végre végre ezt is láttam!
lejjebb olvasgatva a hozzászólásokat rájöttem, hogy könyv is van belőle, hát azt feltétlenül meg kell szereznem, el kell olvasnom.gondolom ami a filmben nem volt érthető, a könyvben majd azzá válik.
iszonyúan szeretem az északi filmeket, semmivel össze nem hasonlítható atmoszférát képesek elénk tárni, bár némi párhuzam felismerhető a távolkeleti kissé vontattt, lassú menetű, meditatív filmek hangvételével. mikor egyetlen kép meghatározza érzelmeinket, hangulatunkat, egyetlen képpel bele tudjuk élni magunkat a környezetbe, tájba.
nem egy klasszikus vámpírsztori, nem drakulás, nők vérét szívós, fokhagymás, karós, hegyes fogú, fekete köpönyeges, és hál istennek nem alkonyatos edvárdos tiniborzalom.a vámpír itt nem gyönyörű, erőt sugárzó, nőket elcsábító lény, hanem egy 12 éves vékony, óriási szemű kislány, aki persze már jó ideje 12 éves. semmit nem tudunk meg eliről, nem tudjuk honnan jött, miért lett vámpír, ki ő egyáltalán, miért nemtelen, miért kasztrált, mit keres ott a lakótelepen, stb. de talán nem is baj mindez. az északi filmekre jellemző ahogy észrevettem, hogy nem szeret anekdotázni, nem mesélnek el múltbeli dolgokat, erősen a jelen létezik csak, abban történnek a dolgok, és ettől nagyon reálissá válik a film. (bár oskár helyében kérdezgettem volna ezt azt elitől, és lehet hogy ő később ezt meg is teszi, bár mi, nézők arról nem tudunk. a lényeg a kettejük között fűződő kapcsolat, nem eli története-amire remélem, a könyvben azért választ kapok majd)
eli egy nap megérkezik egy teljesen átlagos lakótelepre, és megismerkedik oskarral. oskar karaktere mondhatni egy százszor látott klíésre épül, ő a fiú, akit gyötörnek osztálytársai, enyhén szociopata, nincsenek barátai, szülei is csak annyira vannak jelen az életében, amennyire feltétlenül szükséges. a filmet egyértelműen eli karaktere viszi a hátán, zseniális szereplőt találtak rá, sokszor a hideg rázott a kislánytól. míg ,s normális gyere sikítva menekült volna el miután rájön arra hogy eli micsoda, addig oskart nem nagyon rázza meg a dolog, sőt, elfogadja szinte azonnal. eli is mindent megtesz azért különben, hogy elfogadtassa magát, eszik a cukorból, holott rosszul lesz tőle, és mikor oskar anélkül tessékeli be hogy kimondaná a bűvös engedj be! szavakat, eli belép az ajtón, életét kockáztatva.
a kapcsolat kettőjük között nem is igazán szerelmi. a magányos oskar rátalál elire (illetve egymásra találnak), barátja lesz, majd talán ő elkezd többet is érezni, de ez inkább mély vonzódás a különös lány iránt mint szerelem. eli is kedveli oskart, de igazán csak a film végén ( ami amellett hogy megható, sokmindent megmagyaráz) jövünk rá, hogy miért is kell neki a fiú. eli egy idősebb férfival érkezik meg a lakótelepre, akiről joggal hihetjük, hogy az apja, bár mikor a férfi mindenféle égési sérülés nélkül megússza azt hogy nappal mutatkozik az utcán, gyaníthatjuk hogy mégsem erről van szó. igen megrázó jelenet, mikor a férfi elindul "vadászni", mindennapi betevőjét megszerezni a lánynak, ami nem más, mint a vér.szenvtelenül levadászik egy embert, fellógatja mint valami állatot, és kicsapolja a vérét a már előre bekészített eszközökkel egy demizsonba. elpuskázza ezt is, majd egy másik akciót, melynek következtében elkapják. a férfi féltékeny lesz oskarra, mikor látja hogy közel kerül elihez, ez is egy jel, hogy mégsem apa lánya kapcsolatról van itt szó. de többre sem gondolhatunk, hisz eli egyrész kislány, másrészt nem is lány igazán, vagyis a férfi simán csak egy engedelmes nemistudom....rabszolgája elinek, aki gondoskodik róla. hogy szövődött köztük ez a kapcsolat nem tudni, bár gyanítható, hogy eli vele is valamikor kisfiú korában ismerkedett meg, majd valami úton módon egy életre lekötelezte magának, megbűvölte, megszerettette magát, ahogy teszi ezt oskarral egész film alatt.mint az gyanítható, és a film végére biztossá válik, oskarra is ez a sors vár, bár az kétségtelen hogy eli tényleg kedveli a fiút, ugyanolyan magányos mint ő, és egyszerűen társar van szüksége, aki vigyáz rá, és gondoskodik róla. mikor eli "apja" egy elbaltázott akció után megsérül, és kórházba kerül, feláldozza elinek az életét, vérét adja a lánynak, hogy az életben maradjon. eli ezután végképp rá van utalva oskarra, aki egyre jobban vonzódik a lányhoz.közben történik persze sok minden, eli megharap egy nőt,aki vámpírrá változik, oskar megvédi magát az őt kínzó fiúktól, ezek szintén részei a történetnek, de nem tartoznak annyira a lényeghez. bár eli ártalmatlan kislánynak tűnik, újjai egyfolytában véresek, körme alatt szintén alvadt vér van, furcsa a szaga, mikor pedig véres arccal, szájjal mászkál, az kész hideglelés. erejéről akkor bizonyoshadunk meg igazán, mikor nála 3x nagyobb férfiakat néhány perc alatt simán elintéz, és a végén az uszodában is viszonylag gyorsan tisztázza az erőviszonyokat.
mikor oskar vele megy, tudja hogy egy élete elkötelezte magát elinek, sorsát láthatjuk előre előde sorsában, lehetséges hogy ő is ugyanúgy fog járni. mindez torokszorító, érezzük hogy nem valami iagzságos eli részéről, mégis megértjük őt is, szánjuk, és csodálattal adózunk neki, bár mint írtam nem az interjú a vámpírból megismert gyönyörű gonosz, és mégis vonzó vámpíralakjaként tűnik fel.
ha élnének vámpírok, és napjainkban élnének, elképzelhető hogy olyan életet élnének mint eli, nem pedig mint edvárd, brad pitt, vagy a jó öteg blade. mai világunk nem alkalmas arra hogy meselényekkel együtt létezzen, ám ha mégis megjelenik benne egy, az kárhozatra és magányra van ítélve.
|
