Utolsó hozzászólások:
| Jó estét, Mrs. Campbell! - Vélemények (2013-08-08 04:22.02) |
"Igazi régimódi szórakozás, a maga nemében hibátlan mozi, a jelen komédiakészítők akár tanulhatnának is belőle.."
Kellene, de nem fognak! |
| Donnie Darko - Vélemények (2012-08-19 08:59.21) |
Tökéletesen profi film.
Patikamérlegen adagolt misztifikum. Pontosan annyi, hogy még az olyan megrögzött realistáknak se legyen sok mint én.
Sötét, nyugtalanító film.
De vajon tényleg sötét, nyugtalanító film?
Mindenképpen. No persze nem mindenkinek ugyanazért. Mert ugye lehet ezt a filmet a tér és idő újraértelmezéseként felfogni és akkor nagyon sötét és nyugtalanító. Aztán van egy másik értelmezés, miszerint az önmagukban való cselekvések következményeivel való szembesülés erkölcsi dilemmája a film alapgondolata. Igen, valóban sötét és nyugtalanító a gondolat, hogy saját cselekedeteink következményeitől csak önmagunk elpusztítása révén óvhatjuk meg szeretteinket. Az ebben az alapvetésben természetszerűleg felbukkanó determináltság már önmagában is sötét és nyugtalanító.
És van egy olyan értelmezés is mely részben megegyezik az előzővel, mégis egészen más megvilágításba helyez mindent. Ha a cselekedet nem önmagában való, hanem konkrét környezetben, konkrét helyzetben konkrét formát ölt, akkor máris előttünk áll Donnie Darko, a magányos anarchista, aki komplex támadást intéz a fennálló Rend és Hatalom intézményrendszere, szimbolikája, manipulatív ideológiája és mindezek képviselői ellen. És akkor már egészen más értelmet nyer a Donnie-t irányító sötét erő is, hiszen kivétel nélkül minden Rend és Hatalom sötét erőnek tekinti a megváltoztatására, vagy egyenesen meghaladására irányuló valamennyi erőt. S mivel a hatalom önnön természetéből fakadóan nem képes megérteni ezt az erőt, ezért értelmetlennek tekinti azt. Ebben a megvilágításban két ellentétes álláspont dialektikájából következően természetszerűleg veszélybe sodorjuk a hozzánk közel állókat. A kérdés tehát az, hogy megmenthetjük e szeretteink életét a meggyőződésünk, azaz önmagunk megsemmisítése révén. A film ad egy sötét és nyugtalanító választ, de az sem lenne kevésbé sötét és nyugtalanító ha ezzel ellentétes választ adna. De ez már kiolvasható a film közben. Donnie ösztönös lázadó, mégha intellektuálisan alá is tudja azt támasztani. Jól leplezi ezt le az a jelenet, amikor tanárával a féregalagutakról vitázik. Amikor kijelenti, hogy nem áll fenn a veszély, hogy megváltoztassuk a múltat ha isten alagútját használjuk, s erre a tanára azzal válaszol, hogy nem folytathatja tovább ezt a beszélgetést, mert az az állása elvesztéséhez vezethetne, az nemcsak a korlátlan szabadság illúziójának ad egy megsemmisítő pofont, de egyben azt is mutatja, hogy Donnie nem képes levonni a végső
konklúziót, továbbra is abban a struktúrában gondolkozik amely ellen lázad.
Számomra ez is pokolian sötét és nyugtalanító.
Még annyit, hogy a zene tökéletesebben nem is passzolhatna a filmhez. |
| Mein Führer - A véresen valódi valóság Adolf Hitlerről - Vélemények (2012-07-15 21:08.49) |
Sok hozzáfűznivalóm nincs ahhoz amit Szamuráj a nyitóhozzászólásban írt. Legfeljebb annyit, hogy német rokonságom lévén számomra semmiféle meglepetést nem okozott az, hogy a németeknek a közhiedelemmel ellentétben van humoruk, méghozzá néha egészen kifinomult. De azért valóban lehetett volna húzni a filmből. A másik amit még megemlítenék, hogy a németek valóban szembe mertek nézni a múltjukkal. Elég sok németet ismerek, de egyetlen Hitlerimádó náci sincs közöttük. Ott van egy egyértelmű határvonal valahol a legreakciósabb konzervatív jobboldalon túl, aminek a külső oldalán vannak a neonácik, a másikon pedig mindenki más. És ezen a másik oldalon mindenki tisztában van, hogy ez a legfontosabb határvonal, minden más, ami jobb és baloldalt, dolgozót és tőkést, vallásost és ateistát elválaszt teljes mértékben alá van rendelve ennek az elsőszámú prioritásnak.
Végignézve ezen az országon, itt még igen kevés emberben fejlett ki a gerinc ahhoz, hogy ne csak egyénileg nézzünk szembe a múltunkkal. |
Lamarca összes hozzászólása |
