„Real loss is only possible when you love something more than you love yourself.”
Ez a film az egyik legfontosabb film az életemben. Még sosem írtam róla, többen a szememre vetették, hogy miért nem?! Nos, nem tudom. Talán mert annyira nehéz szavakat találni rá. Abszolút „must see” kategória. Bármennyiszer meg tudom nézni és mindig olyan felfordulást csinál bennem… mindig mire rendet rakok, már nézem is újra… :) Nem is tudom, meg lehet-e annyiszor nézni, hogy ne fedezzünk fel benne újabb és újabb értékeket. Robin Williams minden egyes szavát, ami a filmben elhangzik aranyba kellene foglalni. Életet lehet rá építeni. Egy őszinte, becsületes életet. Gondolom ő sem gondolta, mikor kézbe vette a forgatókönyvet – amit Matt Damon és Ben Affleck írtak valamikor az őskorban, taknyos korukban – szóval ő sem gondolta talán, hogy ez hozza majd el neki az Oscart… hát elhozta. Nem is volt más választása ez esetben az Akadémiának, a világ egyik legfontosabb (igen, ez a megfelelő szó rá) alakítását láthattuk Robin Williams több, mint tökéletes tolmácsolásában. Damon és Affleck, pedig vitték a legjobb forgatókönyvnek járó díjat. Ez sem meglepő. 15-16 év már eltelt a film óta. Damonnak vannak színészi villanásai, Affleck pedig inkább a kamera mögött ügyeskedik (ellenben a filmben Morgant alakító testvérével, Caseyvel, aki lássuk be: jobb színész lett, mint testvére valaha volt vagy lesz). Mind a két fickónak vannak mellényúlásai, amik szószerint fájnak néha. De ilyenkor mindig a Good Will Huntingra gondolok, hogy ez az ő művük. Ezért van az, hogy a Daredevil alatt sem vágtam eret. ;D. Ha a Good Will Hunting lenne az egyetlen film, amihez a nevüket adták, már ezért megérte megszületniük. Nem tudnak olyat tenni, hogy ezt elfeledtessék velem. Robin Williams fogalmazta meg egy interjúban elképesztően jól, hogy mi is történik: elindul a küzdelem Will lelkéért. A karakterek küzdenek, hogy Will ne dobja el a tehetségét. Mert még a legidiótább, legsemmirekellőbb haverjai is felfogják, hogy isten adta tehetsége van, bár nekik lenne. Ez az!!! Amiért ez a film soha nem fogja elveszteni az aktualitását. Mindig lesznek fiatalok, akik beledöglenek, annyit tanulnak, csak hogy azok legyenek, amik szeretnének… másoknak a kisujjukat sem kell mozdítani, a lábuk előtt hever minden, még mielőtt gondolnának rá… és ami nagyon fájó mindenkinek aki ezt kívülről látja: leszarják, eldobják, két lábbal tiporják, nem érdekli őket….
Ahogy megismerjük Willt, rengeteg mindenre választ kapunk, még ha igazán talán sosem értjük meg őt. A lelkünk mélyén egy kicsit mégis. Ritka eset, de lehet néha úgy érezni, hogy átok a tehetség. Mi van, ha ő egyszerűen nem akar zseni lenni?! Nem akar kitörni. Tehet ez ellen bármit?
A szereplők, akik „Will lelkéért küzdenek” tulajdonképpen ezt a problematikus kérdéskört járják végig. Ott a matematika professzor, Lambeau, aki talán a legnehezebben viseli, hogy ez a fiatal fiú ennyire leszarja amit Isten Ajándékaként kellene kezelni. Ott van a pszichológus, Sean, aki legalább annyit tanul Willtől, mint amennyit ő tanít neki. Az ő kapcsolatuk a legeslegfontosabb a filmben. Szebben kifejezni, hogy két embernek mennyire szüksége van egymásra én még nem is nagyon láttam. Az egész forgatókönyv olyan, hogy szavakba sem lehet önteni mennyire zseniális, de Will és Sean kapcsolata az egy valóságos csoda. Az a parkos jelenet, amit egyszer ebben a rohadt életben mindenkinek meg kell néznie és meg kell hallgatnia ( http://www.youtube.com/watch?v=qM-gZintWDc ) az minden. Minden, de minden benne van, kérdése sem marad az embernek, még magához az élethez sem. Nem lehet ezt szavakba önteni, tényleg nem. Ne gondoljátok, hogy most egy átlátszó hártya van a szememen és „Good Will Hunting transzba” esve írom ezeket a sorokat és elfogult vagyok, meg minden. Szó sincs erről. Józan paraszti ésszel gondolkodom és ettől a park jelenettől megrázóbb, hatásosabb jelenetet nem tudok felhozni. Nincs mihez hasonlítani. Will és Sean barátsága mellett eltörpül kicsit a többi kapcsolat, de még így is királyak. Mindegyik. A lökött haverjai, akik tényleg szétütnék bárki fejét Will miatt. Lehet, hogy csórók, lehet hogy barmok, lehet hogy vandálok, de olyan mélységesen és őszintén szeretik egymást, hogy tanulni lehetne tőlük. Az az igazi barát, aki ha nem tud a hülyeségről lebeszélni, akkor veled együtt követi el. Abszolút igaz rájuk ez a mondás. És akkor ott a NŐ, aki tényleg… okos, szép, kedves még humoros is. És baromira jó látni azt, mikor a szerelmük átszakítja a határokat, a korlátokat. Pedig még az egyikük szájából az is elhangzik, hogy „nem szeretlek” mégis ez az egyik legigazibb szerelmi szál ami engem valaha is megérintett. Lehet azért vagyok egyedül mert ezt keresem? xD. Nem tudom. De tény, hogy mindig ez a példa előttem. Ez a film úgy mesél Tiszteletről, Szeretetről, Szerelemről, Barátságról… hogy nem megy az egyik a másik rovására. Ettől nem válik giccsessé, nem válik olyan sztorivá, amit már 121686x megcsináltak és meg fognak csinálni… hanem olyan, mintha kiragadna egy szeletet az életből. Sokszor van az, hogy tudjuk mi lenne a helyes, még sem azt tesszük. A film ezt gátlástalanul az orrunk alá dörgöli. Nem vagyunk tökéletesek, a sztori sem mondja, még csak nem is utál rá, hogy azok lennénk.
Láttam már embereket én is, akik eldobták a tehetségüket. Ilyen esetben teljesen mindegy, hogy aki ezt látja az én vagyok, vagy egy professzor, vagy egy balhés, link kölyök… az eredmény ugyanaz: rohadtul fáj látni.
Azt hiszem az ódám végére értem. xD Ezt a filmet kötelezővé tenném mindenki számára. Számomra ez minden téren tökéletes, nagyon nagyon meghatározó filmje az életemnek. Teli hatalmas filmtörténeti pillanatokkal.
|
