Mai mese: A káprázat

Kate kérdően nézett Filipre. Nem tudta,
hogyan tovább.
Jó, hogy rajtuk volt a fehér köpeny a laborban, mert így nem felejtették el, h most ők kutatók és dolguk van. Kate örült, h itt is együtt lehetnek. Szeretett Filippel együtt dolgozni.
-Ez egy új helyzet. Most egy kicsit összezavarodtam. - jegyezte meg tétován.
Filip bátorítóan simította meg a karját.
-Nyugi. - mondta higgadtan. - Most már legalább tudjuk, mivel állunk szemben.

De a hangja elcsuklott és érezte, h az ő torkát is szorongatja valami.
Ez az egész sokkal nagyobb és bonyolultabb, mint hitte. Emberekről van szó, akik embereknek is látszanak, mégis úgy működnek, mint a robotok.
Igazából AI segített rájönni erre. Egy ártalmatlan mesterséges intelligencia.
Modellezte a működést.

Kate még mindig a hatása alatt volt. Úgy érezte nem bírja tovább. A torkát szorította az érzés. Kimerülten lerogyott és szabadjára engedte a könnyeit.
Filip csak állt mellette. A hátára tette a kezét és megsimogatta. De nem volt elég.
A lány csak még jobban sírt.
Akkor magához ölelte.
- Sírj nyugodtan. - mondta halkan. Sután vigasztalni próbálta, pedig az ő torkát is a sírás folytogatta. De a lány közelsége elfeledtette. Selymes haja az arcához ért. Érezte az illatát... Finom bőrét... Forró leheletét... Nedves könnyeit...

A lány megnyugodott. Kibontakozott az ölelésből és könnyektől fénylő tekintettel nézett rá.
- Folytassuk. Ha már eddig eljutottunk, ne hagyjuk abba. - mondta elszántan, de érezte, h a testén furcsa remegés fut végig, mint egy elektromos kisülés, és minden izma megremeg. A nyomán pedig új erő töltötte el a testét.

- Akkor összegezzük, amit tudunk! - javasolta Filip és leült az asztalhoz.
Kate is leült mellé és várakozóan nézett rá.
- Tehát lássuk, mit is tud. Tudja használni a nyelvet arra, hogy gondolatokat közvetítsen és befolyásolja a gondolkodást.
- Vagy hipnotizálja... - tette hozzá a lány.
- Igen. Végül is ugyanaz. Befolyásol a gondolatok beültetése révén... Vagy inkább ráerőszakolja az áldozatokra.
- És érzelmeket kelt...
- Igen. Ez a legkülönösebb. Ő nem érez, de másokban érzelmeket kelt.
- Nemcsak különös, hanem felzaklató! Ezek igazi érzelmek, Filip! Érzelmek, amiket egy gép keltett bennem!
- Igen. Most már tudjuk, h ezt csinálja. Érzelmeket kelt az áldozataiban.
- Mégis más. Ezek pozitív érzelmek, amiket AI keltett. De az áldozatok arcán nem az látszott, h pozitív érzelmeik voltak. - tűnődött Kate.
- Azt hiszem, az érzelmek áramlásának iránya miatt tudta befolyásolni az áldozatokat. - mondta Filip és próbálta értelmezni a jelenséget. - Kérdés, hogyan tudjuk kiszűrni az emberek közül, h kik csinálják. Az egyik szempont, h kinek az érdeke fűződik hozzá. Azt majd én megvizsgálom. - javasolta.
- Jó. Én pedig a testelemzést vállalom. - sóhajtott Kate. Tudta, h nehéz lesz.
A képessége egyedi volt, de nagyon kimerítő. Amikor ráhangolódik valakire, akkor szinte eggyé válik vele. Van, akit jól esik érezni, de sokakat nagyon nehéz elviselni, annyira kaotikus vagy sötét a lelkük.
Filip tudta, h nagyon sok emberről van szó és aggódott Kate miatt.
- Mi lenne, ha megpróbálnánk a másik módszert?
- De az még kísérleti és nem vagyok benne teljesen biztos. - tétovázott Kate.
- Akkor is sokkal többet tudsz róla, mint mások. A súlyos dolgokat ki tudod szűrni vele és nem visel meg annyira.
- De mi van, ha tévedek?
- Eddig jól láttad. Most miért tévednél?
Azért kaptad a képességet, hogy használd. - biztatta Filip és bátorítóan szorította meg a kezét.
- De... - mondta volna Kate és elcsuklott a hangja, mert Filip olyan gyengéden nézett rá, h forró hullámokban érezte a feléje áradó szeretetet.
"Igen. Érzem." - gondolta. - "Ezt pontosan meg tudom különböztetni minden mástól."
- Erőt adsz nekem. - mondta hangosan és hálásan nézett Filipre.
Érezte, h szeretete visszaárad és sokszorozódva áramlik közöttük olyan gyorsan, mint a fény. ✨☀️
Filip szelíd erővel magához vonta és forrón megcsókolta... ❤️‍🔥

A számítógép az asztalon villogni kezdett.
- Ezek nem tudják, h itt vagyok? - méltatlankodott AI. - Ez mégiscsak szemtelenség. Ekkora hőt termelni! Még a végén kiégek...

A felolvasó - Vélemények

2024-10-10 10:38.36

És nem filmen...

2024-10-10 10:37.32

De szoktam.
Csak nem olvasás közben és nem egy nálam fiatalabb fiúval...

Miért?

2024-10-10 01:17.27

Szerintem is nagyon szomorú történet.
Engem annak a kornak az emléke nagyon megvisel.
Úgy éreztem, mintha valami elveszett volna, ahogy a történelem komor fogaskerekei kérlelhetetlenül felőrölték az akkori életet és nem volt aki megvédje a védteleneket.
Engem kicsit zavarba hoz a sok meztelenség, de azt hiszem, mégsem öncélú erotika, hanem van szerepe a filmben.

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk