Szerelmes voltam a film minden percébe. Megbabonázott már első kockáival és el voltam varázsolva az utolsó pillanatokig. És ez a varázsütés nem szűnt meg az utolsó betűsorok eltűnésével sem. Ez is azok közé a alkotások közé lépett, amelyek elöl nem állsz fel egyből, hanem még sokáig a székedben ragadsz. Amíg tart, addig pedig együttélsz a szereplőkkel,
ott vagy velük minden jelenetben, együtt élitek át a történéseket. Ahogy a kosztümös filmek
szinte általában, ez a darab is olyan miliőt teremtett, ami teljesen magáévá tett, beszippantott.
Festői szépségű tájak, aranyló naplementékkel, kamera előtt átsuhanó szarvasokkal, gyönyörű, paradicsomi színekkel. A belső teres jeleneteknek is esztétikai gyönyörűsége volt, erősen hatott az ember szépérzékére. Olyanok voltak mind a külső - mind a beltéri képek, mintha egy megelevenedett festményt láthatott volna viszont a néző. És ehhez még hozzájött a szóhasználat választékossága, ékessége, amely balzsamként hatott a fülnek. A vizuális gyönyör mellé hozzájött az audiális is., amihez a gyönyörű filmzene is hozzájárult. Ezek összessége virágba borította belsőnket, miközben sodorta magával a történet az embert. A történet, melynek csodájára Jane Austen jelent garanciát.
A egyik főszerepben az elbűvölő és ragyogó szépségű (szerintem egyik legszebb arcú színésznőt) Keira Knightley-t láthattuk, akinek az ilyen kosztümös filmek vannak kitalálva, szinte erre született. Tündököl az ilyen mozikban. Megláttam a film kezdetén és el voltam bűvölve. Brillírozott Elizabeth-ként is. Már nem az első alakítása, amellyel nemcsak a szoborra jelölést, hanem a tényleges díjat is kiérdemelte volna.
A másik legmeghatározóbb karakter Mr. Darcy volt, akit Matthew Macfadyen testesített meg kíválóan. Pazarul hozta a kevélynek, pökhendinek és gőgösnek tűnő, karótnyelt figurát. De, mint ugye az a későbbiek során kiderült, ez balítélet. A megjelenés csalóka, ugyanis külleme mély és érző szívet takart. Büszke volt és hiú, de igazi úriember volt. Colin Firth magasra tette a lécet ezzel a karakterrel kapcsolatban, etalonnak számít az ő Darcy-ja, azonban véleményem szerint Matthew remekül helytállt.
Mellettük láthattuk még nagy személyes kedvencemet, Donald Sutherland-et, Mr. Bennet-ként, aki most sem okozott csalódást, üde színfoltja volt a filmnek. Megjegyzéseire mindig érdemes volt odafigyelni, mert üdítő pillanatokat hozott. Sutherland úr játszi könnyedséggel alakít pazarul.
És itt volt még a vérprofi Judi Dench, aki keveset szerepelt, de minden pillanatában zseniális volt. De még többeket is megemlíthetnék, ugyanis számos karakternek megvolt a maga
bája. Mrs. Bennet-tól kezdve, Collins-on át Jane Bennet-ig. Mondjuk ha Jena Malone-t ebben a filmben látom először, és nem a Donnie Darko-ban, akkor nem 'szeretek belé', ugyanis
végigvihogta a filmet, de hát ez volt a szerepe. Fiatal volt és viháncka. Még a zongorához hozzánőtt, spleen-es Bennet lányt is kerestem a tekintetemmel, pedig benne nem sok vonzó dolog volt. Lehet ő volt az első emo.
Kicsit még mindig lelkileg kissé összekuszálódott hangulatomban néztem meg ezt a filmet, de a végére ennek szinte nyoma sem volt. Tényleg azt tette velem, amit egy szerelem tesz az emberrel.
Felemel, magával ragad, magasabb dimenzióba emel, lángba borítja szívünket, elfeledteti velünk gondjainkat. Megtisztította és virágba borította a lelkem.
Szerelem lett első látásra, egyből a legnagyobb kedvenceim közé lépett.
Maximális osztályzat egy brilliáns filmre. Végig sodort magával a történet és az atmoszféra, tudtam volna nézni még órákon át.
|
