Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Larry - Paramount Network, 00:55 |
Kísért a múlt - HBO, 01:00 |
A préri urai - Viasat Film, 01:00 |
A játszma - Moziverzum, 01:00 |
Tolvajok városa - Film Café, 01:15 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Franco Nero (83) |
Vincent Cassel (58) |
Maxwell Caulfield (65) |
Pokorny Lia (53) |
Oded Fehr (54) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Creed 2. - Vélemények |
Dallas (sorozat) - Vélemények |
Aktuálpolitika azoknak, akik unják a trollt a választás topikban |
Három betű - egy mondat |
Szólánc igékkel |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Elit játszma |
Piros Ildikó |
2011-05-05 13:47.13 |
OK! Semmi baj, mindketten csak az idônket vesztegetjük, mert nem fogjuk tudni meggyôzni egymást. De most komolyan. Te nem érzed, hogy szabad akaratod van? Hogy szabadon hozol döntéseket? Hogy jogod van eldönteni, elmész-e nyaralni és azt is, hogy hová.
Vedd észre, hogy van lehetôséged alakítani az életeden, van lehetôségeket döntéseket hozni stb. Ha te úgy érzed, hogy téged külsô erôk determinálnak és nem vagy szabad, akkor sorry, nem tudok mit kezdeni vele. Viszont én totál szabad vagyok, és a lehetôségeimhez képest ezen szabadságomat érvényesíteni is tudom. Pl. most elmegyek és folytatom a nyelvtanulást, mert ÉN úgy akarom. :) |
2011-05-05 13:39.18 |
Én azt mondom továbbra is, hogy a szobrászmesternek vannak adottságai, amely pusztán azt határozza meg, hogy megvan e arra a tehetsége, hogy szobrot foraljon arról, amit az elméjében elképzel. Ez a tehetség.
De az, hogy mit képzel el... mit akar megformálni, mekkora orrot farag neki, milyen pózban áll a szobor, vagy éppen ül, az EGYEDÜL RAJTA múlik. Szóval az égvilágon semmit sem cáfoltál meg. Egészen nyilvánvaló, hogy én erre nem lennék képes, mert nincs hozzá tehetségem. Nekem mások a kereteim. Másban van szabad akaratom. Az más területen tud érvényesülni. Kár, hogy nem érted, mirôl is van itt szó. |
2011-05-05 13:25.57 |
Szerintem ez megint egy világnézeti kérdés. Te sem cáfoltad meg egyetlen egy érvemet sem. Bár lehet, hogy azt hiszed. Persze ettôl még nincs harag... ugye, Károlyom? :)
Soha nem állítottam, hogy minden teljesen független a körülményektôl. Egy sereg tényezô befolyásolja az embert: tehetség, öröklött adottságok stb. De ezek még nem zárják ki a szabad akaratot. Ugyanabba a hibába esel, mint CH. Csak fehérben vagy feketében gondolkozol. Üdv a matrixban. De tudod, én már kihúztam a csatlakozót.:) Erre bárki képes, csak akarni kell... |
2011-05-05 13:08.28 |
De az, hogy létrehozza-e egyáltalán a mûvet, hogy milyen lesz az orra, a fejformája, az igenis a mester döntése.
Nem értem, miért vagytok ilyen fafesjûek, komolyan mondom. :D |
2011-05-05 12:36.58 |
SENKI! Senki a világon. |
2011-05-05 12:36.32 |
És akkor mi van, amikor egy szobrászmûvész megalkot egy remekmûvet? Ôt ki befolyásolja? |
2011-05-05 12:11.41 |
Ha láttad volna is a sorozatot, akkor is egy zagyvaságnak tartottad volna. Ez a film olyan gyenge, mint a harmat. Nézd meg a sorozatotot, az szuper. De ez a film ... na jó. |
2011-05-05 11:35.56 |
Te meg azt nem veszed észre, hogy ha Giottinak prekoncepciója van, akkor neked minimum ugyanennyire. :) |
2011-05-05 11:34.07 |
KÖSZÖNÖM! :) Végre! |
2011-05-05 11:30.37 |
"Tegyük fel, hogy nem mi döntöttük el, mi lesz a kedvencünk, hanem különféle neuroimmunofarmakoferromonológiai folyamatok által determinált az egyéni ízlésünk. Ennek ellenére megtehetjük, hogy mást választunk az étteremben. Sőt, azt is meg tudjuk tenni, hogy meggondoljuk magunkat az utolsó pillanatban, mondjuk csak azért, hogy demonstráljuk a szabad akaratot." /Giotti/
- Igen. Errôl van itt nagyban szó. "De az is egy adottság, vagyis nem általad választott tulajdonság, hogy állandóan bizonygatni akarod a szabad akarat létét, és ezért legjobb tudásod szerint igyekszel erre cselekvő módon bizonyítéknak látszó dolgot felhozni. Az is adott, hogy mikor kerülsz éppen olyan helyzetbe, hogy éppen étteremben vagy, és az előtted ülő ateista haverodnak akarsz valamit bizonyítani." - Ez mind szép és jó, de dönthetsz úgy is, hogy ott és akkor NEM bizonyítasz semmit. Tehát te döntöd el, hogy megszólalsz-e vagy sem. Ezt nem lehet jobban elmagyarázni. Minden pillanatban te gyakorlod a kontrollt az elméd felett (ez amúgy fejleszthetô is ---> lásd Agykontroll). Van egy olyan érzésem, hogy egyszerûen nem akarod meglátlni a szabad akaratot, mint tapasztalati tényt. Minden élô ember érzi ezt. Mindenki tudja, hogy maga dönti el, hogy kipróbálja-e a cigarettát... ha esetleg rászokik (ebben lehetnek determináló tényezôk), akkor utána mikor gyújt rá stb. Minden emner tapasztalja ezt, hogy akkor és ott indít el egy cselekvést, amikor ô akarja. Egyszerûen nem értem, hogy miért kell erre egy nyakatekert elméletet gyártani, hogy a szabad akarat illúzió és a jóégtudja, hogy mitôl jön létre. Szerintem akármelyik pszichológut, viselkedéskutatót megkérdeznénk arról, hogy mi a véleménye arról, amit pl. én felhoztam példának (Egy ujj megemelés egy zárt szobában - csak a játék kedvéért), akkor biztosan egyetértene velem abban, hogy ezeknek az egyszerû mozdulatoknak és azok kontrolljának semmi köze sem a tudatalattihoz, sem a felettes énhez. Egyébként egy sereg kutató azon a véleményen van, hogy az emberi viselkedésben az ösztönöknek nagyon kevés a szerepe. Ugyanis az emberi viselkedés jórészt tanult. |
2011-05-05 11:18.16 |
"BajBAN van!" nem pedig "bajba"! |
2011-05-05 01:54.12 |
Jó éjt! :) |
2011-05-05 01:24.39 |
Jó éjt!
A szabad akarat nem vigasz kérdése. Hanem jelenleg hitbéli illetve valamilyen szinten tudományos kérdés is. |
2011-05-05 00:53.19 |
Nem, ez eszembe sem jutott. Valóban úgy tûnik, hogy sok esetben nincs választásunk. De szabad akarat ettôl még létezik.
Nem csak a fehér és a fekete létezik. |
2011-05-05 00:34.19 |
Igen! Egy csomó minden befolyásol minket, ahogy írod. Pl. az életösztön! De csomó beteg van (ha már eü :)), aki azt mondja: "köszönöm, de én ezt nem csinálom, eleget kisérleteztek rajtam" - ez a SZABAD AKARAT egyik legjobb példája.
Egyszerre kismilló tényezô befolyásol mindket, de ez nem zárja ki a szabad akaratot. A példa, amit felhoztál, nem cáfolat a szabad akaratra. |
2011-05-05 00:22.56 |
OK! Én csak azt akartam mondani, hogy szabad akaraton most ne valami magasztos eszmét érts, hanem egy egyszerû, elemi jelenséget.
Nem értesz egyet. OK. Akkor szerinted nincs szabad akarat? Most, hogy bekukkants ebbe a topicba azt ki mondta neked? Nem szabad akaratodból jöttél és szóltál hozzá? Nyilván nem kényszerít senki. ;) |
2011-05-05 00:15.05 |
Úgy látom nem érted a beszélgetés alapvetô lényegét...
Elemi jelenségeket kell vizsgálnunk elôször, hogy meg tudjuk ismerni az egészet. Azt is kifejtettem, hogy a reflexek egészen másként mûködnek. Olvass vissza a fórumon! |
2011-05-05 00:11.26 |
Ugyanezt mondtam én is anno: Kötelezôvé tenném a középiskolákban. |
2011-05-05 00:09.07 |
Amúgy fôleg a számonkérhetôség miatt van óriási jelentôsége. Kellenek a guideline-ok, ajánlások, evidenciák. Másként ez nem megy. Ez a helyzet. :)
Az orvostudomány amúgy a legkevésbé egzakt tudomány... :) empiria az egész. Egy nagy professzor mondta azt, hogy ha nem lenne az emberek csodálatos sokfélesége, akkor az orvostudományt, akár tudománynak is tarthatnánk... :D:D:D |
2011-05-05 00:05.05 |
Merthogy Réz András szerényebb...
És tudod, aki igazán profi, az kisebb faciessel nyomja... ;) |
2011-05-05 00:03.55 |
Milyen rajongók elôl? :) Ki vagy te amúgy? Mivel foglalkozol? Gondolom nem te vagy Réz András... :) |
2011-05-04 23:56.20 |
Köszi! :) Szóval tényleg ez az, amit nagyon nem értek. Nem tudom megmagyarázni, hogy mi indítja ezt a folyamatot útjára. Azt tapasztaljuk magunkat figyelve, hogy a folyamatot mi irányítjuk: akkor mozdulunk, amikor mi akarunk.
Ugyanakkor nagyjából ismerjük az agy elemi idegmûködéseit. De igazából szinte semmit sem tudunk az egészrôl. Belülrôl jön a késztetés, igen. Az egyéntôl. De mi is akkor az egyén? Mi a késztetés? Igazából ez az egyik ok, amiért hiszek Istenben. Bár tökéletesen tudománytalan, amit írni fogok, de mégis ... Azon töprengtem, hogy létezett ez a világ 1945-ben is, 1950-ben is. De én nem voltam a részese. Aztán egyszer csak belecsöppentem az egészbe. Hogyan? Az ok, hogy a szüleim gyermeket akartak. De mi van, ha nekik egy másik gyerekük születik? Mi van, ha én sosem születek meg? Vagy miért nem 1990-ben születtem egy másik házaspárnál? Vagy hogy egyáltalán megszülettem. Hogy van ez? Egészen a 20. századig nem léteztem (vagy legalábbis nem tudok róla). Mi van, ha akkora pechem van, hogy még akkor sem születek meg, amikor megszülettem. Már eleve ez egy csoda, hogy létezel, és tudod, hogy létezel. Látod a világot, részt vehetsz benne, ha csak rövid idôre is. Már ez maga a CSODA. Elvileg azt mondják, hogy az állatok nem tudatos lények. Nincs én tudatuk. A tükörben nem ismerik fel saját magukat. Ahogy a 2 év alatti gyermek sem tudja, hogy kit lát a tükörben. Az a helyzet, hogy fingunk sincs az egészrôl... :) |
2011-05-04 23:28.52 |
Kíváncsian várom! |
2011-05-04 23:24.22 |
Arra gondolok konkrétan, amikor nem ilyen "bonyolult" döntésekrôl van szó, mint pl az, hogy mit rendeljek az étteremben. Hiszen ezt valóban egy sereg tényezô befolyásolja. Minek érzed az illatát... milyen a hangulatod... mit hoztál gyerekkorodból...
De egészen más a helyzet (és erre vonatkozott a kérdésed: hogy mire gondolok pontosan), amikor ilyen elemi tevékenységeket végzek a külvilágtól elzárt szobában, mint, hogy megemelem a karom. Akkor, amikor én akarom és addig, ameddig én akararom. Elmondom, hogy én mire csodálkoztam rá nemrég. Vegyünk egy egyszerû helyzetet. Egy ember ül egy zárt szobában egy asztalnál. Megelmeli az ujját. Biológiából azt tanultuk, hogy ez úgy mûködik, hogy a mozgatókéreg egyik idegsejtje akciós potenciált generál. Ennek az idegsejtnek az elektromos impulzusa végigfut az idegsejtnyúlványon, az axonon, egészen a gerincvelô mellsô mozgató neuronjáig, ahol átkapcsolódik, majd ennek az ingerülete eljut az izomig. A problémát ott látom, hogy ezt teljesen természetesnek veszik a legtöbben. De arról már kevesebb szó esik, hogy azt az egy idegsejtet, ahonnan a folyamat elindult, mi aktiválta. A szabad akarat aktiválja. Mert a kísérleti alany megemelheti a karját 16:00-kor, 16:13-kor, de 16:59-kor is. És nem hiszem, hogy ezt bármi befolyásolja. Ennél jobban nem tudom érzékeltetni, hogy miért gondolom azt, hogy igazam van, amikor azt állítom SZABAD AKARATUNK van. Nyilván ez nem igaz 100%-osan minden helyzetre. De ebben a konkrét szituációban teljesen igaz. Hiszen semmire nincs hatással az, hogy én egy zárt szobában, általam meghatározott idôpontban végzek egy egyszerû mozdulatot. Ennek a csodájára döbbentem rá, hogy én tudom meghatározni azt, hogy mikor, mit tegyek. De ennek semmit sem tudunk a biológiai hátterérôl. És sokan nem csodálkoznak erre rá, mert egy legyintéssel elintézik: "neuronhálózatok". Nekem ez nem válasz. |
2011-05-04 20:37.16 |
Az agysebész ehhez nem ért, arról biztosíthatlak. Akkor már inkább a pszichológust kérdezd. :) |
2011-05-04 20:36.10 |
No, igen, de ezzel ismét oda jutottunk vissza, ahonnan indultunk? "Belülrôl jön" a késztetés. Aha, valóban. De mi is az a belülrôl? Mi az a szándék? Mi a tudatalatti? Mi a szabad akarat?
És az is nagyon fontos, hogy nem csak opcionális helyzetek vannak. Nem csak olyan szituációk adódnak az életben, amikor A,B,C,D ... Z opció közül választhatsz. Nemcsak a választás szabadsága van meg, hanem a cselekvésé is. Eldöntheted, hogy a teljesen önmagukért való cselekvéseket mikor, meddig végzed. Ezt szerintem érezni kell. Az már, hogy "ja, de nem tudhatod, hogy ugyanígy döntöttél volna-e akkor is, ha újra abban a helyzetben lennél" már csak belemagyarázás. A gondolataink, szándékaink szabadok... Ez tapasztalati tény. Szerintem. |
2011-05-04 18:06.11 |
Károlyom! Ez egy fórum, így nincs beleszólás, csak hozzászólás. :) Nincs miért elnézést kérned.
Ez így van. Én sem vitatom, hogy a döntésein meghozatalát egy sereg más tényezô befolyásolja. Nyilván nem fogok reszteltmájat rendelni, ha nem szeretem a májat. Egy csomó dologban érvényes a kauzalitás. De benne van a szabad akarat is. Gondolj te is arra a példára, amit Ch-nak is írtam. Mondjuk, ha én arra szentelem a vasárnapomat, hogy a szoba közepén pucéran állva kotkodácsolok, és különbözô gimnasztikai mutatványokat végzek. Néha guggolok párat. Kicsit állok majd féllábon is. Jöhet egy két fekvôtámasz is. Majd bekapcsolom a zenét, kicsit pogózok is. Majd az ujjaimat tornásztatom meg. De mire eljön a vasárnap, kicsit megvariálom a sorrendet. A nap végére pedig kicsattanok a boldogságtól, hiszen az egész napot arra szenteltem, hogy demonstráljam magamnak a szabad akaratot, hiszen mindegyik cselekvésem totál értelmetlen, önmagáért való. Nem gondolom, hogy bárki befolyásolt volna. Egyszerûen azt tettem, mert úgy akartam. De akár kimehetek az utcára is és népdalokat is énekelhetek, vagy állatok hangját utánozhatom. :) Persze az már, hogy kényszerzubbonyban elvisznek a pszichiátria zárt osztályára, az már nem lesz szabad akarat, ahogy az sem, ami majd odabenn történik. :) |
2011-05-04 16:20.52 |
Ezek megint nagyon érdekes felvetések. De hadd kérdezzek vissza...
Mi valószínûbb? Bonyolult, komplex lények vagyunk, szabad akarattal és tudattal? Vagy az, hogy mi az "elemi szükségszerûség uralma alatt állunk"? Ha az, hogy én rántott csirkét rendelek az étteremben, már elôre meghatározott, persze azzal az illúzióval, hogy ezt én döntöttem el, akkor ennek (és most gonosz vagyok) mi a neurobiológiai alapja? Mik azok a tényezôk, amelyek oda juttatnak, hogy éppen rántottcsirkét kérjek, pedig rendelhetnék a brassói aprópecsenyétôl kezdve a milánói makaróniig szinte bármit. És ki határozza meg azt, hogy én 16:23-kor bekapcsolom e a tévét, kinyitom-e az ablakot, felivom e a testvéremet stb?. Szerintem ezek csak rajtunk múlnak. |
2011-05-04 16:13.23 |
- Mióta dohányzol?
- Néha elszívok egyet. Levezeti a feszültséget. - Mióta vagy ilyen feszült? - Amióta dohányzom. :D:D:D |
2011-05-04 13:52.42 |
Igen. Ez is lehetséges. :) Érdekes felvetés.
De a filmben pont az volt a lényeg, hogy amikor álmodott, akkor a pörgettyû meg sem billent, csak pörgött stabilan. A végén meg nem ezt látjuk... |