 |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| Hamarosan a TV-ben |
| Koszorúslányok - HBO2, 04:00 |
| Harapás - Film Mánia, 04:10 |
| Egy befejezetlen élet - Film4, 04:55 |
| Elfelejtett idő - Filmbox Premium, 05:00 |
| Jerry és Marge lottó titkai - Moziverzum, 05:10 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Benoit Poelvoorde (60) |
| Bonnie Hunt (63) |
| Jim Byrnes (76) |
| Tatiana Maslany (39) |
| Tom Felton (37) |
További szülinaposok |
| Legfrissebb fórumok |
| Gyilkos robotok - Vélemények |
| 2022-es választás |
| Érkezés - Vélemények |
| John Wick - Vélemények |
| Szökésben (1994) - Vélemények |
További fórumok |
| Utoljára értékeltétek |
Ratchet és Clank - A galaxis védelmezői   |
| Sheree J. Wilson |
Sokdudu hozzászólásai
Madonna - Vélemények
| 2012-03-30 15:38.18 |
| Gratulálok, nagyon jó elemzés, és irigylem, hogy ennyire tetszik a lemez. :D Érdekes hogy az I'm addicted, Turn up the radio meg Some girls nálam nem arat még mindig, pedig már számtalanszor meghallgattam a lemezt. Meg nem is tudom az előző lemezek nagy részére emlékeztem már ennyi hallgatás után, ez meg felejtődik. :/ |
| 2012-03-30 15:32.54 |
| Ez igaz, pedig reméltem h leveri azt is. |
| 2012-03-30 15:26.59 |
| Nekem pont a NRM az album gyenge pontja :D meg a Little star. |
| 2012-03-30 15:26.30 |
| Sztem remek mindkettő, a Ray of light meg Madonna legjobb vocal performance-a. |
Lady Gaga - Vélemények
| 2012-03-30 14:16.35 |
| Puta!! Wannabe... |
Madonna - Vélemények
| 2012-03-30 14:08.22 |
| sejtelmes |
| 2012-03-30 14:08.14 |
| Egyébként ha kíváncsi vagy Madonnára, semmiképp sem ezt a lemezt hallgasd meg (már ha megfordult a fejedben :D), hanem az 1998-as Ray Of Lightot.
http://www.youtube.com/watch?v=yLPsi3hyvHU&feature=related Ez az egyik kedvencem, nagyonejtelmes, és mély, olyan az egész mintha a tenger mélyéről szólna, és a végefelé van egy pár szanszkrit nyelvű suttogás Madonnától. Tudom, hogy nem Wagner, de azért érdemes meghallgatni talán. :) cím azt jelenti h Megszerezni és elengedni. |
| 2012-03-30 12:47.39 |
| Köszönöm szépen :) Nagyon jól esett, bár kicsit túlzónak érzem a dicséretet, de nagyon köszönöm. :) |
| 2012-03-29 23:11.34 |
| Hallgasd meg, a Hard Candy után felüdülés :D |
| 2012-03-29 22:57.01 |
| senki nem olvassa el *sír és szomorú*, pedig van benne munkám rendesen. :( Ok, h amatőr meg minden, de olyan jó lenne ha vki reagálna vagy vitázna vagy nem tudom :( |
Legrosszabb színészek
| 2012-03-29 22:53.58 |
| Seagal, Schwarzenegger, Stallone meg az összes ilyen borzalom... Ja,és George Clooney, soha nem értettem mit esznek rajta, nekem mindenben ugyanolyan, és irritáló műmájer feje van. Nagyon nem bírom. Biztos jó színész valamiért, ha Oscarja is van én még nem tudtam a titkát megfejteni. |
Meleg filmek
| 2012-03-28 15:29.13 |
| Rózsaszín flamingók :D Bizonyos értelemben ilyen Az órák is, de ott nem ezen van a hangsúly. |
Madonna - Vélemények
| 2012-03-27 22:01.14 |
| Madonnának vannak olyan paneljei, amiket klasszikus mivoltából kötelező elsütnie, és amiket a Hard Candy nem, vagy csak nagyon szegényesen lőtt el, ami megbocsáthatatlan bűn egy olyan sztárnál, mint Madonna. Mindjárt ilyen a nála is régebbi múlt megidézése, bizonyos sztárok formájában (pl. a már Lady Gaga, Lana Del Rey és önmaga által is előszeretettel idézett James Dean, vagy éppen Marlon Brando a Superstarban), a személyes vélemények a szexről, a világ vagy a saját maga aktuális problémáiról, a vallási provokálás, és ami talán még fontosabb: a feminista és egyben szivárványszínű odamondogatós provokáció.
Ezeket hol olyan magaslatokban csinálta, amilyen közel a popzene csak lehet a művészethez (gondoljunk csak az érett Like A Prayer-re, a művészien mocskos Eroticá-ra, a négy Grammyt nyert Ray Of Light-ra, vagy a nem túl sikeres, mégis rajongókedvenc American Lifera), hol igényeket elégített vele ki és saját image-ét mérsékelte velük (Bedtime Stories, Music, Confessions On A Dancefloor) hol pedig iskolás módon felsorolta, amire azért ritkán volt példa, leginkább csak az előző mélyrepülésnél. Az MDNA-n néha az egyik, néha a másik történik. A kezdő Girl Gone Wild igen felemás, zeneileg mintha Britney Spears Till The World Endséből alkottak volna egy fokkal értékelhetőbbet, de mégis erősen copy-gyanúsnak tűnik így is. Mindezt ellensúlyozza a szöveg, amely számtalan utalást tartalmaz, kezdetnek pár mondatot a királynő egyik legőrültebb dalából (Act Of Contrition- a Like A Prayer albumon a címadó dal visszafelé pörgetett verziója), később pedig egy mondatot a Sorryból, ami freudi elszólás, ugyanis az a dal is igencsak hasonlít a Girl Gone Wildhoz, de önmaga ismétlését még megbocsájtjuk neki. Ezeken kívül utalás, ha úgy tetszik két „riválisra”, Cyndi Lauper Gilrs Just Wanna Have Fun-jára, és Rihanna Good Girl Gone Bad-érájára. Bár tény, hogy egyik sem igazi riválisa Madonnának, Cyndi Lauper rég sehol nincs, Rihanna pedig nagyon ügyesen, kihasználva az egyediségét, senkivel össze nem téveszthető image-t épített fel magának. Az viszont nem lesz bocsánatos bűn, ha a lemez legjobb dalát nem adja ki maxin, ami nevezetesen a második dal, a Gang Bang. Ez az első (és sajnos utolsó) szám a lemezen, ami teljes mértékben különleges és Madonnás. De az utóbbi idők fényében ez is előrelépés. Madonna a karrierje során tömérdek provokatív üzenetet rejtett dalaiba, de ilyen konkrét még sosem volt: „Now if you're gonna act like a bitch, then you're gonna die like a bitch”. A zenei alap végig dübörög, Madonna a dalban szexin dörmög, mégsem lesz erőltetett, izzadságszagú ez a szexiség, amolyan milf-feeling némi piszkos-techno-val. És működik, nagyon is, hát hiába, Orbit volt a producere (igen, a Ray Of Light zsenije, William Orbit). Ezután az izgalmas felvezetés után nagyon izgatott lettem, de sajnos hamar lelankadt az érdeklődés. Az I’m Addicted egy üzenet nekünk rajongóknak, hogy Madonna mennyire a függője a szeretetünknek, nagy hibája hogy a bivalyerős Gang Bang után érkezik, pedig remek dance-alapja van a dalnak, azért a Confessions óta korszerűbb lett az elektro-zene, és jó hallani-érezni, hogy Madonna tartja az iramot. A Turn Up The Radio is érdekes próbálkozás lehetett volna, amolyan Scissor Sisters-féle retro vonalú alappal, Madonna édeskedő vokáljával, mégis rém unalmas, elkezdődik egy ponton, és végig ott tart. Mondjuk még így is messze veri az első kislemezként kiadott Gimme All Your Luvin’-t, aminek legjobb tulajdonsága Nicki Minaj és M.I.A. közreműködése. Végre elérkezünk a második Orbit-dalhoz, amely a Some Girls, és amely a lemez legnagyobb csalódása. Szimpla, felejthető alap, és hogy Madonna néhány műnőről énekel benne, nos… erre mondanák a „litöl mánsztörök”, hogy OMG WTF? Itt már azért kezdtem kétségbeesni, szerencse hogy a múltidéző, pop-rockos Superstar kihúzott az apátiából, bár sovány vigasz volt ez az igazán biztató első három dal után. Az I Don’t Give A-ről harmadjára tűnt fel körülbelül, hogy tulajdonképpen zseniális dal. Mivel az érdekes téma ellenére (Madonna elsírja bánatát a sok gyerek és a rajongói elvárások miatt megfogyatkozott szabadidejéről) a dal első fele középszerű, így könnyen leírja az ember, holott a végén egyre hangosabbá váló kórus, és Nicki Minaj „There’s only one queen” nazálisan előadott mondata olyan súlyt ad a dalnak, ami végre visszaadja az érdeklődést az album iránt. A következő dalban, az I’m A Sinnerben nem tudtam eldönteni az alapról hogy ez most direkt egy vicc, vagy pedig egy nagyon csúnya önismétlés Orbit részéről. A dal alapja taktusaiban és még kicsit dallamában is tiszta Beautiful Stranger, mentségére szóljon a dalnak, hogy ugyan kevésbé fülbemászó, de sokkal izgalmasabb zenei megoldásokkal operál - egy nagyon pici részletben mintha egy kicsit az 1998-as Skin című opusz köszönne vissza - mint az 1999-es Austin Powers betétdal. A Love Spent akusztikus verziója fényévekkel jobb, az albumverzió maga a megtestesült közönségesség ahhoz képest, persze még így is abszolút hallgatható, és előkészíti a helyet annak a csodának, amit a lemez végén kapunk. Madonnának a mély, önazonosságot sugalló, elmélkedő líra mindenkinél jobban áll, ez már a Ray Of Lightnál is kiderült, de itt meg aztán igazán fájdítja a szívünket vele, és azzal is hogy miért nem hagyja már a discot, meg tinglitangli r’n’b ugrálást a fenébe és készít igazán minőségi albumokat. Azt már mondanom sem kell, hogy a négy évvel ezelőtti lemez két záróakkordjához képest (amikben maximum Justin Timberlake egojával tudtunk azonosulni), az MDNA két utolsó dala maga a mennyország. Madonna sosem volt a legjobb énekesnő, de van egy szép, színes lírai mezzoszopránja, amit ha akar, tud jól használni. Így is tesz a Golden Globe-ot nyert Masterpieceben, amit nem lehet megunni. A Gang Bangen kívül a másik dal, amit felírok a képzeletbeli Madonna-toplistámra, a záró Falling Free. Leginkább az American Life Easy Ride-jára emlékeztet, noha nem annyira vaskos és drámai, de a kicsit Mike Oldfieldos dallamvilág valamiféle túlvilági hangulatot kölcsönöz a dalnak. Madonna végre igazán expresszív ebben a dalban, valamit megmutat abból, amiért ő Madonna. Még mindig. A Deluxe Editionhöz tartozik egy bónusz CD, amit nagyon tanulságos volt meghallgatni. A Beautiful Killer című dal abszolút élvezhető, nem is értem, miért nem került rá a lemezre, bőven elfért volna rajta. A másik három bonus-tracket nem érdemes külön taglalni, elég az hozzá, hogy komolyan elgondolkodik az ember azon, hogy miért is van Madonnának szüksége a Solveig és Benny Benassi-féle rettenetekre. Az LMFAO-ról nem is beszélve, akik nevéhez a legvégén csak egy dögunalmasra sikeredett remix fűződik (hála a Magasságosnak). Nem ez lesz az év legjobb lemeze, sajnos ezt meg kell állapítani, viszont messze nem is lesz a legrosszabb, és Madonna karrierjében az előző romlott cukorhoz képest határozott előrelépés történt. Ha viszont onnan nézzük, hogy ki ő, ki az az ikon, akit tanítanak az egyetemen, ahhoz képest ez bőven kevés. Majd az idő eldönti, hogy Madonna meddig lesz MDNA, de egy biztos, hogy Madonna örök. Ő a Pop Királynője, és jöhet száz Lady Gaga és ezer Katy Perry, ő volt az aki forradalmasította a popzenét, összehozta a színházat a koncerttel, a popot az alternatívval, a táncot az énekkel, a szépséget a merészséggel, a nőiességet a férfiassággal, a homoszexuálisokat a heteroszexuálisokkal, az öregséget a fiatalsággal, a dívát a családanyával, az embert a sztárral. Ő mégis csak Madonna, az egyetlen, hamisítatlan Királynő. A Mi Királynőnk. Müller Dávid, 2012. 03.27. |
| 2012-03-27 22:00.24 |
| Madonna: MDNA (2012)
Azt, hogy mekkora Madonna-rajongó is vagyok én, szerintem nem sokaknak kell bemutatnom, nagyon sok dologban inspirált, inspirál engem, és hiszem, hogy attitűdjéből, lényéből a jövőben is fogok még építkezni. Madonna kapcsán azért illik a zenén kívül másról is beszélni, vagyis inkább kötelező. Madonna vitathatatlanul a popzene egyik legnagyobb ikonja, karrierje során pontosan a 30. éve van töretlenül a csúcson, bár magához képest követett el néha mélyrepüléseket, a mainstream soha senkit nem tartott még ennyire a piedesztálon, ennyi időn keresztül. Ez persze sok mindennek köszönhető, főleg Madonnának, aki leginkább és elsősorban egy zseniális üzletasszony, aki mindig egy lépéssel a divat és az éhes producerek előtt járt. Így szépen lassan kialakította magának az évről évre kaméleonként megújuló énekesnő image-ét, az öntudatos, saját maga karrierjét felépítő sztárét, szemben a sok egy(-vagy több) slágeres csodával, akiknek minden egyes lépését a paparazzok és a producerek határozták meg, közülük sokan a süllyesztőben, vagy még rosszabb, a sírban végezték. Azért ebbe a különleges, nem kevés időt, energiát (és tehetséget) igénylő, ugyanakkor felettébb jövedelmező vállalkozásba nem ritkán belefért karrierje során igazi művészi teljesítmény, elképesztően igényes munka is, amely a slágergyárosból zenei ikont csinált. Nagybetűs ikont, aki nem csak a zenei trendek előtt járt mindig egy (inkább két) lépéssel, hanem erőteljes ráhatása volt a divatra, a feminizmusra, a különböző évtizedek szimbólumvilágára, a bulvárra, és (amit később, és még ma is sok énekesnő próbál és lovagol meg) a gay-kultúrára. Ilyen masszív karriert azóta senki nem tudhat a magáénak, és úgy néz ki, így- ebben a formában eme dicsőség Madonnáé marad. A Madonna-jelenségről kritikák, sajtónyilatkozatok, cikkek, könyvek születnek folyamatosan, ikonikus lénye, és hagyatéka a popkultúrát olyan mértékben áthatja, hogy szinte minden énekesnő image-éből, munkájából aki mainstreamre adja a fejét, 50%-nál nagyobb értéket adna ki a „madonnizmus”. Valahogy úgy, ahogy a Beatles és a Rolling Stones kihatott az rock-band-ekre, vagy ha más művészeti ágakban kutatunk: Fellini, Bergman, Antonioni a szerzői filmes világra, vagy ahogy Salvador Dalí neve ma egyet jelent a szürrealizmus fogalmával. De ha visszaszállunk a Földre: Madonna még itt van és alkot, és ha ezt teszi, előfordulhat olykor-olykor egy-egy mellélövés is. Ahogy történt ez, egy hónap híján négy évvel ezelőtt amikor is piacra dobta tizenkettedik sorlemezét (Hard Candy), ami nemcsak, hogy kritikailag bukta volt, a közönség se vitte, mint a cukrot. A bukás fogalma relatív a 4 minutes, több mint húsz országban volt #1 sláger, és sok helyen a lemez elérte az arany (itthon is), mi több a platinastátuszt. Csak ha az ember meghallgatja a lemezt, kiropog az, hogy semmi köze Madonnához. A 2005-ös Confessions On A Dancefloor, amivel ismét hivatalosan is diszkókirálynővé avatták, és az énekesnő 47 éves kora ellenére, a 14-16 éves korosztály tombolt a dalaira, egy Madonna-klasszikus lett azóta. Ez azonban nem mondható el a Hard Candyről, amiről idős korukra a Madonna-rajongóknak is vélhetően csak egy halovány emlékük lesz, az is inkább a deluxe editionhöz kapott rossz ízű cukorkáról. Madonnának ez nem csak azért eshetett rosszul, mert távol áll tőle a demencia, hanem mert vélhetően azt gondolta, hogy ha „fiatalos” zenét és klipeket csinál, az az Y-generációnak elég. Igen ám, csakhogy ő nem Britney Spears, hanem Madonna, aki röhejesen festett a gettócsajos, egyébként rém igénytelen borítón, és amikor olyanokat énekelt lemezének nyitódalában, hogy „come on into my store, ’cause my sugar is sweet”, még egy jól szituált ötvenes nő láttán is forog az ember gyomra. No de, fátylat a múltra, és beszéljünk a jelenről, esetünkben az MDNA című új Madonna-opusz füzérről, amiről már az elején le kell szögezni, hogy semmiben nem fogja építeni a Madonna-ikon jelenséget, de legalább nem is rombolja, mint a Hard Candy. Ez egy ikon státuszt viszonylag soványan, de azért kellően tápláló, valahol a Confessions és a Hard Candy között stagnáló lemez, hol ritka gagyi, hol ritka zseniális pillanatokkal. |
| 2012-03-27 21:59.11 |
| Írtam egy meglehetősen hosszú kritikát a lemezről, mindjárt bemásolom két hszben :D |
Csillag Születik 4.
| 2012-03-25 23:09.11 |
| Én is annak érzem, de a feminista lelkem ezt sugallta, így leírtam. :P |
Rihanna - Vélemények
| 2012-03-25 23:06.03 |
| A rossz kislányokat :P |
Csillag Születik 4.
| 2012-03-25 12:20.24 |
| :) Köszönöm, nagyon jól esik ez. :) Régen bújkáltam Bergmanban az Arc és a Tükör által homályosan még mindig hiányzik, nemsokára tágítom ez ügyben látóköröm. :) |
Rihanna - Vélemények
| 2012-03-25 12:18.41 |
| Pont akkor nem szerettem, amikor cuki kiscsaj volt, mikor berobbant a Rated R-el az volt nekem az igazi. |
Csillag Születik 4.
| 2012-03-24 21:21.00 |
| Nekem Jennifer most sem adott semmit. Egy jól képzett hang, ami leginkább a musicalekre alkalmas, de nekem nem elég színes, és ami még fontosabb, hogy Jennifer továbbra sem közvetít számomra semmi egyénit. Mindenesetre szimpatikus lány, meg lehet nézni Muri meg Jennifer hogy nyilatkozott Geszti döntéséről, és érzékelni lehet a különbséget. |
Megasztár 6.
| 2012-03-24 00:05.28 |
| Hááát, azért. Dávid legalább 5 hanggal lejjebb énekelte el ezt a dalt, ha nem egy oktávval, fele ilyen magasan nem tudta volna megcsinálni.
Igen, ezzel egyetértek, utána mehet Bihal, Burgess is. |
| 2012-03-23 23:59.56 |
| Mint a múltkor :P |
| 2012-03-23 23:59.46 |
| Azt hiszem jelen esetben megérdemelt volt ez a kiesés. |
| 2012-03-23 23:53.34 |
| Amikor mondták h New Yorki, megijedtem h Viktokra jön, az let volna csak az igazi csapás. |
| 2012-03-23 23:43.00 |
| Talán Attila nem értem mit keres az utolsó 3ban, amikor Burgess meg Bihal tovább jutott, na mindegy. |
| 2012-03-23 23:40.18 |
| SZTEM MEG NEEEEEEEEEEEEEEEM |
| 2012-03-23 23:38.54 |
| Mert úgy GONDOLOM, ha BEKERÜLT volNA akkor MENGYERTE volna. |
| 2012-03-23 23:32.24 |
| Faktorban kizárt, Kocsis Tibor méltó ellenfele lett volna, de őt is simán verte volna, Muri Enikőt meg úgy lealázta volna h öröm lett volna nézni. a Megasztárban sem hinném (remélem nem Dávidra gondolsz :P). |
| 2012-03-23 23:31.26 |
| Sztem Szűcs Ádám fog kiesni. |
| 2012-03-23 23:27.59 |
| Bozont valóban nagyon jó volt, de ezt a dalt szinte ráírták. Nem, nem vagyok elfogult, teljesen OBJEKTÍVen azt kell mondanom, hogy ebben a mezőnyben Gigi magasan a legjobb, ez TÉNY. |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu