„A valaha látott legnagyobb háborúhoz a valaha látott legnagyobb harcosokra van szükség!”
2000-ben Ridley Scott a Gladiátorral újra életet lehelt egy halottnak hitt műfajba; a film hatalmas siker volt, és azonnal klasszikussá vált. Ez „természetesen” lavinát indított el Hollywood-ban: a következő években sorra születtek a hasonló kosztümös-szandálos akció-kalandfilmek. Ezek közül kiemelkedik Wolfgang Petersen filmje; a Trója, amely Homérosz Iliászát dolgozza fel, igen zanzásítva a történetet. David Benioff, a forgatókönyvíró teljesen realisztikusra dolgozta át a művet: a mitológiai szál nincs jelen, az istenek nem avatkoznak az emberek döntéseibe, és maga a háború is 10 év helyett pár hetes csupán. Achilleusz szerepére sikerült megnyerni az egyik legnagyobb szupersztárt; Brad Pitt-et, aki ezért azonnal visszalépett Darren Aronofsky ’The Fountain’ c. filmjétől, (ami így csak két év múlva készülhetett el Hugh Jackman-nel). Brad nagyon készült az egyik legnagyobb harcos szereprére; szépen felgyúrta magát (állítólag az arcán is varratott…:). Az eredményt büszkén villantja meg nem egyszer a filmben, a rendezői változatban pedig még többször. „Bemutatkozása” a film elején igen erős, ahogy egy gyors szúrással lerendezi a hústorony Boagriuszt, és egyben érzékeljük nem túl felhőtlen viszonyát Agamemnónnal. Achilleusz igen öntörvényű, önző, dicsőséget és halhatatlanságot hajszoló figura, jóval kevésbé szimpatikus, mint a trójai seregek élén álló Hektór, aki a hazájáért, a népéért és családjáért küzd, és akit Eric Bana formál meg remekül. Halála épp ezért drámai, még ha a szőke hős Patroklosz halála miatt érzett fájdalmát és bosszúvágyát is meg lehet valahol érteni... Persze Achilleusz sem egyértelműen negatív karakter, jelleme változik, a háború végére megkedveljük. Parisz szerepében pedig a színészileg olyan semmilyen Orlando Bloom, egy újabb lányokálma látható, tehát a női nézők maximálisan „megfogva”:) Bár ilyen szempontból a férfiközönség sem panaszkodhat: Heléna megformálója a német exmodell; Diane Kruger szép nő, de ő sem mutat semmi emlékezeteset (mármint színészileg, mert külsejét illetően elég sokat, főleg a rendezői változatban:)). Valamint az ekkor még igen bájos, és igazán királynői kiállással rendelkező Saffron Burrows Hektór felesége; Andromaché szerepében, és a szintén cuki Rose Byrne, mint a Brad karjai között olvadozó Briszéisz sem egy rossz látvány...:)
A mellékszereplők egytől-egyig nagyon jók! Brian Cox, mint Agamemnón, Brendan Gleeson, mint Menelaosz lubickolnak szerepükben, akárcsak Sean Bean ’leleményes Odüsszeuszként’. (Bár itt meg kell jegyezni, hogy előbbi kettő az Iliászban nem ilyen idős; hanem a két főhőssel egy korosztály.) Priamosz király (Peter O’Toole) karaktere a rendezőiben jóval árnyaltabb. A mozis verzióban az istenekben túlontúl bízó szentfazéknak tűnik, de itt indoklásokat is kapunk erős hitére. A két főhős ellenben eléggé realista; Hektór pontos, ésszerű stratégiával érvel, Achilleusz Apollón-szobrot fejez le, majd kifejti Briszéisznek, „miért irigyelnek bennünket az istenek”…, de még Agamemnón is úgy nyilatkozik, hogy „az istenek azt segítik, ki erős”! (Egyébként a rendezői változat magyar szinkronjában az eredeti hangok vannak, és mivel Brad Pitt-nek nincsenek új jelenetei, így szegény megboldogult Selmeczi Roland szinkronja is megmaradhatott.)
A filmet Máltán kezdték el forgatni (azokon a részeken, ahol a Gladiátort is), de az iraki háború közelsége miatt áttelepültek a drágább Mexikóba, ahol meg egy hurrikán gallyra vágta a díszleteket. (A büdzsét 100 milla fölé saccolták, de a film végül több mint négyszeresét termelte vissza, mivel 2004 egyik legnagyobb sikere lett!) Ezek mellett még egy kaszkadőr is életét vesztette a forgatáson…szóval, "nehéz szülés" volt. Ám a technikai részleg így is remek munkát végzett; Trója városa, falai lenyűgözőek, ahogy a hatalmas görög flotta, vagy a csaták látványa. A rendezői egyébként már sokkal véresebb, jó pár ütős képet raktak be a filmbe. A csúcsjelenet mégsem a város látványos pusztulása (ahol a rendezőiben erőszakolás, csecsemőgyilkolás is látható!), hanem a két hős, Hektór és Achilleusz összecsapása, amely az egyik legjobb párviadal, ami vásznon valaha látható volt! Persze mindvégig érezni, ki a jobb, de Hektór derekasan küzd, még meg is karcolja ellenfele páncélját, akihez eddig hozzáérni sem tudtak. Nagyon jó a koreográfia, a hangeffektek, a pengék suhogása… A realizmus jegyében a görögök a falovat is saját hajóik darabjaiból ácsolják össze, és Achilleuszt sem egy sarkába lőtt nyíl veszejti el, hanem még kap négyet a hasába is Parisztól. Amikor viszont Trója kardját átadja Aeneas-nak, azzal a szöveggel, hogy „keress új hazát”, mindig elnevetem magam, annyira giccses, főleg, hogy maga a trónörökös, Parisz is túléli az egészet:) A film elején és végén is Odüsszeusztól hallhatók szép mondatok, mintegy keretet adva a mozinak.
A zenével viszont vannak gondok. Nagyon érződik, hogy James Horner-nek kb másfél hónap állt rendelkezésére, hogy megcsinálja a score-t. Zenéje sokszor unalmas, lélektelen, dinamikátlan, nincs meg benne az átütő erő, és van megint önmásolás is rendesen. Márpedig egy ilyen kalandfilmnél a zene nagyon-nagyon sokat nyom a latba! Egy gyengébb zene sokat le tud venni az élményből. És ez történik a Trójánál is, még ha Horner egész tűrhetően össze is dobta azt, amire felkérték. Mivel eredetileg nem rá, hanem Az angol beteg zeneszerzőjére; Gabriel Yared-re esett a választás, de őt kirúgták kb 2 hónappal a mozipremier előtt, azzal az indokkal, hogy zenéje „túlságosan erőteljes a filmhez viszonyítva, régimódi és elavult”! Aki látta a film trailerét, amelyben Yared zenéje csendül fel, nem is tagadhatja, hogy sokkkal jobb, dinamikusabb, élettelibb a libanoni származású úriember munkája!!! Sőt; azzal a zenével aláfestve a Trója trailere az egyik legjobb, amit valaha láttam, csakis a Goldeneye- vagy a Zorro álarca-, A sötét lovag-trailerekhez fogható előzetes! (Igaz, nem tudhatjuk, hogy maga az egész score milyen volt, de azért meglepő, hogy még csak esélyt sem adtak Yared-nek a vitás részek, vagy akár az egész zene átdolgozására…) Így be kell érnünk a mostanság amúgy is egyre inkább ügyes iparossá visszasüllyedő Hornerrel… A rendezőiben egyébként érdekes mód a zene is meg van több helyen változtatva, sajnos sok jelenetnél nem épp pozitív irányba…,nyilván a betoldott jelenetek miatt is szükséges volt, de pl a párviadal alatt is teljesen más zene hallható, és a stáblista alól is kivették a ’Remember Me’ c. dalt. Valamint a jellegzetes, női síró énekhang is – amely a moziverzióban a drámai hatást volt hivatott fokozni – itt kevesebbszer hallható.
Sokan lehúzták/lehúzzák ezt a filmet, de azt hiszem, az eltelt 6-7 év megmutatta, hogy nem is olyan egyszerű egy Gladiátor színvonalához mérhető „szandálfilmet” összerakni. Wolfgang Petersen-éknek ez egész jól sikerült, van olyan jó a film, hogy többször újra lehessen nézni. Vagyis szerintem nagyon igényes szórakozás a Trója! A kb. 28 perccel hosszabb rendezői változatról pedig kijelenthető, hogy jobb, mint a mozis: kibontottabb történet, árnyaltabb karakterek, véresebb csaták, meztelenebb szereplők…:)
|
