Nekem a(megjelent) könyvek közül az 5. a kedvencem,mert abba egy csomó minden történt és olyan mozgalmas volt.Sajnáltam h olyan sok mindent kihagytak...
A 6. film ha jol megcsinálják,nagyon szupi lesz... Csak ne basszák el a merengős jeleneteket

Harry Potter és a Főnix Rendje - HP 7 Nem hivatalos fordítás

2007-07-23 22:51.57

Fenn már a 7. fejezet többi része? Nem bézte mostanában vki?

2007-07-23 22:51.17

Sőt biztos

2007-07-23 22:50.34

Ja meg nem hiszem h TTB azon kívül h a magyar kiadónak lefordítja,csak ugy szórakozásból még a netre is felrakná...

2007-07-23 22:46.48

T. Tamás Boldizsárnak van egy stílusa,amit szerintem meg lehet ismerni... Meg aztán ha ő fordítaná akkor tegezte volna Dursley-éket. + tényleg oda van irva h kibek fordítja.

Harry Potter és a Főnix Rendje - Aki olvasta az utolsó kötetet, írjon

2007-07-23 22:20.53

Kár h még nincs befejezve a 7 fejezet...

Evanna Lynch - Vélemények

2007-07-23 19:21.11

Olyan aranyos ahogy meresztgeti azokat a anagy szemeit! Én pont igy képzeltem el lUnát! Nagyon szép,álmodozó csajszi

Harry Potter és a Főnix Rendje - Aki olvasta az utolsó kötetet, írjon

2007-07-23 19:08.42

Jaj,csak lenne már a folytatás...

2007-07-23 18:59.11

hú akkor megyek és olvasom!

2007-07-23 18:52.39

Elolvastam az első hat fejezetet,már alig vároma többit! Léccike ,majd irjátok ki ha frissült,és vannak már fenn új fejezetek!

Harry Potter és a Főnix Rendje - HP 7 Nem hivatalos fordítás

2007-07-23 18:50.35

Ha lesznek fenn uj fejezetek léccci irjátok ki!

Harry Potter és a Főnix Rendje - Ki jön össze kivel?

2007-07-21 23:59.21

Vhol itt van benn h Jkr ugy gondolja Ginny a tökéletes lány Harry számámra

2007-07-21 23:58.49

A Leaky Cauldron és a Mugglenet közös interjúja JK Rowlinggal

2005 július 16.: A Harry Potter and the Half-Blood Prince megjelenésének napja Skócia, Edinburgh

Harmadik (utolsó) rész

Melissa: A TLC egyik "Ask Jo" ("Kérdezd Jo-t") szavazás nyertese theotherhermit, 50 éves hölgy, aki az USA keleti részén él, egy kisvárosban. Azt hiszem, hogy erre van utalás a hatodik könyvben, de "A Merengőben tárolt emlékek a valóságot tükrözik vagy a gondolat tulajdonosának szemszögéből mutatja az eseményt?"

JKR: A valóságot. Fontos, hogy ezt megértsük. Slughorn ezt a szánalmas összevágott emléket adta oda Dumbledore-nak. Az eredetit nem akarta odaadni és elég egyértelműen átjavította és összefoltozta. Szóval amire emlékszel az egészen pontos, valósághű a Merengőben.

Emerson: Akkor ezt egészen rosszul gondoltam.

JKR: Tényleg?

Emerson: Biztos voltam benne, hogy az csak a tulajdonos értelmezése. Nem láttam értelmét annak, hogy a saját gondolataidat egy kívülálló szemével figyeld meg. Majdnem olyan, mintha csalnál, mert mindent meg tudnál nézni egy másik ember szemszögéből is.

Melissa: Szóval ott olyan dolgokat is láthatsz, amik a valóságban elkerülték a figyelmedet?

JKR: Igen, ez a Merengő varázsa, ezért különleges.

Emerson: Én is akarok egy olyat!

JKR: Hát igen. Máskülönben olyan lenne csak, mint egy napló, nem? Csak arra korlátozódna, amire emlékszel. De a Merengő újjáteremti az adott pillanatot neked, szóval belemászhatsz a saját emlékedbe és újra átélheted még azokat a dolgokat is, amiket nem vettél észre először. Ezek valahol ott vannak a fejedben, biztos vagyok benne, mindekinek ilyen az agya. Biztos, hogy ha valahogy hozzáférnénk, olyanok is lennének ott, amikre nem is emlékszünk.

Emerson: A másik "Ask Jo"-s kérdés (amelyik James és Lily áldozatáról szól), Maria Vlasiou-tól származik, aki 25 éves, holland. És a harmadik a 18 éves Helen Poole-é, aki Thirsk-ben él, Yorkshire-ben - szintén egyike a "Plot Thickens" rajongói könyv szerzőinek. Ez az a Grindelwaldos, aminek a megválaszolására biztos készültél.

JKR: Aha.

Emerson: Világos ...

JKR: Gyerünk, emlékeztess. Meghalt?

Emerson: Igen, meghalt?

JKR: Igen.

Emerson: Fontos (szereplő)?

JKR: [sajnálkozva] Óóó...

Emerson: Nem kell válaszolnod, de hallhatnánk egy kis háttértörténetet róla?

JKR: Annyit fogok elmondani, mint amennyit már korábban is elárultam valakinek, aki megkérdezte. Ismeritek Owen-t, aki megnyerte az [Angol televíziós] versenyt, és ezzel egy interjút velem? Ő kérdezett Grindelwaldról [ejtsd: Grindelvald]. Azt kérdezte: "Véletlen, hogy 1945-ben halt meg?", mire én azt válaszoltam, hogy nem. Szórakoztató olyan dolgokat írni, amikben utalások vannak a mugli világban történtekre Szóval én úgy gondoltam, hogy amíg mugli világháború van, addig egy globális háború zajlik a varázslótársadalomban is.

Emerson: Van valami köze ...

JKR: Nincs mondanivalóm ebben a témában.

[Nevetés.]

Melissa: Táplálja egymást a mugli- és a varázsvilág háborúja?

JKR: Igen, azt hiszem. Igen. Mm.

Melissa: Nagyon elcsendesedtél.

[Mindenki nevet; JKR mániákusan röhög.]

Melissa: Szeretjük, ha elhalkulsz, mert az azt jelenti ...

Emerson: Egyértelműen rejtegetsz valamit.

Melissa: A következő nyertesünk Delaney Monaghan, 6 éves, az édesanyján, Vanessa Monaghan-on keresztül játszott. Canberrában élnek, Ausztráliában. "Ha van, akkor mi a jelentősége a Fúvógumi csomagolópapíroknak, amiket Mrs. Longbottom ad állandóan a fiának?"

Emerson: Gyorsan, előbb mondd el, hogy te mit gondolsz ...

Melissa: Szerintem ez egy szerencsétlen, elmebajos asszony öntudatlan cselekedete.

JKR: Ezt szintén kérdezték tőlem délelőtt. Ez az ötlet azon kevesek közé tartozik, amit egy igaz történet inspirált. Egy ismerősöm mondta ezt, a számomra nagyon szomorú történetet. A korosodó édesanyjáról szól, akinek Alzheimer-kórja volt, és zárt osztályon volt. Nagyon súlyosan megtébolyodott, és már nem ismerte fel a fiát, aki azonban hetente kétszer hűségesen látogatta. A látogatások alkalmával pedig mindig vitt neki édességet. Ez volt a kapcsolatuk pillére, az asszony édesszájú volt, ezután úgy ismerte a fiát, mint az "édességadót". Ez nagyon megrendítő volt számomra. Szóval kicsit kiegészítettem a történetet. Neville azt adja az anyukájának, amire az anyukája vágyik, és (ha belegondolok, mindig elszomorodom,) ő is szeretne adni valamit cserébe. Amit hálából ad, alapvetően értéktelen, de érzelmileg mégis jelent valamit a fiának, mert próbál neki adni valamit.

De a teóriák ezekről a csomagolópapírokról nagyon el vannak szállva.

Emerson: Nem hibáztathatod őket.

JKR: Úgy értem nem akar titkos üzeneteket eljuttatani a fiához.

Melissa: (Mrs Longbottom) Nem egészen épelméjű...

JKR: Nem, igazad van. De ez egy tökéletes példa arra, hogy "Inkább vessünk ennek véget!", mert igazából nem vezet sehova.

Melissa: Ez valószínűleg az egyik legmeghatóbb jelenete a sorozatnak.

JKR: Szerintem a szereplők szempontjából fontos pillanat.

Melissa: A harmadik nyertes kérdésünk Monique Padelis-től származik, aki 15 éves, Surreyben él. Hogyan és mikor építették a boltívet és a függönyt (a Rejtély- és Minisztériumügyi Főosztályon)? JKR: A fátyol (a magyar fordításban függöny) azóta megvan, amióta a Mágiaügyi Minisztérium áll. A Minisztérium pedig nagyon régóta megvan, de nem olyan régóta, mint a Roxfort. Most évszázadokról beszélünk. Nem fontos pontosan tudni, de évszázadok óta ott van.

Melissa: Használták kivégzésekre is, vagy csak tanulmányozták?

JKR: Nem, csak tanulmányozták. A Rejtély- és Minisztériumügyi Főosztályon mindent csak tanulmányoznak. Tanulmányozzák az agyat, az univerzumot, a halált...

Melissa: Visszatérünk még a zárt szobába?

JKR: No comment.

Emerson: Dumbledore tudása a varázslat terén páratlan...

JKR: Ühüm.

Emerson: Hol tanulta mindezt?

JKR: Én őt olyannak látom, aki elsősorban magától tanul. Mindenesetre az ő idejében kitűnő tanárok tanítottak a Roxfortban, tehát ugyanazt a képzést kapta, mint bárki más. Dumbledore családjáról viszont sokkal hasznosabb lenne érdeklődni, mint Fúvógumi-papírokról.

Melissa: A családjáról?

JKR: Igen, a családjáról.

Melissa: Beszéljünk kicsit többet erről?

JKR: Nem. De ti beszélhettek róla! [Nevetés.]

Melissa: És mi a helyzet Harry családjával, - a nagyszüleivel, - meggyilkolták őket?

JKR: Nem. Ezzel egy kicsit evilágibb területre kerülünk. Íróként sokkal érdekesebb, ha Harry egyedül van. Szóval elég kegyetlen módon megszabadultam az egész családjától, leszámítva Petunia nénit. Úgy értem James és Lily nagyon is fontosak a cselekmény szempontjából, de a nagyszülők? Nem. És, mivel tényleg szeretem a háttértörténeteket: Petunia és Lily szülei normális muglihalált haltak. James szülei idősek voltak, amikor megszületett. Ez megmagyarázza, miért egyedüli gyerek. Nagyon elkényeztették, "későn született, különösen nagy kincs"-nek számított, mint ahogy az gyakran előfordul, úgy hiszem. James szülei varázslóévekben számolva is öregek voltak. Egy mágikus betegségben haltak meg. Ennyi. Nincs semmi fontos vagy baljós körülmény a halálukban. El kellett tűnniük az útból, úgyhogy megöltem őket.

Melissa: Akkor ez véget vet a "Griffendél leszármazottja" teóriáknak is.

JKR: [Szünet.] Igen. Végül is - igen.

Melissa: Ez a teória fűbeharapott.

[Nevetés.]

JKR: Hát, ez van. Tisztában vagyok vele, hogy nem mindenkinek szerzek örömöt a Félvér Herceggel, mert elég sok teóriát megcáfol. Mármint, ha nem cáfolná meg őket, akkor rosszul végezném a dolgomat. Néhányan nem fogják különösen szeretni, és sok ember nem fog nagyon örülni a halálnak, de ezt mindig is így terveztem.

Még mindig nem tudjuk, hogy a múltkor ténylegesen információ-kiszivárgás történt, vagy csak helyesnek bizonyult egy feltételezés.

Emerson: Ennél a könyvnél?

Melissa: Emlékszel a fogadásokra?

Emerson: Ja, igen ...

JKR: Igen, a fogadásos ügylet. Hát most 50/50. Ha még emlékeztek, a Főnixnél Cho Chang-re szavaztak, az is pont ilyen volt. Hirtelen valaki feltett vagy 10.000 fontot (3.5 millió forint) arra, hogy Cho Chang fog meghalni. Mindenki azt hitte, hogy valami belső információt kapott az illető, különben nem tenne fel ennyi pénzt. Dumbledore esetében még nem tudjuk, mi történt. Kiszivárgott valami vagy csak bejött a tipp?

Emerson: Emlékeszem, hogy egy szavazás során, a MuggleNeten azt kérdeztük, hogy szerintük Dumbledore meg fog-e halni.

JKR: És mi volt az eredmény? Ez nagyon érdekes.

Emerson: A többség úgy gondolta, hogy a hatodik kötetben meg fog halni - mármint a hatodikban vagy a hetedikben. A legtöbben úgy hitték, a hetedikben.

JKR: Aha.

Emerson: Talán 65 : 35 volt az arány, de az biztos, hogy a többség úgy gondolta, meg fog halni.

JKR: Igen, ha belegondolsz, ebben a műfajban, majdnem mindig egyedül kell mennie a hősnek. Ez így megy, mindnyájan tudjuk, a kérdés csak az, hogy mikor és hogyan, nem? Ha tudsz bármit is ilyen jellegű történetekről.

Emerson: A bölcs, öreg, szakállas varázsló mindig meghal.

JKR: Igen, nagyjából erről beszélek.

[Nevetés.]

Melissa: Ez olyan érdekes, mert abban a pillanatban - szerintem már mind valahogy éreztük, hogy meg fog halni, amikor elkezdte osztani a bölcsességet.

JKR: Mm.

Melissa: Abban a pillanatban, amikor Harry azt mondta, "Én tisztában vagyok vele, a szüleim is tisztában voltak vele, ez az én döntésemről szól", akkor ott kicsit megálltunk és azt mondtuk, "Rendben, hagyjuk, hogy mindenki felzárkózzon a könyv olvasásban [Melissa és Emerson "csapata" együtt olvasták a könyvet és egymás szobái között szaladgáltak, ha történt valami] és beszéljünk róla egy kicsit, mert a) Dumbledore meg fog halni, b) ez az a pont, ahol tudomásul vesszük, hogy már nincs megállás a végéig." Úgy érzem, hogy ez az egész sorozat egyik meghatározó pillanata volt. Egyetértesz?

JKR: Igen, persze. Szerintem van egy kapcsolat a között a két pillanat között, amikor a Titkok Kamrájában elhangzik Dumbledore híres mondata ("A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában.") és amikor Dumbledore az irodájában ül és azt mondja Harrynek "a jóslat csak azért lényeges, mert Voldemorttal úgy döntöttetek, hogy azzá teszitek". Vagyis, ha mindketten úgy döntenétek, hogy kisétáltok a képből, mindketten túlélnétek! Ez az alap. Ha mindketten elhatározták volna, hogy "nem játszák le ezt a meccset", és elsétáltak volna� De ez nem fog megtörténni, mert Voldemort meg van róla győződve, hogy Harry veszélyt jelent számára. Meg kell küzdeniük egymással.

Emerson: Emlékszem, hogy a Főnix Rendjének olvasása közben azon gondolkodtam, hogy mi lenne, ha Harry és Voldemort egyszerűen...

JKR: Kezet fognának, és elválnának? Egyetértünk abban, hogy ezzel nem értünk egyet!

[Nevetés.]

Emerson: Mi lenne, ha sosem hallotta volna a jóslatot?

JKR: Erről van szó, nem? Ez az, amit a weboldalamra is feltettem...

Emerson: Örülök, hogy felkerült.

JKR: Az ötlet a Macbeth-ből jön. Imádom a Macbeth-et. Valószínűleg a kedvenc Shakespeare-darabom. Ott is ez a kérdés, nem? Ha Macbeth nem találkozott volna a boszorkányokkal, megölte volna Duncant? Megtörtént volna az egész? Ez így volt megírva vagy az ő döntésén múlt? Úgy hiszem rajta múlt.

Melissa: Ha mindenki csak kezet fogna és elmennének egyet golfozni, minden rendben lenne.

[Nevetés.]

Melissa: Sokszor jelenik meg az - önfeláldozáshoz nagyon szorosan kapcsolódó - rendíthetetlen hűség és a nagyfokú bátorság témája, különösen a harmadik kötetben ("Inkább a halál, minthogy eláruld a barátaidat!"). Rengeteg ilyen van a könyvekben. Ez egy elég erős üzenet egy, mondjuk 8 vagy 10 éves gyereknek, aki a könyvet olvassa, hogy legyünk készek akár az életünket is feláldozni a barátainkért.

JKR: Nyílvánvalóan én ezt csak nagyon feszült helyzet tükrében képzeltem így. Isten ments - és remélem, hogy normális esetben egy 8 éves nem kerül olyan helyzetbe, ahol fel kellene áldoznia magát valakiért. De mi jelen esetben egy felnőtt férfiról beszélünk, egy háborús szituációban, én legalábbis annak tekintem. Ez egy teljesértékű háborús helyzet volt. Azt hiszem a fontosabb az, hogy ti, az olvasók elhiszitek-e, hogy Sirius meghalt volna. Mert ő ezt állítja.

Emerson: Ó, természetesen igen.

Melissa: Persze.

JKR: Jól van, nos, ez az, amit én is hittem. Sirius megtette volna. Minden hiányosságával és hibájával együtt, nagyon fontos számára a becsülete, és inkább meghalt volna, minthogy becstelenségben és szégyenben éljen, tudva, hogy a halálba küldte azt a három embert, akit mindenkinél jobban szeretett, mert ő is, mint Harry, család nélkül nem találja a helyét.

Igazad van, tényleg erős üzenet, de én igazából a gonoszról írok. Már mondtam korábban is, hogy nagyon meglep, amikor valaki azt mondja nekem: "Tudod, a könyveid kezdenek olyan komorak, gonoszak (sötétek) lenni." Ilyenkor arra gondolok, hogy a Bölcsek Kövének melyik része volt felhőtlen és vidám? Tudod, elég ártatlannak tűnik, Harry nagyon fiatal, amikor iskolába megy. De a könyv egy kettős gyilkossággal kezdődik. A halál közelsége, lehetősége az egész "Bölcsek Kövében" jelen van, és úgy érzem, hogy van néhány kifejezetten hajmeresztő kép. Szerintem az első könyvben több ilyen rémisztő kép van, mint a másodikban, az óriás kígyó ellenére. Az unikornisvért ívó taláros alak irtó hátborzongató. Nekem az volt, amikor kitaláltam. Sőt, most, ennyi év után is, úgy gondolom, hogy a fej hátsó részéből kitüremkedő arc [amikor Mógus Voldemorttal osztozik a testén] az egyik legnyugtalanítóbb kép az egész könyvben. (Az egész könyvben; én az egészet egy könyvként emlegetem. Tehát az egész sorozatban.)

Tehát igen, az üzenet durva, egyetértek veled, de azt kell mondanom, hogy mindigis elég durva volt. Sok olyan van, ami szándékosan lett ijesztő, de figyeltem arra, hogy ne lépjem át a határt, ahol az ijesztegetés egyetlen célja az ijesztegetés. Azt hiszem, hogy minden egyes morbid ábrázolást meg tudok magyarázni. Egyetlen egy jelenet esetében aggódtam, hogy talán nem fogadják el a szerkesztők, ez az pedig Voldemort üstbe kerülési testi állapota volt. Magazat-szerű volt. Szinte undort éreztem az iránt, amit alkottam, de oka van annak, hogy ez bennmaradt, majd meglátjátok. Megbeszéltük a szerkesztőmmel, és beleegyezett. Sőt, őt jobban nyugtalanította, hogy a sír kinyílik. Mert ez végülis egy kicsit megszentségtelenítés, nemigaz?. Semmit nem lehet látni - viszont ez egy tabutéma.

Melissa: Milyen színű Ron szeme?

JKR: Ronnak kék szeme van. Soha nem mondtam még, soha? [JKR eltakarja a szemét.]

Melissa: Majd megőrültek, hogy ezt is megkérdezzük tőled.

JKR: Kék. Harryé zöld, Roné kék és Hermione-é pedig barna.

Melissa: Milyen alakot ölt Ron patrónusa?

JKR: Ron patrónusa? Ezt sem említettem soha? Jaj ne, ez szörnyű! [Nevetés.] Ron patrónusa egy kiskutya, mint a Jack Russel kutyák. Ez egy nagyon szentimentális választás, mert nekünk van egy Jack Russel-ünk, aki teljesen bolond.

Melissa: Ez nem lesz rövid, de mindenképpen meg akarom kérdezni tőled - most, hogy ilyen hatalmas hírnévre és vagyonra tettél szert, hogy neveled a gyerekeidet arra, hogy a földön járjanak, és normálisak legyenek?

JKR: Ez a legfontosabb dolog az életemben. Azt gondolom, és remélem, hogy viszonylag normális, hétköznapi életet élünk, ha hiszed, ha nem. Történnek nem mindennapi dolgok, mint amikor például kilépek a házamból és egy kivilágított kastélyba lépek be, de ennek nincs sok hatása rájuk. Úgy gondolom, amennyire csak lehet, normális hétköznapi életet élünk. Boltba megyünk, mint bárki más, sétálunk a városban, mint bárki más. Legalábbis én így érzem. Azt is fontosnak tartom, hogy a három gyerek úgy fog felnőni, hogy Neil-t is meg engem is dolgozni látnak. Egyik részről sincs olyan terv, hogy felhagyunk a munkával, fogjuk magunkat és elmegyünk jachtozni a világ körül, semmi ilyesmi. Igaz, néha kellemes lenne. Dolgozunk tovább, és azt hiszem, hogy így elég jó példaként szolgálunk a gyerekeknek. Függetlenül attól, hogy mennyi pénzünk van, az önbecsülés abban leledzik, hogy megtudjuk, miben vagyunk a legjobbak. Tehát, hogy rendesen dolgozzunk, nem?

Melissa: Igen. Rájöttél már, hogy ki a két hiányzó griffendéles tanuló?

JKR: [Eltakarja a szemeit] Óóó! [Csalódottan.] Pedig azt elő akartam nektek keríteni, sajnálom, még nincs meg, majd felrakom a honlapomra.

Melissa: Ginny küldte Harrynek a Valentin-napi üdvözlést?

JKR: Igen, hogy egyem meg.

Melissa: Tom Denem hatására, vagy ez csak Ginny Weasley volt?

JKR: Nem, csak Ginny Weasley.

Melissa: Később kifizetődött.

JKR: [nevet] Végülis.

Melissa: Szerintem ezt a fülkés jelenet óta tervezgeted [az első kötetben], amikor Harry nézte - az összes kapcsolatot, talán az a jelenet vezette be.

JKR: Úgy gondolom, igen. Remélem. Szóval tetszett a Harry/Ginny páros, ugye?

Emerson: Már évek óta erre vártunk!

JKR: Ó, akkor nagyon örülök.

Melissa: Te jó ég, az a csók!

JKR: Igen.

Emerson: És végre megtörtént!

JKR: Tudom, végre megtörtént! Én is kicsit így éreztem.

Melissa: Próbáltad már összehozni őket ...

JKR: Hát, mindig is tudtam, hogy egyszer összejönnek majd, és aztán el kell válniuk.

Emerson: Mindig is ----- ezt? [Melissa és Emerson sem tud rájönni, hogy itt mit mondott Emerson.]

JKR: Hát, nem, nem igazán. A terv - amit remélhetőleg teljesítettem - az volt, hogy az olvasó, ugyanúgy, mint Harry fokozatosan rájöjjön, hogy tulajdonképpen Ginny a tökéletes lány Harrynek. Kemény, nem kellemetlen értelemben, de bátor. Harrynek olyasvalakire van szüksége, aki ki tudja állni a megpróbáltatásokat Harry mellett, mert ő egy elég ijesztő barát sok tekintetben. Meg van jelölve. Ginny nagyon vicces, és szerintem melegszívű és együttérző. Harrynek ezekre van szüksége az ideális partnerében. De úgy éreztem - és most évekkel ezelőttről beszélek, amikor mindezt kiterveltem -, hogy eleinte megrémült Harrytől. Úgy értem, ő (Harry) egy kicsit olyan Ginnynek, mint egy rocksztár. Amikor először meglátja a fiút 10-11 évesen máris nagyon híres. Szóval Ginnynek is végig kellett mennie sok dolgon. És, ugyanúgy, mint Ron esetében, szerettem volna, ha nem Ginny az első lány, akit Harry megcsókol. Ezt elakartam mondani, és most ide jól kapcsolódik.

Az egyik, amivel próbáltam érzékeltetni, hogy Harry sokkal érettebb lett - emlékeztek, amikor a Főnix Rendjében Cho belép Harry fülkéjébe a vonaton, és a fiú azt gondolja: "Bárcsak menőbb emberek között talált volna rá Cho"? Lunával van és Neville-lel. Szó szerint ugyanez a jelenet játszódik le a Félvér Hercegben is, de Harry itt már érettebb, és úgy gondolja, hogy a két legkirályabb emberrel van együtt. Még ha nem is tűnnek annak. Harry tényleg felnőtt. És úgy érzem, hogy Harry és Ginny ebben a könyvben teljesen egyenrangúak. Méltóak egymáshoz. És mindketten nagyon sok érzelmi megpróbáltatáson mentek keresztül. Szóval, nagyon élveztem, amikor ezt írtam. Szeretem Ginny karakterét.

Melissa: Van valami nagyobb jelentősége; Tom Denem naplója, ő a hetedik lány ...

JKR: Ginny háttérsztorija: már több generáció óta ő az első lány a Weasley családban. És van az a régi dolog a hetedik lány hetedik lányáról vagy a hetedik fiú hetedik fiáról. Ezért ő a hetedik, mert tehetséges boszorkány. Szerintem ezt már észre lehetett venni, bemutatott már néhány nagyon hatásos dolgot, és még a jövőben is lesz ilyen.

Emerson: Miért van az, hogy a Mardekár még mindig �

JKR: ...nincs betiltva!

[Mindenki nevet]

Emerson: Igen! Úgy értem, akkora szégyenfolt.

JKR: De nem mind gonoszak. Tényleg nem mind gonoszak. [Szünet.] Nos, a pontosabb válasz, a kevésbé nyegle válasz erre az, hogy az egész embert kell nézni bennük, el kell fogadni őket a hibáikkal együtt. Ha mindenki ugyanolyan lenne, és egy tökéletes egységet alkotnának, azzal egy megállíthatatlan erő születne, ami felborítaná a rendet. Szerintem ez az iskola így egész, így van egyensúly, hogy a negyede olyanokból áll, akikben nincs meg annyira a nagylelkűség és a nemesség. Így alkotnak ők egységet, így marad meg a harmónia. A kulcsszó a harmónia.

Emerson: Nem lehetne ...

JKR: Nem lehetne mindet lelőni? NEM, Emerson, nem lehetne!

[Mindenki nevet]

Emerson: Nem lehetne őket berakni a másik három házba? Lehet, hogy nem illenének oda tökéletesen, de legalább nem lennének olyan negatív környezetben.

JKR: De, lehetne. De ne felejtsd el, hogy már gondoltam erre...

Emerson: Még a klubhelyiségük is egy nyomasztó, sötét szoba ...

JKR: Nos, ezt nem tudom, mert szerintem a Mardekár klubhelyiségben van valami kísérteties szépség.

Emerson: Tuti rossz ötlet, hogy az összes halálfaló gyereke össze van zárva.

[Megint mindenki nevet]

JKR: De nem mind - ne hidd, hogy nem értem, mire gondolsz, de - mi, az olvasók és én mint az író, merthogy én irányítalak titeket - ti mindig a halálfalók gyerekeinek szemszögéből látjátok a Mardekár házat. Ők a mardekárosok csupán egy parányi része. Nem mondom, hogy a többi mardekáros imádnivaló, de nem is olyanok, mint Draco, és egyáltalán nem olyanok, mint Crak és Monstro. Nem mind olyanok, az kimondhatatlanul brutális lenne, nem?

Emerson: De nem nagyon vannak más házakban halálfaló-gyerekek, ugye?

JKR: Dehogynem. Majd látni fogod, hogy más házak diákjainak is vannak halálfalós kapcsolataik.

Emerson: Csak ők kevesebben vannak.

JKR: Valószínűleg. Értem mit akarsz mondani. Ez a tradíció, hogy négy ház van. És ha már így van, szerettem volna, ha a négy ház mindegyike összhangban lenne a négy elem egyikével. Tehát a Griffendél a tűz, a Hollóhát a levegő, a Hugrabug a föld, a Mardekár pedig a víz, ezért van az, hogy az ő klubhelyiségük a tó alatt van. Tehát még egyszer, a harmóniáról egyensúlyról alkotott elképzeléseim miatt van az, hogy a négy ház a négy különböző alkotóelemnek felel meg. Így lehet a belőlük alkotott egység rettentően erős. De, mint tudjuk, az egység nem áll össze.

Emerson: James volt az egyetlen, aki romantikus érzelmeket táplált Lily iránt?

JKR: Nem. [Szünet.] Olyan volt, mint Ginny, nagyon népszerű lány.

Melissa: Piton?

JKR: Ezt a teóriát állandóan nekemszegezik.

Emerson: Hát Lupin?

JKR: Az egyikre válaszolhatok.

Emerson: És mindkettőre? Egyszerre csak egyre?

JKR: Tényleg nem tudok válaszolni, vagy tudok?

Emerson: Tudnál valami nyomravezető jelet adni, anélkül, hogy félrevezetnél minket [Emerson rossz szót használt; azt akarta mondani "anélkül, hogy túl sokat elárulnál"]?

JKR: Nem tudok róla, hogy valaha is hazudtam volna, amikor nekemszegeztek egy kérdést a könyvekről. Nem tudok ilyenről. Mostanra már sokszáz kérdést hallottam; persze, lehetséges, hogy rosszat mondtam vagy félrevezettem valakit véletlenül. De az is lehet, hogy őszinte választ adtam, de időközben megváltoztak az elképzeléseim, és végül mást írtam a könyvbe. Emiatt nem szívesen válaszolok részletesen némely kérdésre, mert szükségem van egy kis mozgástérre, de a fontos dolgok nem változnak.

Lupin nagyon szerette Lilyt, hogy úgy mondjam, de nem akarom, hogy bárki is azt higgye, hogy Jamesszel versenyeztek érte. Ami fontos, népszerű lány volt. De azt hiszem, ezt már láttátok. Elég kapós volt.

Melissa: Hogy jöttek össze? Utálta Jamest, legalábbis mi ezt láthattuk.

JKR: Tényleg utálta? Te is nő vagy, érted mire gondolok. [Nevetés.]

Emerson: Hogy az ördögbe tudta Fred és George, hogy Írország fog nyerni, de Bulgária kapja el a cikeszt?

JKR: Nos, azt hiszem, hogy ha valaki nagyon ért a kviddicshez, akkor ezt megjósolhatja. Amit nekik...

Emerson: De hogy tudod ezt megjósolni? Hiszen nem tudhatod, hogy mikor jelenik meg a cikesz.

JKR: Kockázatos volt. Mindent kockára tettek. Fred és George ilyen, nem? Ők a kockázatvállalók a családban. Az egyik végletben ott van Percy - alkalmazkodik, mindig ahelyes dolgot teszi - a másikban ott vannak ők, akik egy teljesen más életutat választanak, és készek mindent kockára tenni. Mindent feltettek, amijük csak volt, ez minden, amit tehettek.

Melissa: Hogy jöttek rá a Térkép titkára?

JKR: Még nem...? Nos. Én így magyaráztam meg magamnak, talán egy kicsit leegyszerűsítettem. Nem gondolod, hogy elég "fred-és-george-os" lenne, ha csak úgy viccből kimondanák a kulcsmondatot és ezután már látnák ahogy a Térkép működésbelép?

Melissa: Ja.

JKR: Nem látjátok magatok előtt?

Emerson: De pont ilyen szavakkal, pont ezt a kombinációt? Ilyen szerencsések, vagy Felix Felicis ...

JKR: Vagy a Térkép segített.

Melissa: Ja, igen. Szinte látom, amint viccelődnek egymással ...

JKR: A Térkép pedig elkezd feléledni valahányszor próbálkoznak, egyre közelebb és közelebb kerülnek, és egyszer aztán eltalálják a pontos szókombinációt, és a Térképből hirtelen feléled.

Emerson: Mi az ördögöt csinált Aberforth Dumbledore azokkal a kecskékkel?

[Mindenki nagy nevetésben tör ki]

JKR: Ha én azt tudnám! [Gonosz kacaj!]

Melissa: Remek. És Dumbledore viccelődik egy kicsit ebben a könyvben, hogy ismer valakit aki kocsmában dolgozik.

JKR: Igen, persze. Így van. És egy pillanatra láthatjátok Aberforth-ot.

Melissa: Felcsillan még egyáltalán a győzelem fénye? [Dumbledore szemében csillant fel a negyedik könyv végén]

JKR: Ez még mindig rettentő fontos. Nézzünk szembe a ténnyel, ezzel még nem mondtam sokat, szóval most szabadjára engedhetitek a fantáziátokat.

Emerson: Szerintem mindenki felfogta, hogy ez milyen fontos, de nem köszönt vissza az ötödik vagy a hatodik könyvben.

JKR: Nos, még mindig fontos.

Emerson: Tulajdonképpen a nagy revelációra vártunk.

JKR: Ez egyértelműen a hetedikben jön. A hetedik kötetben lesz.

Melissa: Itt, a könyv végén olyan érzésünk van, mintha tudnánk, mit fog tenni Harry, de biztos, hogy csak ez fog történni a történet hátralevő részében?

JKR: Nem csak ez. Értelemszerűen nem csak ez, de így lehet Voldemortot megölni. Ez nem azt jelenti, hogy az út nem lesz iszonyatos kínokkal teli és tekervényes, de ezt kell majd tennie. Harry most már tudja - legalábbis azt hiszi, hogy tudja - mivel áll szemben. Dumbledore feltételezései sosem állnak messze az igazságtól. Nem akarok túl sokat elárulni, de Dumbledore azt mondja, "Négy Horcrux van még hátra, négyet kell elpusztítanod, aztán mehetsz Voldemortra." Szóval ez a helyzet, ezt kell tennie.

Emerson: Ez elég nagy feladat.

JKR: Hatalmas feladat. De Dumbledore adott neki néhány nagyon értékes nyomravezető jelet, és Harry több tudást halmozott fel az első hat könyvben, mint az képzeli. Csak ennyit mondok.

Emerson: Úgy tűnik, mintha lehetetlen vállalkozás lenne. Ha Harry egyedül ment volna el a barlangba, nem sikerült volna neki, legalábbis úgy tűnik.

JKR: Nos, szívesen fogadnék veled, hogy a hét vége előtt, legalább egy Horcruxot felismernek a szemfüles olvasók.

Melissa: Valaki azt mondta nekem tegnap este, hogy ha Ginny a naplóval ...

JKR: Harry megsemmisítette azt a lélekdarabot, láttátok, amint megjelent, láttátok, amint megsemmisült. Eltűnt. És Ginny sem áll Voldemort befolyása alatt, semmilyen szinten.

Melissa: Ginny még mindig párszaszájú?

JKR: Nem.

Melissa: Tartozik Harrynek a második könyv óta?

JKR: Nem, nem igazán. Féregfark más. Tudod, egy részem nagyon szeretné elmondani az egészet, a hetedik könyv tartalmát, őszintén mondom.

Emerson: Nem akarnánk hallani.

JKR: "Persze, mondd csak, nem is figyelünk oda!"

[Nevetés.]

Emerson: Ki Harry keresztanyja?

JKR: Nincs neki.

Emerson: Tényleg?

JKR: Nos, Siriusnak nem igazán volt ideje barátnőt keresni, nemhogy összeházasodni.

Emerson: Választhattak volna valami más közeli, családi barátot.

JKR: Amikor megkeresztelték Harryt, éppen bujkáltak. Kevesen vettek részt a keresztelőn, mert Harry már akkor is veszélyben volt. Szóval csendben akarták csinálni, a lehető legkevesebb ember részvételével. Siriusnak szánták ezt a feladatot. És ... igen. Nemigen mondhatok többet.

[Kezdjük felfogni, hogy már mennyi idő eltelt...]

Melissa: Csinálhatunk még ilyet?

[Nevetés.]

JKR: Lehetséges.

Melissa: Úgy értem, de komolyan, egy hétig.

[Mindenki nevet.]

JKR: Zárjatok be egy földalatti szobába ...

Melissa: Hát, a családom szicíliai, Jo ...

[Nevetés.]

Melissa: Várj, fel kell tennünk még egy kérdést [Melissa felteszi a zöld szemüveget és előveszi a zöld pennát, amit Lexicon_Bel~ és Puffin a LeakyLounge-ból készített neki, hogy megviccelje Jo-t]

[Mindenkiből kitör a nevetés]

JKR: RITA! Úgy hiányoztál!

JKR: Megmondom őszintén, csak egyféleképpen lehet kibírni a Rita-féle cikkeket, mégpedig nevetve, különben beleőrül kicsit az ember. És természetesen, most már van Szemetesládám [az oldalamon]. Tényleg elképesztő, hogy milyen felszabadító érzés közvetlenül azoknak az emberekhez szólni, akik olvassák a könyvet, hogy "ez nagy badarság volt". Sosincs ott igazán fontos dolog, de, ha egészében vesszük, nagyon félrevezetheti az embert. Mindenesetre, Rita, ez nagyon tetszik.

Melissa: Hát nem vicces? Direkt nekem csinálták.

JKR: Fantasztikus. Tudod, Miranda Richardson alakítja majd őt a "Tűz Serlegében". Már annyira várom.

Melissa: Mi már láttuk, pont akkor mentünk a forgatásra, amikor ő is játszott.

JKR: Tényleg?

Emerson: Fantasztikusan áll neki a szerep.

JKR: Annyira jó színésznő.

Emerson: Ó, van egy ehhez kapcsolódó kérdésem. Amikor mostanában írod a könyveket, a gondolataidban a színészeket látod, vagy a saját karaktereidet?

JKR: A saját karaktereimet. Mindig.

Emerson: Az arcuk nem is szivárog be a fejedbe?

JKR: Egyáltalán nem. Még mindig a saját Ronomat látom, még mindig a saját Harrymet látom, és a saját Hermionémat. Már túl hosszú ideje írtam róluk mielőtt a filmek megjelentek volna, már késő volt, hogy a filmbeli képek bezavarjanak. Ebben a tekintetben szerencsés voltam. Már olyan hosszú ideje éltem ezekkel a karakterekkel, hogy a filmnek már semmilyen hatása nem volt. Esetenként előfordul - a Ron/Lavenderes résznél egy kicsit tényleg Rupertre gondoltam. Úgy értem, ez mindig is így volt tervezve, de néha, amikor kávészünetet tartottam, sunyi vigyor jelent meg az arcomon Rupertre gondolva.

Melissa: Hogy majd azt fogja csinálni?

JKR: Nem is annyira amiatt, mert biztos vagyokbenne, hogy tökéletes lesz, de elképzelem, amint elmegy a Lavender-szerep válogatásra, meg ilyesmi. Megmosolyogtat, mert ugye már tudom, hogy kik fogják eljátszani. De tényleg komolyan gondolom, amit már korábban is mondtam - nagyon nehéz lenne még három olyan embert találni, akik jobban illenek a szerepekre, annak ellenére amin keresztülmentek, mint Rupert, Dan és Emma. Igazán fantasztikusak.

[Szünet, amint ránézünk az órára...]

JKR: Tudom.

Melissa: Hatvanhat oldalnyi kérdés, Jo.

JKR: Ó, te jó ég.

Emerson: Kérdezgessük, amíg ki nem dob minket.

[Mindenki nevet.]

Emerson: Hagrid rangja: a kulcs- és háztájőrző; jelent ez valamit?

JKR: Csak azt, hogy ő engedne ki és be a Roxfortban, Ennél egy kicsit érdekesebb a munka, de nem sokkal. Tehát még egyszer, ez nem olyan, amin túl sokat kellene rágódni.

Melissa: Elolvassa Harry és Ron valaha is a "Roxfort történetét"?

JKR: Soha. [Nevetés.] Ez nekem nagyon jó, mert a magyarázatokat mindig el tudom intézni annyival, hogy "Mikor fogjátok már elolvasni?". Hermione világosítja fel az olvasókat is, ezért nem hagyom, hogy a fiúk elolvassák.

Melissa: Tudott Dobby a jóslatról?

JKR: Nem.

Melissa: Tudott Potterékről?

JKR: Ismerte a történetüket, de a tudása csak arra korlátozódott, ami a Malfoy kúriában ismeretes volt.

Melissa: Itt van egy kérdés [a fórumunkról], amit muszáj feltennem. Szerette valaki valaha Pitont?

JKR: Igen, szerették már, tehát még Voldemortnál is jobban lehet őt hibáztatni, akit viszont sosem szerettek. Oké, egy-egy kérdés még mindkettőtöktől!

Emerson: Miért nem Dehoppanálnak a boszorkányok és a mágusok, amikor veszélyben vannak?

JKR: Nos, sok ilyen dolog van. Unalmas lenne ezzel megszakítani egy akciójelentet, azzal, hogy leírod, lett volna rá mód, hogy ne történjen meg az a dolog. Néha tényleg Dehoppanálnak, de gyakran olyan helyszínen vannak, ahol nem lehet Dehoppanálni, mint például a Roxfort. Szóval ez nem lehetséges, amikor Harry iskolában van. De vannak más okok is, amik miatt nem menekülnek el. Talán inkább kiállnak magukért, és harcolnak. De természetesen Dehoppanálnak néha. Ennek is kell, hogy legyen ellenszere.

JKR: [Mellissának] Gyerünk, ne kímélj.

Melissa: Jelen volt még valaki Godric�s Hollowban, amikor Harry szüleit megölték?

JKR: No comment.

[Mindenki nevet.]

JKR: Sajnálom!

Harry Potter és a Főnix Rendje - Aki olvasta az utolsó kötetet, írjon

2007-07-21 23:34.50

a 2.fejezetet is bemásolná vki majd? Mert azt a szart sehogy nem akarta beadni...

2007-07-21 21:08.22

NA REGIZTEM ÉS INNEN HOGYAN TOVÁBB?

2007-07-21 21:06.07

És itt hjogyan tudom letölteni? Mi a jelszó,meg a felhasználó név?

Harry Potter és a Főnix Rendje - Ki jön össze kivel?

2007-07-21 20:23.47

Hát Hermione tanácsára nem?

Harry Potter és a Főnix Rendje - HP 7 Nem hivatalos fordítás

2007-07-21 20:20.37

egy másik topicban meg van h lehet letölteni...

Harry Potter és a Főnix Rendje - Ki jön össze kivel?

2007-07-21 20:02.45

Miért gondolod h Ginny Lotyó? :)

Harry Potter és a Főnix Rendje - HP 7 Nem hivatalos fordítás

2007-07-21 19:57.15

Valaki van olyan kedves,aranyos,okos h fordítja a könyvet? Mert ha igen akkor el küldhetné nekem is... de nekem az is jó ha felteszi vhova ahonnan le tudom tölteni...

angelbaby1889@freemail.hu
Irjon vki h mire számítsak,lécci

Harry Potter és a Főnix Rendje - Aki olvasta az utolsó kötetet, írjon

2007-07-21 19:54.14

erre én is kiváncsi lennék

Harry Potter és a Főnix Rendje - Ki jön össze kivel?

2007-07-21 19:28.08

1. Ha csupa nagybetűvel irsz,az azt jelenti a neten,h vagy kiabálsz,vagy pedig vmit kiakarsz hangsúlyozni
2. erre mit mondjak... Én is láttam
3. A filmbeli Ginny tényleg az,a könyvbelivel nincs semmi bajom. ott egy szép,tehetséges,talpraesett boszorkány
4.mint már irtam többen letöltötték a HP7et,még megjelenés elött,és abba a bizonyos fórumban leirták h mi lesz benn.Eredeti mert sokan összehasonlították a ma megjelent könyvel és egyezett
5.sokszor olvastam most is azt olvasom :) szerdán kezdtem és most a 4. kötet felénél vagyok. Unalmas üráimban előszoktam venni őket és elolvasom még egyszer
6. Nekem aztán oly mindegy kivel jön össze. De JKR döntésén ne mlehet változtatni. Ez van ezt kell szeretni

Puszi neked is :)

2007-07-21 19:07.54

Hú,basszus... te aztán nem vagy semmi... Most minek kell igy "kiabálni?Én csak a tényeket közöltem, h mi lesz

2007-07-21 19:00.36

Hogy elcseszték az nem kifejezés...

2007-07-21 19:00.08

Szerintem hiába reménykedtek... Már tuti h Harry Ginnyvel,Ron pedig Hermionevel jön össze

New York-i bújócska - Vélemények

2007-07-21 18:39.35

Most volt az RTL klubon,de nem ezzel a címmel hanem "Bujj,bujj szőke" cimmel.
Nem tudom miért kellett más címet aggatni rá.

Egyébként az ikrek tényleg nagyon aranyosak,meg szépek és tehetségesek,meg jó sok pénzük van és nincsenek elszállva maguktól.Ez jó.

Harry Potter és a Főnix Rendje - Ki jön össze kivel?

2007-07-21 18:27.14

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk