 |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| Hamarosan a TV-ben |
| Brad helyzete - Filmbox Family, 15:40 |
| Könyvek és szerelem - Mozi Klub, 15:45 |
| A küldönc - Cinemax, 15:50 |
| A Vasálarcos - Moziverzum, 16:10 |
| Egy kivételes barát - Viasat Film, 16:45 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Jena Malone (40) |
| Goldie Hawn (79) |
| Jimmi Simpson (49) |
| Cherry Jones (68) |
| Nicollette Sheridan (61) |
További szülinaposok |
| Utoljára értékeltétek |
Karácsonyi álom   |
| Kaszás Attila |
Brokeback hozzászólásai
Underworld - Vérözön - Vélemények
| 2017-05-07 02:43.03 |
| Egész egyszerűen azt sem tudom, hol kezdjem.
Értékelném, de mit. A dialógokat? Egy mondat sem volt a filmben, amit ne hallottunk volna már ezeregy másikban. A karaktereket? Nem is voltak, maximum egydimenziósak. A történetet? Ráférne egy nedves törlőkendőre, ha nagyon bő lére eresztik. Kommentálnám... de ezen nincs mit. |
Az Álmosvölgy legendája (1999) - Vélemények
| 2017-05-07 02:39.02 |
| Nem jutok szóhoz.
Tim Burton filmjei és stílusa mindig végletes érzéseket váltottak ki belőlem: vagy valamilyen kellemetlen borzongást (pl. A halott menyasszonyt sajnos nem vagyok képes megszeretni) vagy kellemes izgalmat, mint pl. A karácsonyi lidércnyomás. De akármelyiket is érezzem egy-egy filmje kapcsán, azért mindig mély tisztelettel ülök le a művei elé, mert egyedisége és tehetsége vitathatatlan. Ezzel a mozival kapcsolatban, az itt olvasottak és másoktól hallottak alapján, igen nagy elvárásaim voltak, és azt kell mondjam, nem kellett csalódnom. Talán még felül is múlta azokat. A nyomozós történeteket alapvetően is kedvelem, és ez a misztikus köntös szerintem kifejezetten jól állt ennek a krimiszerű mesének. Örömmel üdvözöltem Johnny Deppet a főhős szerepében, nagyon kedvelem mint színészt, már a jelenléte is megnövelte számomra a film élvezhetőségét. A tempó kellően feszes, a zene tökéletesen passzol ehhez a sötét kísértethistóriához, azt kell mondjam, semmibe sem tudnék belekötni. Az egész annyira egyedi, annyira stílusos, annyira... Tim Burton. |
Assassin's Creed - Vélemények
| 2017-05-04 18:17.50 |
| SPOILER LEHETSÉGES!
Mindig egészen szerettem a számítógépes játékokat, bár a gépem kapacitása miatt az rpg makeres kis pötyögések a maximum, amit kipróbálhattam valaha is. Az ehhez a filmhez alapanyagot szolgáltató játékot így nem ismerem - de nem hiszem, hogy ha ismerném, sokat változtatna a véleményemen. Kissé olyan érzésem volt a film alatt végig, hogy az alkotóknak fogalmuk sincs, mit akarnak kezdeni ezzel az egésszel. Elnagyoltnak, összecsapottnak érzem a főhősnek megírt előtörténetet, és a karaktere is hemzseg a sablonoktól. ("Találkozunk a pokolban, apám"? Komolyan?) A másik oldalon, a templomosokkal szerintem szintén ez a helyzet. Videojátékból szalajtott, kimért sablongonosz mindenki, kivéve a lányt, aki a mindig szükséges ingadozó, a beleesek-a-hősbe-és-átállok-a-végén-típus. Az eredetiség teljes mértékben hiányzik ebből a műből, és a hiánya néha már fárasztó. De azért élveztem. A múltbeli jeleneteket főleg, a dinamikájuk és a sodró lendületük miatt, de a jelenbeli eseményeket is azért szívesen kísértem figyelemmel, főleg az assassinok fellázadásától kezdve. Szinte biztos vagyok benne, hogy többé nem fogom ezt a filmet megnézni, de egyszer kimondottan szórakoztató volt. Ha adott volna valami újat is, talán többre tartanám. |
A nagy generáció - Vélemények
| 2017-05-04 18:03.56 |
| Szégyen, nem szégyen, be kell vallanom, már eleve hátránnyal indult nálam ez a film. Szeretem a régi filmeket, elviselem a magyar filmeket is, de a kettőtől együtt lever a víz. Nagyon nem tudtam magamévá tenni a produkció hangulatát, a karakterek egytől egyig antipatikusak voltak számomra, a cselekményt néha már-már szürreálisba hajlónak éreztem, a színészi játék magyar szokás szerint teátrális, túljátszott. Sajnálom, nagyon nem élveztem. |
A remény rabjai - Vélemények
| 2017-05-03 18:48.14 |
| Ne haragudj, lehet nem fogalmaztam meg a legtisztábban a nézőpontomat. Határok alatt azokat a dolgokat értem, amik ellen nem küzdhetsz mert nincs ráhatásod, illetve azokat, amik ellen nem tanácsos küzdened. Előbbi kategóriára példa Andy börtöncellája. Nem tudott belőle kitörni, de szabadabb volt benne mint Brooks, vagy akár Red a Shawshanken kívül, mert belül nem tört meg. Utóbbi kategóriába sorolom az erkölcsi törvényeket. Lehet, hogy nem engednek megtenni mindent, amit akarsz, de szerintem ezek segítenek embernek maradni, és nem is kell, hogy küzdj ellenük, mert egészséges visszafogó erők az életben.
"Nem az a szabadság, hogy azt teheted amit akarsz, hanem hogy nem kell megtenned azt, amit nem akarsz." Rousseau, ha nem csal az emlékezetem. |
| 2017-05-02 19:25.46 |
| Bár az utóbbi feltételezéssel hajlamos vagyok egyetérteni, de a szellem szabadságát akkor vehetik el, ha lemondasz róla (lásd Andyt). Határok közé szoríthatnak, de korlátok közé csak ha hagyod. |
| 2017-05-02 17:58.45 |
| Fejtsd ki, kérlek, érdekel, miért gondolod így. |
| 2017-05-02 15:28.54 |
| Szinte mióta olvasni tudok, elkötelezett rajongója vagyok Stephen Kingnek, a modern amerikai szépirodalom legkiemelkedőbb alakjának tartom. Mivel a filmművészetet is nagyon kedvelem, hamar elkezdtem érdeklődni műveinek moziverziói iránt is, így találkoztam ezzel a filmmel.
És miközben néztem, ráébredtem, milyen fantasztikus dolog a szabadság. Ki-kipillantottam az ablakon, gondolván, ha akarnék, most kisétálhatnék a napsütésbe, leheveredhetnék a fűbe, rágyújthatnék, olvashatnék egy remek könyvet, vagy bemehetnék a városba, kimehetnék a tóhoz úszni, istenem, ha akarnék, egy üveg borral a kezemben felmászhatnék a Gellért-hegyre és elhihetném, hogy enyém a világ. Nagyon át tudta adni nekem ez az alkotás, hogy miért jó élni, hogy mi az, amit talán észre sem veszek nap mint nap, hogy süt rám a nap, hogy az arcomba fúj a szél, hogy nem karnyújtásnyira van tőlem a négy fal, hanem, ha akarnék... akár élhetnék is. Csodálatos pillanatokat éltem meg ebben a bő 2 órában. Mikor Andy betöltötte az egész épületet operaáriával, mikor Red a határ felé haladva a buszon a jövőn merengve néz ki az ablakon, mikor a nyitott tetejű kocsi száguld az úton míg meg nem jelenik a láthatáron az óceán... Tim Robbins és Morgan Freeman (a többiek is, de főleg ők) fantasztikus színészi játékkal adták át nekem, milyen is rabnak lenni, milyen ártatlanul és milyen valóban bűnösként senyvedni a börtönben, milyen feladni és milyen hinni, milyen elvhűen szembemenni a hatalommal, ha kell, és milyen, mikor az ember a vizeléshez is inkább engedélyt kér. A rendezés pedig szintén lélegzetelállító, mikor Tommy-t agyonlövik a kapun kívül, vagy mikor Andy erőszaktevőjét rokkantra verik, szóhoz sem jutottam, olyan mélyen átjött a sokkhatás... sőt minden ütés, minden lövés, hovatovább minden verbális sérelem a film során szinte már nekem fájt. Soha nem akarom átélni, milyen érzés ennyire kiszolgáltatottnak, ennyire kalitkába zártnak, fojtogató falak közé szorítottnak lenni... még akkor sem, ha utána a szabadulás édesebb, mint a méz. Sokak szerint ez a film a reményről szól, engem nem a reményt tanított meg újra szeretni. Hanem a szabadságot. |
A 39-es ügy - Vélemények
| 2017-05-02 07:10.00 |
| SPOILER LEHETSÉGES!
Egy barátomtól kaptam kölcsön a filmet, és mivel tegnap este horroros hangulatban voltam, neki is ugrottam a megtekintésének. Le kell szögezzem, nem vagyok filmszakértő, csupán egyéni preferenciáim alapján, személyes meglátásokat tudok közölni. De meglátásom szerint ez az ijesztő kisgyerekes klisékupac marha jó. Igen, klisés mint a bűn, és néha nagyon olcsó eszközökkel operál (gondolok itt pl. a kislány éjszakai telefonhívásaira, vagy arra a jelenetre, mikor Zellwegert felkergeti a buszra egy nem létező rémség), és a karakterépítés sem az erőssége. De amiben erős, abban eléggé. Először is, a gyereket alakító Jodelle Ferland állszakasztóan játszik, a film elején legszívesebben örökbe fogadtam volna, míg a végére már én is boldogan beraktam volna a sütőbe. Fantasztikusan csúszik át lassan a film előrehaladtával cukiból gyűlöletesbe, démoniba, le a kalappal előtte. Másodszor, ha a film nem is árnyalja szereplői jellemét nagy műgonddal, de a félelmeiket, a legapróbbakat is, amiket felhasználva majd halomra ölheti őket a kis főgonosz, szerintem nagyon igényesen vezeti fel és szövi a történetbe, sőt úgy egyáltalán, nagyon ügyesen helyezi a fókuszba a félelmet, mint olyat. Egyáltalán nem érzem erőltetettnek, ahogy Cooper darazsaktól való félelme, Zellweger nehéz gyerekkora vagy a rendőr iszonya a kutyáktól napvilágra kerül, ahogy azt sem, ahogy végül ellenük fordul. És ahogy az a filmben is többször elhangzik, "mire a legtöbben észreveszik, hogy baj van, már késő". Továbbá nem egy olyan jelenettel is megajándékozott ez a mozi, amitől kihagyott egy ütemet a szívem: ahogy a nő ül a lángoló házban, és a menekülési kényszer és a sorsába való beletörődés határán meredten néz maga elé, ahogy száguld az autópályán maga mellett a gyerekkel, és miközben próbál kitörni a hallucinációiból, egyre csak nyomja a gázt, míg már a kis ördögfióka is megrémül az oldalán, vagy mikor a kölyök megtalálja az ágy alatt, mondván, "Azt akarom, hogy szeress!", és ő rettegve meghunyászkodik... elérte, amit egy horrornak szerintem illene: 2 órán keresztül, egy percet sem unatkozva, feszülten figyeltem a képernyőt. Nem egy világmegváltó alkotás, de ha a közeljövőben nem is feltétlen nézem újra, ezt az estét semmiképp sem sajnáltam tőle...sőt! |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu