Utolsó hozzászólások:
Hair - Vélemények (2023-01-13 14:06.46) |
Szabadság és korlátok, szeretet és kirekesztettség, elvhűség és sznobizmus, felelősség a felelőtlenségben és fordítva, érzéketlen értékütköztetések és értékes érzékeltetések, vidéki isteni gondviselés és városi önrendelkezés, idegenekből szőtt közösségi háló és szerettekre támaszkodó családközpontúság, a munkába vetett hitet és a robotnak az értelmetlenségét, parkban, fagyban LSD-zve és szobában, biztonságban füvezve, New Yorkban partiban szmokingban és Vietnámban, fegyverben, egyenruhában, egy falakkal körbevett parkban és a végtelen úton a sivatagban. Jönnek a szavak és az ellentétek, a pro és kontra érvek, és emiatt annyira független, rétegelt és mély ez a film. Nem foglal állást, bemutat, felvet, aláás és ránk bízza, hogy döntést, hogy mit szűrünk le belőle. Felületesen megnézve idealizál, de mélyre ásva erősen kritizál. Kritizálja a hippiséget, a szürke kispolgáriságot, a sznob nagypolgáriságot. Ez egy hippi alapmű, pedig egyidős velem, ez egy 1979-es film, amikor már a hippiket bekebelezte a fogyasztói társadalom kényelmes, de nedves mocsara megteremtve a yuppie-kat. Ez egy hippi alapmű, pedig cseh a rendező és az operatőr, emiatt erősen európai film. Ez egy hippi alapmű, pedig a zenék egyáltalán nem Woodstock hangzását adják vissza. Javítom magam, mert ez egy háborúellenes alapmű, amely bemutatja az USA több arcát, amely egy olyan világba húz bele minket, amit a vasfüggönyön innen nem élhetünk meg. Idealizálja az amerikai álmot, de le is omlasztja róla a vakolatot. A vakolatot, ami a hippiknél a szabadság és élvezetek a spiritualitásba csomagolása és eladása ideológiaként, miközben elveti mindenfajta felelősségvállalást a család irányába (pl: Lafayette) olyan indokkal, aminek nincs valódi értéke és alapja. Amikor a Hare Krisnát egy templomban éneklik és beállva táncolnak olyan kevert értékrenddel, ami értelmetlen, de az alapja a mindennek a szabad értelmezése. A vakolatot, ami a szürke kispolgároknál a szűklátókörűség. Amikor értéknek tekintenek olyan manipulatív ideológiákat, amely egy kis társadalmi csoport érdekeit szolgálják és eladják követendő mintaként. A vakolatot a nagypolgárságról, ami a sznobizmusuk csillogó felületessége, a felsőbbrendűségükbe, kultúráltságukba, de leginkább a pénzükbe és a hatalmukba vetett hitük hitványsága. Nagyon erős társadalomkritika ez a film olyan erős kijelentésekkel, minthogy fehérek elküldik a feketéket gyilkolászni a sárgákat, hogy megvédjék a rézbőrűektől ellopott földet. Ezek az egysorosok fel vannak építve, bele vannak helyezve a történetbe, van relevanciájuk és nagyon ütnek. Mindezt úgy, hogy közben hihetetlenül szórakoztató a film. A zenék lehet nem a hippi korszakból vannak, de gyönyörűek, a ruhák, a díszletek tele vannak szimbolikával, a karakterek összetettek, a fényképezés és a vizuál effektek lebilincselőek. Csak szuperlativuszokban tudok beszélni erről a profi munkáról. |
Woodstock a kertemben - Vélemények (2023-01-12 09:32.22) |
Egy könnyed film. A karakterek tetszetősek voltak, egyszerűen jó ezt a filmet nézni, ebben egyetértek. Ettől függetlenül nehezen kötött le. Sokszor néztem rá a telefonomra, tekingettem ki a kijelző mögül, leginkább a film elején. A közepétől meg egy kicsit olyan volt, mint egy nagyon elnyújtott videóklip. Felszínes a film. Nem nagyon húzott be a történet, a szereplőket mélységében nem ismertem meg, nem volt karakterfejlődés azon kívül, hogy a srác rájött, hogy a szüleinek van pénze és mehet az útjára, meg az apuka, aki megtelt élettel. Kapargatták a szülők hátterét, de nem bontották ki. A konzervatív nyugis és a laza arcok is tipizáltak, pont mint egy videóklipben. Vannak jeleneteik, odaadott egysorosok, úgy, mint a lovas jelenet kis kritikával, vagy amikor bemegy a srác a helyre, kéri a szokásost és persze nincs. Ezek mind-mind annyira klisék, de jó nézni őket. Schreiber, mint nő, Emile Hirsch, mint vietnámi veterán, aki be van kattanva, de alig pelyhedzik az arca, Jonathan Groff, aki Michael Lang bőrébe bújt, a leszarom kirakat srác, a tökéletes hajtincsekkel és jól összepasszolt ruhákkal, aki nem mocskolja be magát, hanem vagy helikopterrel jön, vagy limuzinnal, vagy egy lovon emelkedik minden felé. Tetszetős és vonzó karakter. Sokak szerint ő személye testesíti meg a hippiket. Annyira nem ismerem, csak tavaly, amikor meghalt olvastam róla sokat. Egy tehetős egyetemista értelmiségi, aki az üzleti világban igyekezett sok kreditet szerezni, de az már később volt. A hippik sokak szerint értelmiségi rétegkultúra volt, aminek az ellenforradalmi pólusa a proletarizmus, kommunizmus volt. Érdekes, hogy mindkettő a kommunára törekedett, csak az egyik tudott menni fesztiválról-fesztiválra, megélve, autót tankolva, drogot szerezve, stb. Míg a másik azért akart önfenntartó lenni, hogy ne zsákmányolják ki és ne kelljen 16 órákat robotolnia a megélhetésért, hanem megtermelte azt, amit kell maga egy közösség részeként. De visszatérve a filmre, Paul Dano karaktere a be-LSD-zett csóka a furgonnal, óriási volt. A legtöbb színészt olyan figuraként látni, amit addig soha, ez a film legnagyobb erénye. A történetszállal pedig csak az volt a gondom, hogy sokezerszer láttam. A fiú, aki önmagára talál, leveti béklyóit és elindul a maga útján. Ha kivesszük Woodstock-ot, akkor van kb 40-50 hasonló filmem. Összegezve: Ang Lee-t szeretem, de a Túl a barátságon után már kevés igazán jó filmet rendezett. Ez olyan kicsit tőle, mint egy elnyújtott videóklip unalmas jelenetekkel. A közepétől az utolsó negyedóra előttig jól szórakoztam, az tetszett. A karakterek klisések, nincsenek elmélyítve, de tetszetősek és vonzóak. Mint például a lány a Michael Lang mögött, aki a végén is feltűnik a filmben. Mit lehet róla tudni a nevén kívül? Miért volt a filmben? Szóval kb ennyi. |
A kommuna - Vélemények (2023-01-11 09:19.46) |
The Crash. Az individuum ütközése egy kollektív közösségben. Létezik a modern közösségekben olyan megtartó erő, ami segít az egyénnek krízisek átélésében? Hol van a határ a magánszféra és a kommuna között? A mindenki egyenlő gondolata mennyire jó az embernek? Nincs szükségünk egy szűkebb körre, akikre jobban tudunk figyelni és akik jobban figyelnek ránk? Egyáltalán mennyire lehet értő figyelemmel lenni egy kommunában egy mai modern társadalomban? Rengeteg kérdés és ambivalens érzések kavarognak bennem. Az rendkívül vonzó, hogy van egy fogadott családod, akiket te választasz, Amikor a család kötelesség, akkor elveszíti boldogságjellegét a kapcsolatunk megélése. Egy fogadott családban kevesebb az elvárás, kisebb a biztonságérzet is emiatt. Aki rendben van önmagával, az önértékelésével, az önbecsülésével, a magabiztosságával, annak kevésbé van szüksége a kapcsolati elvárásokból fakadó biztonságérzetre, de nem ismerek sok olyan lelkileg kiegyensúlyozott embert, aki teljesen el tudja ezt vetni. A kommuna másik erősége a vagyoni különbségek kiiktatása. Ez egy fantasztikusan szép gondolat és elv. Ez addig van így, amíg mindenki egyenlően rak bele időt, energiát a létfenntartásba. Ez mihelyt felborul előjönnek a feszültségek, hiszen valakinek többet kell belerakni, ha valaki kevesebbet tud. A film több oldalról jól vezette fel a jelenleg kivitelezhető kommunák jellemzőit. Az első, ami szexuális forradalom belecsepegtetése volt, a főszereplőnk új párjának a beköltöztetése volt. Egy kommunában, a szabad szerelem elve mentén ez nem lehetne probléma. De megőrjítheti az embert az emberi gyengeség, a féltékenység. Pedig itt ez csak egy párral jött elő. Alapból a párkapcsolat szétesésének első foka az volt, hogy nem kapta meg a társától azt a figyelmet, amit igényelt volna. A második a lányuk életének felborítása. Ez volt a legdurvább. Egyrészről mennyire vagány egy kommunában felnőni úgy, hogy a szüleid hippik. De ki figyelt valóban arra a lányra? Ki hallgatta meg, vagy ki kérdezett tőle fontos, nem a közösség elé tárandó dolgokat? Harmadsorban a kinek a háza kérdés, hogy ki a vezető. Én tartom azt a gondolatot, hogy vezetőre szükség van, ami itt is kirajzolódott. A film megvalósítása, a szereplők mind jók voltak, de semmi kiemelkedő, de az érzelmi hatása a filmnek lehengerlő volt. |
Krisz papa összes hozzászólása |