Armstrong és Aldrin leszáll a holdra a holdkomppal. Armstrong lemegy sétálni a holdra, majd jön vissza. Kopog a holdkomp ajtaján.
-Ki az? -Kérdezi Aldrin

2012-06-02 23:36.58

Tanár: Felhívom a szüleidet !
1-2. osztály: De tanárnéni.
3-4. osztály: Ne, ne! Megjavulok!
5-6. osztály: De én semmit sem csináltam.
7. osztály: Nyugodtan.
8-9. osztály: Mondja meg nekik, hogy üdvözlöm őket!
10. osztály: Akkor tessék már megkérdezni, hogy mi lesz az ebéd! Köszönöm.

Névlánc

2012-06-02 23:36.16

Zita

szólánctárgy

2012-06-01 23:31.34

demizson

Szólánc

2012-06-01 23:30.47

méreg

Szólánc német szavakkal

2012-06-01 23:28.57

Hoheit

Szólánc (földrajzi nevekkel)

2012-06-01 23:19.49

Dublin

Szólánc-angol szavakkal

2012-06-01 23:19.13

election

Szólánc történelmi alakokkal

2012-06-01 23:18.35

Szálasi Ferenc

Harry Potter és a Halál Ereklyéi, 2. rész - Legjobb jelenet

2012-05-30 18:55.50

Nekem kedvencem:
-A nyitójelenet Pitonnal
-Betörés a Gringottsba.
-McGalagony és Piton harca
-McGalagony minden beszólása
-Roxforti csata
-Piton emlékei
-Titkok kamrája
-Molly és Bellatrix harca
-Neville hősiessége
-19 évvel később

De az egész film nagy kedvenc!

Harry Potter és a Halál Ereklyéi, 2. rész - Bakik

2012-05-30 18:34.41

Harry mégis használja a Cruciatus-átkot a a 7. könyvben.

2012-05-28 14:12.44

Én egyet nem értek: Harryék miért nem használják a gyilkos átkot? Vagy az nem hat az óriásokra? Mert simán elintézhették volna őket... Na meg Hermione nem ölte meg Fenrir Greybacket mikor látta, hogy a vérfarkas épp Lavenderből falatozik...

Na meg az előző filmben Dolohovot legyőzték a kávézóban. Ron kiakarta nyírni. Hermione törölte az emlékeit. A roxforti csatában viszont Dolohov ölte meg Lupint.-->Kinyírták volna Dolohovot, Remus valszeg nem halt volna meg.

Harry a főnix rendjében megölhette volna Bellatrixot. Nem tette meg. Így Bellatrix nyugodtan megölhette Dobbyt meg Tonksot...

Versek!

2012-05-12 15:35.09

Szarok, ugye?

Nem vagyok Petőfi, vagy Ady.
Hanem egy egészen másvalaki.
Azt írom le amit érzek,
Azt ami fáj vagy boldogít,
A lelkem zengő szavát,
Vagy a szívem hattyúdalát.
Írjál jobbat s szebbet,
Hiszen te vagy a mester,
A verseim nem művészet,
Megeszi majd az enyészet.

Egyébként a fluxuskondenzátoros, meg a vízihulla inváziós úgy született, hogy kértem 5 szót, s írtam velük verset. Ha fluxuskondenzátorral, akkor azzal. Szegény ember vízzel főz.

Szólánc városnevekkel

2012-05-12 15:26.14

Stettin

Versek!

2012-05-12 13:58.31

Második adag:

Még pár nap…

Még pár nap s aztán elválunk,
Sosem látjuk egymást újra,
Ez az, ami a szívemet fúrja,
Első és utolsó májusunk.

Elmész, s talán örökre,
Itt maradok gyötrődve,
Hiányozni fogsz nekem,
Keresni fog a szemem.

Sírni fogok, mert fájni fog,
Nélküled hamar meghalok.
Ó én még mindig szeretlek,
És soha-soha nem feledlek!

A négyszázadik

E vers már a négyszázadik,
Az örömtől könnyem hullik.
Legyenek múzsáim a hölgyek,
Remegjenek hegyek s völgyek.
Amíg élek, sokat írhatok,
Tán babérkoszorút is kapok.

Fruzsinak

Fruzsina, Fruzsina óceán gyermek,
Nincsen párja két szép szemednek.
Nyúlfülekkel szaladgálsz a világban,
Illatodat érzem ezernyi virágban.
Gyere hát kedves nyulambulam,
Sok kis nyuszi mind feléd suhan,
Suhannék én is, mint fürge vonat,
De sajna én nem születtem nyúlnak.

Valahol

Valahol az emlékek forgatagában,
Lelkemnek mélységes zugában,
Egy darabka ott maradt belőled,
Egy szép és kedves emlék,
Melyet mindig elrejtek előled,
S nem múlnak el úgy az esték,
Hogy ne gondolnék rád.

Gondolok rád minden nap,
Pedig tudom, hogy nem szabad,
Bár a szívem már rég meghasadt,
Figyellek, mikor nem te látod,
Lelkembe te ültetsz virágot,
S ha angyal nem is vagy,
Tündér talán igen.

Szeretlek, de fura ez a szerelem,
Mert itt van mindenféle érzelem,
Örömben és bánatban,
A tied lehettem volna,
De már azt sem tudhatom,
Hogy mit hoz a holnap,
Örömöt vagy bánatot?

Szeretlek, de ez csak afféle rajongás,
El is múlik majd, mint a könnyhullás,
Mert minden mulandó, az élet is az,
Mindenki meghal, s erre nincsen vigasz.
Kerüllek, ezt talán te is látod,
Mert kiutat már nem találok,
Örömben és bánatban egyedül vagyok.

Barátság vagy szerelem?

Barátság vagy szerelem?
Egyszer választani kell,
De a barátság örök,
Mert sosem múlik el.

A szerelem múlandó,
Ahogy az élet is az,
Gondjaidra a szerelem
Sosem lehet vigasz.

Barátság, örök barátság
Hassa át az egész Földet!
Tartsd meg kérlek, Istenem,
Amíg élünk, mindörökre!

Mivé lett ez a tetű világ?

Mivé lett ez a tetű világ?
Hova lett sok szép virág?
Szomorú, hogy mára
Az lett a menő lánysors,
Hogy buliban vagy padon,
Részegen vagy józanon,
Megraknak vagy százszor.
Öcsém, az eszem megáll,
Mivé lett ez a tetű világ?

Irány a buli! Iszik egy „picit”
S félóra múlva a sarokban
Heten dolgozzák a kicsit.
Fűvel, fával, bokorral,
Négerrel és orosszal,
Ez a divat, jaj apám,
Hova lett a tiszta lány?
Öcsém, az eszem megáll,
Mivé lett ez a tetű világ?

Vannak még kivételek,
Örök hála az Istennek.
De ki az anyját felülmúlja,
Nyolc pasival, a kis kurva,
Minden héten mással jár,
Minden éjjel mással hál,
Míg nem viszi a döghalál.
Öcsém, az eszem megáll,
Mivé lett ez a tetű világ?

Bónusz:
Tegnap még a Misike,
Ma meg már a Pistike,
Holnap már a Márton,
Aki legény a gáton.
De ott van az Ilike,
Nem kell néki Imike,
Jó neki a Lompos Tamás,
Rajta kívül nem kúrta más.

Lángkoszorú

Lángok emésztenek engem,
Olthatatlan a tűz bennem.
A szerelem a mindenem,
Másom már nincs nekem.

Égessen el hát, ha akar,
Örülök, ha belém mar.
Lángjai emésszenek engem,
Forró pokla a szerelemnek.

Nélküle már alig élek,
Jó sorsot nem remélek.
Emésszetek csak, lángok,
Ennél többet nem kívánok.

A szívem lángkoszorúja,
Perzseli majd fel a világot,
Ég a lelkem minden búja,
Emésszetek csak, lángok!

Koporsóm

Koporsóm nem lesz fából,
Hanem csupa borostyánból,
Abba tesznek engem bele,
És utána leengednek,
Aztán pedig elfelednek,
Nem lesz síromnak jele.
A hűvös őszi széltől
Lehullnak majd a levelek,
Beborítják nyughelyem,
S feledtetik majd veletek:
Itt nyugszom én, e helyen.

Nem nézhetek a szemedbe...

Nem nézhetek a szemedbe,
Nem lakhatok a szívedben.
Kivert hajléktalanként,
Mikor fázom éjszakánként,
Eszembe jutsz, te áldott,
Nekem hozol édes álmot.
Boldog azért nem lehetek,
Mert szemedbe nem nézhetek.

Júliának

Júlia, lelkemnek napsugara,
Mindenemet neked adom.
Tört szívemet és lelkemet,
Zálogként nálad hagyom.

Füstös kávéházban,
Csendesen a sarokban,
Vagy a réten, napsütésben,
Várok rád andalogva.

Kék az ég s a bárányfelhők,
Mint a nyáj, lassan ballagnak,
Érzelmeim, mint kis szellők,
Feléd fürgén szaladnak.

S ha jő a naplemente,
Átölellek dideregve.
Szeretlek, de mégis félek,
Szerelmet már nem remélek.

Bocsánatkérés

Tettem, amit tettem, bocsánatot kérek,
Rájöttem, hogy csak veled szép az élet.
Rólad álmodom mindig, s úgy kívánlak,
Minden perc egy év, ha szemem nem láthat.
Bocsáss meg kérlek, ó bocsáss meg nekem!
Nem is tudom, hova tettem a fejem!
Tettem, amit tettem, bocsánatot kérek,
Rájöttem, hogy csak veled szép az élet!

Temetésre harangoznak...

Temetésre harangoznak,
Hangja belevész a ködbe,
Mikor visznek engem is
Az áldott anyaföldbe?

Csernobilról

Fenn Észak-Ukrajnában,
Lakik a láthatatlan halál,
Vigyázz, ha arra jársz,
Mert könnyen megtalál.
Tested a Pripjatyba hanyatlik,
A víz újra ürömmé változik.

Döglött macska lesz ebédre
(eredetileg Battaglioni della morte, olasz fasiszta melódia, ez meg a paródia)

Döglött macska lesz ebédre,
És mártásban fog megfőni.
Ezt eszi majd sok-sok olasz,
Kik a cicát nagyon szeretik
Késsel s villával ahogy illik!
Elhangzik majd Rómától Nápolyig,
Hogy a digó macskát eszik!

Döglött macska lesz ebédre,
Már a serpenyőben sütik.
Ezt eszi majd sok-sok olasz,
Kik a cicát nagyon szeretik
Késsel s villával ahogy illik!
Elhangzik majd Rómától Nápolyig,
Hogy a digó macskát eszik!

Örülj digó, itt a macskád!
Majd beletörik a bicskád!

Karjai közt szívem otthona

Egy enyhe májusi hajnalon,
Pók mászott az ágyamon.
Nyolc szemét rám emelte,
S a bánatomat kinevette.

Langyos szellő fújdogált,
A nap a sok felhővel,
Mint sok gyerkőccel,
Játszott most bújócskát.

A víztükör csillogott,
Mint ezernyi gyémánt,
Kezemben a pirogok,
Nem is néztek énrám.

Nem dalolt a rigó,
Megette egy digó.
A fák suttogtak,
Rólam susogtak.

S akkor jött ő.
Ahogy álom jő,
A szememre,
Lopózott szívembe.

Bőre, mint a selyem,
A szeme ragyogott,
Elcsavarta a fejem,
S közben vihogott.

Megreccsent az égbolt,
Villámlott is néhol,
Akkor én elfutottam,
Egy tündérhez jutottam.

Barna haj ölelte vállait,
S láttam a szárnyait,
Arcát még most is látom,
Szép akár egy édes álom.

Boldog voltam, ó nagyon!
Táncoltam vele a gyepen,
Ölelte szorosan a karom,
Annyira tetszett ő nekem.

De aztán neki sem kellettem,
Pedig itt él máig a lelkemben.
Nem is felejtem őt el soha,
Karjai közt szívem otthona.

2012-05-12 13:39.25

Az elmúlt hetek termései:

Lomtalanítás

Egy verőfényes májusi napon,
Cigányok járnak az utakon.
Nem csalás, nem ámítás:
Itt van a lomtalanítás!

Minden csupa hobelebanc,
Tévék, drótok, és bútorok,
Én meg nem találok semmit,
Keseregve ezen búsulok.

Rossz bicikli, gumi s almacsutka,
Olyan most Kóny, mint Csatka.
Az utcákon járnak a kukkerők,
A minden fémet összeszedők.

„Gyűjtsd a vasat és fémet,
Azzal is a békét véded!”
Ez ige hallatszik faluszerte,
De jön már a naplemente.

Ám a pörgés meg nem áll,
Özönlik a sok cigány.
Nem is hagynak nyomot,
Elviszik az összes lomot.

A kondenzcsíkot zabáló fluxuskondenzátor

Egy napon a vén Pítör király
Összehívta az államtanácsot,
S hogy minden oké legyen
Felnyomta nekik a pilácsot.

„Jöjjetek szép úrfiak,
S bátor, hős lovagok!
A kis vén köcsögnek
Tanácsot kell adnotok!”

Így szóla vala a nádor,
Kinek neve Jóska,
Zöld a képe és a lába
Nem csoda, hisz’ sóska.

Vakmerőn szól egy agg,
Ki máskor hallgatag,
De most ő szóla vala,
S gázt ereszt a valaga.

„Urak, jó királyunk
Kit mind imádunk,
Hívott ide minket vala,
S beszélni akar vala.”

„Jól beszélsz, lovagom,
Fogkő van a fogadon.
Nagy baj érte országunkat,
Féltenünk kell vagyonunkat!

Az ellenség ma hadat üzent vala,
Ettől áll égnek mindenki haja.
Szavazásra most ti érkeztetek,
S lóval nagyot fékeztetek.

S most halljam! Ki lesz az a
Hősi Ulixész, ki lesz a bátor,
Aki megöli a kondenzcsíkot
Zabáló fluxuskondenzátort?

Derüljön ki a bátor lovag neve,
Ha sikerül, övé a TSZ fele,
Övé lesz lányom s két dús keble,
Kinek ne telne benne kedve?

Néma csend lett a teremben,
Még a légyfingot is hallottam,
Hiába volt minden akció,
Mind csúful megdöglött vala!

Léna búcsúja

Nem várhatok tovább önre, Fjodor,
Mert az idő sürget, a halálba sodor.
Ha igazán szeret, elhagyja e földet,
Nem is jön vissza már soha többet.

Fjodor, ha ismét Szibériában jár,
Gondoljon azért néha-néha rám.
Nem lehettem a magáé, bánom,
Minden nap a csókjára vágyom.

E szavakkal búcsúzom magától,
- Hű de pocsék ez a narrátor –
Drága Fjodor, áldja meg az Isten,
Maga szabad, s én ezt irigylem.

Csak egy kósza gondolat

Ma végre megint láttalak,
S újra szívembe zártalak.
Te olyan csinos voltál,
Lelkembe tavaszt hoztál.

Csak egy kósza gondolat,
De én sosem feledlek,
Elűzöd minden gondomat,
S épp ezért szeretlek.

Anya csak egy van

Anya csak egy van,
Vigasztal a bajban.
Ápol engem, ha beteg vagyok,
Mert tőle mindent megkapok,
Szeretetet, amit csak ő adhat,
S két karjával ad oltalmat.

Anya csak egy van,
Simogatja a hajam,
Mint a lágy tavaszi fuvallat,
Anya engem el sose hagyhat,
A szíve mindig velem van,
S erőt ad nekem a bajban.

Anya csak egy van,
Vigasztal a bajban.
Őriz, ápol, tanít és nevel,
A legnagyobb szeretettel.
S én ezt sosem felejtem,
Anya, nagyon szeretlek!

Vízihulla invázió

Talpra fater, ki az ágyból, riadó!
Ébredj, jön a vízihulla invázió!
Elő a csukafejes csákánnyal,
Vagy visznek zsákszámmal!

Ha a pisztoly egyszer sem talál,
Az már differenciálisan rotál.,
Elő hát ízes-mézes trágársággal,
A hullaölő rotációs kapával!

Ha ez mind már nem segít,
Tedd össze a mancsodat,
Imádkozz, amíg lehet,
S dobd ki a taccsodat!

Halál, halál, halál és halál
A vízihulla már téged darál,
S aztán szépen becsomagolnak,
Majd eladnak olcsón a Teszkónak!

Sötét fellegek kúsznak fölöttem

Sötét fellegek kúsznak fölöttem
Egyedül bolyongok a ködben,
Néma társam az éjben,
Csak a telihold maradt,
Így sétálok csendesen,
S bíztatom magam, magam.

Keresem őt mindenütt,
Keresem őt egyfolytában,
De meg sosem találhatom,
Nekem csak a Hold maradt,
Ő követ engem némán,
S bíztatom magam, magam.

Erősen fúj a szél a fák között,
Az erdőbe némaság szökött.
Csak a szél zúg, hangja hív,
De nekem csak a Hold maradt,
Őt nem bántja szél,
S bíztatom magam, magam.

Hogy talán egyszer meglelem,
Az elvesztett édes szerelmem.
Szemembe néz majd akkor,
De addig csak a Hold marad,
Őt mindig láthatom,
S biztatom magam, magam.

Szólánc híres emberekkel

2012-04-30 10:28.09

Nagy Sándor József

Viccek! - Ha van Valakinek egy jó vicce, vagy poénja, akkor azt itt elmondhatja!

2012-04-28 18:48.49

Lány: Dugtál már?
Fiú: Persze.
Lány: Fasza volt
Fiú: Igen.
Lány: Az szar ügy!

Ifjú regényírók (akinek készül, akié kész van és aki tervezi)

2012-04-18 22:25.17

Sziasztok!

Egyik novellám, most írtam:

A 13-as szoba

Hatalmas vihar tombolt. Hangosan dörgött, sűrűn villámlott s szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna. Három napja ítéletidő volt.
Egy magányos autó haladt a kihalt országúton. Egy nő vezette. Szőke hajú fiatal teremtés.
Az eső egyre csak esett, s úgy döntött, hogy majd megáll valahol éjszakára. Az út melletti táblákat figyelte, mikor végre olyat pillantott meg, amilyet keresett: Aranysarló Motel, három mérföld. Nagyon megörült ennek, s beletaposott a gázba. Három mérfölddel odébb a tábla alapján letért az országútról, s egy eléggé rossz úton kellett kocsikázni. Olyan fél mérföld után végre megérkezett a motel elé. Az épület előtt könnyen talált parkolóhelyet, csak egy Mazda ácsorgott az esőben. Kiszállt. Elindult a ház felé, melyet erdő vett körül. Bement az ajtón, s egyből a recepcióhoz ért. Sehol senki. Volt ott egy kis csengő. Csengetett. Senki. Még egyszer megrázta. Senki. Megunta a várakozást, s már távozni készült, mikor hirtelen egy hang szólalt meg a háta mögött.
-Jó estét! – a hang rekedt volt. Gazdája egy kis alacsony, szemüveges, tagbaszakadt férfi. Ott állt a sarokban. Az egyik szeme üvegből volt.
-Jó estét! – köszönt ismét. Barátságosan mosolygott.
-Jó estét! – szólalt meg a nő is. – Van szabad szobájuk?
-Van, természetesen. A legjobbat kapja, garantálom.
-Sok a vendég? – érdeklődött.
-Nem igazán. Mióta megépült az autópálya, azóta már nem özönlenek ide az emberek. Pedig igazán szép vidék, valóságos földi paradicsom. Motel a Sziklás-hegységben, a hegyek lábainál, hatalmas erdő, nyugalom és béke. Kell ennél több? De sajna egyre kevesebben jönnek ide. Most is csak egy szerelmespár van itt, illetve maga.
-Mennyi lesz a szoba?
-Húsz dollár.
A nő kivitte a tárcáját retiküljéből, s a férfi kezébe nyomta a húsz dollárt.
-Jöjjön, megmutatom a szobáját. Hozom a bőröndjét, ne fáradjon vele.
-Köszönöm.
Elindultak fel a lépcsőn, s utána végig a folyosón. A folyosó vége felé a moteltulajdonos megállt egy ajtó előtt, s kinyitotta.
-Ez lesz az ön szobája. Érezze magát otthon.
A vendég az ajtón levő számra pillantott.
-Tizenhárom. – mondta kissé zavartan.
-Csak nem babonás a kisasszony? – kérdezte a férfi furcsa mosollyal az arcán.
-Én ugyan nem. Sose voltam az. Csak hát tudja, sokak szerint szerencsétlen szám.
-Szerintem nem. Én péntek tizenharmadikán születtem. De bármi probléma van, nyugodtan szóljon nekem. Nyugodtan álomba szenderülhet, senki nem fogja zavarni.
-Köszönöm, ez megnyugtató. Akkor hát én le is fekszem, holnap reggel irány Sacramento.
-Rendben, akkor nem is zavarom. Jó éjt!
-Jó éjszakát! - Azzal elment. A lány ledőlt az ágyra. A szomszéd szobából szeretkezés hangjai szűrődtek át. Nem zavarta, bebújt az ágyba, s eloltotta a lámpát. Az ágyban feküdt, de nem tudott aludni. Odakint hevesen villámlott, az eső pedig az ablakot verte. Erősen fújt a szél, a fák susogása behallatszott a szobába. A szerelmespár hangja még mindig áthallatszott. Végül nagy nehezen sikerült elaludnia, de hátborzongató rémálmot látott. Álmában a motel folyosóján bolyongott. Nem égett villany, sötét volt. Egy csuklyás alak közeledett, papnak tűnt. Ahogy közeledett a Hold fénye rávilágított a képére. Üvegszeme volt, arcán pedig gúnyos vigyor. Majd hirtelen egy sarló csapódott az ő arcába. Ekkor azonban egy hatalmas sikoly felébresztette. A szerelmesektől jött. A lány arcára kiült a félelem. Álom vagy valóság? Megragadt egy vázát, majd óvatosan az ajtóhoz lopózott. Résnyire kinyitotta, de senkit sem látott. Ekkor megfordult, de már sikoltani sem volt ideje: egy sarló vágódott arcába. A váza csörömpölve összetört a padlón...

Szólánc történelmi alakokkal

2012-04-15 18:51.03

Adolf Hitler

Viccek! - Ha van Valakinek egy jó vicce, vagy poénja, akkor azt itt elmondhatja!

2012-04-07 10:40.32

Fiú: Szűz vagy még?
Lány: Igen! Esküszöm a gyerekeim életére!

Mimic - A júdásfaj - Vélemények

2012-04-04 20:49.04

Fura cipő, fura cipő, fura cipő...

Viccek! - Ha van Valakinek egy jó vicce, vagy poénja, akkor azt itt elmondhatja!

2012-03-31 18:53.02

A népdalgyűjtő járja a falvakat.

Egyik helyen belebotlik a falu nótafájába, Józsi bácsiba.
Kérdezi tőle, hogy tud-e valami jó nótát.
Tudok én fiam, csak egy kicsit disznó.
Nem baj Józzsi bá', ha a disznóhoz ér, csak hümmögjön.
Az öreg rákezd:
Csavaros a csavaros a hmhm fasza.

2012-03-31 16:42.47

-Hány retkes büdös majom kell egy villanykörte kicseréléséhez?
-?
-Három: egy csavarja a villanykörtét miközben a másik kettő szarral dobálja egymást.

elejére ... 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk