XD

hát
de most
nemtudom
mi van velem
szarkedv
ilyenek
íróiválság
vagy mi
ami van 6 sor se tetszik
szerinted?
normális vagyok?
mért írok mindent külön sorba?
biztos megzápultam...

Beszélgetés 2.

2009-09-07 18:18.02

kitti, szeretem ezt a számot!!
kösziköszi!!!

Alkonyat - SPOILER-New Moon, Eclipse, Breaking Down

2009-09-07 18:14.23

jójójó
tudom, ha erőt veszek magamon, már rég kész lenne :(
de nincs se erőm, se kitartásom, se ösztönzésem...

Beszélgetés 2.

2009-09-07 18:12.00

én igen :)
mondjuk... valami jó számot, de nem jut eszembe semmi XD
rádbízom :)
és küldöm mindenkinek, meg főleg a 7.a-nak, és fel a fejjel, a holnapi nap sem lesz olyan rossz:)

köszönöm:D

Alkonyat - SPOILER-New Moon, Eclipse, Breaking Down

2009-09-07 18:10.19

nah, van itt még valaki?

2009-09-07 18:06.14

őőőőőőőőőőőőő
akkor nem mondok semmit *bűnbánó kutsusszemek, amibenjó*

2009-09-07 18:02.10

írd meg, ahogy jön
erre van a béta (:

2009-09-07 18:01.51

ami azt illeti, nekem is írnom kéne XDXD

2009-09-07 17:55.17

nem xd

2009-09-07 17:49.43

???

2009-09-07 17:49.27

[link]

2009-09-07 17:47.50

kértem dalt megint, hallgassátok majd!

2009-09-07 17:43.28

nem ezt, a másikat

2009-09-07 17:40.50

szija!
jahj, adelinda, megnéztem a videódat
annnnyira jó lett!!!!
hogy csináltad??

Beszélgetés 2.

2009-09-07 17:29.25

szeretném még kérni pixie lottól
aaaa the fall-t
és küldeném annak, aki ismeri :)))
köszikkkeeee, nagyon!

Alkonyat - SPOILER-New Moon, Eclipse, Breaking Down

2009-09-07 17:27.20

a megaszarban volt
és én ezen mindig olyan jót röhögök XDXDXD

2009-09-07 17:20.24

én is kértem XDXDXD

Alkonyat - SPOILER-New Moon, Eclipse, Breaking Down

2009-09-07 17:06.32

össze vissza

Beszélgetés 2.

2009-09-07 17:05.55

szia Kittentyű!
szeretném dalt kérni:

Hien: Túl szép
üzenem, hogy ezt a számot nem gondoltam komolyan, és küldöm minden alkonyatfannak, nameg persze a filmkatosoknak :D

köszi!:D

Alkonyat - SPOILER-New Moon, Eclipse, Breaking Down

2009-09-07 17:02.56

ENNYI xdxdxd

2009-09-07 17:02.40

1020, 970 és fél másodperccel később a fádalom megváltozott.

A dolgok jó oldala, hogy az ujjbegyektől és a lábujjaktól elkezdett csillapodni a fájdalom. A csillapodás lassú volt, de végre valami új történik. Ennek így kellett lennie. A fájdalom megszűnőfélben volt…

És akkor a rossz oldal. A tűz a torkomban nem volt ugyanaz, mint azelőtt. Nem csak égtem, de most már szomjaztam is. Száraz, mint a csont. Annyira szomjas. Égető tűz és égető szomjúság…

Tehát a rossz hírek: A tűz a szívemben forróbb lett.

Hogy lehetséges ez?

A szívverésem már túl gyors lett – a tűz irányította a ritmusát egy új tomboló sebességet diktálva.

„Carlisle,”- hívta Edward. A hangja halk volt, de tiszta. Tudtam, hogy Carlisle meg fogja hallani, ha a házon belül vagy annak közelében van.

A tűz visszavonult a tenyereimből és szerencsére fájdalommentesen és hidegen hagyta őket. De visszahúzódott a szívembe, amely forrón lángolt, mint a nap és egy új, tomboló gyorsassággal vert.

Carlisle belépett a szobába Alicevel az oldalán. Lépéseik határozottak voltak, még azt is meg tudtam mondani, hogy Carlisle volt a jobb oldalon egy lépéssel Alice előtt.

„Hallgasd” mondta nekik Edward.

A leghangosabb hang a szobában az őrjöngő szívem volt, miközben dübörgött a tűz ritmusában.

„Oh” mondta Carlisle „Már majdnem vége.”

Megkönnyebültem szavai hallatán, de megnyugvásomat beárnyékolta a szívem mélyén érzett kínzó fájdalom.

A csuklóim szabadok voltak a bokáimmal együtt, mert a tűz ott már teljesen kialudt.

„Hamarosan” értett egyet buzgón Alice „Utolérem a többieket. Kellene Rosalie…?”

„Igen – vidd el a babát.”

Mi? Nem. Nem. Mit gondolt, elvinni a babámat? Mi jár a fejében?

Az ujjaim megremegtek – a bosszúság áttöri a tökéletes látszatot. A szoba csendes volt, eltekintve a szívem kalapálásától, minthogy mindannyian visszatartották lélegzetüket egy másodpercre.

Egy kéz megszorította akaratos ujjaimat. „Bella? Bella, szerelmem?”

Válaszolhatnék neki anélkül, hogy sikítanék? Egy pillanatra fontolóra vettem, és akkor a tűz még forróbban felszakadt a mellkasomon keresztül, miközben a könyökeimben és a térdeimben megszűnt az égés. Jobb nem kockáztatni a válaszadást.

„Elkapom őket” mondta Alice, egy sűrgető éllel a hangjában, és hallottam a szél suhogását, ahogyan elrohant.

És akkor – oh!

A szívem kalapált, mint a helikopter szárnya, hangja, mint egyetlen hosszantartó dallam, úgy éreztem kiugrik a bordáim közül. A tűz fellobbant a mellkasomban, elnyelve a testem összes lángját, táplálva a valaha volt legperzselőbb tüzet. A fájdalom elbódított, a testem meghajlott, mintha a tűz húzná felfelé a szívembe.

Nem engedtem a testem többi részének, hogy elmozduljon, ahogy a törzsem visszaesett az asztalra.

Egy belső harccá vált bennem: harc a kalapáló szívem, és a fenyegető tűz között. Mindkettő vesztésre állt. A tűz eleve kudarcra ítélt volt, miután felemésztett mindent, ami elérhető volt számára, a szívem közeledett az utolsó dobbanásához.

A tűz az ember utolsó épen maradt részeire koncentrált egy utolsó elviselhetetlen rohammal. A rohamra egy mély, tompa puffanást kapott válaszként. A szívem gyengén dobbant még kettőt, majd csendesen kérlelt még csak egy dobbanásért.

Nem volt zaj. Nem volt légzés. Még nekem sem.

Egy pillanatra, minden, amit felfogtam a fájdalom hiánya volt.

Akkor kinyitottam a szemem és csodálk
ozva bámultam szét."

2009-09-07 17:02.19

Megpróbáltam emlékezni Tanya-ra, Kate-re, Carmenre, és Eleazar-re az esküvőről. Az arcok homályosak voltak a betegen-világított memóriámban. Csak azt tudtam, hogy gyönyörűek voltak, két szőke és két barna nő. Nem tudtam emlékezni arra, volt-e bármilyen jóság a szemükben.
Edward mozdulatlanul támaszkodott a hátsó ablaknak a bejárati ajtó irányába bámulva.
Nem tűnt úgy, mint aki az előtte lévő a szobát nézi.
Hallgattuk az autók berregését túl autópályán, ezek közül egyik sem lassult.
Renesmee hozzámbújt a nyakamban, a keze arcommal szemben, de nem most voltak képek a fejemben. Most nem voltak képei az érzéseiről.
"Mi van, ha nem szeretnek engem?" súgta, és mindegyikünk szeme az arcára villant
"Természetesen szeretni fognak, " mondta Jacob, de a tekintetemmel elcsendesítettem.
"Ők nem értenek téged, Renesmee, mert soha nem találkoztak hasonlóval, mint te, "
mondtam, nem akartam ígéretekkel hazudni, ami talán nem bizonyul igaznak. "
„Megértetni velük, ez a probléma." sóhajtott, és a fejemben mindannyinkról képek villantak.
Vámpír, ember, farkasember. Sehol nem illik össze.
"Te különleges vagy, ami nem egy rossz dolog."
Megrázta a fejét, mint aki nem ért egyet. Eltöprengett a feszült arcokon és azt mondta, "Ez az én hibám."
"Nem, "Jacob, Edward, és én egyszerre mondtuk minden, de mielőtt megvitathattuk volna, meghallottuk a hangot, amire vártunk.
(…)
Edward!" egy női hang lelkesedett.
"Hello, Tanya. Kate, Eleazar, Carmen."
Három morajlott szia.
"Carlisle mondta, hogy azonnal beszélnünk kell, " mondta az első hang,
Tanya. Hallottam, hogy már mind kiszálltak. Elképzeltem Edwardot a kapualjban, elzárva előlük a bejáratot.
"Mi a probléma? Aggasztanak a farkasemberek?"
Jacob összehúzta a szemeit.
"Nem, "mondta Edward. "A fegyverszünetünk a farkasemberekkel erősebb, mint valaha."
A nő kuncogott.
"Nem invitálsz be bennünket?" kérdezte Tanya. Aztán folytatta, mielőtt válaszolt volna. "Hol van Carlisle?"
"Carlisle elment."
Egy rövid csend következett.
"Mi történik, Edward?" követelte Tanya.
"Ha adnál néhány percet "válaszolta. "Valami bonyolultat kell elmagyaráznom, és szükségem van a figyelmetekre, amíg megértitek."
"Carlisle-al minden rendben?" egy férfihang kérdezte nyugtalanul. Eleazar.
"Senki sincs rendben közülünk, Eleazar, "mondta Edward, aztán megpaskolt valamit, talán Eleazar vállát. "De testileg, Carlisle jól van."
"Testileg?" Tanya kérdezett élesen. "Ezt hogy érted?"
"Azt jelenti, hogy az egész családom súlyos veszélyben van. De mielőtt elmagyaráznám, kérlek, ígérjétek meg. Mindenre hallgattok, amit mondok, mielőtt reagálnátok. Könyörgök, hallgassatok ."
Egy hosszabb csend követte a kérését. A mérsékelt csenden keresztül,
Jacob és én szótlanul bámultunk egymásra. A vörösesbarna ajkai kifakultak.
"Hallgatunk, " mondta végül Tanya. "Meg fogunk hallgatni mindent, mielőtt ítélkeznénk."
"Köszönöm, Tanya, "mondta hevesen Edward. "Nem hívtunk volna titeket, ha lenne más választásunk.”
Edward megmozdult. Lépéseket hallottunk átmenni a kapualjon.
Valaki szippantott. "Tudom, hogy a farkasemberek is bele vannak keverve, "motyogta Tanya.
"Igen, és a mi oldalunkon. Újra."
(…)
Edward vett egy mély lélegzetet. "Először szeretném, hogy saját magatoknak tanúsítanátok. Hallgassatok bele a másik szobába. Mit hallotok?"
Először csend volt, aztán mozgás.
"Csak hallgassátok először, kérlek, "mondta Edward.
"Egy farkasember, feltételezem. Hallom a szívét, "mondta Tanya. "Mi más még?" kérdezte Edward.
Volt egy szünet.
"Mi ez a dobogás ?"kérdezte Kate vagy Carmen. "Ez…valamilyen fajta madár?"
"Nem, de emlékezz arra, ami hallasz. Most, mi az, amit érzel?
A farkasemberen kívül "
"Van ott egy ember is?" súgta Eleazar.
"Nem, "ellenkezett Tanya. "Nem ember…de…közelebb emberhez, mint az itteni illatokhoz. Mi ez, Edward? Nem hiszem, hogy valaha éreztem ezt a kellemes illatot."
(…)
„Akkor minden rendben. Bella? Kihoznád Renesmeet, kérlek."

2009-09-07 17:01.42

„Rosalie ismét gügyögött a teremtménynek, félretette az üres fémizét, és felemelte a teremtményt, hogy az arcához nyomhassa az övét.
Tökéletes. Ez az új pozíció tökéletes volt a támadásomra. Előre hajoltam és éreztem, ahogy a forróság elkezd átváltoztatni, miközben egyre nőtt bennem a vonzás a gyilkos felé – erősebb volt, mint amit valaha is éreztem, olyan erős, ami az Alfa parancsára emlékeztetett, mintha felmorzsolna, ha nem teljesíteném.
Ez alkalommal teljesíteni akartam.
A gyilkos rám nézett Rosalie válla fölött, a pillantása sokkal tisztább volt, mint bármely újszülött teremtmény pillantása.
Meleg barna szemek, tejcsokoládé színű – pontosan olyan, mint valaha Belláé.
A remegésem abbamaradt; forróság öntött el, erősebb, mint valaha, de valahogy újfajta hőség – nem lángolás.
Izzás volt.
Minden kinyílt bennem, ahogy félig-vámpír, félig-ember gyermek apró porcelán arcára néztem. Minden szál, ami eddig az életemhez kötött, most azonnal szétszakadt, mintha elvágták volna egy köteg léggömb madzagját. Mintha minden, ami azzá tett, ami voltam – a szerelmem az emeleten fekvő halott lány iránt, a szeretetem apám iránt, a hűségem az új falkám iránt, a szeretetem a többi bátyám iránt, a gyűlöleten az ellenségeim iránt, az otthonom, a nevem, én magam – elvált volna tőlem- nyissz, nyissz , nyissz – és felszállt volna semmibe.
De nem hagyott sodródni. Egy új szál kötött oda, ahol voltam.
Nem egy, hanem egymillió. Nem szálak, hanem acél kötelek. Egymillió acél kötél, ami egy dologhoz kötött – az univerzum közepéhez.
Most már értettem – hogy az univerzum egy pont körül forog. Soha nem láttam az univerzum szimmetriáját ezelőtt, de most világossá vált.
A föld gravitációja nem kötött többé oda, ahol álltam.
A kislány, a szőke vámpír karjaiban volt az, aki itt tartott.
Renesmee.” Az emeletről új hangot hallottam. Az egyetlen olyan hangot, ami meg tudott érinteni ebben a pillanatban. Egy eszeveszett dobogás, gyors ütem…
Egy változó szív.”

2009-09-07 17:01.28

„Edward” – találtam meg a hangomat, aztán elkezdtem mozogni – megpaskoltam a zsebeit, amíg meg nem találtam a telefonját, ami csengett. Vártam hátha megmozdul és felveszi, de teljesen megkövült. Felismertem a számot, és könnyen kitaláltam, hogy miért hív.
„Szia Alice, itt Bella” – A hangom nem volt túl meggyőző. Megköszörültem a torkom.
„Bella? Bella? Jól vagy?” „Igen. Carlisle. Carlisle ott van?” „Igen. Mi a baj?” „Én nem vagyok… nem biztos… nem biztos…” „Edward rendben van?” – kérdezte óvatosan. Kiabált Carlisle-nak, aztán követelte a választ. „Miért nem vette fel?” – kérdezte, mielőtt válaszolhattam volna.
„Én nem vagyok biztos benne” „Bella, mi folyik ott?” „Épp ezt akarom kideríteni – Láttál valamit?” Csend volt. „Itt van Carlisle.” – mondta végül.
Mintha jeges vizet fecskendeztem volna a vénáimba. Ha Alicenak látomása volt, látott engem egy zöld szemű, bronz hajú, angyalarcú gyermekkel a karjaimban, akkor azt elmondta volna, nem? Amíg vártam, hogy Carlisle megszólaljon, eltöprengtem. Egy pici, szép baba – egy kicsi Edward karjaimban, több mint szép. Átfutott rajtam a forróság.
„Bella, itt Carlisle. Mi történt?” „Én-„persze nem tudtam, hogy is mondjam. Lehet, hogy őrültnek tart majd és kinevet? De hát nekem volt egy színes álmom? Aztán először inkább azt kérdeztem, ami a legjobban aggasztott, abban a pillanatban.
„Carlisle, egy vámpír kaphat sokkot?” „Baja esett?” Carlisle hangja hirtelen ideges lett.
„Nem… nem, azt hiszem épp csak…. megdöbbent.” „Nem értem, Bella” „Gondolom…. nos azt hiszem…. talán…. ööö…” – vettem egy mély lélegzetet.
„Terhes vagyok.” – mintha a hasamban valami apró bökést éreztem volna. A kezem automatikusan a hasamra tévedt.
Egy hosszú szünet után Carlisle orvosi tréningbe kezdett.
„Mikor volt az utolsó menstruációd kezdete?” „Tizenhat nappal az esküvő előtt.” – elég alaposan ismertem az erre vonatkozó matematikát, de ő biztos nagyobb bizonyossággal tudja.
„Mit érzel?” „Furcsa”- mondtam neki a hangom elcsuklott. A könnyeim már csöpögtek az arcomon. „Ez őrülten fog hangzani – tudom, hogy ezek a dolgok még túl koraiak. Talán őrült vagyok, de furcsa álmaim vannak és egész idő alatt nagyon sokat eszek és sírók és… és… esküszöm, hogy mozog bennem.”
Edward végre falkapta a fejét. Megkönnyebbülve sóhajtottam. Hirtelen kitartotta a kezét a telefonért, de még mindig nem szólalt meg, arca kemény, és sápadt.
„Carlisle, azt hiszem, hogy Edward beszélni akar veled.”

2009-09-07 17:00.48

Bella beleszagolt, aztán meghátrált és furcsa arcot vágott.
„Bella, kedvesem, találunk könnyebb utat” – mondta Edward miközben a kezét a csésze felé tartotta.
„Dugd be az orrod,” – javasolta Rosalie. Dühösen nézett Edward kezére, hogy tegye le. Láttam Edwardon, hogy ingerült, tetszett volna, ha a szőke elveszt egy végtagot.
„Nem, ez nem. Éppen ez az – Bella mélyet lélegzett. „Ez az illat jó,” vallotta be halkan.
Keményen nyeltem, miközben harcoltam az undorom ellen.
„Ez jó dolog” – mondta Bellának Rosalie mohón. „Ez azt jelenti, hogy jó úton haladunk. Megér egy próbát.” – meglepődtem, hogy a szőkét még senki nem döngölte földbe.
Bella az ajkai közé vette a szívószálat, a szemeit szorosan összecsukta, és az orrát összeráncolta. Hallottam, ahogy a vér mozog a csészében, miközben a keze remegett. Egy pillanatra belekortyolt, azután nyöszörgött egy keveset, szeme még mindig csukva. Edward és én ugyanakkor mozdultunk felé. Megérintette az arcát. Ökölbe szorítottam a kezeim a hátam mögött.
„Bella, kedves-„„Jól vagyok” – suttogta. Kinyitotta szemeit és csak bámult. A kifejezése---bocsánatkérő, ijedt, döbbent. Aztán megint belekortyolt.
A sav a gyomromban túlcsordult. Összeszorítottam a fogaimat.
„ez jó jel” – ujjongott a szőke.
Edward hozzáért Bella arcához és végigsimította. Bella sóhajtott és ismét szájába vette a szívószálat. Most egy igazi nagyot kortyolt belőle. Most nem volt olyan óvatos, mint eddig. Mintha ösztönös lett volna.
„Hogy van a gyomrod? Nem émelyegsz?” – kérdezte Carlisle.
Bella rázta a fejét.
„Nem, nem érzem magam rosszul” suttogta. „Ez jó, igaz?”
Rosalie sugárzott. „Ez nagyon jó!” „Azt gondolom, hogy ne örüljünk túl korán.” – mondta Rosenak Carlisle. Bella megint belekortyolt a vérbe, aztán Edwardra nézett.
„Ez most mit jelent?” – suttogta „Mostantól úgy számoljuk, hogy vámpír vagyok?” „Nem hiszem, Bella. Mindenesetre ezért senki sem halt meg.” – mosolygott Edward, egy élettelen mosoly volt.
„Ez nagyon érdekes, különös. Később feljegyzem.” – Edward szavai suttogások voltak.
„Mi?” – suttogta Bella „Éppen csak magamnak mondtam.”
Edward ajkai egy kis mosolyra húzódtak. Bella ivott még a vérből, de közben az ablak felé bámészkodott. Valószínűleg próbált nem gondolni rá, hogy őt nézzük. Vagy talán csak miattam. Mert ebben a szobában, amit csinált csak nekem volt visszataszító

2009-09-07 17:00.33

Egy kis csöppség kihajolt Rosalie karjaiból Jacob felé. Azonnal megragadta a figyelmem, attól a pillanattól, hogy kinyitottam a szemem, övé volt minden gondolatom.
„Csak két napig voltam távol?” ziháltam hitetlenül.
Az idegen gyermek Rosalie karjaiban pár hetes volt, ha nem hónapos. Talán kétszer akkora volt, mint a gyerek a homályos emlékeimben, és úgy tűnt, ő maga tartja a felsőtestét, ahogy kinyújtózott felém. A ragyogó, bronzszínű haja loknikban hullott a vállára. A csokoládébarna szemei érdeklődéssel figyeltek engem, ami egyáltalán nem illett egy gyerekhez; felnőttes volt, tudatos és intelligens. Felemelte az egyik kezét, egy pillanatig felém, aztán megérintette Rosalie nyakát.
Ha az arca nem lett volna ilyen bámulatba ejtően szép és tökéletes, nem hittem volna el, hogy ez ugyanaz a gyermek. Az én gyermekem.
De Edward ott volt minden vonásában, és én a szeme és az arca színében. Még Charlie is göndör fürtjeiben, habár a színe inkább Edwardéra hasonlított. Csak a miénk lehetett. Hihetetlen, de mégis igaz.
[…] Aztán, akárcsak a brutális születése után, rám mosolygott. Apró, tökéletesen fehér fogak villantak fel. Összeszorult a gyomrom, és tettem egy habozó lépést felé.
Mindenki nagyon gyorsan mozgott.
Emmett és Jasper előttem álltak, vált-vállnak vetve, készen állva…]
Alice volt az egyetlen, aki nem mozdult.
„Ugyan, adjatok esélyt neki,” korholta őket „nem akart semmit tenni, csak közelebbről megnézni.”

2009-09-07 17:00.19

ahha
másból nincs XD

elejére ... 162 163 164 165 166 167 168 169 170 171 172 173 174 175 176 177 178 179 180 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk