Nem, erről szó sincs- mármint félreértésről. Olvasok, élményeket gyűjtök, hasznosítom, amit értékesnek találok, fejlődöm. Mindannyian ezt tesszük, mert ez a tanulás folyamata. És mint tudjuk, "a tanulásnak sosincs vége".

2010-08-18 05:20.33

Amúgy is hiábavaló lenne minden törekvésed... Már kialakítottam egy képet rólad, az elmúlt 2 nap alapján "beskatulyáztalak"- persze, lehet, hogy máskor ez másmilyen lesz, de ez így most tök jó. Egyetértünk abban, hogy jót beszélgettünk, mégha nehezebben is indult be a gép, mint tegnap, ugye? Én mindenesetre jól éreztem magam, szívesen beszélgetek veled máskor is- másról is... :)

2010-08-18 05:16.01

Ehhez nem vagyok elég művelt. Magam építettem fel valamit (alapelveket és irányelveket is figyelembe véve, lásd előzmények), amihez igyekszem hűen tartani magam. Nem nehéz, mert összecseng ez az alaptermészetemmel. De hosszú volt az út, amíg rájöttem, hogy bátran legyek önmagam, és ne akarjak másnak látszani, mint aki valójában vagyok, mégha így nem is vagyok közkedvelt.

2010-08-18 05:13.05

És alapból te magadat milyennek írnád le? Milyen tulajdonságokkal?

2010-08-18 05:10.44

Lehet, hogy már említetted ezt az ötöt, de megmondanád most újra? (Ez King top 5, ugye?)

2010-08-18 05:09.24

Csak nézd meg a neten az eredeti keresztnevem jelentését. Én is a napokban vettem észre, de abszolút illik, jellemző rám.
Ha engedném, hogy az élet maga alá gyűrjön, már elvesztem volna. Úgy tudunk fejlődni, hogy ha el is esünk, fel tudunk állni, tovább tudunk menni...

2010-08-18 05:06.26

Én is!
Állapodjunk meg, ha addig ki nem dől valamelyikünk, 06:00-kor befejezzük (egy időre)... Ok?

2010-08-18 05:03.06

Nálad automatikusan jelennek meg az üzenetek? Mert én mindig ki- be ugrálgatok, hogy minél hamarabb észrevegyem, ha van valami fejlemény...

2010-08-18 05:01.57

Én írogatok, te hallgatsz... De ezek szerint nem kapod meg, amiket írok?

2010-08-18 04:57.23

Pete Riley másodszor... (de még ezzel sincs vége...) Mondtam, hogy bonyolult lélek vagyok... :)

2010-08-18 04:52.48

Fáradtnak tűnök? :)

2010-08-18 04:51.47

Ez abszolút elfogadható és érthető magyarázat. Fogadd el, hogy imádnivaló vagy... Kihez is tudnálak hasonlítani? Bobby Garfield, így elsőre...

2010-08-18 04:44.21

Akkor pótolj azzal az olvasással, most nem írtam túl sokat!

2010-08-18 04:43.49

Ó, dehogy. Amúgy nem szoktam angolosan távozni. Egy viszlát mindenképpen beleférne... :)

2010-08-18 04:35.02

Keveset tudok róla. 17 éves, néhány éve olvas Kinget, és szereti. Kicsit kevésnek tartja még az önbizalmát (ezt ma te is tapasztalhattad), de azért próbálja bontogatni a szárnyait. Az ízlése mindenesetre ígéretessé teszi... :)
Remélem, Jason, nem tévedtem nagyot. Jól emlékszem? :)

2010-08-18 04:32.02

Ebben nem lehetsz biztos. Te tudod, mit érzel iránta, és szeretnéd, ha azt érezné ő is irántad. De valójában ő úgy gondol rád? Azért, mert nem tárja fel előtted, hogy mondjuk ki: szerelmes beléd, attól ő még úgy gondolhat rád, mégha azt állítod/hazudod magadnak, hogy te erről nem tudsz semmit.
Bocs, hogy keményen fogalmaztam, de látnod kell az ő szemével is, nemcsak a tiéddel... De mindez csak feltételezés. Csak azért beszélek róla, hogy lásd, ha becsukod a szemed, a probléma attól még létezik. (Avagy, ha az ajtód csukva van, attól ő még várakozhat előtte...) Remélem, segítek, és nem kavarlak fel még jobban...

2010-08-18 04:25.20

Képzeld, Jason13-nak is ugyanez a véleménye... :)

2010-08-18 04:23.15

Akkor beleolvasok, ha már céloztál rá... Megvársz, tudom...

2010-08-18 04:22.01

Igen, sejtettem, hogy ez van a háttérben. Azt kell mondjam, nagyon felelőségteljesen gondolkodsz, ez "még egy csillag" részedre.
De az a dolog sem tart örökké...

A fájdalom ugyanolyan erős lehet barátként, kedvesként, testvérként, anyaként- ez önmagában nem lehet indok, mert nem kíméled kevésbé, bármilyen "minőségben" veszítsen is el... Érted?

2010-08-18 04:11.35

Igen, talán... Keverve egy kicsit a Számkivetettel... Bonyolult egy lélek vagyok, mi? :/

2010-08-18 04:07.35

Ez a te szempontodból most megfelelőnek tűnik..., akkor ne is rágódj rajta. Ha így ez most jó mindkettőtöknek, akkor nem kell változtatni, csak ápolni, megtartani a szintet.

2010-08-18 04:05.02

Nem tudom, mi befolyásolja, lehet, hogy a fórum-hozzászólások, akkor ez javarészt kettőnknek köszönhető... :)

2010-08-18 04:03.45

Őszintén elmondom, velem mi történt- ha ezt a hasonlatot vesszük. Nagyon-nagyon szerettem volna bejutni egy ajtón, de mindig csak résnyire volt nyitva. Amikor bedugtam a résbe, beszorított, kihúztam magam. De még mindig be akartam menni. Újra- és újra megtörtént, aztán megláttam egy nyitott ajtót, amire ki is volt írva: gyere ide, én téged várlak!- és beszaladtam oda... És aztán egyszercsak- ahogy vissznéztem, kinyílt az a másik is, kikukucskáltak rajta, és mivel látták, hogy én már egy másik ajtó felé megyek, örökre bevágódott... Pedig szívem szerint csak oda mentem volna be... (Értesz ebből valamit?)

2010-08-18 03:59.17

Teljesen egyetértek. Ez benne van a pakliban. Csak ha ezzel ő tisztában van, és mégis ott áll az ajtód előtt, akkor (talán tudat alatt), de TE nem akarod ezt a kapcsolatot. Tudtok erről beszélgetni?

2010-08-18 03:50.33

Ismerhetnél már, szólok, ha bajom van. És te mikor fogsz aludni? (a mogyi csak egy költői kérdés volt. Kíváncsi voltam a savanyúnál tartasz-e már..)

2010-08-18 03:48.07

Nemhiába vagy King rajongó!
Nos, minden 2 emberen múlik. Ha akarod, adsz az érzelmeknek esélyt, ha nem akarod, biztos csalódás éri valamelyikőtöket. Hogy menjen be a szobádba, ha nem nyitod ki előtte az ajtót?
Az ember társas lény. Így lettünk megalkotva. Te is tudod. Nem feltétlenül a szerelem az egyetlen megoldás arra, hogy örök társat találj. A szerelem - szokták mondani- elmúlik. A korábban leírtak alapján azonban értékes és időtálló szeretetre épülő kapcsolatot lehet felépíteni, ami lehet, hogy nem annyira romantikus, mint egy robbanás, de nem is olyan rövid életű...

2010-08-18 03:41.21

Na, ez az a történet, ami "természetfeletti". Mert megfoghatóan történt ott valami, amire egyenlőre nincs magyarázat... Nem tudom...
Fura, hogy most párhuzamosan 2 témáról levelezgetünk, de nem rossz. Szép befejezése lesz majd a napn... , dehogy(!), az éjszakának...

Mindjárt 4 óra. Van még mogyid?

2010-08-18 03:33.58

Ebben az a csapda, hogy azokat az érzéseket kergetheti, amelyeket akkor érzett irántad, vagy amit te éreztél iránta. De eltelt egy csomó év, megváltoztatok mindketten... A helyzet is más. Ha komolyan belevágtok, lassan, lépésenként kell felépítenetek a kapcsolatokat és nem a régi emlékekre alapozva, hanem a mai egyéniségetekre. Beszélgessetek sokat, ismerkedjetek, mintha csak most találkoznátok egymással először, egy piciny dobozva zárva a régmúlt emlékeit, mert az csak egy ajándék, egy kis adalék... Ha a jelenben is megvan az az összhang, ami régen, az jó alap arra, hogy becsüljétek, tiszteljétek, (majd) szeressétek egymást- ez egy hosszú és ígéretes kapcsolat lehet. És ha így tesztek, és mégsem lesz belőle szerelem- a barátság örökké megmarad-és az emlékek is szépek maradnak.

2010-08-18 03:24.04

Erre most konkrétabban nem tudok válaszolni. bele kellene ásnom magam a témába ahhoz, hogy megfelelőképpen tudjak erre neked válaszolni. Annak idején kivel osztottad meg félelmeidet? Kinek tudtad elmondani? Meg tudott-e vígasztalni, nyugtatni és ha igen, mivel/hogyan?

Minden válasz után újabb kérdés jön... Nem untál még meg?

2010-08-18 03:18.29

Erre is csak azt tudom írni: a képzelet fejlődése, érzelmi-értelmi megnyilvánulás.
Viszont ez érdekes: a tesód ugyanazt látta, mint te? Ugyanakkor? Előtte nem beszéltetek róla?
...

elejére ... 229 230 231 232 233 234 235 236 237 238 239 240 241 242 243 244 245 246 247 végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk