Nem is vártam és nem is kaptam feloldozást.
A mester már megint sisteregve billogozta meg az agyamat. Igazából még nem tudom, hogy mit kezdek ezekkel az emléknyomokkal, ill. hogy mennyire károsan hatnak az elkövetkezendőkben, de jó móka volt.
A Művész egy centrifugává alakult, a terem elgyására buzdító és az ottmaradásra ösztönző erők nagyon érzékeny egyensúlyban voltak mindvégig.
Igazi, csontokig hatoló hideg lidércnyomás, ugyanakkor sok kérdőjelet hagyó feladvány, a valóság és a fantázia ravasz összevisszaságával, ugyanakkor az időrendiség mérhetetlenül gonosz, de nagyon átgondolt megbontásával.
Azér' volt benne pár céltalan sikongatás is. :) |
