Paul Verhoeven egyszerűen képtelen átlagos filmet készíteni, és ezért nagyon tisztelem a holland rendezőt. Mer kockázatot vállalni, amibe olykor pénzügyileg bele is törik a bicskája, de ő akkor sem hódol be senki előtt. Ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, egy igazán stílusos és olykor brutális mozit dobott össze.
Kellett mindehhez persze egy nagyszerű színészekből álló gárda is, akik messze jobbak a hasonló témájú filmekben megszokottaknál. A főszereplőt (Sebastian Caine) alakító Kevin Bacon (Ahová lépek szörny terem, Apollo 13, Halálos ítélet) az egyik legemlékezetesebb alakításával kápráztat el minket, még akkor is, amikor nem is látjuk. Ez a nagyszerű karakterszínész képes átvedleni a film során, ahogy bemutatja, hogyan bomlik meg lassan az elméje és válik szönyeteggé. A társait is dícséret illeti, példáúl azt a színésznőt, akibe kiskorom bele voltam zúgva :) Elisabeth Shue (Egy bébiszitter kalandjai, Las Vegas, végállomás) alakítja a női főszereplőt (Isabelle Goodrow) pazarul. És itt van még Josh Brolin (Mimic, Nem vénnek való vidék, A félszemű) is, akit picit elhomályosítanak az előbb említett nevek. A többi mellékszereplő is hozza amit kell.
A történet egy kutatócsoport körül bonyolódik, akik rájöttek, hogyan lehet valakit láthatatlanná tenni. A gond, csak az, hogy visszafelé már nem igazán működik a dolog, így nem kis bajba kerülnek, ami egy hajszába is átcsap idővel. A Robotzsaru rendezője nagyon ügyesen építi fel a moziját. Először egy igazi sc-fit kapunk, majd egy kapcsolati "drámába"(mondjuk ez azért enyhe túlzás a részemről) is belekóstolunk, hogy utána átmenjen egy vérbeli thrillerbe (horror elemekkel fűszerezve) a film. Az is nagyon jó ötlet volt, hogy Bacont (legalábbis vonalaiban) több módszerrel is "elérhetővé" tették, többek között víz, füst, hőkamerák és vér(!) segítségével is. Az arányok rendben vannak, mindenből annyit kapunk, amennyi pont elég a nagyszerű élményhez.
Az Árnyék nélkül vizuális effektusai még ma is lélegzet elállítóak, annak idején pedig szinte egyedülállóak voltak (a film elején lévő gorilla "láthatóvá tétele" egyszerűen felejthetetlen). Tehát egy nagyon szórakoztató, izgalmas és olykor kifejezetten véres mozival gazdagította a repertoárját Verhoeven, ami tény, hogy nem lesz hivatkozási alap, mint több korábbi munkája, de, hogy pazar, ahhoz kétség sem fér.

- Filmes Sámánok Rendje -

2012-11-02 21:32.37

Én nem amolyan "jaj depis vagyok" dologról beszélek tudod te is.

2012-11-02 21:29.25

Most kerültem olyan passzba, mert időm éppen lett volna rá, de hetek(hónapok) óta depressziós voltam, most talán mászok ki belőle úgy ahogy, mondom akkor írok.

Riddick - A sötétség krónikája - Vélemények

2012-11-02 21:12.45

Dörmögő Dömötör kitágítja az Univerzumot.

Mondhattam volna akár Alaverzumot is, legalábbis a film központi témája, hogy egy legyőzhetetlen sereg erre a bizonyos "paradicsomi" helyre akar eljutni, úgy, hogy közben minden útjukba eső bolygót (és annak sokrétű népét) bekebeleznek ("megtérítik", vagy elpusztítják).
David N. Twohy és társai 2000-ben megalkották Vin Dieselnek az egyik legjobb karakterét, aki rossz volt...nagyon rossz, de aztán történt vele valami. A 22 évente sötétség korrekt pénzt hozott kis költségvetésből, így az író-rendező folytathatta a Riddick-opuszt, méghozzá most, már 100 millió dolcsit is meghaladó büdzsével. Sokan a sci-fi műfaj új gyöngyszemét várták ettől, mivel az első rész valami olyat hozott, amit régen láttunk és volt okunk a bizakodásra.
A sötétség krónikája mégis elvérzet, ugyanis sem pénzügyileg, sem kritikailag nem zártak pozitív mérleget, de ez senkit ne rettentsen el ugyanis én személy szerint nagyszerű mozinak tartom, sőt az első mozival simán egyenrangúnak. Amelyben egyértelműen erősödött a film, az a ZSENIÁLIS látványvilág. Látszik minden egyes cent, amit beleöltek az effektek elkészítésébe. Moziban nézve pedig szó szerint lenyűgöző, olykor teljesen letaglózó volt amiket láttam, de természetesen dvd-n is csodálatos a képi hatás. A zenei főtéma most is pöpec és kiválóan duruzsolnak a kísérő dallamok is.
Ami színészeket illeti Vin Diesel mellé visszatér az első részből Keith David és újak is csatlakoznak természetesen, többek között az erős alakítást nyújtó Karl Urban, az Oscar-díjas színésznő legenda Judi Dench, valamint az egzotikus szépség Thandie Newton is. Ők is sokat színesítenek a film öszképen.
A történet ezúttal kitágítja a határokat (példáúl több bolygó és faj) és több helyszínen is maradandót alkot a szemünk láttára. Láthatunk izgalmas üldözéseket, szűk téren belüli bunyókat, nagy totállal megtámogatott "Nappirításokat"(egyszerűen gyönyörű a Nap fényképezése), lopakodásokat és űrhajós pusztításokat is. Ami azt illeti már maga a főszereplőt alakító színész hangja felér egy földrengés erejű "támadással". Diesel orgánuma nagyon cool. Dörmög és amikor a jókedv is kiérződik a hangjából az semmihez sem fogható hanghatás.

Pitch Black - 22 évente sötétség - Vélemények

2012-11-02 21:09.45

Adott egy mindenféle rasszt képviselő emberekből álló űrhajó, mely lezuhan egy a túlélők számára teljesen ismeretlen bolygón, ahol aztán több Nap is süt egyszerre. A szitu nem egyszerű, de nem is sejtik, hogy messze nem a legrosszabb, ami velük történhet. A bolygón ugyanis 22 évente teljes sötétség üti fel a fejét, és előtörnek a mélyből a mindenkit lemészárlő "őslakos" szörnyek. A történet nem tartalmaz sok újdonságot, de nagyszűen van megoldva a történetmesélés, így végig izgalmas marad számunkra.
A legfontosabb lácszem természetesen a fő karakter, akit sikerült nagyon jól megálmodnia a készítőknek. Vin Diesel, mint tökéletes gyilkológép, aki felé a többieknek nyitniuk kell, mert olyan különleges képességei vannak, amik nélkül biztosan odaveszne mindenki. A tar színész "ősellenségét" alakító Cole Hauser is jó választás volt a szerepére. A karakterfejlődés és kapcsolatok alakulása különösen Vin Diesel és Randha Mitchell között a legérdekesebb. Nem tudni igazán mi is lesz végül velük, így folyamatosan ébren tartják a nézők figyelmét. A dialógusok meglepően jók egy horroros sci/fi-hez képest és pár aranyköpés is belefér, ahogy illik.
A látvány, bár egyáltalán nem rossz, de azért látszik rajta, hogy a költségvetés nem volt éppen gigászi (hogy enyhén fogalmazzak), így néha azért gyengébb minőségű CGi-s effektek is "besikerültek", de nem vészes, sőt olykor a helyszínek igazán ütősen néztek ki, és az űr ábrázolása is ötletes. A zenét én személy szerint külön is nagyon meg kell, hogy dícsérjem, ugyanis Greame Revell (Sin City, A holló) fűlbemászó és kifejezetten sejtelmes dallamokat írt a filmhet. A fő zenei témát gyakran meg is szoktam hallgatni. Az akciók dinamikusak, a dárkos ábrázolás és "játék" a különféle fényforrásokkal pedig emlékezetes pillanatokat garantálnak folyamatosan. Nincs megállás, az adrenalin adagunk megfelelően termelődik, miközben megismerünk egy egyedi filmes karaktert (akit tökéletesen hoz Diesel), valamint kapunk sokféle embertípust, akiknek a véréből is folyik elég, és ez nekem éppen elég.