Utolsó hozzászólások:
| A sárga pulóveres lány - Vélemények (2025-02-10 20:53.45) |
| Ritkán futhat bele kis hazánkban valaki Ugandából származó filmre, de a Netfixnek köszönhetően ez is eljött. Loukman Ali fiatal ugandai rendező thrillerje amúgy nem is rossz film. A Netflixre kerülés hatalmas mérföldkő lehetett az ugandai filmipar számára, mivel eddig nagyon kevés afrikai film kapott lehetőséget a nemzetközi streaming platformokon. Egy kicsit azért a film címe megvezetett mert valami óriási, kulcsfontosságú szerepet gondoltam a címszereplő sárga ruhás hölgynek, de ez nem igy van. Tulajdonképpen ugyanakkora szerepe volt mint bármelyik másik szereplőnek a filmben, amiből egyébként nem sok van, kb. öt szereplővel forgatták le, de a film végkimenetelét ez nem zavarja. Loukman Ali rendező a film vizuális stílusával és csavaros narratívájával próbált egyedi, feszült hangulatot teremteni, amely ritkaság lehet az ugandai filmiparban, ha egyáltalán van ilyen Ugandában. A film során kiderül, hogy a szereplők mindegyike saját titkokkal és motivációkkal rendelkezik, amelyek összefonódnak a cselekményben. Nem mondom, hogy hibátlan lenne, de a magam részéről nagyon meglepődtem, hogy egy teljesen jól összetett filmet kaptam, és a színészi játékkal sincs semmi olyan hiba ami miatt szégyenkezni kellene az ugandai actoroknak. A film költségvetéséről nem tudtam információkat szerezni, de úgy gondolom aprópénzből forgathatták, de az alacsonynak gondolt költségvetés nem látszik a filmen. A film 2020-ban készült el, de az eredeti bemutatója elmaradt a COVID-19 miatt. Végül 2021. decemberében debütált a Netflixen, ezzel pedig ez lett az első ugandai film, amelyet a Netflix globálisan bemutatott. Szívesen megnéznék még pár ehhez hasonló afrikai filmet, nincs vele nagy baj. |
| Frontvonal - Vélemények (2025-02-06 15:20.23) |
| Minden háború értelmetlen, de a két koreai közötti talán a legértelmetlenebb a világon. Egy nyelvet beszélő nép öli egymást semmitmondó dolgokért. A Frontvonal a koreai háború végső időszakában játszódik és a konfliktus utolsó hónapjait mutatja be, amikor az északi és a déli erők egy stratégiailag fontos dombért, az Aerok-dombért harcolnak. Igen, jól olvasta az ember, egy dombért küzdenek már több éve a felek. Ami inkább egy magaslat és nem is nevezném dombnak. A harcok folyamán a domb többször is gazdát cserél. A harcoló felek között kialakul egy sajátos, bizarr „kapcsolat”: az ellenséges erők titokban leveleket és alkoholt és más dolgokat hagynak egymásnak a dombtetőn. Ez a sajátos és furcsa dolog megmutatja, hogy a katonák valójában nem gyűlölik egymást – csak éppen az adott oldalon kell harcolniuk. A film zárójelenete megmutatja, hogy a rengeteg emberéletet követelő harc teljesen értelmetlen volt, hiszen a frontvonal szinte ugyanott maradt, mint pár évvel korábban. A filmben a barátság, az árulás és a háború értelmetlensége áll a középpontjában, miközben kegyetlen realizmussal ábrázolja a katonák szenvedéseit. A rendező mesterműve nem csupán egy látványos és akció dús háborús mozi, hanem egy mélyen humanista film is, amely rávilágít a háború kegyetlenségére, abszurditására és az emberi élet törékenységére. A film egyik legnagyobb erénye, hogy nem egyszerűen jó és rossz küzdelmeként mutatja be a konfliktust. Az ellenséges felek közötti határvonalak elmosódnak, és a katonák nem ideológiai harcosokként, hanem fáradt, kiégett emberekként jelennek meg, akik napról napra próbálnak túlélni. A dombért folyó harcok brutálisak, és a frontvonal állandó változása egyfajta abszurd, halálos táncot eredményez, amelyben a katonák egy kis földdarabot próbálnak megtartani, amelynek valódi jelentősége szinte már értelmetlenné válik. A dombot folyamatosan visszafoglalják és elveszítik, de ennek a harcnak semmilyen valós eredménye nincs. A katonák már nem a győzelemért, hanem pusztán a túlélésért küzdenek, miközben a fegyverszüneti tárgyalások a háttérben zajlanak. A film fináléja, amikor a fegyverszüneti megállapodás életbe lép, különösen szívszorító: a katonák hónapokon keresztül véreztek egy dombért, amely végül egy senki földje lesz a demarkációs vonalon. Ez a befejezés a lehető legkeserűbb módon mutatja be a háború értelmetlenségét. A film 8,6 millió dollárba került, ami amerikában aprópénznek számítana, de Dél-Koreában egy nagy költségvetésű produkciónak számított. A film több mint 30 millió dolláros bevételt ért el, ezzel sikeresnek mondható, noha nem döntött kasszarekordokat. Az alacsonyabbnak vélt költségvetés ne riasszon el senkit, ez a film mindent tud mint amerikai társai, nincs hiány az akciójelenetekben sem, ami egyébként jól megvan csinálva. Nekem tetszett és nagy előnye, hogy nyoma sincs az ázsiai filmekben túljátszott színészi játéknak. Aki belefut valahol bizony érdemes megnézni. |
| Barátom, Dahmer - Vélemények (2025-02-05 20:31.21) |
| Aki egy jó filmre számít, amiben megismerheti a híres sorozatgyilkos életét az nagyot fog csalódni. Mint ahogy én is csalódtam. Mert ez a film Jeffrey Dahmert fiatalkorát mutatja be amikor még nem volt gyilkos elemében. Látszik rajta, hogy nem tiszta fialás a gyerek, de még nem gyilkolt. A rendező a sorozatgyilkos fiatal éveit mutatja be. Működhetett volna a dolog, ha Dahmer gyerekkora fantasztikusan érdekes lett volna, de nem ez az igazság, hanem az, hogy egy ritka unalmas gyerekkora volt. Rossz korszakát választotta a rendező a sorozatgyilkos bemutatására, pont arra az időszakára, amikor nem történt vele semmi. Volt egy félőrült anyja, cikizték az osztálytársai és ennyi. Ahhoz, hogy ez egy jó filmé álljon össze, így sajnos édeskevés volt. Várja az ember, hogy legyen valami benne, de csak időhúzás megy, izgalmas jelenet nincs is. A közepes színészi játék sem olyan amiért erre a kettő csillagnál többet tudnék adni. Marad a Netflixen futó sorozat, az ennél fényévekkel jobb. |
Kisjon összes hozzászólása |
