"Az Ajándék ez a napban a nonszensz mellett (valamint azzal összefüggésben) már olyan elemek is megjelennek rendezői eszköztárában, amelyek a film könyörtelen pszichológiai hitelességét erősítik- ezáltal Irén totális, abszurditásig menő kiszolgáltatottsága nem pusztán a cselekmény szintjén, hanem a kifejező elemek kiválasztásának módjában is megmutatkozik. Többek között a fent említett kéretlen nyilvánosság látványa járul hozzá a főszereplőben működő drámai feszültség megjelenítéséhez a legérzékenyebb, legbizalmasabb dialógusok mindig zárt és népes helyiségekben zajlanak.
Az idő rendhagyó kezelése is fontos hatáselem ebben a filmben. A bürokrácia formális és informális jellege közötti belső vívódást megtestesítő, sajátos modorú lakásügyi előadó összetett figurája láttán a nézőnek ugyanaz a kétsége merülhet fel a rendező szándékára vonatkozólag, mint Irénnek a hivatal viselkedésével kapcsolatban: a cselekmény feszített ritmusa miatt nincs ideje elgondolkozni azon, hogy komédia vagy tragédia zajlik körülötte. Gothár a filmbeli időt még akkor sem feltétlenül a megszokott módon használja, ha az események egymásra következése a valóságos időrendnek megfelelően történik.
A néző pillanatnyi összezavarása más esetekben is lényegi összetevője a Gothár-filmek kifejezésmódjának. A cselekmény menetével való játék, a különböző alternatív szálak párhuzamos bemutatása a néző többszöri becsapásához vezet, ám éppen ezáltal válnak a képsorok átélhetővé számára. A film cselekménye ahogy azt közhelyszerűen az életről is mondani szokás csak az utolsó pillanatban áll össze egységes történetté, előtte azonban állandó meglepetéseknek vagyunk kitéve. Az Ajándék ez a nap egy jelenetében az epizódszerepet játszó Major Tamás hirtelen kést ránt elő. Gothár egy másodpercig hagyja, hogy végiggondoljuk, milyen indokai és következményei lehetnének egy késelésnek. Mire azonban sikerül egy többé-kevésbé racionális történetdarabkát konstruálnunk, Major már az ágybetétet gyilkolja, rejtett értéktárgyak után kutatva. A fegyverként használt kés a cselekmény lappangó eleme marad, ám a néző fejében összeállt magyarázat implicit módon tovább hat, és hozzájárul a pszichológiai összkép kialakulásához. "

Samuel Z. Arkoff - Vélemények

2012-06-12 13:35.04

Nyugodjon békében a producer úr!

2002 Horrortár - A jövő ősembere (TV movie) (executive producer)

2001 A tengeri szörny (TV movie) (executive producer)

2001 Amíg világ a világ (TV movie) (executive producer)

2001 Szörnyek szülője (TV movie) (executive producer)

2001 Embertelen pók (TV movie) (executive producer)

1999 Az átok (executive producer - uncredited)

1985 Hellhole (executive producer)

1984 Up the Creek (executive producer)

1983 The Final Terror (executive producer)

1982 Q (executive producer)

1980 Gyilkossághoz öltözve (executive producer - uncredited)

1980 A völgylakó (producer - uncredited)

1980 Hogyan legyünk milliomosok (executive producer)

1979 C.H.O.M.P.S (executive producer)

1979 A rettegés háza (executive producer)

1979 California Dreaming (executive producer)

1979 Stridulum (executive producer - uncredited)

1978 Our Winning Season (executive producer)

1977 Dr. Moreau szigete (executive producer)

1977 Caprona II (executive producer - as Samuel Z.Arkoff)

1977 Hangyabirodalom (executive producer)

1976 A város, amely rettegett a naplementétöl (executive producer)

1976 Nina (executive producer)

1976 Eljövendő világ (executive producer)

1976 A kétbalkezes és az örömlány (executive producer)

1976 The Food of the Gods (executive producer)

1976 Sziciliai kereszt (executive producer)

1976 Dragonfly (executive producer)

1975 Visszatérés Macon megyébe (executive producer)

1975 Caprona - Az elfeledett vidék (producer - uncredited)

1975 Hennessy (executive producer)

1975 Cooley High (executive producer)

1975 The Wild Party (executive producer)

1974 Abby (executive producer)

1974 Őrültek háza (executive producer)

1974 Sugar Hill (executive producer)

1973 Hell Up in Harlem (executive producer)

1973 Slaughter's Big Rip-Off (executive producer)

1973 Heavy Traffic (producer)

1973 Dillinger (executive producer)

1973 Scream Blacula Scream (executive producer)

1973 Coffy (executive producer - uncredited)

1972 Blacula (executive producer)

1972 Slaughter (executive producer)

1972 Dr. Phibes visszatér (executive producer)

1972 A lázadók ökle (executive producer - uncredited, producer - uncredited)

1972 Whoever Slew Auntie Roo? (producer)

1972 Gli orrori del castello di Norimberga (executive producer)

1971 Bunny O'Hare (executive producer)

1971 Murders in the Rue Morgue (executive producer)

1971 Gojira tai Hedorâ (executive producer)

1971 A förtelmes Dr. Phibes (executive producer)

1970 Up in the Cellar (producer)

1970 Gezora, Ganime, Kameba: Kessen! Nankai no daikaijû (producer - US version)

1970 Cry of the Banshee (producer)

1970 Üvöltő szelek (producer)

1970 Dorian Gray (executive producer)

1970 Átkozott mama (executive producer)

1970 Voodoo child (executive producer)

1970 An Evening of Edgar Allan Poe (executive producer)

1969 De Sade (producer)

1969 Chastity (executive producer - uncredited)

1968 Three in the Attic (producer)

1968 The Savage Seven (executive producer)

1968 Boszorkányvadász generális (executive producer - uncredited)

1968 Wild in the Streets (producer)

1967 Devil's Angels (executive producer)

1967 Thunder Alley (executive producer)

1966 The Big T.N.T. Show (documentary) (executive producer)

1966 Dr. Goldfoot és a lánybombák (executive producer)

1966 A vad angyalok (executive producer)

1966 Fireball 500 (producer)

1966 The Ghost in the Invisible Bikini (producer)

1966 Queen of Blood (producer)

1965 Dr. Goldfoot és a Bikini-gép (producer)

1965 Die, Monster, Die! (executive producer)

1965 Vámpírok bolgyója (executive producer)

1965 Sergeant Dead Head (producer)

1965 Furankenshutain tai chitei kaijû Baragon (executive producer, producer - US version)

1965 A kísértés bikiniben érkezik (producer)

1965 Ski Party (co-executive producer - uncredited)

1965 The City Under the Sea (executive producer - uncredited)

1965 Tengerparti tombola (producer)

1964 Sindbad contro i sette saraceni (producer)

1964 Ligeia sírboltja (producer - uncredited)

1964 Pajama Party (producer)

1964 The Time Travelers (producer - uncredited)

1964 Uchû daikaijû Dogora (executive producer - US dubbed version)

1964 Bikini Beach (producer)

1964 La cripta e l'incubo (executive producer: US version)

1964 Muscle Beach Party (executive producer)

1964 Az utolsó ember a Földön (executive producer)

1964 Roma contro Roma (executive producer)

1963 A rémület komédiája (producer)

1963 Dai tozoku (producer - english version)

1963 X (executive producer)

1963 A kísértetkastély (executive producer - uncredited)

1963 Beach Party (executive producer)

1963 Operation Bikini (executive producer)

1963 A holló (executive producer)

1963 Nyári vakáció (executive producer - US prints only)

1962 L'ira di Achille (producer)

1962 Világvége (executive producer)

1962 Rémtörténetek (executive producer)

1962 Invasion of the Star Creatures (producer - uncredited)

1962 Night of the Eagle (producer)

1962 Journey to the Seventh Planet (producer)

1962 Az idő előtti elhantolás (producer)

1961 A kút és az inga (executive producer)

1961 Master of the World (executive producer)

1961 Reptilicus (producer)

1960 Space Men (executive producer)

1960 Saiyûki (producer - English version)

1960 La vendetta di Ercole (executive producer - English language version)

1960 A démon maszkja (executive producer - U.S. version)

1960 Circus of Horrors (producer)

1959 Egy vödör vér (executive producer - uncredited)

1959 Horrors of the Black Museum (producer)

1959 Paratroop Command (producer)

1958 Submarine Seahawk (executive producer)

1958 Earth vs. the Spider (executive producer)

1958 La morte viene dallo spazio (executive producer - uncredited)

1958 Teenage Cave Man (executive producer)

1958 High School Hellcats (executive producer)

1958 War of the Colossal Beast (executive producer)

1958 Machine-Gun Kelly (executive producer)

1958 The Bonnie Parker Story (producer)

1958 Suicide Battalion (executive producer)

1958 Terror from the Year 5000 (executive producer)

1957 The Saga of the Viking Women and Their Voyage to the Waters of the Great Sea Serpent (executive producer)

1957 The Amazing Colossal Man (executive producer - uncredited)

1957 Motorcycle Gang (executive producer)

1957 Reform School Girl (producer)

1957 Invasion of the Saucer Men (executive producer)

1957 Dragstrip Girl (executive producer)

1957 Voodoo Woman (executive producer)

1956 Runaway Daughters (executive producer)

1956 The She-Creature (executive producer)

1956 Girls in Prison (executive producer)

1956 It Conquered the World (executive producer - uncredited)

1950 The Hank McCune Show (TV series) (producer)

Irwin Allen - Vélemények

2012-06-12 13:30.59

Ezen a napon született,de már távozott az élők sorából Irwin Allen.(June 12, 1916 – November 2, 1991

Nyugodjék békében!

2012-06-12 13:29.17

Basil Wright - Vélemények

2012-06-12 13:24.54

Rendezői adatlapja hiányos.Producerként dolgozott inkább.Nyugodjon békében!

1958 The Immortal Land (documentary short)

1956 The Stained Glass at Fairford (documentary short)

1951 Waters of Time (documentary short)

1945 This Was Japan (documentary short)

1938 The Face of Scotland (documentary short)

1937 Children at School (documentary short)

1936 Night Mail (documentary short)

1934 The Song of Ceylon (documentary short)

1933 Industrial Britain (documentary short)

1933 Liner Cruising South

1933 The Country Comes to Town (documentary short) (uncredited)

1932 O'er Hill and Dale (documentary short)

2012-06-12 13:22.53

Frances O'Connor - Vélemények

2012-06-12 13:20.48

Isten éltesse!

2012-06-12 13:20.40

Jason Mewes - Vélemények

2012-06-12 13:18.05

Boldog születésnapot Jay!Nevettess még sokat minket!

Gregory Peck - Vélemények

2012-06-12 13:16.06

R.I.P.

Ahab kapitány,Atticus Finch ez csak kettő karakter a rengeteg jóból, amit játszott.

Ambrus András - Vélemények

2012-06-12 00:14.14

Ambrus András színész, író 1925. november 29-én született Gyergyóalfalván. Szülei gazdálkodók voltak, középiskolai tanulmányait félbeszakította a második világháború. 1945 és 1948 között otthon gazdálkodott, majd átszökött a határon, s Budapestre ment, ahol beiratkozott a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, s négy év múlva színészi diplomát kapott. 1953-ban, a főiskola elvégzése után a Falu Színház tagja volt, majd az Ifjúsági Színházhoz szerződött. 1955-ben fél évig a marosvásárhelyi színház tagja. Ezután a Nemzeti Színház, a Jókai Színház színésze, illetve a Thália Színház vendégművésze volt. 1978-tól 1985-ig, nyugdíjazásáig a Magyar Filmgyártó Vállalat társulatának tagja volt. Szerepelt pl. a Hideg napok c. filmben, s Mirza agát alakította a Beszélő köntös filmváltozatában. Főbb színházi szerepei: Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk (Barabás); Bródy Sándor: A dada (Bolygó Lajos); John Steinbeck: Egerek és emberek (Gazda). Remekelt Mikszáth: Madár a kalitkában, Nagy Ignác: Tisztújítás c. műveiben. Önálló estjének, amelyet Petőfi Sándor verseiből állított össze, „Ismerjetek meg” volt a címe. 1983-ban megkapta a Magyar Rádió Nívódíját a Szirom és Boly c. Tamási Áron regény rádióváltozatának főszerepéért. 2005-ben a Magyar Rádió különdíját kapja az országos versmondóversenyen. Főbb művei: Gyergyó (1959), Székely Trianon (2005), A Mindenható markában – Kegyetlen pálya (2008).

2012-06-12 00:13.53

Major Tamás - Vélemények

2012-06-12 00:13.33

– 1985-ben vonult nyugdíjba, de utána több önálló estet tartott. Az egyiken Petőfi-verseket szavalt.

– Az Útfélen c. önéletrajzi estem is jelentős volt. Mindkettő legalább kétszázszor hangzott el. Önálló műsoraimat nem csak a fővárosi, „értő” közönségnek, hanem a munkásszállók lakóinak is bemutattam. A szolnoki vasutasoknál is ugyanolyan sikere volt Petőfinek, mint a debreceni egyetem hallgatóinál. Történt, hogy Szolnokon vége az estnek, s az egyik néző azt mondja a többieknek: „nézzetek oda, ő nem is hasonlít Petőfire, pedig amíg a verset mondta, nagyon hasonlított rá” Aki ismeri a szakmát, tudja, hogy ez a legnagyobb dicséret, ami színésznek kijár. A néző nem engem lát, hanem beleképzeli alakomba azt a képet, ami róla kialakult Petőfiről. Hasonló eset, amikor 1983-ban felolvastam Kodolányinak azt az írását, amit az 1943-as szárszói találkozón mondott el, egy egyetemi tanár odajött hozzám, s így szólt: „öcsém, te biztos jól ismerted Kodolányit, hiszen a gesztusaid, a hanghordozásod is hasonló”. Holott Kodolányit soha az életben nem láttam. Erre a dicséretre büszkébb vagyok, mint arra, hogy 2005-ben az országos versmondóversenyen díjazott lettem.

– Ismerős a dal szövege: „Csak a szépre emlékezem”. A Mindenható markában c. könyvét olvasva az a benyomásom, hogy ön nagyon pontosan emlékszik vissza a tragikus és szörnyű állapotokra is. Gondolok itt a frontszolgálatra, a hadifogságra és a keserű színészi kenyérre. Az idő nem szépítette meg az eseményeket?

– Nem! A kor minden gyalázatára emlékszem. Az idő legfeljebb annyiban szépíti meg a történetet, hogy szerencse kellett ahhoz, hogy túléljem a háborút, s a hadifogságot.

– Ön a nehéz helyzetekből mindig kiszabadult. Mi kellett hozzá? Szerencse, leleményesség?

– És a Mindenható kegyelme. Tehát mindhárom. Az a szerencsém, hogy olyan környezetben nőttem fel, ami által minden helyzetben alkalmazkodni tudtam, s így mindent a túlélésnek rendeltem alá. Ki kell emelni, hogy a nemzedékek tapasztalatain alapuló földművelés, állattenyésztés nagyon sok ismeretet kíván, ráadás erre a hegyvidéki élet, az „erdőlés”, tehát a fák döntése, szállítása, megmunkálása. Ez mind oly sok szakértelmet kíván, hogy aki ezen a téren helyt tud állni, annak az élet más területén sem lesznek nehézségei. A II. bécsi döntést követően értem el abba a korba, mikor már igyekeztem helytállni erdőn, mezőn, és ez sikerült, mert a magvetésen kívül minden munkát el tudtam végezni. Versenyt kaszáltam a felnőttekkel, sőt még a kasza kalapálásához is értettem. Aztán 1943-ban katonának álltam, s a nyugati határnál kerültem hadifogságba 1945-ben.

– A fogság alatt igencsak feltalálta magát. Pl. gumipelenkának szánt anyagból vizestömlőt készített.

– Bizonyára vannak, akik ezen mosolyognak, de erre a „találmányomra” nagyon büszke vagyok. Annak idején, mint kisfiút sokszor elszalasztottak a mesterek műhelyeibe, s alaposan kifigyeltem a munkafolyamatokat. Ezzel nem voltam egyedül, minden korombeli fiúcska így tett. Ezt a tudást aztán elraktároztam magamban. Történt, hogy az egyik vagonlakó rabtársam gumírozott selymet szerzett, hogy hazavigye az egy hónapos kislányának, de erre nem kerülhetett sor, mert az oroszok fogságába esett. A bajtárs már elkeseredésében ki akarta hajítani az anyagot, de én azt elcseréltem vele egy cigarettára. Nos, egyszer vízhordás közben rájöttem, hogy vizestömlőt lehet készíteni a pelenkának szánt anyagból. Szerencsére holmim között volt tű és cérna. A tömlő olyan lett, mint egy kicsi zsák, a nyílásának még visszaszegése is volt, mint az otthoni, lenvászonból készült liszteszacskónak, abba zsineget bújtattam, így össze lehetett húzni. Ezzel a mi vagonunk megmenekült a szomjhaláltól, mert volt még mibe vizet hoznunk a csapból. A többi vagon „utasa” nem bírt Jászvásárnál saját lábon lelépni a sínek mellé…

– Azt írja a könyv előhangjában, hogy a jobb magyar világért még harcoltak is volna a ’30-as évek elején.

– Ez így van! Valóban, akkor sokan gondoltak arra, hogy akár puskával, vagy merényletekkel kiűzik a románokat az ősi magyar földről. Volt erre hajlamunk.

– A székely családok állam és a bankok általi kifosztását remekül elbeszéli a Székely Trianon c. regényében. Saját famíliájának történetét is beleszőtte ebbe a mesébe?

– Így van: apámról mintáztam azt, aki a könyvben robbantásos merényletet követett el az árverések miatt. Érdekes, hogy még az az elvetemült, kegyetlen román világ is tisztességesebb volt, mint a mostani. Akkor, a robbantás hírére a király konverziót rendelt el. Leállította az árveréseket, s hoppon maradtak a bankok. Most ez nem így történt, pedig akkor is, s most is a bankok okozták a gazdasági válságot.

– A könyvéből idézek: „A ketrecében a vad is csak addig hátrál, amíg bele nem ütközik a rácsba, utána már támad. Intő példa lehetne ez napjainkra is.”

– Igen, itt gondolhatunk a 2006-os eseményekre is, de még előbbre is ugorhatunk a történelemben. A taxisblokád idején többen úgy gondoltuk, hogy ezeket az útonállókat akár erőszakkal is félre kell állítani. De: felvetődött bennünk, hogy mi van, ha ők összejátszanak valamelyik hadsereggel? No, nem az egyszerű, megvezetett blokádolók, hanem a fő szervezők. Milyen aljas dolog volt a nemzetet provokálni!

– Önnek Jászvásárról sikerül megszökni igen kalandos úton a fogságból. Ezután az út nagy részét gyalogosan tette meg Gyergyóba. A háború alatt is nagyon sokat gyalogolt. Kiszámolta már a kilométereket?

– Még nem, de nem kis távolságok voltak. Nemrég az egyik orvos ismerősöm mondta, hogy a miénk az utolsó egészséges nemzedék. Amikor kisfiú voltam, nagyon sokszor kellett napjában tíz kilométert is gyalogolnunk, hogy a kint dolgozóknak vigyek ebédet. Számunkra ez nem jelentett terhet, hanem büszkék voltunk rá, hogy a közösség a mi munkánkra is igényt tart. Sajnos a mai nemzedéket elszoktatták ezektől, s azért gyengék mind lelkileg, mind testileg.

– Hazatérte után a Magyar Népi Szövetség helyi, ifjúsági vezetője lett. Mit kell tudni erről a szövetségről?

– A második román világ elején kicsit reménykedtem, mert lehetett magyarul tanulni falunk mind a nyolc iskolájában. Ezért is lettem a szövetség tagja. Annak idején azt hittem, hogy olyan szövetkezet jön majd létre nálunk, mint amilyet Dániában szerveztek a földművesek, s olvastam, hogy ott értékesítő-és termelőtanfolyamot szerveztek. Egyszer azt mondta nekem egy „fejtágítón” egy urbánus hölgy: „Bandika, ha tagjai lehetünk a Szovjetuniónak, akkor teljesen mindegy lesz, hogy Székelyföld melyik országhoz tartozik”. Erre azt válaszoltam: „ha mindegy, akkor legyen nálunk.” Erre az volt a felelet: „azt azért nem lehet.” Ez az eszelősség, a nemzetfelettiség eszméje bolondította meg a magyar kommunistákat, akik azt nyilatkozták még a párizsi döntés előtt: tartozzon Erdély Romániához! Azt is hallottam még Erdélyben egy ilyen szocialista tanfolyamon, hogy minden „közös” lesz. Tehát államosítani fogják az erdőt, és szövetkezetet szerveznek a szovjet kolhozok mintájára. A tanfolyam utolsó napján még egy ünnepséget is rendeztek, ahol befejezésként verset szavaltam. Mindjárt utána a Székely Színház intendánsa kéretett magához, s azt mondta, hogy szerződtetne a társulathoz. Ez volt később tán a leghatékonyabb ösztöke a színészet felé. De akkor én nem mondtam a felkérésre konkrét választ, mert az járt az agyamban, hogy itt mindent államosítani fognak. Amint hazamentem, mindjárt azt tanácsoltam a falu és az erdőbirtokosság vezetőinek, hogy mindent el kell adni, s a magunk javára fordítani. Ezt nem akarták elhinni az idősebbek, így aztán, miként Petőfi írta: „Fölszedtem sátorfám, és világnak mentem.” A határon szerencsésen átszöktünk két gyermekkori barátommal. Szerencsénk is volt, hogy nem botlottunk bele magyar határőrökbe, mert akkor visszatoloncoltak volna minket, s akkor mehettünk volna a Duna-deltához egy haláltáborba.

– Édesapja tulajdonában volt a gyergyóalfalvai kocsma és nagyterem. Az utóbbiban tartották a falugyűléseket, s a műkedvelő előadásokat.

– Igen, ez volt az első találkozásom a színészettel. A két helyiség egészen az államosításig volt apám tulajdona. Szegény, vándorszínészek látogattak meg minket, ám azt tudni kell, hogy ezek az előadások mindig teltházasak voltak. A másik: ezek a színészek magát a darabot, a szerző üzenetét tolmácsolták. Ma sok rendező átírja, megmásítja az eredetit, az önmegvalósítás címén. Ha nálunk valaki beleront a nóta szövegébe, akkor „finoman szólva” azt tanácsolják neki, írjon magának. Mert nagyon könnyű egy Shakespeare, vagy Moliere-alapanyagra támaszkodni, ha rémálmokat akarunk színre vinni. Írjon egy darabot maga a rendező, s ne kontárkodjon bele a nagy mesterek műveibe!
Gondolataimat a már idézett Áprily-költemény befejező soraival zárom:
„S gondoltam rá, ki jő száz év után,
arcába tűz az új világ sugára.
S szent szánalommal néz majd vissza rám,
kortól kifosztott, koldus dédapára.”
Ez a szöveg azért is találó, mert nem csak az én veszteségem, hogy ezt a beszédkészséget, amivel megáldott a Mindenható, nem tudtam úgy továbbadni, ahogy kellett volna. Nem engedtek annyit szerepelni, hogy hatással bírjon a közbeszédre az, ahogy én beszélek. Nem tudtam átadni, s így a közmorálra sem hatott az a magatartás, amit őseimtől örököltem. Ezt sajnálom a legjobban.

2012-06-12 00:09.40

– Több mint száz magyar filmben játszott.

– Így van. Nagyon örültem, amikor lapjukban megjelent egy írás Balázs József íróról, mert jómagam is játszottam a Fábri Zoltán által rendezett 1978-as Magyarokban. Ennek azért is örültem, mert Fábri volt a legsokoldalúbb, legképzettebb filmrendező. Előtte is látható voltam a filmvásznon, de a Magyar Filmgyártó Vállalat társulatának viszont csak 1978-tól 1985-ig, nyugdíjba vonulásomig, voltam a tagja. A Ménesgazdában figyeltek fel rám, s utána már „akármilyen” feladatot nem kellett elvégeznem.

– Nagyon szépen mond verseket, s a Mindenható markában c. könyvből az is kiderül, hogy fejből tudta a Toldit, s a seregben azt szavalta – felsőbb utasításra– takarodó után a szobatársainak.

– Így van, s ezért is szomorít el, amikor egyesek a magyar nyelvről becsmérlően szólnak. Olvastam Kiss Dénesnek a magyar nyelv logikájáról, ősnyelvi mivoltáról szóló értekezéseit és a Beszélgetés az aggyal c. könyvét. Ebben a szerző kifejti: a világ összes ismert nyelve közül a magyarban a legmagasabb a hangutánzó szavak aránya, ami azt támasztja alá, hogy a történést, cselekvést imitálja, adja vissza a szó. A költő-nyelvkutató emellett leírja, hogy a mai helyesírás szabályai szerinti szótagolás inkább elrejti az ősi szógyököket, semmint feltárná azokat, ezért a logika útján járva kell felfedeznünk, mit is üzen nyelvünk, miről vall. Jómagam négy évet jártam a főiskolára, s előtte szakérettségit tettem. Azon a képzésen színészoktatás, beszédtechnika-képzés is volt, sőt francia nyelvet is tanítottak a színészkollégiumban, de egyetlenegy tanárunk sem dicsérte nyelvünket. Senki sem tudatosította velünk, hogy milyen fejlett a magyar nyelv. Ennek ellenkezőjét viszont sokszor tapasztaltam. Egyik segédszínész azt mondta nekem: tudod-e, hogy milyen csúnya a magyar nyelv? Erre azt feleltem: nem tudom, de hallom, mert te csúnyán beszéled. Egyet azonban megtanítottak nekünk a főiskolán: azt, hogy a hangunk jól szóljon a teremben, a színházban. Ezért tudatosítani kéne az új színészgárdával: ha a közönség meghallja azt, amit egy színész mond, az lehet, hogy meg is érti, de ha nem, akkor hiába van a színen az illető. Elképesztő, hogy milyen hanghordozással beszélnek – természetesen tisztelet a kivételnek – a fiatal színészek. Nem beszélve arról, hogy olyan riporterek is vannak, akik még interjúalanynak sem felelnének meg. Egyszer Hubay Miklóst elkísértem a Belgrád rakpartról a Gellért Szállóig. Közben elmeséltem neki egy történetet. Amikor odaértünk a szállodához, ezt mondta nekem Hubay: „te egy történetet úgy meséltél el nekem, hogy az utolsó szó, a poén akkor hangzott el, amikor ideértünk.” Ezzel arra akarok rávilágítani, hogy a falusi népnek nagyon szép a beszédkészsége. Egyszer egy juhász felesége elmesélte nekem, hogy a karácsonyt nem tudták megünnepelni, mert éppen akkor ellett az egyik juh. Ez az aszszony olyan gördülékenyen, szabatosan fogalmazott, hogy azt sok mai színész, újságíró megirigyelhetné. Kérem szépen: ezektől az emberektől kéne megtanulni beszélni! Sajnos sokunkat elront a nagyvárosi beszédmód.

– A Magyar Rádió is foglalkoztatta önt. Legutóbb a Szabó családban hallhattuk.

– Pályafutásom egyik legkedvesebb szelete a rádiózás, a hangjátékok. Remek előadásokat tudtunk így a közönségnek átadni. Nagyon sok és szép szerepet kaptam ezekben a hangjátékokban és 1983-ban megkaptam a Magyar Rádió Nívódíját a Szirom és Boly c. Tamási Áron regény rádióváltozatának főszerepéért. Majd’ 500 hangjátékban szerepeltem, s az nagyon elszomorított, hogy még a Szabó családot is megszüntették. Az akkori rendszert jellemzi, hogy egyik rádiós vezető sem volt jelen a műsor elbúcsúztatásánál. Vegyes érzelmekkel gondolok vissza pályafutásomra, és sajnálom, hogy bizonyos szerepeket nem játszhattam el.

– Megbánta, hogy a színpadot választotta? Könyvében arról ír, hogy mikor 1948-ban átszökött a magyar-román határon, akkor nem Magyarország volt a végcél, hanem Nyugatra akart menni.

– Nem bántam meg! Ha Nyugatra megyek, akkor egy idegen világba kerülök, s még ebben a maradék, csonka hazában is nehéz volt a hontalanságot elviselni. Ma is hontalannak érzem magam. Budaörsön lakom az erdő közelében. A teraszról rálátni a fenyőfákra. Ezért vettem meg ezt a telket 1971-ben.

– Mikor tért vissza a határon való átszökése után Gyergyóba?

– Hét éven keresztül nem lehetett hazajönnöm. Útlevelet sem kaptam. 1955-ben volt lehetőségem visszatérni Erdélybe. Ez egy féléves kitérő a magyarországi pályámról. Hegedűs Géza és Hubay Miklós közbenjárására búcsút mondhattam az Ifjúsági Színháznak, s a marosvásárhelyi színház tagja lettem, mint rendező-színész. Édesapámmal egy ikerházat építettünk Vásárhelyen, hogy közel lakjunk egymáshoz. Tehát ők is felköltöztek. A fizetés miatt sem panaszkodhattam. Egy nagy baj volt: 1955-ben készült a Sztalin-szobor Marosvásárhelyen. A másik probléma: a társulati ülésen elhatározták, tartsuk meg románul az ülést, mert az egyik színésznő nem beszél magyarul. Ekkor úgy döntöttem, visszatérek Magyarországra.

– Ma nagyon sokan beszélnek klikkrendszerről a szakmában. Akkor is volt?

– Igen, s volt egy ún. urbánus rétege a szakmának, amelyik nem tudom milyen indíttatásból, de azt akarta velem elhitetni, hogy énnekem nem jár annyi, mint amennyi neki, s tagjai többet tudnak nálam. Ez a fölény onnan is származott, hogy ezen csoporthoz tartozók úgy érezték: bármelyikük sikerrel tud egy parasztot alakítani a színpadon. Volt, aki még alakított is. Tudjuk: Rózsahegyi Kálmánt tartották a legnagyobb parasztalakító színésznek, s ő volt az, aki először köpött a színpadon. Erre nekem az a válaszom: „annak idején Gyergyóban, egy műkedvelő előadáson főnemest alakítottam. Sikerem volt, mindenki nagyon jónak talált. Viszont, a közönség még középnemest sem látott, nemhogy arisztokratát.” Ezért mondom azt a városi kollegáknak: „ti is így vagytok a paraszt-alakítással. Csak azt tartja jónak, ha egy urbánus színész ilyen figurát alakít, aki nem látott még gazdálkodót. Az, aki tudja, hogy milyen a paraszti élet, az csak nevet rajtatok.”

– Ezzel kicsúfolják a falusiakat.

– Nem beszélve a pesti kabaré azon részéről, melyben a parasztot butának, egyszerűnek ábrázolják. Ezek a kabaristák úgy képzelik el az egyszerű falusi embert, hogy bárgyú, és szegényes a szókincse.

– Sajnos valóban vannak ilyen kulúrbugrisok, de őket nem a falvakban kell keresni, hanem pl. a bevásárlóközpontokban…

– Nem akarom őket bántani, mert egy tudatos butítás áldozatai. A falvakban pl. a ló színére 50-60 kifejezés él. S az a képes beszéd, amit a rokonaimtól hallottam, Budapesten még elvétve sem figyelhető meg.

– Aki Ambrus András szókincsére kíváncsi, és a hajdani Gyergyó szokásaira, olvassa el a Mindenható markában c. könyvet. De ha már itt tartunk: 1959-ben jelent meg a Gyergyó c. könyve. Ez miként is sikerülhetett? Akkor Major Tamás miatt száműzött színész volt.

– Ez a Gyergyó a Székely Trianon c. regényem első változata. Nagy szerencsém volt, hogy a Magvetővel még a forradalom előtt kötöttem meg a szerződést. Akkor már nem lehetett mellőzni a könyvet. Igaz, nagyon sok mindent kihagytak belőle, s át is írták a számukra kellemetlen részeket. A románokat sem lehetett negatív színben feltüntetni. Ezért fogtam hozzá negyven év múlva a Székely Trianonhoz.

– Hány példányban jelent meg a Gyergyó?

– Háromezerbe. Amikor elfogyott a könyvesboltok polcairól, bementem a kiadóhoz azzal, jó lenne utánanyomni. Erre azt felelték: örüljek neki, hogy ezt kiadták, és ezután öntől soha nem fogunk semmit sem megjelentetni. Tehát hivatalos kritikát nem kaptam, de az erdélyiek számára nagy öröm forrása volt ez a könyv. Fiatalon írtam első versemet, ami meg is jelent egy erdélyi lapban. Magyarországon, a ’90-es években írtam még egy erdélyi, történelmi témájú darabot, s egy olyat is, ami a rendszerváltás társadalmi vonatkozásait mutatja be. Ezeket elküldtem színházakhoz, de még csak válaszra sem méltattak.
folyt.köv.

2012-06-12 00:08.48

Major Tamás „hálája” - Beszélgetés Ambrus András színésszel

– Az interjúra készülve belelapoztam néhány lexikonba, de sehol sem találtam azt, hogy ön a Falu Színház tagja lett volna, viszont a Kegyetlen pálya c. írásában említést tesz róla.

– Azt nem tudom, hogy miért nem írnak erről a lexikonok. Arra sem tudok felelni, hogy mi is lehetett pályafutásom első roppanásának oka. Elöljáróban idéznék abból a rám igen nagy hatással bíró versből, mely élettörténetemhez is kapcsolódik. Áprily Lajos: A kor falára c. költeményéről van szó.
„Egy vak poroszló szárnyam és tüzem
e zord idő-cellába bebörtönözte.”
Így jártam én is a pályafutásommal. Fogalmam sincs, hogy kiket haragíthattam meg végzős koromban, hogy a diplomaosztás után a legkisebb fizetéssel küldtek el a Falu Színházhoz játszani.

– Nem tudja, hogy mi volt az ok?

– Egyszer előfordult, hogy odatérdeltem a Rákosi-szobor elé, pengettem a gitárt, s közben ezt énekeltem: „hazugság volt minden szavad”. De ez bocsánatos bűnnek számított, mert volt bennem egy csekély alkohol. Néhány kolleganőm gyorsan „elhurcolt” a tetthelyről. Nem hiszem, hogy ez lett volna az oka félreállításomnak. Bizonyára valakit nagyon megsérthettem, hiszen a legjobb szakmai képesítést kaptam a főiskolán, minősítést ugyanolyat, s mégis a legrosszabb színházhoz kerültem. A Falu Színház kétségtelen, hogy szép munkát végzett, mert a falvakba vitte el a kultúrát. De milyet? Többnyire szocialista darabot mutattak be. Ráadásul ez egy „hordalékfogó” színház volt. Játszottak benne a pályáról lezüllött kollegák, olyanok is, akiket ezzel büntettek – én is úgy kerültem oda – és sok amatőr is színre lépett. Csepeli műkedvelő munkásokkal játszottam együtt. Tiltakoztam is emiatt, s felmentem a minisztériumba, ahol írást is kaptam róla, miért kell a Falu Színházban játszanom, mert nem ragaszkodtam én a fővároshoz, mentem volna szívesen a debreceni színházhoz is. Azt írták, hogy kötelező szakmai gyakorlat miatt kell a Falu Színházban játszanom. Ez természetesen hazugság volt.

– Pedig még főiskolás korában a Nemzeti Színházban is játszott.

– Hogyne, s még a diplomám előtt három filmben adtak nekem jelentős szerepet. A Nemzetiben pedig 1951-ben egy kínai kamasz fiút alakítottam, ami főszerep volt. Apámat Bessenyei Ferenc, nagyapámat Bihari Jóska bácsi, anyámat pedig Mészáros Ági játszotta. „Harcban nőtt fel” volt a darab címe. Arra emlékszem, hogy Bessenyei nem rajongott túlságosan ezért a darabért. Ezen kívül a Nemzetiben és a Madáchban is kaptam epizódszerepeket. Tehát meglepetésként ért az, hogy száműztek a Falu Színházba, s ráadásul még ott is kis szerepet kaptam. Attól fogva végigkísérte életemet az, hogy nekem nem szabad nagy szerepet adni, s rólam még rosszat sem szabad írni. Akiről nem ad hírt a sajtó, az nem létezik. Történt, hogy Bródy Sándor: A dada c. darabjának főszerepét játszottam. Két újságban is hosszú elemzést írtak a darabról, de engem meg sem említettek. Felmondtam a Falu Színháznak, s akkor kerültem a Thália elődjéhez, az Ifjúsági Színházhoz. 1956 nyarán írtam egy levelet volt tanáraimnak – Básti Lajosnak és Gellért Endrének – , s az ő közbenjárásukra akkor rendes tagként visszakerültem a Nemzeti Színházba. Mindjárt jelentős szerepet osztottak rám Háy Gyula egyik drámájában. A bemutatóra azonban nem került sor a forradalmi események miatt. Mentem tüntetni a Bem térre, majd a forradalom alatt én voltam az egyik fegyveres őr a színháznál. Ezért igaz semmilyen atrocitás nem ért, „csupán” száműztek újra a pályáról. S ez az eset Major Tamáshoz kötődik.

– Használta is a fegyverét?

– Szerencsére nem került sor semmilyen összetűzésre. A forradalom után viszont egy-két évvel kirúgtak a Nemzetiből és tizenkilenc évig voltam szerződés nélkül. Ekkor vendégszereplője voltam a Thália Színház előadásainak, a Filmgyár is foglalkoztatott, de mindez nem számított be a nyugdíj összegébe, s a gyerekeimnek pedig nem volt SZTK-biztosításuk.

– Ez az a korszak, amiről a Kegyetlen pályában is ír?

– Pontosan.

– A Nemzetiből konkrétan azért kellett távoznia, mert fegyveres őr volt a forradalom idején?

– Egyszer Major Tamás behívott, hogy szervezik az MSZMP-t a színházban, s lépjek be a pártba, számított rám, mert – mint mondta – nagyon józanul viselkedtem a forradalom idején. Ezalatt azt értette, hogy nem lövöldöztem csak úgy vaktában mindenkire. Frontot járt katona vagyok, s tudtam, hogy lőni csak akkor kell, ha rám támadnak. Egyébként, ha nem én vagyok a Nemzetinél az őr, akkor Majort felkoncolták volna, s csak egy utcanevet kapott volna 1956 után.

– Hogy történt mindez?

– Egy hölgy jelent meg a Nemzeti Színháznál és Majort kereste fegyveres kísérőkkel. Később megtudtam, hogy egy sértett, kirúgott színésznőről van szó, aki elégtételt akart venni. Olyan elszántsággal és gyűlölettel szólt Majorról, mint Shakespeare egyik drámájában mondják: „most az élő vért meginná”. Talán ez is közrejátszott abban, hogy nem engedtem be a fegyveres csoportot a színházba, s közöltem a hölggyel, hogy nem lehet itt lincselni, hanem majd mi fogunk igazságot szolgáltatni törvényes keretek közt. Eltiporták a forradalmat, s Major éppen akkor kérte, hogy lépjek be a pártba, mikor Nagy Imrét elhurcolták. Ez nagyon felbőszített engem. Amit Nagy Imrével tettek, az utoljára Török Bálinttal történt. Majorral sokat vitatkoztunk ezen. Szerinte 1956-ban ellenforradalom volt, mert a munkások nem vettek részt a megszállók elleni harcokban. Ezek után Major kirúgott, s gondoskodott arról, hogy csak a Falu Színházhoz mehessek vissza, ám egy jóakaróm bizalmasan közölte velem, hogy onnan is kirúgnak majd, mert ez a felső utasítás. Azt pedig mindenki tudta a művészeti életben, hogy akit a Falu Színháztól kirúgnak, az szakmailag halott. Így aztán „szabadúszó” lettem. Akkoriban viszont azt a személyt, akinek nincs állása, bekísérték a rendőrségre. Viszont akkortájt szerepekre szerződtetett a Filmgyár. Mondok egy példát: 1 nap forgatás – 300 Ft. Ez óriási pénz volt. Én ezt az 1-es számot kijavítottam 21-re, vagy 51-re. Ha ezt a rendőrnek megmutattam, akkor elsárgult az irigységtől.

– Ebbe a „szabadúszóságba” tartozik bele az ún. CSEMADOK-turné, amikor néhány színészkollegájával egy Mikszáth-adaptációt játszottak több felvidéki településen. Ez adja a keretét a Kegyetlen pálya c. írásának.

– Mikszáth Kálmán halálának ötvenedik évfordulójára rendeztük meg ezt a felvidéki turnét. Kényszerturnéról van szó, mert a fellépő művészek nem voltak máshol állandóan foglalkoztatva. Az előtörténet: volt egy könnyű műfajt játszó társulat, amelyik egyszer a Lili bárónőt adta elő, abban kaptam egy epizódszerepet, s velük turnéztunk a Felvidéken. Ott megismerkedtem a CSEMADOK vezetőivel. Amikor az egyik kollégám dramatizált egy Mikszáth-darabot, akkor az évforduló kapcsán, Létay Klári kolleganőm biztatására mentünk ki a Felvidékre. Utazásunk előtt a CSEMADOK-tól levélben biztosítottak arról, hogy előlegezik a pénzt a turné lebonyolításához. Ha nincs az a rettenetesen zord téli időjárás, akkor egy nagyon szép emlék lenne ez az előadássorozat.

– Olvastam, hogy az ottani CSEMADOK vezetői nem hitték el, hogy ez egy teljesen „maszek” turné. Azt hitték, hogy a magyar állam küldte ki önöket.

– Felvidéken nagyon boldogok voltak: abban a tudatban éltek, hogy végre valamivel segíti őket a magyar állam. Mi pedig meghagytuk őket ebben a hitben.

– Az MSZMP vezetése tudott erről a kényszerhakniról?

– Bizonyára tudott róla a belügy, de – bár nagyon féltünk – nem vettek elő minket ezért. Talán elnézték nekünk azt, hogy egy Mikszáth-darabot elvittünk a „baráti” Csehszlovákiába.
folyt.köv.

Anatolij Szolonyicin - Vélemények

2012-06-12 00:01.35

Ne írj ide mégse Angelika58!

Major Tamás - Vélemények

2012-06-12 00:00.25

Ne szólj bele légyszíves!Veled nincs bajom.

2012-06-11 23:59.11

Nem mondtam,hogy kötelező.Nagyon ingerelsz már.

Dolgok, amik nagyon idegesítenek

2012-06-11 23:57.16

Lehet,hogy én is.

Major Tamás - Vélemények

2012-06-11 21:50.40

Úgy tűnik ma nem vagy formában.Nem értesz semmit.
A vörös dolgot hagyjuk,csak vicceltem.
De valamire nem válaszoltál normálisan.
Nem itt.

Versek!

2012-06-11 21:27.52

Charles Baudelaire: Elítélt könyv felirata

Békés, idilli olvasóm, te,
józan s naiv erény fia,
hagyd ezt a könyvet: orgia,
bánat s balsors csap benne össze.

Ha nem volt lelked nevelője
Sátán, az agy vén cinkosa,
hagyd, ez neked hisztéria –
vagy semmit sem értesz belőle.

De ha – csak túlzásba ne ess! –
mersz örvényekbe nézni, szállni,
olvass, hogy érts és megszeress;

kiváncsi lélek, aki fájsz, ki
vesztett édened kutatod,
sajnálj!… Ha nem, légy átkozott!

Major Tamás - Vélemények

2012-06-11 21:20.29

Angelika nem tetszett a stílusod Szolonyicinnél.
Nagyon übermensch lettél pedig vörösnek gondolna az ember.(végülis ma már mindegy)Ne köss belém többet!!!!!

elejére ... 297 298 299 300 301 302 303 304 305 306 307 308 309 310 311 312 313 314 315 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk