt valami nagyon nagy gáz van, és gyorsan a helyi seriffel, aki a szokásos nagyon kemény, ám roppant hülye archetípus, a helyszínre siet.
Adigra persze az alien már kimászik, és azonnal frontális támadást indít a főhős és a balfasz seriff ellen.
Jószágunk egy ilyen pók-alien hibrid. A brainstormingot valahogy úgy képzelem el, hogy megnézték az Alien filmeket meg utána az Arachnia (Pókinvázió) című remekművet, és összemixelték a két lényt. vettek egy ilyen nagyon gáz gyurma póktestet arra meg egy Alien fejet ültettek, és kész is a monszta! Igen, a kreativitás csúcsra járatva!
Na mindegy, Lee-ről itt újabb tulajdonságok jönnek elő. Kiderül, hogy az ősei közt ilyen nagyon komoly indiánok meg okleveles ninják lehettek, akik ilyen nagyon komoly rejtőző trükköket ismernek. Lee az egyik technikát be is mutatja nekünk, a "ha a monszta az mellett van, húzd le a fejed" nevű technikát. Ez annyira komoly technika, hogy még a ninják is 6 évig tanulják. De az a lényeg, működik, lerázza vele simán a gumipókot. A balfasz seriff ősei nem voltak ilyen komoly ninják, ő nem ismeri ezt a technikát, meg is eszi a szörny.
Lee visszamegy a városba, és mivel van vagy 6 diplomája és a legutóbbi IQ tesztje szerint 1342-es Iq-ja van, elmondja a barátnőjének, hogy "valami gond lehet az erdőben, valami nem stimmel". Micsoda megállapítás! Micsoda logikai érzék, micsoda zsenialitás! Igen, széttépte valami a seriffet, és erre lehet, hogy valami nincsen rendben. Lee azt hiszem Nobel díjat fog kapni! Mindenesetre ő és kis barátnője miután megbeszélik a helyi pletykákat a lehető leglogikusabb tettet végrehajtva úgy döntenek, visszamennek az űrhajóhoz. Persze fegyver nélkül, minek az, hiszen csak a seriffet tépte szét valami izé, nem? Bámulatos, micsoda hősies amerikaiak!
Az Alien be is támadja őket bízvást, szinte látom magam előtt a gondolatait, miszerint mekkora balfasz csávók élnek errefelé. Hőseink a búzaföldön végeznék trágyaként, ha a Vadász éppen arra nem szedne cseresznyét és szamócát. A Vadász ilyen 50-es évekbeli búvár felszerelést hord magán. Tudod, ilyen 300 kilós gömb alakú vassisakkal, meg ilyen nagyon komoly kezeslábas. Ő ilyen nagyon komoly csávó, akinek az a feladata, hogy bőszen lövöldözzön a gyurmapók-alien hibridre. De az is lehet, hogy az Óz-t már rohadtul unó Bádogember ő, a kinézete alapján simán lehet.
Hőseink szerencsére túlélik ezt a nagy harcot, és visszatérnek a városba, ahol aztán találnak még 5-6 ilyen agyalágyult csávót, akiknek elmondják "valami nincsen rendben az erdőben, valami lehet ott". Ezek aztán akkor nagy éljenzés és virágszórás közepette elindulnak az erdőbe, mint a Franciák 1914-ben Berlinbe. Csak azoknál volt fegyver, ezeknél nincsen, hoszen úgy sem biztos, hogy "van valami az erődben", csak feltételezés, így no para.
Itt aztán rendre belefutnak az alienbe, aki rendszeres időközönként, azaz kb 6 percenként egyesével elkapdossa őket. Miután már vagy 2-3 elhullott a csapatból, bemennek ilyen csatornarendszerbe. Tudod, ez azért jó, mert ilyen nagyon zegzugos, sok a rejtekhely, meg jól el lehet tévedni benne. Szóval tipikusan ilyen nagyon alkalmas hely arra, hogy a szörny levadásszon minket. De hőseinket vezető Lee-t ez nem érdekli, mert eközben hatalmas monológokat és párbeszédeket hallhatunk. Iszonyatos dráma zajlik a képernyőn, a színészek beleélése annyira hiteles, olyan feszültség jön át a drámából, hogy egy közvetlen kábelen kellett levezetnem Paks felé.
Mindenesetre némi kóválygás a csatornákban után hőseink előbukkannak, és itt ízelítőt láthatunk a Vadász és a gyurmapók hibrid harcából. Hőseink csak szemlélői maradnak ennek az ádáz küzdelemnek, de végül azért a heppi end megvan, mert a pókhibrid beadja a kulcsot, így kettős az öröm, bár némi üröm is vegyül bele. Öröm, hiszen túlélték, és ezzel a film is véget ért, üröm, hiszen sokan meghaltak, és a film végére mi is agyhalottá leszünk.
|
