Sok évvel ezelőtt láttam. Embert próbálóan eszköztelen, az idő nagy részében a főszereplő asztalosmester jár-kel, némán vívódik. Kiséő zene helyett egy asztalosműhely gépei berregnek. Fiatalkorúak börtönéből szabadult új tanonca régebben dulakodás közben megölte az ő gyermekét. Bosszúvágy helyett valami gyötrő kiváncsiság fűti, hogy közelébe kerüljön, megismerje, megértse fia gyilkosát, miközben ügyszeretettel, majd egyre inkább atyai szeretettel oktatja a szakmára a fiút, aki persze maga is áldozat. Fokozódó feszültségben jutunk el a végkifejletig, amikor a fiú is megtudja, hogy áldozata apjával van dolga.
Figyelem! Személyes okból is hatással volt rám a film, az átlagos néző, ha egyáltalán beül egy ilyen produkcióhoz, elviselhetetlenül unalmasnak találja. |
