Egyszerűen eszméletlen jó volt!
Azt tudni kell rólam, hogy az első rész nagyon nagy kedvencem, éppen ezért nagyon magas elvárásokkal vártam ezt a filmet. Azt gondolom, meg se kell említenem, hogy a promo anyagok mennyivel megdobták a várakozásomat. Annyit még elöljáróban leírnék, hogy mielőtt elmentem volna ezt megnézni, előző nap tekintettem meg az első részt, így nagyon friss volt a viszonyítási alap. De egyáltalán nem csalódtam. Sőt!
A történet 5 évvel az első rész után játszódik. A vikingek és a sárkányok békét kötöttek, együtt élnek, és gyakorlatilag a sárkányok háziállatok lettek. És ezzel kezdődik az egész, hogy láthatjuk ugye a sárkányversenyt, meg közben Hablaty elmondja, hogy a sárkányok által mennyire megváltozott minden, meg hogy mennyire jó, hogy vannak. (Olvastam véleményeket, melyek szerint a filmnek ez a része mennyire túl volt húzva, meg egy kicsit erőltetett volt. Én ezt nem így gondolom, mert ezt gyakorlatilag az első 5, legfeljebb 10 percben lerendezik, meg egy kicsivel később Hablaty elmondja az anyjának, mennyire megváltozott a falu, és ez a beszéd nem tart tovább legfeljebb másfél percnél.) Utána elkezdődnek az események, és annak ellenére, hogy maga a sztori elég lassan indul be, mégis folyamatosan történik valami. Akárcsak az első résznél, itt is a film első fele inkább a lassabb jelenetekből áll, a vége meg nagyon pörög. Igaz, hozzá kell tenni, hogy néha ott is megállnak, de az valami frenetikus.
A másik meg ugye a karakterek. Nagyjából ugyanazok, mint korábban, összesen van 3 új belőlük. Igaz, ebből csak egy van jobban kibontva, az pedig Hablaty anyja. Mondjuk őt muszáj volt kibontani, ami teljesen rendben van. A másik kettő azonban nem sok mindent kapott. Gyakorlatilag mindketten kaptak egyenként kb. másfél percnyi történetet, így eléggé súlytalanok lettek. De, az az igazság, hogy ez a film nem is igényelte ezt. Egyszerűen nincs rá szüksége, mivel ezek a szereplők inkább csak kiegészítők. Mondjuk a főgonosznak van egy kevés súlya, bár igaz, nem sok. A korábban megismert karakterek meg olyanok, mint régen, de ők se kaptak sok teret. De igazság szerint nem is ők a lényeg.
Ez a történet Hablatyról és az ő családjáról szól. És amit abból kihoztak, az valami egészen elképesztő. Amikor Hablaty, meg Pléhpofa is először találkozik Valká-val (így hívják Hablaty anyját), az egyszerűen elképesztő. Főként, mikor Pléhpofa találkozik vele, ott a levegő megfagyott. De, ez elmondható szinte az összes olyan jelenetről, amikor így nagyon lelassulnak. Annyi érzelem, és annyi dráma szorul ezekbe a jelenetekbe, amelyek néhány dráma kategóriájú filmet túllépnek. Néhány drámai rész pedig annyira erősre sikerült, hogy azoknál még levegőt se tudtam rendesen venni. Ez pedig nagyon meglepő volt egy olyan animációs filmnél, amelyre 6-os karikát biggyesztettek. Pedig ez a történet elsősorban nem a kicsiknek szól. Ez attól lényegesen komolyabb.
Így most, hogy arról írtam, hogy milyen komoly az egész film, gondolom, mindenkit érdekel, hogy milyen a humor a filmben, hiszen egy animációs filmről beszélünk, amibe meg az mindenképpen kell. Azt kell mondjam, hogy egyáltalán nem volt rossz. A poénok egész jóra sikerültek, de nem az az eget rengető kategória, de nem is ezt kell egy olyan animációs filmtől elvárni, ami inkább az idősebb korosztálynak készült. Mindössze 2-3 olyan poén van benne, amelyek elég erőltetettre, vagy gyengére sikerültek. Vannak visszatérő poénok, de azok se zavaróak. Itt még annyit megjegyeznék, hogy egyszer énekelnek benne (hello Disney), de egyáltalán nem úgy, mint a Disney-nél, ennek itt volt értelme, súlya, és főként oka. Először igen furcsa volt, hogy énekelnek benne, de tényleg nagyon kijött rá a lépés, és éppen ezért nem bántó.
A látvány meg valami csodálatos, és ez nem csak magára az animációra vonatkozik, hanem az egész világra, amit bemutat. Akárcsak az első részben, itt is nagyon jól alkalmazzák a fény, árnyék és színhatásokat. Amit még szeretnék kiemelni az a zene. Most is John Powell volt a zeneszerző és most is iszonyat jó munkát végzett. Azt viszont alá kell írnom, hogy az első rész score-jához nem ér fel, de ez is gyönyörű.
Egyetlen egy dolog volt még, ami nem tetszett. Az meg a magyar szinkron. Félreértés ne essék, nem magával a szinkronnal van bajom, csak azzal, hogy a főgonosznak nagyon elszúrták a magyar hangját. Eredetileg ugye Djimon Hounsou Drákó hangja, és neki elég erőteljes orgánuma van. Na, neki berakták Király Attilát. Mint szinkronszínészt, nagyon bírom, de ide nem illett, főleg úgy, hogy Drákó eredeti hangját bent is hagyták a filmben, amikor ordít, és ez azért feltűnő volt. De nem zavaró, csak akkor, ha figyelsz rá és érézékeny vagy az ilyenekre.
Tudom, sokan mondják azt, hogy nem lett annyira jó, mint az első rész, de méltó folytatás, én mégis azt mondom, hogy simán van olyan jó, mint az első rész. Attól se nem jobb, se nem rosszabb, mert bár igaz, hogy nincs annyira erős mondanivalója, meg más a hangulata, de a dráma, és az akciójelenetek messze túlszárnyalják az első részt. Egyszerűen csak hagyni kell, hogy elvarázsoljon. Engem ez a rész is egyből megfogott, és semmiből nem éreztem hiányt, ez a néhány probléma meg elenyészik a nagy egészhez képest.
Második megnézés után se tudom azt mondani, hogy vesztett volna a varázsából és az erejéből, sőt egy pár jelenetet még jobban élveztem. Szóval mindenképpen többször nézős film. És inkább most második megnézés után éreztem azt, hogy ez a két film hasonlóan épül fel, mint az Alien 1-2.
Mindenképp érdemes megnézni.
|
