hát, én olvasom stefi ficét, annak nemtom a címét, meg a dark moonlightot, meg a sunlightot, meg az örök teliholdat, kamaszkorom utolsó nyara, utolsó reménysugár, meg a múlt árnyai/jövő reménysége
és persze az edwardcullen pont blog pont hu

2009-07-17 19:19.27

breaking dawn, mert 1# abban rengeteg meglepő fordulat van 2# teccik, h jcob is mesél, és 3# király a borítójának a jelentése XD

2009-07-17 19:17.32

én szoktam egy csomó fanficet olvasni
a kedvencem mappa tele vannak velük :D

2009-07-17 19:16.16

rob :D
meeg...sexyjames XD

2009-07-17 19:14.37

upfm...hát, az evermoret előbb olvastam, és az sokkal eredetibb
de az evernight pedig tényleg meglepett, mert nem hittem volna, h bianca vampire
na, jó, a bnőm elárulta, de am nem gondoltam

2009-07-17 19:10.22

én mindkettőt olvastam :D

2009-07-17 19:10.00

sziasztok!

2009-07-17 16:51.49

azt a képet én találtam :)

2009-07-17 16:39.32

mmin meik leírás?

2009-07-17 16:31.20

www.azenblogom-ritazu.blogspot.com

2009-07-17 16:29.43

meg esetleg, aki nem olvasta, az enyémet is :))

2009-07-17 16:05.12

hát, h a vatikán azt mondja...XD

2009-07-17 15:53.18

ahha, és lesz 3Dben is! (asszem XD)

2009-07-17 15:12.56

asszem, pont rosszkor jöttem XD

2009-07-17 15:02.11

sziasztooK!

2009-07-16 21:44.18

…
Éppen most értem haza. Felvágtatok, ledobom a táskám, és ismét elcsodálkozom azon, hogy mennyire gyorsan hazaértem. Mindig biciklivel közlekedem, mert egy ilyen kis városban, vagyis inkább faluban nincs értelme kocsival járni, mégis egy robogót kérek a szülinapomra, elvégre az mégis gyorsabb, mint a bicikli. Bár a szüleimnek van kocsija, én nem éreztem szükségét annak, hogy ezt kérjek a szülinapomra. Mikor eszembe jut, hogy szülinapom lesz jövő szerdán, majd utána egy fergeteges szülinapi buli a barátaimmal, a tóparton, mérhetetlen elégedettség tölt el. Még azt is elfelejtem, amiken mostanában rágódom. Például a megnövekedett fájdalom-tűrésem, a gyorsaságom, arról nem is beszélve, hogy szinte nem is kell tanulnom, mert rögtön megjegyzek mindent. Megkérdezem erről anyát, gondolom, majd lefutok enni. El ne felejtsem felvenni a „Milyen furcsaságok történnek velem, és milyen sok dolog változott” listámra a megnövekedett éhséget. Beleszimatolok a levegőbe. Hm…Sült csirke, a kedvencem! Bár nem hiszem, hogy elég lenne most annyi, mint amennyi máskor szokott. Mire leérek, Bessie már az asztalnál ül. Jellemző! Ha kajáról van szó, Besie még nálam is gyorsabb. Mikor anya lerakja a csirkét, rögtön a közepébe vágok.
-Anya, kérdezhetnék valamit?- kérdem meg, rögtön a közepébe vágva.
-Hát persze, bármit- közben a saláta is az asztalra kerül, és én rögtön lecsapok a kanálra.
-Nos, történt velem mostanában néhány nagyon furcsa dolog. Például, tegnap háztartástanon megégettem a kezem, és ha nem szólnak, észre se veszem. És a héten olyan gyorsan hazabicikliztem, hogy még arra sem volt időm, hogy a leckéket végiggondoljam…- hirtelen hagyom abba, két dolog miatt. Egy, a telefon felvisít, és nem lehet tőle beszélni. Kettő, a megjegyzős dolgot nem akarom említeni, mert Bessie halálra cikizne.
-Egy pillanat drágám. Halló! McDale lakás, Honour vagyok.- ezt már a telefonba mondja, és abból, hogy átmegy a nappaliba arra következtetek, hogy nem akarja a tudomásunkra hozni, hogy kivel beszél. Pedig ilyenkor csak a nagyi hívja. Minden ebéd előtt. Vagy lehet, hogy csak azt nem akarja, hogy halljuk, mit mond? Hát, ha ez a célja, bevált, mert csak néhány ’aha’-t, és ’ühüm’-öt hallok. Mikor visszajön, szót sem ejt a beszélgetésről, pedig a nagyi általában puszit küld, és azt mindig átadja. Roppant furcsa…
-Nos, kincsem, ezt talán nem az ebédlőasztalnál kéne megbeszélni, nem gondolod?- és közben a szemével feltünés nélkül Bessie felé intett. Hát igen, a húgom még csak tizenhárom éves, és anya nem szerette, ha bevontuk az ilyen beszélgetésekbe.
-Rendben. Majd ebéd után. Jut eszembe, mit tettél a csirkébe?- szeretek főzni, úgyhogy ez a hirtelen témaváltás nem volt olyan feltűnő, pláne, hogy Bessie kikapcsolt, amikor elkezdett enni. Miután anya elmondta lépésről lépésre a csirke elkészítését, Bessie ásít egyet, és közli, hogy megy tanulni. Én voltam a soros a mosogatásban, így miközben összeszedem a mosatlant, anya leül egy székre.
-Nos, Char, mi bánt?
-Jaj, anya, azt sem tudom, mit higgyek. Az egyik pillanatban nagyon figyelek a külvilág zajaira, és ugrásra készen állok, holott csak egy macska sündörög elől, a másik pillanatban pedig a sulit járom, és segítek, ahol tudok. Nem beszélve azokról a dolgokról, amiket ebéd közben mondtam, és ha ehhez még hozzávesszük a fantasztikus memóriámat, akkor ez roppant különös. Beszéltem erről a lányokkal, és Hope, Faith meg Grace is így érzi magát. Prudence azt mondta, hogy biztos csak PMS. De az nem lehet, hogy mind a négyünknek ugyanakkor legyen PMS-e. Felicity azt mondta, hogy csak a hormonjaink, és biztos igaza is van, mert a mamája orvos. De én ettől függetlenül nagyon félek, hogy mi van velem, és a te véleményedre is kíváncsi lennék…-tör elő belőlem minden, ami nyomja a szívem. Időközben a mosatlan is elfogy, és felteszem a teavizet. Anya mindig is a legjobb barátnőm lesz, és sokat adok a véleményére. Miközben nézi, mit csinálok, úgy tűnik, nagyon vívódik. Végül, mikor megszólal, a hangja nagyon óvatos
-Nos…te is tudod, hogy ebben a korban a lányok bizonyos változásokon mennek keresztül. Egyet kell értenem Felicityvel, és a mamájával, de tudnod kell, ez nem minden. Nem mondhatok sok mindent, de minden hamarosan kiderül, addig pedig kérlek, ne fagass. És a nagyanyádat se!- majd, mint aki jól végezte dolgát, kisétál a szobából…”
…
A csengő rázott fel. Rájöttem, hogy még mindig a kezemet mosom, újra és újra. ’Valószínűleg már egy mikrobaktérium sincs rajta’ gondoltam keserűen, mert még át akartam ismételni a spanyol múlt időt. Gyorsan a szekrényemhez rohantam, kikaptam belőle a spanyolfüzetem, és gyorsan a spanyol terem felé igyekeztem. De elkéstem, Senor Gilbert már benn volt.
- Le agradecemos honrarnos con su presencia, Señorita .-mondta gúnyosan, miközben a helyem felé tessékelt. Leültem, és reménykedtem, hogy nem engem szólít fel. Szükségem volt egy kis időre, hogy Sin féle katasztrófán töprengjek, de a gondolataim újra ahhoz a három évvel ezelőtti naphoz kanyarodtak vissza…
…
„Miután anya ennyit segített, elhatározom, hogy elmegyek lovagolni. Most semmit nem fogok fel abból, ami körülöttem történik, és szinte transzban megyek fel Bessiehez.
-Hé, hugi, jössz velem lovagolni?- Bessie az asztalánál ül, de látom, hogy már mindent befejezett.
-Hé, ember, úgy esik, mintha dézsából öntenék. Lovagolni akarsz, vagy iszapbírkózni?- a szokásos kedves hangján hívja föl erre a figyelmemet, ami inkább ’de hülye vagy, nem is tudom, hogy a rokonod vagyok-e igazából’ hang volt, mint ’jaj de szeretlek az összes butaságod ellenére is’ hang.
-Jé, tényleg! Észre sem vettem, pedig hazafelé elkapott a sarkon…akkor viszont mit csináljunk?- tényleg nem vettem észre. A mindenre figyelő énem csak vészhelyzet esetén aktiválódott.
-Hm…mit szólnál ahhoz, hogy végszavazol nekem?- Bessie nagyon jó színésznő. És én mindig szívesen segítek neki, mert lenyűgöz az az átélés, amivel előad egy-egy szerepet. 6 éves kora óta színésznőnek készül. Minden darabban játszott, amit valaha is előadtak ebben a poros kisvárosban. Mindig a főszerepet játssza, addig nem nyugszik, amíg meg nem tanulja. Most éppen a Hairt tanulja
-Képzeld, ki kell tömni a ruhámat!- forgatja nevetve a szemét. Hát igen, Tracy Turnblad nem egy vékony lány.
Egész délután Bessienek végszavazok. Nekem úgy tűnik megtanulta. Miután befejezzük, fejfájásra hivatkozva kihagyom a vacsorát és lefekszem aludni. Mihelyst leteszem a fejem a párnára, elalszom…
…és álmodom.
Egy csodaszép helyen állok, egy tisztás közepén. Jobban mondva, a csodaszép tisztás közepén, aminek az egyik fele szép. Egy patak szeli ketté az egészet, és én a jobb oldali partján állok. A másik oldal egészen elszomorító. Egy erdő, ami úgy néz ki, mintha tűz pusztított volna. Azon az oldalon mintha a felhők is sötétebbek lennének. Megfordulok, és önkénytelenül elmosolyodok. Ahol én állok, az egy csodálatos hely. Egészséges fák, madarak csivitelnek, s még egy őzt is látok. Vakító napsütés tárul a szemeim elé, és elcsodálkozom a másik oldallal mutatott erős kontrasztján. Előttem néhány lépésre egy padon egy helyes pasi ül, és hívógatóan int a mellette lévő üres hely felé
-Charity…”

2009-07-16 21:43.14

fogalmam sincs
várjál, beillesztem ide, és megnézheted
de csak az emléket

2009-07-16 21:32.18

nekem nem O.O
am köszike!

2009-07-16 21:19.54

ez tök zsír!

2009-07-16 21:02.34

én strandoltam (:

2009-07-16 20:15.54

persze! msnen elküldöd? megyrom privibe

2009-07-16 20:11.06

hova?

2009-07-16 19:52.17

sziasztok!

2009-07-16 14:26.34

elküldöm mindkettőtöknek

2009-07-16 14:24.08

van msnetek? nálam most nincs fönn seniki, és kéne valaki, akivel gyorsabban lehet beszélni, mint itt...

elejére ... 197 198 199 200 201 202 203 204 205 206 207 208 209 210 211 212 213 214 215 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk