SPOILERVESZÉLY!!!
Meredith Vieira: Volt olyan időszak, amikor meg akartad ölni Harryt, Ront vagy Hermionét? Megfordult az ötlet a fejedben?
JKR: Igen, persze.
Meredith Vieira: Komolyan?
JKR: Megvolt az esélye... úgy kellett alakítani, hogy meg legyen rá a lehetőség, hogy a főhős meghal. És igyekeztem így tenni, hogy úgy érezd, bárki kinyiffanhat. Mert így van... a való életben is ez történne, nem? Ha van egy olyan szereplőd, akinek az az életcélja, hogy öljön - most persze természetesen Voldemortról beszélek és nem Harryről -, akkor így lenne. Senki, de senki nincs biztonságban. Bárki meghalhat.
Meredith Vieira: És akkor mi történt? Hogyhogy mégis megmenekült?
JKR: Nos, kicseréltem valaki mással. De nem mondom meg, hogy ki az, mert van, aki még nem olvasta. De amikor elkezdtem írni a Főnixet, hoztam egy olyan döntést, hogy megkegyelmezek Mr Weasleynek és helyette másvalakit ölök meg. És ha majd befejezed a könyvet, biztos rájössz, ki volt az. Az a személy is édesapa.
Mindenképp azt akartam, hogy megismétlődjön, hogy Harry szülei... hogy elveszítette a szüleit. Ha már végeztél az olvasással, valószínű, hogy tudod, kiről beszélek. Bár... két szereplő is van, aki meghal a hetesben.
Tehát Mr Weasleyt támadás éri az ötösben, amint azt tudjátok, és meg is halt volna, ha tartom magam az eredeti tervhez. De túlélte. Részben azért is kellett életben tartanom, mert... mert egyszerűen nem bírtam megölni.
Meredith Vieira: Viszont volt két valaki, akik meghaltak, holott eredetileg nem tervezted.
JKR: Igen, így van. Mr Weasley helyett. De ők csak a hetesben halnak meg.
Meredith Vieira: Tehát íróként voltak olyan szereplők, akiktől nem bírtál elszakadni?
JKR: Igen. Ha van valaki, akitől nem tudtam, az Arthur Weasley. Ennek egyrészt az az oka szerintem, hogy a könyvekben kevés a jó édesapa. Valójában simán be lehetne bizonyítani, hogy ő az egyetlen jó apa az egész sorozatban.
Jo különösen nem akarta elveszíteni Mr Weasleyt, mert Harrynek már olyan sok apa-figurával kellett ezt átélnie, köztük a keresztapjával, Sirius Black-kel és Dumbledore-ral, a Roxfort igazgatójával. Ők mind a főgonosz, Voldemort (aki megölte Harry szüleit, mikor a fiú még csak kisbaba volt) elleni küzdelem áldozatai.
Meredith Vieira: De mikor írtad a könyvet, érdekelt egyáltalán az a sok rajongó, gyerek, aki írt neked, és könyörgött, hogy "Kérlek, ne öld meg Harryt", és eszedbe jutott, hogy esetleg talán...
JKR: Hmmm...
Meredith Vieira: Hogy összetöröd egy csomó gyerek szívét, ha megölöd Harryt, Ront vagy Hermionét?
JKR: Persze, hogy érdekelt. Emlékszem, pont mielőtt kijött a Főnix... vagy nem!... De! Mégis a Főnix volt. Szóval találkoztam egy kisfiúval, aki azt mondta: "Kérlek, soha, soha, soha, de soha ne öld meg Hagridot, Dumbledore-t és Siriust.". Ó, egek! És olyan aranyos gyerek volt. Olyan, akinek a saját életében is volt pár problémája. Teljesen ki volt, konkrétan közölte, hogy "Ne öld meg ezeket az embereket, akikre Harry apaként tekinthet". És én tudtam, hogy az egyiket már megtettem; megöltem Siriust, és ahogy ránéztem, nem bírtam úgy tenni, mintha nem éreztem volna magam kutyául.
Meredith Vieira: De az biztos nagyon fáj - ahogy te is mondtad -, mikor egy fiatal odamegy hozzád, könyörög, hogy ne tedd meg.
JKR: Igen, fájt. Az emberek néha szó szerint könyörögtek a kedvenc szereplőikért.
A hetedik könyvben Jo megölte Harry közeli barátait, Lupint és Tonkst, és ezzel árván hagyta gyermeküket, úgy, mint annak idején Harryt.
JKR: Akartam, hogy legyen valami visszhangja annak, ami Harryvel történt, hogy megmutassam, mennyire velejéig gonosz volt, amit Voldemort tett. Az, hogy árvákat hagysz hátra a világban, gyerekeket, akiknek maguknak kell boldogulniuk a világban védtelenül, úgy, hogy nem gondoskodnak róluk. És... hát emiatt végeztem kettejükkel, ők ebben a könyvben halnak meg. De utáltam, utáltam megtenni, mert mind a két szereplőt imádom.
VESZÉLY VÉGE
|