Miután megnéztem a filmet, rengeteg kommentet olvastam vele kapcsolatban a neten. Kíváncsi voltam, másokból milyen érzéseket és gondolatokat váltott ki ez a film. Rengetegen írták más weboldalakon, hogy ez az igazi szerelem, és hogy mindenki szeretne valami hasonlót átélni az életében. Különösen tetszett Krisz papa véleménye (48), miszerint a főhősök a "szürke hétköznapok" által kiváltott unalmas életérzet elől is menekülnek egyben az egész életükön át tartó játékkal. Az egész történet valóban felkavaró, és elgondolkodtató. A szenvedély, melyet a főhősök átélnek, valóban irigylésre méltó. Azonban én személy szerint nem félek azoktól a bizonyos hétköznapoktól...nem félek attól, hogy a párommal együtt ezeket a napokat monoton módon végig kell élnünk...ugyanis, nekem például a kandalló mellett eltöltött nyugodt téli esték legalább olyan gyönyörű pillanatok az életben, mint a nagy szenvedéllyel átitatottak. Nem értem azt, hogy miért kell félni a nyugalomtól, a felelősségtől...arra jó a film, hogy bemutassa, egy kapcsolat valóban szenvedéllyel teli tud lenni, de én végig akarom élni a Kedvesemmel az összes élet adta percet..amíg lehet látni szeretném az arcát, és fogni a kezét!Ezért sincsenek ellenemre a tipikus csöpögős, az életet rózsaszínre festő mozis filmek! Egyébként minden elismerésem a filmé, nem mindennapi, az biztos!:)

1 2

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk