 |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| DVD / Blu-ray premierek |
| Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
| További Blu-ray premierek |
| Hamarosan a TV-ben |
| Tükröm, tükröm - Film Café, 08:10 |
| A kétszáz éves ember - TV4, 08:30 |
| Kilenc - Film Mánia, 08:50 |
| Bajkeverő majom - M2, 09:15 |
| Eredet - HBO3, 09:25 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Danny DeVito (80) |
| Martin Scorsese (82) |
| Stephen Root (73) |
| William R. Moses (65) |
| Sophie Marceau (58) |
További szülinaposok |
| Utoljára értékeltétek |
Priscilla   |
| Elvis Presley |
Fórum - A kommuna - Vélemények
Ahhoz, hogy hozzá tudj szólni a fórumokhoz, be kell jelentkezned, vagy regisztrálnod itt!
| 6. Krisz papa (2023-01-11 09:19.46) |
| The Crash. Az individuum ütközése egy kollektív közösségben. Létezik a modern közösségekben olyan megtartó erő, ami segít az egyénnek krízisek átélésében? Hol van a határ a magánszféra és a kommuna között? A mindenki egyenlő gondolata mennyire jó az embernek? Nincs szükségünk egy szűkebb körre, akikre jobban tudunk figyelni és akik jobban figyelnek ránk? Egyáltalán mennyire lehet értő figyelemmel lenni egy kommunában egy mai modern társadalomban? Rengeteg kérdés és ambivalens érzések kavarognak bennem. Az rendkívül vonzó, hogy van egy fogadott családod, akiket te választasz, Amikor a család kötelesség, akkor elveszíti boldogságjellegét a kapcsolatunk megélése. Egy fogadott családban kevesebb az elvárás, kisebb a biztonságérzet is emiatt. Aki rendben van önmagával, az önértékelésével, az önbecsülésével, a magabiztosságával, annak kevésbé van szüksége a kapcsolati elvárásokból fakadó biztonságérzetre, de nem ismerek sok olyan lelkileg kiegyensúlyozott embert, aki teljesen el tudja ezt vetni. A kommuna másik erősége a vagyoni különbségek kiiktatása. Ez egy fantasztikusan szép gondolat és elv. Ez addig van így, amíg mindenki egyenlően rak bele időt, energiát a létfenntartásba. Ez mihelyt felborul előjönnek a feszültségek, hiszen valakinek többet kell belerakni, ha valaki kevesebbet tud. A film több oldalról jól vezette fel a jelenleg kivitelezhető kommunák jellemzőit. Az első, ami szexuális forradalom belecsepegtetése volt, a főszereplőnk új párjának a beköltöztetése volt. Egy kommunában, a szabad szerelem elve mentén ez nem lehetne probléma. De megőrjítheti az embert az emberi gyengeség, a féltékenység. Pedig itt ez csak egy párral jött elő. Alapból a párkapcsolat szétesésének első foka az volt, hogy nem kapta meg a társától azt a figyelmet, amit igényelt volna. A második a lányuk életének felborítása. Ez volt a legdurvább. Egyrészről mennyire vagány egy kommunában felnőni úgy, hogy a szüleid hippik. De ki figyelt valóban arra a lányra? Ki hallgatta meg, vagy ki kérdezett tőle fontos, nem a közösség elé tárandó dolgokat? Harmadsorban a kinek a háza kérdés, hogy ki a vezető. Én tartom azt a gondolatot, hogy vezetőre szükség van, ami itt is kirajzolódott. A film megvalósítása, a szereplők mind jók voltak, de semmi kiemelkedő, de az érzelmi hatása a filmnek lehengerlő volt. |
| 5. Zsikréka (2022-11-21 22:06.17) |
| Nekem nem igazán jött át, mit akart az író mondani, mutatni ezzel a filmmel. A történet igen izgalmasan indul, a képi megjelenítés igényes, a nyitó jelenet kíváncsivá tesz, a karakterek szerethetőek, a probléma izgalmas megoldásért kiált. De a film nem jut tovább a saját előszobáján. A néző várja, hogy valaki robbanjon. A feleség megöl valakit? A lány terhes lesz? Valamelyik lakótárs az asztalra csap végre? A lány választ oldalt végre? Valaki öngyilkos lesz? Lakók közötti konfliktus? Nem. Egyik sem. Ha valamilyen konklúziót mégiscsak le kellene vonnom ebből a filmből, az lenne, hogy bármi is történik, a kommunában az élet zajlik tovább, a lakókat egyáltalán nem vagy csak minimálisan rezegteti meg a behatás. Uncsi... |
| 4. Mütyürke (2021-03-19 19:24.50) - (válasz Bertó!!! 3. hozzászólására) |
| Mit nem tudtál hova tenni? |
| 3. Bertó!!! (2021-03-19 08:28.42) |
| A filmben látott események, mennyire életszagúak? Mert én ezt rohadtul nem tudtam hová tenni.
Kommuna és gyűlések, egy háztartásban olyannal akinek nincs bevétele, tulajdonjog átruházás ilyen esetben, a hűtlenség beismerésnél lévő dialógus, a szerető odaköltözése, egymás cuccainak elégetése stb. Ha ez egy szatíra,vagy fiktív világ, egy fantasy, ahol az emberek ultra ultraliberálisak, a végeredmény még akkor is értékelhetetlen. |
| 2. Varla (2021-03-02 22:13.31) |
Régóta vágyom arra, hogy megvásároljak egy körfolyosós bérházat, beköltöztessem oda a barátaimat és mind boldogan éljünk; részletesen kitaláltam a belső udvarban kialakított park és közösségi terek elrendezését (is), szóval ez a kommuna-téma nem idegen tőlem, bár én azért csiszoltam annyit az alapötleten, hogy szükség van magánszférára, ezért lennének külön lakások. Nagyobb számú ember együttélése mindig problémás, nekem biztosan az; kellenek szabályok, de azt honnan tudod, hogy akit befogadtál, az be is fogja-e tartani a szabályokat, hogy csak egy példát mondjak, lehetne erről polemizálni napestig. Vagy szavazásra bocsájtani. Jelen esetben egy nagy házba költöznek mind (és ellenállok a kísértésnek, nem kezdek el dúdolgatni 3 különböző idevonatkozó dalocst, melyek egyébként a top500-at messziről sem súrolják) és a kezdeti eufóriát felváltják a gondok. Vagy nem is, inkább csak háttérbe szorítják. Érdekes kérdés, hogy ki miért költözik be, mik a mozgatórugói, tekintve, hogy a fő indok, a költségek megosztása itt alapból nem játszik (nem játszhat) szerepet, a ház nagy, a fenntartási költségek magasak. Főleg középosztálybeliek a karakterek. Már csak ezért is megéri megnézni, nahát, ilyen a középosztály, gondolhatjuk nosztalgikusan. A Kommuna a magány filmje, nekem nagyon sok film a magány filmje egyébként, valószínűleg azért, mert egy központi szereplője az életemnek és nagyon érzékenyen rezonálok más emberek szomorúságára, bármennyire dölyfösen is hangzik ez az egész, mindig érzékelem, ha valaki boldogtalan. A Kommunában magányosak az emberek, a magánynak ugyanis nem az együttélés az ellentéte vagy ellenpontja, hanem a szeretet, az odafigyelés. Dobálhatnám a közhelyeket, de nem teszem, ez a film többet érdemel. A film rengeteg problémát felvet, és egyiket sem bontja ki igazán, mintegy leltárt készít róluk, enciklopédiaként, de feloldást, igazi feloldást egyikre sem ad. Pont ez az, ami annyira megragadott benne. Nem segít, hogy mit gondolj, hagyja, hogy átereszd a saját szűrőiden a szituációkat. Mindenki másképp látja, másképp érzékeli a dolgokat, máshol vannak a fókuszpontok. A rendező olvasata mindig csak egyféle olvasat, és nem biztos, hogy az az egyedül üdvözítő. Elárulok valamit: nincs egyedül üdvözítő megoldás. Nahát. Ki hitte volna. Mindenki nézze meg, és aztán gyűljünk össze és beszéljük meg egymás megoldásait. Egy körfolyosós bérház udvarán. |
| 1. VAL P (2021-03-01 12:15.21) |
| Együtt, egymást szeretve is lehetünk magányosak. Kíváncsiak életünk párján kívül másokra is. Osztatlan figyelmük páncélunkra szegezését óhajtani utóvégre nem ördögtől származó gerjedelem. Hőseink – hamar kiderül – sem szokványos, sem meglepő technikák alkalmazásával nem fukarkodnak, hogy feloldják és elkeverjék életük vizében az egyedüllét keserű piruláját.
Mindehhez csatlakozik a tény, hogy 250 négyzetmétert belakni három ember számára nem éppen vásári kéjhömpöly. Perpetuum mobile varázsszőnyegként szipkázza el a bevételeket egy ilyen épület, és ólomkristály gyanánt csillogóra takarítani is csak a mesebeli legkisebb királylánynak sikerülne. Néha. A harsány Ole remek választásnak bizonyul – a frissen lakótárssá előléptetett fószer fel képes dobni a mindennapok szürkéjét, amit aztán el is kap palacsintasütőjével. Aztán… ha egy üzlet beindul… Egymás markába csúsztatják a kilincset a delikvensek, s pompásan felduzzad a lakók száma. Olyannyira, hogy az eredeti célkitűzés anyagi árnyalata már az elejétől fogva ködbe vész. És olyannyira, hogy a tulajdonjog is egy tökéletesen felesleges gesztussal osztódik darabokra. Ennek ellenére továbbra is az Anna–Erik–Freja háromszög privát szférájára koncentrálnak a szerzők. Azt kapargatják, miként bővült kusza kapcsolati hálójuk pentagrammává. A kommuna tagjai demokratikus minták alapján megálmodott lakógyűlések keretében szervezik gördülékennyé mindennapjaikat. A kilógó lólábról akkor kezd lepattogzani a művi pat(in)a, midőn a közös képbe besasszézó vamp abbéli óhaját önti szavakba, miszerint otthonkába és papucsba bújtatná habtestét. A helyre kis látlelet inkább csak jelenségszinten tájékoztat a szereplők életének alakulásáról, nem szánt mélyen. Nem okol és nem magyaráz. Emellett cseppet faramucinak, hajánál fogva előrángatottnak tűnik a tragikus szál beágyazása a sztori szövetébe, de több is veszett Koppenhágánál! |
Kapcsolódó fórumok
| Vélemények | Krisz papa, 2023-01-11 09:19 | 6 hsz |
| Kérdések téma megnyitása | 0 hsz | |
| Keresem téma megnyitása | 0 hsz | |
| A kommuna adatlap |
| Eredeti cím: Kollektivet |
| Évszám: 2015 |
| Rendezte: Thomas Vinterberg |
| Szereplők: Ulrich Thomsen, Fares Fares, Trine Dyrholm, Julie Agnete Vang, Helene Reingaard Neumann... |
További információk |
| Szereplők fórumai |
| - Fares Fares - Vélemények |
| - Ulrich Thomsen - Vélemények |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu