Ördögi kísértés...
Hát igen, az életben akarva-akaratlanul olyan pillanatokba futunk, amikor fontos döntéseket kell hoznunk, esetleg el kell döntenünk, hogy megvalósítjuk-e álmainkat, és ha igen, milyen áron? Lone Scherfig személyében kitűnő rendező kezébe került ez az emlékiratokon alapuló film, és bizony azt mondom megéri végigülni ezt az elképesztően hosszú másfél órát, hogy ha a bizonyos csatornán már éppen vége a legújabb valóság show-nak, mert (csendben mondom) esetleg olyan dolgokat is láthatunk, amik legalább köszönő viszonyban vannak a való világgal...
A magyar cím elsőre megint csak hülyeségnek tűnik, főleg tudva, hogy Nick Hornby egy korábbi forgatókönyvének a címe Egy fiúról (About A Boy) volt, (vajon honnan jött az ötlet???) így ez már majdnem akkora ökörség, mint a Különben dühbe jövünk, valamint az És megint dühbe jövünk című két film rokonítása. Második nekifutásra már csak szimplán erőltetettnek tűnik, meg persze fele olyan ötletesnek sem, mint az eredet cím. De lássuk be, tényleg egy lányról szól a film. Egy lányról, aki eszének köszönhetően szinte mindent elérhetett. Egy lányról, akinek voltak elképzelései az életéről. Egy lányról, aki úgy tűnt, a könnyebb utat választja. Még ha a bohém élet lengett is sokszor a szemei előtt, tudtuk, hogy nem egy erkölcstelen személy. Ezért is volt izgalmas látni, ahogy átszakítja saját gátjait. Kiállt amellett, hogy 16 évesen még nem akarja elveszíteni szüzességét, a térkép ellopása után már csak vonakodott, de visszajött, a szüleinek pedig simán beadta, hogy C.S. Lewis írta alá a könyvét. Nem érdekelte, milyen áron élvezi a kis társaság az életet, mert úgy érezte, az ő álmai is itt valósulhatnak meg. Még hogy ha a vak is látta, hogy egyáltalán nem közéjük való. És ha mélyen magunkba nézünk, talán be merjük vallani, lehet hogy mi sem rohantunk volna el az első gyanús eset után? Sehol nincs könnyű élete az értelmiégnek, és Jenny szépen be is olvas egy-két tanárának, köztük kedvencének, akit szavai szíven is találnak rendesen /"sajnálom, hogy halottnak hiszel"/. Az igazgatónőnek is megmondja a magáét mielőtt otthagyja az iskolát, eddigi életét, és elképzeléseit a jövőről. Szülei hozzáállása volt meglepő, akik kezdetben idealistának, korlátoltnak tűnhettek, a könnyebb élet reményében kihátráltak eddig támogatott álláspontjuk mögül. Mintha nem is ugyanazt az apát látnánk, mikor elhangzik a szájából: "Attól függ, ki a vőlegény." Hát igen, David-nek volt meggyőző ereje a pénztárcáján kívül is, könnyen elhitette az emberekkel, hogy nekik van igazuk, de ebben a helyzetben a legjobb, ha nem állnak ki emellett. A magyarázkodást viszont már nem vállalta be, ahoz gyenge volt, és nem adott neki bátorságot az alkohol sem. Miért is ment volna be, nem az a fajta volt, aki feladja elegáns, felsőbbrendű státuszát egy olyan hajó miatt, ami már úgyis elment. Jön majd a következő, egy újabb fiatal lány, akit elszédíthetnek majd az elegáns éttermek, ruhák, helyek, Helen nagynéni, meg társai...
A szerepeket kitűnően osztották le, hiteles alakításokat láthatunk, a csodás névsor persze előre garancia volt. A legjobb mégis Carey Mulligan, aki brillírozik Jenny szerepében, kitűnően hozza a karakter minden jellemvonását, mozdulatát. Ha valamelyik kateóriában illett volna díjra váltani a jelölést, szerintem ez az.
Nagyszerű film álmokról, bűnökről, emberi gyengeségeinkről, és arról, hogy soha sem késő. Illetve, majdnem soha. Ha már éppen unod az IQ-banda agonizálását a villában, vagy az "édenkertben", esetleg a celebek majomkodásait a TV-ben, vagy hajlandónak érzed magad látni Párizst másképp, mint amikor egy rakat GI Joe épp megakadályozni próbálja, hogy a terroristák szétolvasszák a sugárágyúikkal, és nem félsz látni egy őszinte történetet, akkor tudom ajánlani az Egy lányról-t.
9/10
|