Kora reggel volt, amikor Sam már visszatért a napi kocogásból. Már hajnalban felébresztették a megszokott rémálmok, és az emiatt keletkezett feszülteséget, csak a futással tudta csillapítani.
Belépett az ajtón, és látta, hogy a bátyja még mindig alszik. Olyan volt, mint egy óriási kisfiú.
Két karjával a párnát ölelte, és a résnyire nyílt száján, vékony csíkban folyt ki a nyála.
Sam imádta őt megviccelni, mert Dean is folyton piszkálta. Odasettenkedet, és finoman megcirógatta a fülét, majd arrébb ugrott, mivel Dean az ingerre jó erőssen arconcsapta magát.
-Rohadt bogarak! Utálom őket! – mérgelődött álmos hangon.
-Jah, én is! – Sam próbálta magába fojtani a röhögést.
Dean megfordult és az öccsére emelte homályos tekintetét.
-Mi a franc, te már fent vagy?! Hány óra van?
-Alig múlt kilenc!
-Sam fiam, sosem nősz nagyra, ha nem alszol eleget! –nyomta vissza a fejét a párnába.
-Mond Dean, meddig csináljuk még ezt? – Ült le az asztalhoz Sam, és az arca elkomolyodott.
Valami nyomta a lelkét, és ez nyilvánvaló volt.
-Mi van? – veszett bele a hang a párnába.
Sam a kezeit bámulta, mintha ott lennének a válaszok.
-Csak tudni szeretném, hogy hol lesz ennek a vége…
Deannek ennyi elég volt, hogy kimenjen az álom a szeméből, és egy határozatlan mozdulattal ülőhelyzetbe nyomta magát.
-Öcsi, ugye nem kezded megint a filozofálgatást, mert éhgyomorra erre nem vagyok kapható!
-Nem, én csak…
De Dean már nem figyelte az öccse hangját, mert a figyelmét elterelte a tegnap estéről maradt pizza darab. Mosolyogva utána nyúlt, de az a dobozhoz ragadt, és ahogy felemelte, jött vele az is.
-Mond, figyelsz te rám egyáltalán?! – fürkészte Sam.
-Aha, folytasd csak! –továbbra sem figyelt, mert a művelet teljes koncentrációt igényelt. Végül sikerült szétválasztania az ételt a hulladéktól, és jóízűen beleharapott.
-A francba, hisz ez száraz! Beletörik a fogam! –köpte bele a dobozba.
-Mondták már, hogy néha nagyon undorító tudsz lenni?
-Éhen halok! –jajdult fel. – Így nem tudok koncentrálni!
-Főzzek neked valami kaját?
-Ahhoz melleket kéne növesztened, hogy a te főztödből egyek! –mosolyodott el.
-Úgy látom, egyáltalán nem érdekel a mondanivalóm! – kapta fel a vizet Samy.
-Dehogy nem, öcskös, csak előbb csócsáljunk valamit!
-Őltözz!- vágta hozzá a ruháit.
-Különben, meg mindig ugyanazokat mondod! – mondta kicsit később a kocsiban.
-Ezek komoly dolgok Dean, és attól még hogy nem szeretsz róla beszélni, igenis vannak!
-Jól van, apuci! – dőlt hátra, és a napszemüvege mögött már le is hunyta a szemét.
Tíz percet utaztak, de Dean úgy érezte, hogy csak egy pillanatra aludt el.
-Öregem…egy csecsemő nem alszik ennyit!
-Haha…Nagyon vicces valaki!

Az asztalnál már jobb hangulatban volt, de Samet továbbra is nyomasztotta valami. Alig nyúlt a hamburgerhez, és a sültkrumplit is csak azért fogta, hogy a ketchupba spirált rajzoljon.
Dean viszont azt hitte, hogy egyszerre két hamburgert is a szájába tud tömni, ezért úgy festett, mint egy hörcsög.
-Nah…mih..baánth? – teli szájától nem lehetett tisztán érteni a szavait. Néhány falat ki is pottyant a szájából, vissza a tányérra, amit Sam fintorral díjazott.
-Csak tudni szeretném, hogy mikor élhetünk újra normális életet, mint mások.
Dean szürcsölő hangja, amint a savanyúságot próbálta visszaszívni, mielőtt az is a tányérra pottyan, megtörte a gondolatmenetét.
-Van egy olyan érzésem, hogy nem te vagy a megfelelő ember, aki megválaszolja a kérdéseim.
-Náolamh bölcshebb emberth, úágy sem tahlálsz! – nyomta a szájába az utolsó falatot.
-Az...biztos!
-Kérnek egy kis kávét? – jött oda egy pincérlány, kannával a kezében.
Dean egyből rámosolygott, de a ketchupos arcától, úgy festett, mint valami infantilis.
A lány nem tudta, hogy mire vélje, ezért zavartan kitöltötte a kávét, és sietve tovább ált.
-Ezzel szoktad levenni a csajokat a lábukról?
-Egyszerűen nem bírnak nekem ellenállni! – nézett a lány után.
-Nem is értem, hogy csodálkozhattam eddig el azon, hogy egy kocsi a legjobb barátod.
-Az nem egyszerűen egy kocsi, hanem „A kocsi”.
-Ti az „X” bolygón így nevezitek?
-Na most már elég a piszkálódásból, öcsi! Igazad van, tényleg nem tudom a választ a kérdéseidre, és valószínűleg soha nem is fogom tudni! Talán nem is létezik rá válasz!
Ez a mi életünk, és ha nem is tetszik, akkor is ez van! Én sem erről álmodtam kiskoromban, de így alakult! Kiszállni, úgysem tudsz, hiszen már megpróbáltad, nem is egyszer, és most mégis itt ülsz velem! Törődj bele!
-Ha beletörődnék, akkor olyan lennék mint te… - olyan halkan mondta, hogy Dean azt hitte, csak képzelődik.
Sam felált, és lassan kisétált a kocsihoz. Deant olyan érzés kerítette hatalmába, amit eddig nem ismert. Mélyen elgondolkodtatta öccse szavai, és rájött, hogy mennyire magányos.
Talán nem is akarja igazán, hogy ennek az életvitelnek vége legyen, hisz akkor egyedül maradna. Az öccse visszamenne az egyetemre, és az apja is járná a maga útját, így viszont valaki mindig vele van, hisz a bajban összetartanak. Ilyenkor létezik a „mi”, és a „minket”, de ha végeszakad az egész életét meghatározó üldözésnek, és harcnak, akkor már csak ő lesz egyedül. Mint most az asztal mellett.

2007-05-01 19:17.02

Úgy látszik, hogy őt nem zavarja a hideg. Pasikkal megy, de azok csak a haverjai. Akivel randizni akart, az most nem tud jönni! :(

Megvadulok attól az anyagdarabtól.... =D....

2007-05-01 19:14.36

Jöhet egy kis sztori, vagy majd később? :)

2007-05-01 19:13.52

Zöld Pardon = szórakozóhely! :)

De nem ám! ;) Csak a rózsaszín....azt imádom letépni róla... Ajh.... =))))

2007-05-01 19:12.14

Bevallom, ez volt a szándékom! ;DDDD

2007-05-01 19:11.38

Be is hajtom! ;)

2007-05-01 19:11.16

Elkábítják cloroform-al, és agyonütik. Cerintem...:)

2007-05-01 19:10.05

De, csak tollászkodik, mert megy ZP-be, és késésben van!
Amúgy meg Masi gatyóit is kikellett vasalnom, mert hisztizett reggel, hogy meztelenül fog ringbe lépni!:D

2007-05-01 19:08.07

Szia Babs, és Meszyke! =)

Cuppancs nektek!

elejére ... 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk