APA ÉS FIÚ

Valamelyik téli délelőttön az anatómiai intézet igazgatójának első asszisztense egy embert jelentett be, aki sürgősen akart beszélni a méltóságos úrral.

Az igazgató kiüzent, hogy csak pár percig fogadhatja, mert előadást kell tartania. Tényleg, a tanterem zsongott már az orvosnövendékektől.

A látogató magas, jól öltözött, sápadt ember, belépett, mélyen meghajtotta magát, és az izgatottságtól csaknem hadarva, beszédbe fogott. Simára borotvált arcáról azt hihette volna az ember, hogy nem is magyar, pedig tiszta kiejtéssel beszélt. Erősen rövidlátó szemei előtt fekete keretű csíptetőt viselt.

- Bocsánatot kérek, méltóságos uram, hogy háborgatom, de a dolog annyira sürgős, legalábbis nekem. A nevem Gyetvás Pál, mérnök vagyok, és tegnap érkeztem Amerikából. Mikor leszálltam a vonatról, az édesanyám azzal fogadott, hogy az apám már nem él. A halálát jelentő levelet azon a napon kellett volna megkapnom, amikor hajóra szálltam, hogy hazajöjjek... Szóval megtudtam, hogy az apám kétségtelenül meghalt, mégpedig a klinikán. Az anyám, aki nagy nyomorban élt, mikor hazajöttem, nem tudta eltemettetni. Szóval otthagyta az apám hulláját, mert azzal bíztatták, hogy a klinika eltemeti. Most én utánanéztem a dolognak, és tegnap megtudtam, hogy ide, az anatómiai intézetbe szállították a hulláját, hogy rajta az orvosnövendékek tanuljanak. Azt is megtudtam, hogy csak akkor temetik el a hullákat, ha már egészen apróra fölaprították, s akkor ezeket a cafatokat összekeverve koporsóba teszik. Azt szeretném már tudni, hogy ilyen sors érte-e az apámat, vagy amint a szolga bíztatott: talán a csontjait kifőzték, és csontvázzá állították össze... Ezt szeretném tudni, és kérem a méltóságos igazgató urat, hogyha így áll a dolog, akkor méltóztassék nekem kiadni a csontvázat vagy a koponyát, de az egész csontvázat inkább, hogy eltemethessem... Szóval, esedezem, igazgató úr, méltóztassék megnézetni, megvan-e az apám csontváza talán, a szolga azt mondta, hogy e célra a szép, erős csontú hullákat szokták kiválogatni, az én apámnak pedig hatalmas csontjai voltak, s olyan magas volt, mint én... És az intézet költségeit megtérítem...

Az igazgató e hosszú és izgatott beszéd alatt nyugodtan simogatta a szakállát, majd csöndesen és igen lassan beszélve megszólalt:

- Hát kérem, én megnézhetem, hogy hívták, kérem, az apját?

- Gyetvás Pálnak, mint engem.

- Az intézet ugyan nem ad ki hullákat... de ha a csontváz megvan: talán még a főzőpincében, vagy esetleg már össze is állítva, nem vonakodom, és az úrnak ki fogom adatni.

Az igazgató csöngetett. Egy fehér kabátos asszisztens jelent meg.

- Kérem szépen, doktor úr - szólott az igazgató - nézesse meg, a múlt hónapban vagy az azelőttiben dolgoztak-e föl Gyetvás Pál nevű hullát, s ha igen, készítettünk-e belőle előadási csontvázat.

Az asszisztens elsietett, a tudós pedig hellyel kínálta meg különös vendégét.

Öt percnyi néma várakozás után, mely idő alatt a vendég idegesen rázogatta a térdeit, a tanár pedig zsebredugott kezekkel az esős utcára bámult ki - berontott az asszisztens.

- A hulla, kérem, megvan a jegyzékben, a belgyógyászatiról kaptuk. Nálunk lett boncolva a "Cé"-ben. Harmadéveseknek adtam, mert szép volt a skeletje; a múlt héten maceráltattam Mátyással, és tegnapelőtt állították össze. Igen jól sikerült; boncterembe tétettük be - amint méltóztatott mondani - mert az elsőévesek a múlt hónapban eltörték az egyik bonctermi csontvázat.

A jövevény valami hirtelen görcsös taglejtést tett. A professzor pedig az előbbihez tökéletesen hasonló lassúsággal ismét megszólalt:

- Kérem akkor a doktor urat, hogy adassa ki ennek az úrnak a kérdéses csontvázat. Majd lesz szíves, kérem, a költségeket a kezeimhez lefizetni, mennyi is, doktor úr? - ugyebár, egy hullamacerálás és összeállítás harmincöt korona.

Az ember gyorsan kivette az erszényét, és gyorsan fizetett. Miközben már kevésbé izgatottan, sőt bizonyos vidám megkönnyebbüléssel így szólt:

- Tessék, méltóságos úr, köszönöm a szívességét, bocsánatot kérek, hogy alkalmatlankodtam. Ajánlom magam.

A mérnököt a boncterembe vezették, ahol az egyik sarokban ott állt a "kérdéses" csontváz. Hatalmas, erős csontú, gyönyörű koponyájú, porcelánfehérre főzött skeletum.

Az idegen egy ideig csodálkozva nézett rá. Valószínű, hogy csontvázat még nem is látott. Körülnézte elölről-hátulról, megforgatta az állványán, végigsiklottak ujjai a bordáin, megtapogatta a rugókat, amelyek az állkapcsot kötötték a fejhez, azután gyámoltalanul nézett a szolgára és az asszisztensére.

Az asszisztens dícsérni kezdte a koponyát, mire az idegen hirtelen kíváncsi lett az anatómiai tanulságokra. De a fehérkabátos ember hamarosan elbúcsúzott, mert az előadáson volt dolga.

Az öreg szolga úgy érezte, hogy vigasztalni kell. A tudományát szedte elő.

- Ilyen gyönyörű skelettel, kérem, már régen nem találkozott; mondta is Gyuri, aki a II. számú anatómiába van; ezt a hullát, Mátyás bácsi, szeretném elvinni maguktól.

Az idegen lehorgasztotta a fejét, és lóbálni kezdte a csontváz lábát. Az csörögve lengett ide-oda. Majd a szemüregekbe nézett sokáig, kezdte rágni az ajkát.

Az öreg cinikus Mátyás, aki harminc esztendeje dobálta ide-oda a hullákat, mást se tett, jól látta, hogy az úrnak könnyezik a szeme, és ő maga is kötelességszerűen elérzékenyült:

- Talán valami rokona tetszett lenni a nagyságos úrnak?

- Az édesapám volt!

- Az apja. Hm, hm. Hát bizony... - Erre azután elhallgatott. Egy ideig csöndben állottak ott, a csontvázra nézve.

A csontváz fia néhány pillanatig azt hitte, hogy mondania kell valamit, azt hitte, hogy azt a különös kevert gondolat- és érzelemvihart, melyet a lelkében készülődni érzett, ki kell engednie.

De a vihar, mielőtt jött volna, elsimult a tiszta, fehér porcelánoktól csillogó boncteremben; a bánat, a halál fájdalma elillant, és fölolvadt a nagy ablakok világosságában. A mérnök, mintha egyszerre csak meggondolta volna magát, megfogta a csontvázat az állvány vasrúdjánál, és cipelni kezdte az ajtó felé. Elszántan sietett előre furcsa terhével, miközben szemeit lesütötte, mintha pirult volna az édesapja miatt.

Keresztülment a nagy folyosón, és még néhány elkésett orvosnövendék látta, amint viszi a csontvázat, melynek kezei, lábai valami különös táncot jártak, amint a borotvált arcú ember ügyetlenül magához ölelte. A fiú az apját.

2009-02-02 12:11.26

há küldtem neked alienes képet teeee, már láttad is XD csak az az egy van...egyelőre.

Kedvenc könyv

2009-02-02 12:10.46

dehogy az előttem az életet című könyvet hogy végigbőgtem...pont a buszon ültem mikor végeztem vele, néztek rám hogy mi bajom :((( szipp

2009-02-02 12:10.04

ami örök kedvenc a novellák közül az a fekete csönd, az hátborzongató.az anyagyilkosság se semmi a béka című se,az abszolút kedvenc viszoint az apa és fiú.hát azon én mindig elbőgöm magam.

2009-02-02 12:07.41

nem láttam a filmet, de az ópiumra gondoltam igen.
szerintem az történt, hogy csáth géza műve csak alapjául szolgált a filmnek, és erősen átírták.egyfajta ihlet lehetett hozzá...de persze meg kéne néznem a filmet hogy ezt jobban megítélhessem.
olvastam csáthg géza naplóját is, talán a napló, és az ópium együttes hatása a film.nem tudom.

Hiányolt fórumozók!

2009-02-02 12:05.17

:) szíp lesz nagyon.

2009-02-02 12:04.50

a belinkelt képek között meg csak konszolidált képek vannak, hallod, nem fogok állásinterjúra brutál dolgokat vinni, mert sose vettek volna fel sehová XD

2009-02-02 12:03.46

jajj nézdd meg a saladfingerst, azon begörcsölsz!!! XD
mind a 10nemtommennyi részt áááááááááá
majd lesz olyan kép is, majd lesz, pocaklakó címszó alatt XD

Kedvenc könyv

2009-02-02 11:49.25

dehogynincs benne!:O olvastam is.

Hiányolt fórumozók!

2009-02-02 11:47.53

a túlzott almafogyasztásod miatt még meggondolom :)

2009-02-02 11:47.23

be vagy jelölve, láthatod az ufófejem.:)

2009-02-02 11:41.51

jóóóó

Kedvenc könyv

2009-02-02 11:34.57

az bizony!medve rulez!

Hiányolt fórumozók!

2009-02-02 11:34.28

próbálkozik a kis aranyos, csak nem jön neki össze úgy ahogy azt szeretné.

2009-02-02 11:33.04

az iwiwes oldalon van rajta :) megtalálsz öööö...nemistudomhol.najólmegaszontam

2009-02-02 11:31.59

milyet?

2009-02-02 11:10.27

jajj köszi! :) a legtöbb jó még nincs is fent, pl a rajzaim, meg a fotóim. na majd felrakom azokat is.

2009-02-02 10:41.48

mondom, szkenner. az állati jó. berakod, kijelölöd, kiszínezed.én is mindig úgy csináltam ha épp olyan munka volt. :)

2009-02-02 10:32.20

:D vallom hogy egészségtelen az ha az ember mindenkihez kedves.egyszerűen ártalmas, és még abnormális dolog is :D

2009-02-02 10:31.12

hehehehe, na ilyenkor jó ha van az embernek szkennere :)))) és nincs is semmi probléma.:)
én tökre lelombozódtam mikor arról beszéltem osztálytársaimmal hogy milyen digitáblát érdemes venni , és azt mondták ezek a 19-21 ezresek csak arra jók, hogy gyakoroljon rajtuk az ember. nehéz vele bánni, ugye szinte csak függőlegesbe szabad tartani végig, mert akkor fog. van olyan ami nyomásérzéskeléssel is rendelkezik, és attól függően húz vékony, halvány, vastag erős vonalat ahogy rányomod a ceruzát a padra, mintha egy igazival rajzolnál. nagyon állat, cirka 80 rugó, hát nem mostanában fogok venni olyat :(
egy osztálytársamnak olyan monitora van, hogy közvetlenül arra lehet rajzolni a digiceruzával, és ott is festheted ki, stb stb, ledöntheted mint egy rajztáblát, és mehet is. nem kérdeztem mennyi volt, de utáltam nagyon érte jajj nagyon.

2009-02-02 10:26.08

kedves vagy, mint mindig :DD jó is a napot egy kis szenyózással kezdeni höhö

Kedvenc könyv

2009-02-02 10:25.04

nekem az egyik kedvenc könyvem. nagyon nagyon nagyon jó novellák vannak benne, szerintem letehetetlen. a legtöbb persze nagyon depressziós sztori, és elégé paff lesz tőlük az ember, de csáth gézától ezt szoktuk meg :)

Hiányolt fórumozók!

2009-02-02 10:21.34

aaaaahhhhha!
bár ps-sel is lehet jól festeni, főleg ha az embernek van ugye olyan speckó kis tollegere (nekem még nincs :(((((((((((((((), de még jobb a painter nevű progi, na azzal aztán amit akarsz azt csinálsz pasztell hatástól elkezdve, a zsírkrétán, meg vízfestéken át minden van. ismered?

2009-02-02 10:17.57

azzal is, ahha. méééééért? :)

2009-02-02 10:14.38

hát egy napra csak egy közhely! :D

Nói albinói - Vélemények

2009-02-02 10:12.37

egy igazi depresszív, lassú, hideg, a maga módján mégis humoros, nagyon laza poénokkal teletűzdelt film ez. SPOILER is lesz benne, úgyhogy ha nem akarod megtudni a legnagyobb poént a végén, akkor ne olvasd tovább :))
naszóval, nói egy rettenetesen pici, egy hegy lábnál lévő kis izlandi városkában laik, az isten háta mögött 5 kilóméterre, szóval a környezet maga eléggé lehúzó, már maga a látvány se valami nagy élvezet. legalábbis nekem nem volt az, belegondoltam mit tennék ha ott kéne élnem, garantált érpattintás egy hónapon belül. megismerjük nói életét, az ismerőseit, tanárait, egy osztálytársát, nagyanyját akivel együtt él, és alkesz apját. nói az iskola réma, feltéve ha rémnek számít valaki, aki em jár be egy kábé 10 főből álló (álló tanárok diákok együtt összvissz) suliba agyat rombolni.vagy ha be is jár, akkor is túl lazán viselkedik. igazából nincs is rá szüksége, lévén 160-as vagy hányas iq-val rendelkezik, és fél perc alatt kirakja a rubik kockát. mindenesetre eléggé be vannak rá rágva emiatt, alkoholista apja, (aki nem is akarta nóit-jól elszólja magát egyszer részegen a nemkívánatos gyerekekről) úgy dönt megneveli, ez persze nem jön össze. nói egy kis pincébe zárkózik ha végképp tele van a töke az egész punnyadással amiben élni kényszerül. el szeretne menni, a trópusokra vágyik, és amikor egy lányt megismer a helyi benzinkútnál úgy érzi erre van is esélye. kicsit kizökken a halálunalmas mindennapok megszokott menetéből, és elkezd udvarolni a lánynak, aki vevő is erre. egészen addig, amíg ki nem derül, nói tényleg komolyan gondolta hogy el szeretne menni. van egy nagy poén a filmben, ami hűen tükrőzi ezeknek az eldugott északi embereknek a lelkivilágát. : nóinak pénz kell, ezért elmegy a bankba nagyanyja puskájával, és ráfogja a pult mögött ülő nőre, miközben üvölti ugye a jól bevált szöveget, hogy ide a pénzt. a nő ránéz álmosan : ugyan nói. nagy fiú vagy már ahhoz hogy puskákkal játszadozzál.
mire egy bácsi a meglepődött fiú kezéből kiveszi a puskát, és kidobja a bankból azzal a szöveggel: több eszed is lehetne fiacskám.
nói visszamegy a bankba, és kulturáltan kéri megtakarított pénzét XD meg is kapja.

ezek a privát kis hülyeségei nóinak csak arra jók, hogy valamivel lekösse magát, különben bekattanna. ellop kocsit, betör a múzeumba, az előbbi bankos jelenet, stb stb csak arra valók, hogy a fiú kizökkenjen óriási magányából, abból a világból ahol nem értik meg őt, ahol nem lehet kibontakozni, és ahol szörnyen egyedül van vágyaival, és érdekes személyiségével.
a lányka egy ideig esélynek tűnt arra hogy javuljon a helyzet, de mint mondtam, berezelt mikor valami igazán izgit kellett volna csinálni, lelépni, eltűnni örökre.

a film legnagyobb poénja, (ami különben várható is volt egy olyan marhanagy hegy aljában) egy lavina, ami betemeti a várost. nói pont a kis pincéjében tartózkodik mikor a tragédia megtörténik, így megmenekül, kimentik egy kis idő múlva. a többi szereplő viszont, az a kevés ember akikkel nói kapcsolatba került, apja, nagyanyja,a lány, a könyveboltból az ember, a tanára, a diáktársa és a többi mind meghal.

döbbenet ahogy egy lazának induló film ilyen szörnyű végkicsengést kap, a legszörnyűbb talán mégis az, hogy szegény nói addig is magányos volt, ezután is magányos lesz: azaz nem változott ettől semmi.

elg lehúzó film különben, megtelepszik az ember lelkén, de én csak ajánlani tudom, főleg azoknak, akik szeretik az északi filmek hangulatát, a maguk kicsit lassú, kicsit vontatott módján.

elejére ... 155 156 157 158 159 160 161 162 163 164 165 166 167 168 169 170 171 172 173 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk