SPOILER
2. könyv Jacob szemszög Bellánál virraszt a cullen házban…
-Rosalie miért nem hozol Jacobnak valamit a konyhából?-mondta Alice. Ő láthatatlanul ült a kanapé mögött. Rosalie bámulta azt a helyet bámulta ahonnan Alice hangja szólt.
-Köszönöm Alice de nem gondolom, hogy tudnék enni most. Kivéve ha egy szőkét szeletelnek fel nekem. Tudtam hogy Rosalie uralkodni fog a mérgén. Nem merné Esme előtt bemutatni a vendégszeretetét. Természetesen nem gondoltam, hogy mézes-mázos hangulata van egyre kevésbé bíztam az előbbi elméletemben. Kisuhant a szobámból. Edward sóhajtott.
-Ugye elmondanád nekem ha megmérgezné?-kérdeztem
-Igen- biztosított Edward.
Egy bizonyos oknál fogva most hittem neki. Hirtelen egy csattanás hallatszott a konyhából egy fém hangja amit a pultra csaptak. Edward felsóhajtott majd elmosolyodott. Majd mielőtt sokat gondolkodhattam volna a padlón Rosalie bejött a szobába. Arcán egy önelégült mosoly jelent meg mikor lerakta elém a tálat a padlóra.
-Jó étvágyat korcs!
A tál egyszer valószínűleg egy nagy keverő tál volt de most behajlította és úgy nézett ki mint egy kutyatál. Lenyűgözött a gyors ötletével. És figyelt a részletekre is. A tál oldalába belevéste, hogy FIDO. Kiváló kézírás. Az étel jónak tűnt bélszín egy kis sült burgonyával.
-Kösz- mondtam a szőkének. Felhorkantott.
-Hé tudod mikor láttam utoljára szőkét ennyi aggyal? Múltkor a parkban egy arany retrievert.
Hallotta és arcáról lefagyott az önelégült mosoly.
-Megpróbálok enni- ígértem aztán nekiláttam. Undorodó arcot vágott és összegöngyölítette szemeit. Leült az egyik karosszékbe és mohón váltogatta a csatornákat. Egy vámpírokkal teli házban enni nagy megpróbáltatás volt. A ház csak úgy bűzlött.
(…Beszélgetnek meg ilyenek de azt majd máskor…)
-Bella majd enged. Várj! - kértem szünetet tartott miközben felvonta a szemöldökét.
Csendesen felvettem kutyatálamat a padlóról és egy kecses csukló mozdulattal nekivágtam a szőke fejének-füleimbe csattanás hasított. A tányér összetört és darabjai visszapattantak a fejéről. Az egyik Bella lába mellé esett. Bella vonaglott de nem kelt fel.
A szőke némán a nevemet motyogta. Rosalie lassan felemelte a fejét, a szemei lángoltak.
-Te… Te voltál… Te dobtad a kaját… A hajamba…
-Én tettem. Elhúzódtam Bellától, hogy ne keljen fel a rázkódó nevetésemtől. A könnyek már folytak az arcomon. A kanapé mögül hallottam ahogy Alice is bekapcsolódik a halk nevetésével. Nem értettem Rosalie miért nem ugrott. Pedig arra számítottam. Majd láttam, hogy Bella még mindig nem ébredt fel.
|
