Szombaton voltam moziban. Már egy-két napja érlelődik benne a Kalózok 3, és képtelen vagyok eldönteni, hogy mit is gondoljak, mondjak róla. Akárhányszor visszagondolok a filmre vegyes érzéseim támadnak vele kapcsolatban. Hangulatilag egyáltalán nem hasonlít az első (és szerintem "klasszikusnak nevezhető) részhez. Nem tudom, de mintha ebben a részben kevesebb lenne a humor, az olyan jelenet, amin az ember úgy igazán tudna nevetni. Mégis úgy gondolom, hogy tényleg igaza lehet Jerry Buckheimernek, amikor úgy nyilatkozott, hogy ez a rész majd kifogja a szelet a kritikusok vitorláiból. A 3. epizódnak eléggé drámai hatása van, ami egyébként nem feltétlenül baj, csak szerintem a közönség nagy része nem ilyet várt. Hanem olyat, amikor a két szerelmes végre együtt lehet, jó barátjuk pedig hagyományához híven folytatja fő foglalatosságát. Mi meg elképzeljük, hogy egyszer talán újra találkoznak, amikor Willnek és Lizzynek vagy fél tucat gyereke született, Jack pedig egy egész hajóflotta boldog kapitánya. Pont, mint az első résznél, HAPPY END. De nem, nem ilyet kaptunk. Itt a két szerelmes nem lehet együtt, csak 10 évenként egyszer találkozhatnak, egyetlen egy napra. És Will csak 10 év után láthatja először kisfiát (ha valaki megvárta a stáblista végét, akkor az, az egyik legszebb és legmeghatóbb jelenetnek lehetett a szemtanúja). De ezt a szomorú tényt megszépíti az erős, örök szerelem, ami köztük van, hogy ebben a helyzetben sem adják fel a reményt, nem hagyják el egymást sohasem. Ők tényleg hűséget fogadtak egymának ott a hajón abban az eléggé kritikus pillanatban. A trilógia során mindhárom főszereplő jelleme fejlődik. A leglátványosabb Willé. Az egyszerű kovács fiúból egy felelősség teljes férfi válik. Elizabeth kitartó, elszánt, hűséges (annak ellenére, hogy néha nem tűnik annak) nővé érik. És Jack, na lehet, hogy őróla mégsem kéne beszélni...Megtanulja, hogy ne mindig csak a saját érdekeit tartsa szem előtt (lásd. 1. részben, amikor eléri, hogy Barbossa ne ölje meg Willt, vagy a 2. részben, amikor képes lenne elhagyni imádott Gyönygét csak azért hogy a többiek életét megóvja a Krakentől). Illetve rájön (apja megjegyzése után), hogy a halhatatlanság nem minden, hanem az a fontos, hogy az maradj, aki vagy (ha Jack nem mondott volna le a halhatatlanságról, akkor Will és Elizabeth soha többé nem látják egymást). Hát ő ehhez tartva magát megmaradt egy rumvedelő, agyafurt, szélhámos, szeretnivaló kalóznak (aki mellesleg jóképű is. De ez Johnnynak köszönhető.). a 3. epizódban nagyon tetszett az, hogy úgy fejezték be, ahogyan az 1. rész elkezdődött, ezáltal egy kicsit visszatértünk a "gyökerekhez". A mi kis madárkánk ugyanúgy elhajózott, mint ahogyan megérkezett. Nagyon hatásos volt az 1. jelenet, a kisfiú éneke és kivégzése, és az, hogy utána mindenki elkezdte énekelni azt a kalóznózát. Az utlosó 3/4 óra számomra egy érzelmi sokk volt (Elizabeth buzdító beszédétől fogva). Elég sokszor a sírás kerüldözött (Néha tényleg nedves lett a szemem, de azért nem sírtam megállíthatatlanul mielőtt bárki azt hinné.). Úgy vélem valóban jó lett a film, csak már hangulatilag semmi köze ahhoz a mókás kalózkalandhoz, az 1. részhez. De ez nem baj. Mintha az eddigi dolgok,amik meg voltak az első két részben (szerelem, barátság, összetartás, kalózok szabadsága) még fontosabb, még éretékesebb célokká váltak volna. Ezáltal egy kicsit tartalmilag több, érzelemgazdagabb alkotást mutattak be nekünk a filmesek. Amivel nem értek egyet az a trilógia folytatása. Az mér csak pénzhajhászás lenne. Márpedig a befejező részben van néhány arra utaló jel, hogy ezt a ballépést el akarják követni. Sőt egy magyar filmmagazin májusi számában azt lovashatjuk, hogy a forgatókünyvírók, Ted Elliott és Terry Rossio nekiálltak kidlogozni egy előzetes szkriptet a negyedik filmhez. Ennek a sikerültségén múlik a trilógia folytatása. Ha mégis lesz utótrilógia egy biztos: Johnny nem fog minket cserbe hagyni. Legalábbis ő így nyilatkozott. Ennek ellenére bízom benne,hogy pocsék lesz az a szkript. Bár kétszer se mondom,hogy nem nézem meg az esetleges folytatásokat, hiszen engem is hajt a kíváncsiság.
|
