András Végvári
pndotoseSr17hi01429c6

g0ug5f3iultuill62
p
1
5
l6g
.
44ml
2
hmaicg1c2
·
Láthatóság: Nyilvános
Ha valakinek még szemernyi kétsége lenne afelől, hogy nagyon nagy baj van a jelenlegi hazai közoktatás egészével, annak központi irányítási(?) rendszerével, az iskolai nevelés színvonaltalanságával, embertelenségével, unalmas légkörével, lepukkant és vaskalapos, poroszos, élettől és gyermektől teljesen idegen mentalításával, szemellenzősségével, hazugságokra és álszenteskedésre épülő bürokratikus erkölcstelen beállítottságával - annak különösen ajánlom a FEKETE PONT című filmalkotás megtekintését. (Akinek nincsenek efelől kétségei - annak is.)

SZIMLER BÁLINT fiatal rendező olyan módon ragadta torkon ezt a nagy társadalmi problémát, szemléltetve a hazai közoktatás kaotikus, tragikus állapotát, az iskolai nevelés-oktatás minősíthetetlenségét és tarthatatlanságát - hogy a nézőnek nemcsak a torka, de a marka is ökölbe szorul a film nézésekor.

A film a „cseppben a tengert” elve alapján, teljesen realisztikus módon - hol dühítő vagy könnyeztető, hol nevetséges, hol felháborító vagy megindító, izgalmasnál izgalmasabb jelenetsorokban - mutatja be a találomra kiválasztott iskola tanóráit, szülői értekezletét, kollégák és gyerekek, tanerők és tanulók közti dialógusokat. S ezzel a módszerrel remekművé emeli ezt a kétórás mozit. A találomra kiválasztott iskola (azért felismerhetően egy fővárosi, lakótelepi intézmény) falai között, peregnek az egyre jobban fokozódó, sűrűsödő események.

Az iskolaközösségbe egy 10 éves berlini kisfiú kerül, aki napról-napra egyre elégedetlenebb lesz az ott tapasztalt helyzettel, és joggal unja az ott uralkodó, mindenkit flusztráló környezetet, az iskola - számára meghökkentő, szokatlanul embertelen - miliőjét. Mind a tananyaggal, mind az étkezéssel, mind a tanári bánásmóddal teljesen elégedetlen lesz, s lassan csak az udvaron kóborló macskában leli örömét. (De egy váratlan esemény miatt már abban sem.)

Az iskolai atmoszféra megteremtésére, s annak fokozására egyéni és mesteri eszközöket vet be a rendező: végig Palkó szemszögéből, értelmi-, és érzelmi nézőpontjából, látásmódjából, lelkivilágának átalakulásából érzékelteti, tudatosítja bennünk az általa tapasztalt és látott iskolai szituációt. Az egész oktatási rendszer mélységes tragikumát, nevetségességét és tarthatatlanságát. S ebben az atmoszféra-teremtésben, a feszültség roppant arányos, ütemes fokozásában a közeli, néma gyermekarcoknak, az utálkozó, empátiát nélkülöző tanári tekinteteknek, a lehangoló folyosórészleteknek, sivár udvarképnek, a tantestületi szobának, a szeretetért kuncsorgó kóbor macskának, a visszatérő zenei bejátszásoknak egyaránt szerepük, jelentőségük van.

Ahogy a tantermekben, az ebédlőben, az udvaron, a folyosókon és a nevelői szobában a hangulat egyre nyomasztóbbá válik Palkó számára, ahogy a feszültségteremtés egyénileg, apró jeleneteken át kimunkált menete eljut a csúcspontig, a fiú némaságáig, majd a fára mászásig - azt egyszerűen zseniálisan oldotta meg Szimler. S ugyanilyen zseniális a kisfiú (Paul Mátis) természetes, elméjét és lelkivilágát pontosan érzékeltető alakítása, de a többi tanár is (aki egy-egy jellegzetes típust rajzolnak meg) nagyszerűen helyt áll és élményt nyújt ilyen vagy amolyan fellépésével. Akik azonban alapvető viselkedésükben sajnos közös és azonos platformon vannak: az elhallgatás, az eltussolás, a langyos állóvízben történő dagonyázás, az állásuk elvesztésének félelme jellemző valamennyiükre.

Maga a fára mászás ténye, az egész jelenet sokkoló felépítése – amiben kicsúcsosodik az egész tarthatatlan, s egyre dagadó helyzet – egyfajta radikális tiltakozás vizuális megjelenítése. De egyben jelképként is értelmezhető – ami az esetleges megújulásra, változtatásokra, a színvonal feljebb vitelére is céloz. És hogy minden a helyére kerüljön, s kétségünk se legyen az egész oktatási rendszer állapotának romlottságáról – azt a zárójelenetben éri el a rendező, azt ott fogalmazza meg a legmeggyőzőbben.

Ahelyett, hogy bárki is elgondolkodna azon: miért esik ki tokjából, s zuhan a földre váratlanul egy hatalmas ablak, miért unalmas az összes tanóra, miért némul meg Palkó, majd miért választja a magasba mászást végső kétségbeesésében, hogy miért keletkeznek megoldhatatlan konfliktusok szülő és tanerő, kolléga és kolléga, központi irányítás és intézmény között - ahelyett a szőnyeg alá söprés legnemesebb hagyományait folytatva: kivágják a nagy fát és feldarabolják.

S persze Palkó fáról történő leszedése, majd a fa frappáns kivágásának érdekében felvonulnak a tűzoltók is. S a nézőnek ömkéntelenül is beugrik: itt valójában tűzoltómunka folyik - nem pedig az alapvető probléma gyökeres megoldása. (Mint a népmesében, amikor a kisebb testvér azzal dicsekedett: ő már mindent látott az ól tetejéről - s erre bátyjai lebontották az ólat, hogy ne lássa...)

Senki nem látja, hogy nem maga a fa, hanem a fára mászás itt az igazi probléma, illetve a rothadó gondoknak az egyenes következménye. A kisfiú mintegy csak ezzel akar és tud egyáltalán felülemelkedni az őt ért megalázó, embertelen hatásokon, amik érik őt itt, az intézményben – kezdettől fogva. Az elzártságon, az elszigeteltségen, a szabadsága megvonásán, a szeretetlenségen, a közömbösségen, a durvaságokon.

Nem az iskola épületével, magukkal az agyonterhelt tanárokkal, a megélhetési hajszában gyötrődő szülőkkel s főleg nem a jobb sorsra érdemes, semmiről sem tehető gyerekekkel van itten baj, hanem a jelenlegi kormányzat autokrata irányítási rendszerével, sóherságával, közömbösségével, szakmai pancserségével. S abban a rendkívül elavult, téves szemléletben, mely a gyermekek agyát fölösleges, lexikális adatokkal tömi az iskolában, s minden áron a memorizálást, és nem a gondolkodást, s annak fejlesztését célozza meg.

Amely olyan dolgok megtanulását és számonkérését tartja a fő célnak, amit egy kattintással bármikor megtalálnak ma már az interneten, s amit utána úgyis elfelejtenek. "Hogy kerül a virágpor a bibére?" - hangzik a filmben, amit akár e film szlogenjéül, mottójául is aposztrofálhatnánk. S ha nem szó szerint mondja vissza valaki - annak annyi: ugrik a fekete pont. No, ez itt a nagy probléma...

Amíg a tantervben ez a fontos és nélkülözhetetlen, a bemagolt szövegek visszamondása - ahelyett, hogy hagynák netán a gyereket esetleg kérdezni... S ne csak a nevelő joga, privilégiuma legyen a kérdezés, hiszen a kérdések legalább oly fontosak lehetnek, mint a válaszok. S miért Petőfinek csakis a megjelölt verseit szabad megismernük, netán megtanulni – s nem adni arra kedvet és lehetőséget a gyermekeknek, hogy válasszanak, s elmondják: nékik miért az tetszik, amit találtak…

Szóval: ne kész recepteket adjon a tanár a diáknak, hisz közöttük nem orvos-beteg viszony áll fenn, hanem nevelő és tanuló kapcsolatnak kellene működnie igazából. Ahol millió és millió gyógynövényt is találhatnának saját gyógyításukra, ha akarnak és lehetőséget kapnak rá - a tanulás és kulturáltság egészségének megteremtésére és fenntartására. S ha erre nincs lehetőségük - akkor a közoktatás egész szellemiségével van baj. Illetve lesz. ha így marad.

S mindazzal az irányítási szisztémával, a meghozott közoktatási törvényekkel és intézkedésekkel, ami ilyenné degradálja, uniformizálja, szegényíti el, teszi unalmassá az egész iskolai nevelést és oktatást, torzítja el a pedagógusok jellemét - ami szemléletesen megjelenik a filmben is. S ami félelemteljes légkört teremt és silányítja el az iskolát kvázi olyanná, amit mostanság tapasztalunk. S készteti arra ezen intézményeket, hogy továbbra is házmester-kultúrában működjenek. S ami olyan módszerekre, olyan eszközök alkalmazására ösztönzi a pedagógust, amitől - állásának megőrzése érdekében - nem mer megszabadulni. S „varázsolja” olyanná an blok az egész iskolai légkört, amiben ugyanúgy unatkozik és utálkozik tanár és gyerek egyaránt, ugyanúgy gyűlöli egymást kölcsönösen diák és tanár, szülő és nevelő, igazgató és beosztott. S ami a legrosszabb: egyre több az ellenségeskedés, az erőszak tanuló és tanuló között.

Szokták mondani: „élmény minden tekintetben.” No, erről a filmről is ezt tudom mondani: minden elemében az. Szuggesztív, hatásos és pontos a rendezés az operatőri munka, tartalmasak, sokat mondóak a párbeszédek, kiválóak a színészi alakítások (még a sok gyereké is) s izgalmasak még a vissza visszatérő zenei bejátszások is. Mintha egy kicsit a Holt költők társasága című Robin Williams-film egyfajta magyar verzióját látnánk (maga az osztályfőnök-irodalomtanárnő is - Mészöly Anna remek megformálásában - mintha az angol film férfitanárának női megfelelője lenne…)

Ám mindez inkább erénynek, mint hibának számít, s akár a méltán sikeres angol film - Peter Weir 1989-es remeke - egyfajta speciális magyar nemzeti variációjának is elfogadhatjuk ezt az alkotást. Mert ott is és itt is az iskolai oktatás gyökeres megváltoztatásának sürgető és kiáltó igénye az, ami ordít a film egészéből. Ezért is csodálatos a címválasztás is, ennél jobbat ki sem találhattak volna az alkotók, mint a Fekete pont.

Ám ez a fekete pont nemcsak azokra a tanerőkre vonatkozik, s nemcsak azoknak jár, akik akár a megalázásig, a verésig is elmennek, ha nem tudnak fegyelmezni - hanem elsősorban a jelenlegi kormányzatnak. Annak, amely így magára hagyja, koldusbotra juttatja, s közömbösen szemléli az egész magyar közoktatást.(is)

Úgyhogy a 10 pontot nem nékik adom, hanem a film alkotóinak, akik magával ragadóan és teljesen reálisan, bátran és következetesen bemutatták a film nyelvén is: mi az igazi probléma! Tehát: 10/10.

Ja, és hogy mi jelentené a bajok gyökeres megoldását? Mindössze egy négyjegyű szám: 2026

Este - Vélemények

2024-07-25 11:49.25

Koltai Lajos a Sorstalanság sikertelensége után után bebizonyította: mégiscsak nagy rendező. S ha lehet, még az Este után rá is tett egy lapáttal a Semmelweissel. Az ESTE csodálatos film - a nagyszerű színészeknek nagyon hálás lehet Koltai, hogy rendezői ötleteit, megoldásait oly magával ragadóan valósították meg. Sok film fejezte már ki élet, halál és születés hármas egységét, de itt Koltai eredeti "fogásokkal" élt, s azokkal érzelmi, intellektuális erővel töltötte fel a filmet. Talán kiemelném a két legszebben sikerült jelenetet: az idős, beteg nő hallucinációját a lepkékkel, meg a záróképet - amikor a vitorlás csendesen eltűnik a víz felszínéről - ami szimbolikus erejével fogott meg. Nem értek egyet azzal, hogy csakis egyszer nézhető ez a film. Én a magam részéről 10- ből 9-et adnék rá.

Szédülés (1958) - Vélemények

2024-06-04 11:21.01

Kiegészítés: Ez Hitchcock legjobb filmje, a Madarak mellett!

2024-06-04 11:19.41

Hitchcock legjobb filmje!

Szédülés (1989) - Vélemények

2024-06-04 11:18.34

Ja, bocs, rossz helyre írtam - a címazonosság megtévesztett.

2024-06-04 11:17.46

Hitchcock legjobb filmje! Sokkal jobb, mint az ajnározott Pszicho!

Az egészség ellenszere - Vélemények

2024-06-04 11:02.57

RVIN 73 véleményével értek egyet: ez a film remekmű.Minden megoldásában - operatőri munka, színészi alakítások, látványvilág, rendezés, dialogusok stb. átgondolt, jól megoldott, hatásos. S a zárókép - kissé megmosolyogtató, de nagyon igaz mondanivalójával - egyedi ás nem szájbarágó. És nagyon kidomborodik benne az az atmoszféra, ami a KÖR-re is oly jellemző. Látszik, hogy azonos a rendező. Ennyi.Ha 5 a maxiimum - akkor én magam ennyit adnék rá.

A síró ember - Vélemények

2024-05-25 17:52.35

Köszönöm a kiigazítást.

2024-05-24 13:03.50

Az egyik legszebb film, amit eddig láttam.A Síró ember cím egyértelmű.(Eredetileg: A férfi, aki sír.)

Semmelweis (2023) - Vélemények

2024-01-01 18:18.56

Bmano-nak tökéletesen igaza van! Most néztem meg a SEMMELWEIS-t és nehezen tudok magamhoz térni. Nem csak alatta pityeregtem, de utána szabályszerűen sírtam az orvosi hivatását és esküjét, az igazságot mindennél fontosabbnak, megfellebbezhetetlennek tartó kiváló szülészorvos sorsát olyan magával ragadóan mutatta be a film, hogy mindenképpen 10/10-re értékelem.Minden remek volt benne: a színészi alakítások (Vecsei, Gálffy, Nagy Katica,Lengyel és a többiek) a sok érzékeny közelképet tartalmazó operatőri munka, a szakmai hűség, a nagyon szép és kellő arányban jelen lévő kísérőzene, s nem utolsósorban az egészet összefogó zseniális rendezés.

Koltai előző rendezői filmjei után ez az alkotás valóságos bombasztikus meglepetésnek számít szerintem. Mellőz mindenféle hollywoodi mázt és heppiendes befejezést, szájbarágó didaktikus narrációt. Mindezek ellenére persze megfelelő, optimális gondolatgazdagsággal és csodálatos képi világgal bír (ami a belső kórházi, valamint utcai jeleneteknél, az emberi arcok karakteres felvázolásánál mutatkozik meg) és katartikus és felemelő befejezéssel zárul. Ami a Duna szélesen folyó közelképével (egyfajta szimbolikus felhangjával, ami a két főváros összekötését is jelezte) ezt még jobban erősíti.

Roppant hiteles korképet ad az akkori orvosi berkekben zajló belharcokról,az akkori gyógyászatnak és a kivándorló orvosoknak a státusáról, a megélhetés és szakmai hivatás közötti lavírozásról, a fenntartók iránti megfelelésről, az erkölcsi- és szakmai helytállásról, a 19. század közepének női sorskérdéseiről, egy lassan bontakozó szerelem kivirágzásáról, az igazság kimondásának szükségességéről.

S mindezt a film sajátos nyelvén fogalmazza meg - számomra nagyon is megkapóan, szuggesztív erővel és mához IS szóló mondanivalójával. Valóban igaz az is, hogy apró hibái, tévedései is vannak, ami felett el lehet siklani, de melyik filmalkotásnak nincsenek? Egy nékem is feltűnt, ha szabad ezt leírni (aki nem látta még a filmet az most ezt ne olvassa!) mégpedig az, hogy akin gégemetszést hajtanak végre az lehetetlen, hogy utána ugyanolyan intenzítással és erővel, ugyanolyan hangon tudjon beszélni, mint azelőtt....A gyakorlat ugyanis ezt bizonyítja, de lehet, hogy sebészorvosok ezt is megcáfolnák, nem tudom.

Viszont nagy erénye a filmnek - a fent említetteken kívül - hogy hitelesen, naturalista módon - de a jóízlés határain belül - mutatja be a szülés, a boncolás, a hirtelen műtét, a halottszállítás megrázó jeleneteit, a konfliktusokat kidomborító dialógusokat, amelyekben bizony bővelkedik ez a szép és megható alkotás.Aki igazi filmélményre vágyik, olyanra, aminek élménye élete végéig elkíséri - annak feltétlenül ajánlani tudom ezt a mozit. Amire már - hálaistennek - külföldön is felfigyeltek!

Halál a hídon - Vélemények

2023-11-05 22:58.09

Segítene valaki, hogy a csillagokat hogyan jelölhetem a vélemény mellé? Előre is köszönöm!

2023-11-05 22:38.01

Hozzám csak most jutott el ez a minden részletében kimunkált, remekül fényképezett és rendezett film. Ha nem is 5, de négy csillaggal jutalmazható. (Összehasonlítva Palma egy másik alkotására, a Megszállottságra, mondjuk ötöt adnék, mert ritkán van alkalmam olyan döbbenetes hatással film, mint az!)Itt is érvényesülnek a Palma-ra jellemző stílusjegyek: osztott kép,több esemény párhuzamos egymás mellé rendelése, mozgalmas, ünnepies tömegjelenetek (különösen a végén) madártávlatból felvett lendületes autós száguldás stb. S itt sem hiányzik a humor, a szelíd irónia: micsoda ötlet a hitchcocki zuhanyozós jelenetnek egy teljesen más aspektusból történő bemutatása(mintegy idézőjelbe téve) a sikoly megfelelő keresése próbafelvételekkel, majd a végén annak tökéletes megtalálása a való életből, aztán a lány alteregóinak sorra likvidálása stb!

Ám egy bakit megfigyeltem, amit a szinkronban követtek el: amikor a tv-riporter nevében Lithgow felhívja a lányt telefonon a találkára - s annak hangján beszél, nem a sajátján. Ezt nem kellett volna megváltoztatni, hiszen maga a lány nem ismerhette személyesen a riportert, s ha Burke hangját ismerhette is, a telefonban (1981-ben) azt még nehezen tudta volna felismerni.

Viszont nagyon ideális (bár szomorú) volt, hogy nem heppienddel végződött a sztori, ami sokkal életszerűbbé tette az egészet: ebben az amerikai miliőben a gonosz és számító politikát nem lehetett, s ma sem lehet legyőzni a kisembereknek - s éppen ezt sugallta a film.

Travolta remekel benne már ilyen fiatalon is, semmi túljátszás sem érezhető alakításában, Lihgow ugyancsak jó alakítást nyújt, de Allen a lány szerepében itt abszolút középszerű, sőt néha közönséges, gyermeteg.Mindez ellenére többször is megtekinthető, ami a klasszikus filmek egyik sajátossága.

Tarr Béla - Vélemények

2023-10-30 23:30.32

TARR BÉLA nemcsak a magyar rendezők között az egyik legnagyobb, hanem világviszonylatban is ott a helye a legnagyobb filmrendezők (Bergmann, Truffaut, Hitchcock, Tarkovszkíj, Antonioni stb.) között.Véleményemet bővebben megfogalmaztam a SZIMFONIA BLOG c. oldalamon - Tarr Béla apokalipszise c. esszémben.

Sátántangó - Vélemények

2023-10-30 23:19.47

A SÁTÁNTANGÓ-ról (így, csupa nagybetűvel!) most ez alkalommal röviden csak annyit: ha egy rendező katarzist akar és tud elérni - azt mindegy, hogyan teszi, másfél óra vagy hét óra alatt. Fó az, hogy elérje. Ez a film bizony eléri. Ha valaki még ennél is bővebben kiváncsi arra, mi a véleményem Tarról és filmjeiről - az írja be a Google-ba: SZIMFONIA BLOG - Tarr Béla apokalipszise. Abban a tanulmányomban kifejtettem róla mindent, amiért nagyra tartom. Mindenkinek minden jót kívánok!

Bosszú szeretetből - Vélemények

2023-05-24 00:01.55

Nem tudom, hogy a regény milyen lehet - de a film maga nagyon átlagos, közhelyes, beleértve a jelenetek pergését, kiszámíthatóságát, a színészi játékok megszokott sablonjait és ezerszer látott gesztusait, az előre sejthető fordulatokat stb. Ami mind hozzájárul ahhoz, hogy mély nyomokat ne hagyjon bennünk ez az alkotás. Ha elgondolom,hogy Cage milyen remek alakításokat nyújtott már más filmekben - akkor ez szerepmegformálása egyenesen gyengének mondható. Talán a bűnözők egyenkénti becserkészésében, a kivégzések helyszínének invenciózus megválasztásában, a korrupt és ördögien kiagyalt védelmi taktika felvezetésében hoz némi meglepetést, újdonságot a film. S amit talán legnagyobb erényként könyvelhetünk el, s ami az irodalomban Sándor Mátyás és Monte Cristo esetében is érvényesül: a bosszú, az önkényes földi igazságszolgáltatás lehetetlenségének, képtelenségének érzékeltetése. Mert bizony a fogat fogért, erőszakért erőszakot, aljasságért aljasságot módszere és menete soha nem hozhat senki számára megnyugtató megoldást. Gondoljuk csak végig: mit él át majd lelkileg ez a kislány és az anyja, ha megtudják a jövőben: értük ölt meg négy embert az, akit igaz szívvel megszerettek. Vajon nem éreznek-e majd emiatt lelkiismeret furdalást, netán bűntudatot? S hogyan él tovább az önkényes ölés terhével a gyilkolás fásult állapotához ugyan Vietnamban már hozzászokott, de "békeidőben" mindezt hidegvérrel tovább folytató veterán katona, akit itt már zsaruként ismerhettünk meg. Az, hogy a halált ezek a vadállatnál is kegyetlenebb és gonoszabb emberek úgymond megérdemelték, arra rászolgáltak - az senkit sem tesz boldogabbá. Sem a nyomozót, sem a megerőszakolt asszonyt és anyját, sem a lányát, sem a megölt bűnözők családját. Márpedig az igazságszolgáltatás lényege éppen ez lenne, maga a megnyugvás, a lelki béke. Amire, aminek megteremtésére viszont egyedül az Isten képes. Földi bűnök megtorlása, a teljes és átfogó igazságszolgáltatás, a valódi erkölcsi kártalanítás földi szinten megvalósíthatatlan.Ezen a területen nincs királyi út, nincs megnyugtató lezárás, kipipált heppiend. Csupa szeretetből vagy a bűn iránti gyűlöletből, az igazság érdekében eltökélt indulatból ölni, gyilkolni ugyan lehet, de értelmetlen. Mert általa senki nem lesz jobb, értékesebb. És magát a bűnt sem szünteti meg vele, hisz az egyidős az emberiséggel, s a jövőben is hordozza azt magával és magában mindenki, ha nem is mindenki egyenlő mértékben, egyforma súllyal és következményekkel.Erőszakot erőszakkal megtorolni - fából vaskarika, vagy még rövidebben fogalmazva - bibliai szavakkal: "ki kardot ránt - kard által vész el."

Szerelmünk lapjai - Vélemények

2023-05-14 12:12.16

28
112
13
3
18
1
Poszter
87 Szerelmünk lapjai
Vélemények: Szerelmünk lapjai (2004)
Vélemény írása

András Végvári 2023. 05. 14.

0
Nekem tetszett!

Számtalanszor tapasztaljuk, hogy szerelmes témájú filmek esetében többen ilyen jellemzéseket írnak: csöpögős, nyálas, szentimentális, érzelgős stb. Márpedig az efféle mozik - bizonyos fokig - mind tartalmaznak ilyen elemeket, motívumokat . Ez elkerülhetetlen. A lényeg: milyen arányban jelennek meg benne mindezek, mennyire viszik túlzásba a rendezők, szereplők stb. az érzelmek hangsúlyozását, s hogyan teremtik meg a körítést: a társadalmi helyzetképet, a karakterek és emberi kapcsolatok bemutatását, azok változását, fejlődését, s mindezek hogyan indokolják egy szerelem beteljesülését vagy tragikus végét. S főként: hogy mindezekhez milyen művészi vagy giccses eszközöket "használ " a rendező, az operatőr, a színészgárda stb. Ha az arányok megfelelők, a ballanszirozás sikerül mindezek közt az elemek közt egy filmben - akkor egy totálisan jó, sikerült, művészileg hatásos, szuggesztív alkotás jön létre. Ezért nem lehet csöpögős és szentimentális - bár nagy érzelmi erőt hordozó - például a Doktor Zsivágó vagy az Egy férfi és egy nő, avagy a Szerelmünk lapjai (magyarul az eredeti cím után: Jegyzetfüzet.) Megvédem e filmet a fanyalgóktól, mert ez a film semmiképpen nem nevezhető sem giccsesnek, sem csöpögősnek. Igenis nagyon árnyaltan, gazdagon, de mértéktartóan, jó ízléssel mutat be egy olyan szerelmi kapcsolatot, ami bővelkedik konfliktusoktól, túláradó szenvedélytől, újraéledő vágytól és végül megnyugtató befejezéstől. Igen okosan, intelligensen beszél a két nem közti vonzódásról és taszításról, szeretetről és gyűlöletről egyaránt. Nagyon is bölcsen, szemléletesen tudja hangsúlyozni azt, amit Petőfi "átkozott gyötrelemként" jellemez, s amelynek lehet, hogy éppen ez az egyik legnagyobb szépsége és különlegessége. mert a szerelem nemcsak gyönyörűséget, élvezetet okoz mindkét félnek, hanem bizony sok-sok lemondást, szenvedést is. Mint maga az egész élet. Ez a film szép, megható, gyönyörűen fényképezett, a maga nemében egyedülálló, még könnyeztető is. Nem szokványos, nem átlagos és banális, kiszámítható jelenetekkel operál, (nem unalmas két órája ellenére sem.) S kétségtelenül nagy hatással van a nézőre, főként arra, aki élt már át hasonló érzelmeket és konfliktusokat életében. Szerintem ott a helye a többször nézhető filmek közt, és a szinkront sem bántanám, mint az egyik hozzászóló, hiszen kifogástalan.

Menekülés az éjszakába - Vélemények

2023-04-12 22:04.50

Mucurr (2023.ápr.12.) Mindig elolvasom az általam éppen látott film nézői kritikáit. A 2, 6 - tól egészen a 4, 8-ig találtam már értékeléseket. Lehúztak itt már általam sokra tartott filmalkotásokat, számomra nagy élményt jelentő mozikat. Mint pl. a Menekülés az éjszakába c. filmet is. Nem mondom, hogy életem legnagyobb filmje, de roppant értékes alkotás. Nicholson és Morse remek alakítása, a jelenetek szuggesztív, érzelmi ereje, a meglepő(de indokolt és hiteles) fordulatai a cselekménynek - mind mind erényei ennek a filmnek. Nem igaz, hogy a dialógusok erőtlenek, nagyon is jól megfogalmazott, pontos, erőteljes, nagyon is végig gondolt párbeszédek peregnek itt a filmben. Mivel a való életben is sok minden kiszámíthatatlan, így itt is kiszámíthatatlan érzelmi reakciókkal, cselekedetekkel találkozunk. Nagy irodalmi alkotások igazolták már: a bosszú senki számára nem hoz megnyugtató megoldást, a kegyelem, a szeretet, az empátia előtérbe helyezése viszont igen! Ez a film is - nagy katarzissal - ezt a tételt bizonyítja számunkra nagy művészi eszközeivel. Nem minden részletében kimunkált, mint pl. a Forrest Gamp vagy a Halálsoron - de igenis jelentős alkotás. Személy szerint mindenkinek ajánlom, hogy épüljön, nemesedjen
általa.

65 - Vélemények

2023-04-12 22:01.04

Drága örökösök (sorozat) - Vélemények

2019-08-23 12:28.43

Apropo3:Véleményemet e sorozat értékeiről még a tavasszal részletesen leírtam a SZIMFONIA BLOG oldalamon.Címe: Drága(?) örökösök. ha valaki kíváncsi rá,ott elolvashatja. köszönöm.

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk