Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Mr. Monk utolsó esete: A Monk-film - HBO, 20:00 |
Ürömapám - SuperTV2, 20:00 |
Öngyilkos osztag - Film+, 20:40 |
A holnap háborúja - Mozi+, 21:00 |
Négy szoba - Paramount Network, 21:00 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Eszenyi Enikő (64) |
Amanda Peet (53) |
Marc Blucas (53) |
Joanna Scanlan (64) |
Jason Connery (62) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Bekövet a halál |
Betty Gilpin |
2025-01-07 13:02.49 |
Az a befejezés mindent vitt. Te drága kenyérkunyhó,áááá, nem tudok megszólalni. Kritikán aluli film. |
2025-01-04 16:55.06 |
Body Cam nem rossz film, de nem is olyan, amit ha nem látsz eret kellene vágnod magadon. Tetszett a rendőrségi köntösbe ültetett helyszín és a forgatókönyv,de akkor is ez egy közepes szintű horrorfilm, amely érdekes alapötlettel rendelkezik, de a megvalósításban nem tud maradandót alkotni. Azok számára lehet érdekes, akik kedvelik a rendőrségi thrillereket természetfeletti elemekkel vegyítve, de ne várjanak tőle kiemelkedő élményt. Ambiciózus, de nem teljesen kidolgozott forgatókönyve van, amin lett volna még mit finomítani, hogy érdekesebb legyen. A 9.6 millió dolláros költségvetés nem hiszem, hogy visszajött volna. A COVID-19 világjárvány miatt a tervezett mozi bemutatót törölték, és csak korlátozott megjelenésre volt ítélve, valamint a vegyes kritikák miatt nem ért el kiemelkedő anyagi sikert. A film vizuális megvalósítása és a feszültségkeltés technikái hatásosak ezzel nincs is nagy baj, de összességében nem emelik ki a filmet a hasonló témájú alkotások közül. Nem rossz film, egyszer nézhető, ha pedig nem várunk tőle nagy csodát egy másfél órára simán le tud köti. |
2025-01-02 14:11.36 |
A "Kate" egy szórakoztató akciófilm, amely erős főszereplői alakítással és látványos akciójelenetekkel rendelkezik. Bár a történet nem hoz sok újdonságot a műfajban, a film jó élményt nyújt azok számára, akik kedvelik a bosszúállós és bérgyilkosokról szóló történeteket. Kiemelném a főszereplő Mary Elizabeth Winstead alakítását, szerintem nagyon jól nyomta a bosszúálló szerepét, valamint a Tokió neonfényes éjszakai életet amely vizuálisan is lenyűgöző volt. Az akciójelenetek és a harci koreográfiák dinamikusak és jól megvalósítottak, különösen a közelharci jelenetek volt emlékezetesek, bár amikor a csaj az autóval menekül a tokiói utcán, na, ott éreztem egy kicsit a gagyi hatást. Olyan volt mintha valami autós játékba kerültem volna abban a pár percben. A bevételi adatok nem ismertek, de a 25. millió dollár azért látszik a mozin amit elköltöttek rá, hogy ott van annak minden centje a vásznon. Én a magam részéről jól elvoltam ezzel a filmmel, és javaslom a megtekintését az akciófilm szerelmeseinek. |
2025-01-02 14:00.38 |
Olyan nagy baj nincs ezzel a filmmel csak annyi, hogy ezt már ezerszer láttuk máshol. A politikai összeesküvés és az üldözéses thriller műfajának elegye izgalmasnak tűnhet, de a film végeredményben olyan közepes szintet üt csak meg. A görög táj lenyűgöző hátteret nyújt, és a film légköre néha valóban feszültté válik, a rendező néhány jelenetben ügyesen építi a bizonytalanság érzetét, és néhol sikerül a főhőssel együtt átélni az üldöztetés okozta érzést is. Negatívum azonban, hogy a történet túlságosan is sablonos: egy átlagember véletlenül belekeveredik egy politikai összeesküvésbe, és menekülni kényszerül. Ezt a történetet már számtalanszor láttuk, és a film sajnos nem nyújt semmi újat ezen a téren. A fordulatok kiszámíthatóak, és a politikai szál is keserves, így nem igazán tud érdekessé válni. A Beckett egy középszerű thriller, amely ugyan megpróbál egyesíteni egy feszült üldözéses sztorit és egy politikai drámát, de mindkettőben végül alul teljesít. Akciófilmnek közhelyes és nem elég látványos, paranoiathrillerként nem elég feszes és jól megírt, politikai krimiként pedig felületes. Bár a helyszín és néhány feszült pillanat megmenti attól, hogy kudarc legyen, a gyenge forgatókönyv és a sablonos megvalósítás miatt nehezen marad meg a néző emlékezetében. Egy közepes szintet azért összehozott magának. |
2025-01-01 17:32.05 |
A film legjobb jelenete az volt amikor a száguldó vonat bemegy a Csatorna alagútba. Azért mert így ritkán látjuk, hogy hol fut be a szerelvény. Ennyi, a többi szót se érdemelne. Ruby Rose a filmtörténet leggagyibb gonoszát hozta össze, annyira volt hihető az alakítása mint egy kinai piacon eredetinek eladott Ray-Ban napszemüveg. A "SAS: Vonatrablás a Csatorna-alagútban" minden szempontból csalódást keltő, szinte fájdalmasan gyenge próbálkozás az akció-thriller műfajában. A filmnek sajnos nincs igazi emlékezetes pillanata, csak egy nagy adag közhely, amelyet látványosan elhibázott színészi alakításokkal tálalnak. Az akciójelenetek erőtlenek, a feszültség pedig gyakorlatilag nem létezik. A film egyszerűen unalmas. Legalább a magyar forgatási helyszíneket tudnánk pozitívan értékelni, de ez sem tudom sajnos megtenni mert ez sem olyan látványos a filmben. Ha valaki mégis megnézi, ne számítson többre egy B-kategóriás, erőtlen tévéfilmnél. |
2024-12-30 20:46.02 |
Libanoni film. Olyan kevés van belőle, hogy vadászkutyával kellene keresni, hogy felleljünk belőle párat. Főleg nem ilyet ami így a készülék elé szegezne. Remekül megrendezett és kiváló mondanivalóval rendelkező film, és ilyet ritkán lát az ember, főleg nem Libanonból. A libanoni mozi egyik kiemelkedő darabja ez, amely nemcsak az igazságszolgáltatás és az emberi méltóság kérdéseit tárgyalja, hanem egy egész nemzet kollektív múltját és identitását is boncolgatja. A film lenyűgöző és mélyen felkavaró portrét rajzol arról, hogyan képes egy látszólag jelentéktelen konfliktus felszínre hozni eltemetett sérelmeket és lappangó indulatokat. Te barom vagy!!! Ezzel a mondattal indul az a bizonyos konfliktus. A cselekmény egy banális eseményből indul ki: egy vízvezeték-szerelési vita Bejrút egyik utcájában. Toni, egy keresztény libanoni autószerelő, és Yasser, egy palesztin menekült, között látszólag apró nézeteltérés alakul ki, amely azonban hamarosan az igazságszolgáltatás elé kerül. Az ügy során nemcsak a két főszereplő személyes sérelmei kerülnek terítékre, hanem a libanoni társadalom megosztottsága, történelmi fájdalmai és politikai érzékenysége is. A filmet rendező Ziad Doueiri remek érzékkel ábrázolja, hogyan nő a személyes konfliktus országos méretű drámává, miközben ügyesen elkerüli az egyszerű moralizálást. A film elgondolkodtat arról, hogyan hat a múlt az egyének jelenére, és hogyan hajlamosak az emberek személyes sérelmeiket kollektív traumákhoz kötni. Doueiri rendezése éles, letisztult és rendkívül koncentrált. A tárgyalótermi jelenetek egyszerre idézik a klasszikus drámai feszültséget és a modern politikai thrillerek intenzitását. A film vizuális világa minimalista, ugyanakkor hatásos, hiszen a szűk terek és az intenzív közeli felvételek révén a néző érzelmileg is a karakterek közvetlen közelébe kerül. A városi háttér – Bejrút kaotikus szépsége – szintén fontos szerepet játszik, hiszen egy olyan helyet szimbolizál, ahol a történelem sosem nyugszik. A Sértés legnagyobb erénye, hogy nem állít fel egyszerű válaszokat vagy egyértelműen elítélhető vagy dicsérhető szereplőket. A film nemcsak a libanoni konfliktusról szól, hanem azokról a társadalmakról is, amelyek még mindig a múlt béklyóiban vergődnek. A film egy erőteljes és provokatív mozi, amely méltán kapott Oscar-jelölést a legjobb idegen nyelvű film kategóriában. Nemcsak művészi alkotásként kiemelkedő, hanem társadalmi jelentősége is hatalmas. Ziad Doueiri mesterműve egyszerre szívbemarkoló emberi történet és intellektuális kihívás, amely minden nézőt arra késztet, hogy szembenézzen saját előítéleteivel és a történelem terhével. Ez a film egyszerre ébreszt fel, tanít és gyógyít, egy olyan élmény, amely hosszú időre a nézővel marad. A színészi játékról pedig csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A film megértéséhez azért szerintem elengedhetetlen némi történelmi és kulturális háttértudás, különösen a libanoni polgárháborúról és a palesztin menekültek helyzetéről. A film nemcsak egyéni drámát ábrázol, hanem a közel-keleti történelem fájdalmas rétegeit is megjeleníti, amely egy európai néző számára talán kevésbé ismert. Már csak azt nem tudom, hogy miért nem akadtam rá már korábban és néztem meg. Kiváló dráma, kár lenne kihagyni. |
2024-12-30 20:26.12 |
Maradjunk annyiban, hogy ez a film nagyon nem fogott meg. Nehezen is emésztem meg, mert zavaros és összefüggéstelen és elnagyolt az egész történet. A film legnagyobb problémája, hogy nem tudja egy koherens egésszé formálni az egészet. Az akciójelenetek látványosak és nem lennének olyan rosszak, de a történet összetettsége, a karakterek kidolgozatlansága és a dramaturgiai hibák miatt az egész nem áll össze egy élvezetes filmmé. A kiscsaj a börtönben még rinyál, hogy felhívhassa a szüleit a mobilon a következő jelenetben pedig már Largoval van Burmában és indul az ellenséggel leszámolni. Ez a film olyan, mint egy kirakós, amelyből hiányoznak a darabok. A film messze van attól, hogy legalább egy közepes szinten is lehessen értékelni. Aki pedig volt olyan balek és elment megnézni moziban azt még jobban sajnálom. |
2024-12-28 21:14.11 |
Vannak a filmnek piszok jó részei, de összességében mégis elégedetlen vagyok. A vörös szobák egy ambiciózus kanadai thriller, amely a dark web hátborzongató világát és az igazságkeresés megszállottságát helyezi középpontba. Bár a témája izgalmas és releváns, a film számos szempontból elmarad az elvárástól. A lassú cselekményvezetés és a karakter motivációjának homályossága elég zavaró volt. A film hajlamos elidőzni jelentéktelen részleteken, ami a történetvezetést vontatottá és unalmassá teszi. Bár Kelly-Anne megszállottsága a történet központi eleme, a film soha nem mélyül el igazán abban, hogy megértsük, miért érzi szükségét ennek az egész ügynek a megfejtését. Ez a motivációs hiány meg nem magyarázása a film leggyengébb része. A film erőssége pedig a témaválasztás, a dark web és az ottani bűncselekmények bemutatása. Kevés film van ami a dark web sötét oldalát mutatja be. Bár vizuálisan hatásos és merész témát boncolgat, a lassú tempó, a motivációs hiányok és az érzelmi mélység elmaradása miatt középszerű filmélménnyé válik. Aki szereti a pszichológiai thrillereket, adhat neki egy esélyt, de szerintem sokak számára feledhető film lesz. Pedig a film elején megjelenített vágás nélküli tárgyalótermi rész, vagy az a jelenet, amikor a főszereplő csaj a tárgyalóteremben átöltözik olyan rész, amire pár év múlva is emlékezni fogok. Volt benne potenciál, de a rendező nem használta ki sajnos. Közepesnél nem tudok rá többet adni, de azért lebeszélni sem mernék róla senkit. |
2024-12-28 20:54.16 |
Nagyon ritka eset az amikor a remake jobban sikerült mint az eredeti. Amit itt James McAvoy mint színészi játék előad az olyan amit Oscar díjjal kellene jutalmazni. Tudom, hogy horrorfilm szereplője ritkán kaphat az alakításért Oscart, de ezért pedig járna. Majdnem a film háromnegyedig ugyanazt a vonalat követi mint az eredeti dán film, de aztán éles kanyart vesz és teljesen más irányba fordul el. Az amerikai változat szélesebb közönséget céloz, és több cselekményi csavart, valamint könnyebben befogadható elemeket kínál. James McAvoy alakítása viszont kiemeli az amerikai verziót, ami miatt önállóan is figyelemre méltó. Nekem ez egy csillaggal jobban tetszett mint az eredeti. A filmet James Watkins rendezte, úgy gondolom a legjobb kezekbe került a film. A cselekményvezetés szintén az eredeti verzióra támaszkodik, fokozatosan építi a feszültséget és sokáig semmiféle horrorra utaló jelet nem tapasztalunk. Noha a nyugtalanító tényezők egyre sokasodnak és főhőseink egyre ritkábban kerülnek kínos, zavarba ejtő szituációkba, igazából csak az utolsó fél órában kapunk horror filmre utaló részt. Igen sok ember azt mondja, hogy sok a felvezetés, de úgy gondolom, hogy az egész történet kiteljesedjen és megismerjük, a főszereplőket igenis kell a hosszabb felvezetés. A hollywoodibb fináléval pont az a nyers, gyomorba vágó és zsigeri megrökönyödés veszett el, mely az eredetit annyira egyedülállóvá és emlékezetessé tette a filmet, de nem tudok elmenni a már többször említett McAvoy játékán ami annyira zseniális, hogy muszáj megkülönböztetnem egy csillaggal a dán verziótól mert azért ott nem láttunk ilyen nagyszerű színészi játékot. |
2024-12-25 13:59.23 |
A koreaiak Piedonéja újra akcióban, immár negyedszer. A negyedik részt jegyző Heo Myeong-Haeng rendezőnek 2024-ben már volt egy másik filmje, a Pusztaság vadászai amely a Netflixen debütált egy kifejezetten tetszetős zombihorror volt. A Beomjoidosi 4 bár nem rossz film, de nem éri el a harmadik rész színvonalat. A film igyekszik frissíteni a sorozatot egy modernebb, kibertérbe helyezett bűnüldözéssel, de a színészi játék kevésbé meggyőző, és az akciójelenetek intenzitása is elmarad a korábbi részekétől. Bár a film rendelkezik izgalmas elemekkel, nem tudja teljes mértékben megismételni a korábbi részek sikerét. A harmadik részben nem találtam olyan rossznak a színészi játékot sem, itt viszont újra előjött az ázsiai filmekben látott és európai szemmnek borzalmasnak tűnő, túljátszott színészi játék is. Nekem ez most egy fokkal visszaesés, nem rossz, de a három csillag most elég rá. |
2024-12-23 20:34.08 |
Végtelenül unalmas, tv filmes érzéssel operáló film, olcsó megvalósítással. Konkrétan minta egy Barátok közt részt néztem volna olyan volt. A magam részéről befejeztem a nézését kb 40 perc után. A mondanivalót megértem, a rossz megvalósítást nem. Kerülendő. |
2024-12-23 20:29.42 |
Ishana Shyamalan debütáló filmje apuci vigyázó szemei előtt forgatva. Vannak pozitív dolog is a filmben, de sok negatív is. A film a természetfeletti horror és fantasy határán mozog. A film legnagyobb erőssége a vizuális megvalósítása. Az írországi erdők sűrűsége, a bunker szűk tereinek klausztrofób hangulata és a lények sötét, mégis elegáns megjelenése mind hozzájárulnak a történet feszültségéhez. Ishana Shyamalan érezhetően apja, M. Night Shyamalan stílusát követi, de ebben nincs is semmi kivetnivaló. A Figyelők megjelenése, alakváltó képességük és titokzatos motivációik fokozatosan bomlanak ki, ami feszültséggel tölti meg a filmet. A film operatőri munkája erősen épít az árnyékokra és a fények kontrasztjára. A film negatív része, mert azért van sok is benne, már az elejéén előjön. Logikátlan cselekedett például spoiler veszély!!!! amikor a főszereplő letér a főútról, autója meghibásodik, de ahelyett, hogy ott maradna és várna segítséget, vagy visszatérne egy lakott területre, elindul egy ismeretlen, sűrű erdőbe. Ilyen logikátlan döntés még a Szomszédokban sem volt, nemhogy egy ekkora költségvetésű filmben. A The Watchers valóban erős atmoszférával és vizuális megvalósítással bír, de ha a cselekmény logikátlan részei, a karakterek hiányos kidolgozottsága vagy a történet lassú tempója kizökkent, az jelentősen csökkentheti az élményt. Pozitiv, hogy próbáltak egy épkézláb történetet felmutatni, egy egyedi alapötletet a tündérmitológia köré építve. A The Watchers egy vizuálisan erős, atmoszférikus horrorfilm, amely a természetfeletti és emberi világ határán játszódik. Bár a története nem mindig kielégítő, mégis izgalmas témákat érint, és különleges hangulatot tud teremteni. Én úgy gondolom, hogy első filmnek nem volt ez olyan borzasztó rossz, vannak hibái kétségtelen, de még megüti a nézhető szintet. |
2024-12-23 20:11.00 |
Jelenleg a Netflixen fellelhető legjobb sorozat ez. Egy Svédországban történt híres, valós eseményen alapuló helikopteres rablás igaz történetét dolgozza fel, amely minden idők egyik legmerészebb bűncselekménye volt az országban. A nyolcrészes sorozat középpontjában két gyermekkori barát, Rami (Mahmut Suvakci) és Michel (Ardalan Esmaili) áll, akik elhatározzák, hogy végrehajtják életük legnagyobb rablását: több millió svéd koronát akarnak ellopni Svédország legbiztonságosabb készpénzraktárából. A történet párhuzamos idősíkokon keresztül mutatja be Rami belső küzdelmét a bűnözői múltjával és a tisztességes élet iránti vágyával. A Svédcsavar vagy ahogy a Netflixen fut The Helicopter Heist egy izgalmas és jól megvalósított krimisorozat, amely mélyen belemerül a karakterek pszichológiájába és motivációiba. A valós eseményeken alapuló történet hitelesen mutatja be a bűnözés világát és annak következményeit. A rablást pedig nagyon részletesen mutatja be, legalább három részen keresztül foglakozik a rablás előkészületével, a rablás előtti pár órával és magával az egész rablással. Kiemelném a lebilincselő történetet, a jó tempójú cselekményt és a színészi alakításokat. A film leggyengébb láncszeme szerintem a nyomozócsapat ábrázolása, ez kissé gyengére sikerült. A sorozat erőssége a karakterek közötti kémia és feszültség, különösen Rami belső konfliktusa és a rablás veszélyes tétje. A készítők ügyesen egyensúlyoznak a feszültség és az érzelmi mélység között, bemutatva a szereplők motivációit és dilemmáit. A rendezés dinamikus, a cselekmény feszes tempójú, ami folyamatosan fenntartja a néző érdeklődését. A sorozat ajánlott mindazoknak, akik kedvelik a feszült, karakterközpontú krimiket, és érdeklődnek a valós eseményeken alapuló történetek iránt. Nekem ez most nagyon bejött. |
2024-12-23 19:45.45 |
A koreai Piedone újra akcióban. Immár harmadszor. A sorozat eddigi legjobbja ez a rész. A film hű marad az előző részek receptjéhez: brutális akciójeleneteket, feszes cselekményt és a humor nagyszerű elegyét kínálja a nézőknek. A sztori ezúttal is Ma Seok-do felügyelő (Ma Dong-seok) karakterére épít, aki ezúttal egy új, még veszélyesebb bűnbanda ellen veszi fel a harcot. Az akciók mellett azonban a film humora adja az igazi különlegességét. A főszereplő lazán, mégis rendkívüli erővel hozza a modern "nagyöklű igazságosztó" figurát, amitől sokaknak Piedone karaktere juthat eszébe modernkori köntösbe csomagolva. Az erőteljes harci jelenetek és a humorizáló párbeszédek remekül kiegészítik egymást, és a film sosem esik túl komolyan önmagába, ami a film nagy erénye. Ma Dong-seok egyszerűen zseniális, mint mindig. Az ő fizikai jelenléte, karizmája és komikus időzítése az egész film gerincét adja, a karaktere pedig nagyon szórakoztató. Az ellenfelek és a mellékszereplők is jól eltaláltak amúgy. Az akciók nemcsak brutálisak és kőkemények, hanem hihetetlenül dinamikusak és látványosak is. A koreográfia rendkívül precíz, a harcok intenzitása magával ragadja a nézőt. Ma Dong-seok hatalmas fizikai jelenléte és stílusa dominál minden jelenetben: nem a kifinomult technikák, hanem a nyers erő és a pontos időzítés adja a harcok súlyát. Minden ütés és csapás érezhetően fájdalmas, és a film gondoskodik arról, hogy a néző is átélje a konfliktus intenzitását. A kamera munka és a vágás is hozzájárul a jelenetek erejéhez. A rendező (Lee Sang-yong) remek érzékkel használja a szűk tereket és a hosszan kitartott snitteket, hogy fokozza az akciót. Az akciók zöme közelharcra fókuszál, ami sokkal személyesebb és adrenalindúsabb hatást kelt, mint a tipikus, fegyverekre építő akciófilmek. Az operatőri munkát is itt kell megdicsérni, (Lee Hyun) ami kiemelkedő vizuális stílusával és dinamikus kamerakezelésével jelentősen hozzájárult a film látványvilágához. A film nemzetközi szinten 83 millió amerikai dollárt hozott, ami borítékolja, hogy a történetnek itt még nincs vége. A Beomjoedosi 3 nemcsak méltó folytatása a sorozatnak, hanem az egyik legjobb modern akciófilm-vígjáték, amit Dél-Korea kínált az elmúlt években. Ha szereted a látványos harcokat, az eltalált humort és a magabiztos főhősöket, ez a film kihagyhatatlan. Bárki, aki Piedone-filmeken nőtt fel, biztosan értékelni fogja az áthallásokat, miközben élvezi a modern koreai filmes technika csúcsát. Tulajdonképpen egyszerűen megunhatatlan ez a nagydarab fickó. Én még simán elnézegetem az ilyen filmeket tőle. |
2024-12-21 13:58.38 |
Ha valaki elolvassa a film adatlapját és meglátja, hogy horrorfilm elsőre biztos az jut eszébe, hogy egy démoni, kisértetjárta dohányzóasztalról fog szólni a film. Nagyobbat nem is tévedhetnénk. A film egyszerre volt iszonyatosan morbid, itt-ott komikus, rettentően nyomasztó és egyben felkavaró. Tipikusan olyan film amit spanyoloktól tudok elképzelni, hogy elkészítik. A film a mindennapi élet abszurditását és a véletlenek kegyetlenségét mutatja be, miközben a humor és a horror elemeit ötvözi. Nem is tudom láttam e már ennél sötétebb fekete vígjátékot a közelmútban. És itt kiemelném a történet eredetiségét és kegyetlenségét. A dohányzóasztal egy olyan film, amely a fekete humor és a horror határán mozog, bemutatva, hogyan válhat egy egyszerű mindennapi esemény sötét és megdöbbentő élménnyé. Ne gondoljon senki brutális horrorjelenetekre, de mégis az egész film alatt az ember kényelmetlenül fészkelődik a fotelban. A film minimalista megközelítést alkalmaz, szinte teljes egészében egy helyszínen játszódik, ami fokozza a feszültséget és a klausztrofób hangulatot. A film erőteljesen épít a színészi játékra és a párbeszédekre, amelyek révén mélyen beleláthatunk a szereplők pszichológiai állapotába. A színészi játék szinte kifogástalan. David Pareja és Estefanía de los Santos kiemelkedő alakítást nyújtanak, hitelesen ábrázolva a gyászt, a bűntudatot és a kétségbeesést. A minimalista rendezés, a kiváló színészi alakítások és a feszült atmoszféra egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy a film emlékezetes élményt nyújtson a nézők számára. Maradandó filmélményt nyújt, és csak azért nem adok rá öt csillagot, mert a film középső része egy kicsit leül, elveszíti a korábbi varázsát, de még mindig nem annyira, hogy olyan sokat rontana a film élménnyé. A befejezés pedig ennél jobban nem is sikerülhetett volna. Majdnem mestermű. |
2024-12-21 12:57.46 |
Nekem ez egy fokkal azért jobban tetszett mint a rendező 2021-es filmje, annak ellenére, hogy én magam nem igazán kedvelem az ilyen entitásos, természetfeletti horror filmeket. De argentin film létére, szinte nulla költségvetésből a rendező úr összehozott, így nem volt rá szívem kettő csillagot adni, mert azért ez több annál. A film elsősorban az atmoszférateremtésre és a vizuális rémületre összpontosít. Az Aterrados egyik legerősebb pontja a hangulat. A film egyedi vizuális elemekkel és brutális jelenetekkel operál, amelyek a természetfeletti horror zsánerét maximálisan kihasználják. A gyenge fényviszonyok, az árnyékok, és a váratlan ijesztések egyre fokozzák a feszültséget. A film alacsony költségvetése ellenére profi hatást kelt. A speciális effektek, a hangdizájn és a hátborzongató jelenetek kifejezetten emlékezetesek. Az Aterrados nem próbál mindent megmagyarázni. A gonosz jelenlétét egyfajta ismeretlenség lengi körül, ami az emberi tehetetlenséget hangsúlyozza. Ez a megközelítés sok néző számára üdítő lehet, mert eltér a tipikus, szájbarágós horroroktól, de mivel nem kapunk mindenre megfelelő választ a végén egyesek csalódhatnak is benne. A szereplők nem kapnak elég mélységet vagy hátteret ahhoz, hogy a néző érzelmileg kötődjön hozzájuk. Ez különösen igaz a paranormális nyomozókra, akik inkább eszközök a történetben, mint valódi, élettel teli karakterek. Egyik pillanatban megjelennek, majd már onnantól mint főszereplők vannak jelen a filmben. A film szerintem szándékosan nem ad választ a nézőt foglalkoztató alapvető kérdésekre: Miért történnek ezek a jelenségek? Mi a gonosz erők valódi motivációja? Mi történt a végén? Ez az érzet egyszerre lehet lenyűgöző és csalódást keltő, a néző igényeitől függően. Szerintem valami folytatásban gondolkodhatott a rendező, mert sok mindenre nem kapunk választ a végén. Az Aterrados azoknak szól, akik szeretik az atmoszférikus horrorfilmeket és nyitottak az olyan történetekre, amelyek nem adnak mindenre magyarázatot. Nem volt csalódás, csak egyszerűen nem szeretem az ilyen típusú horrorfilmeket, de amit itt ilyen kevés pénzből ez argentin rendező összehozott az megsüvegelendő dolog. |
2024-12-19 14:32.18 |
Az Ekipazh egy tisztességesen megrendezett orosz katasztrófafilm, aminek amúgy semmi szégyellnivalója nincs amerikai társaihoz. A film költségvetése körülbelül 650 millió rubel volt, ami akkoriban nagyjából 10 millió dollárnak felelt meg. Ez az összeg az orosz filmipar viszonylatában kiemelkedően magasnak számított, különösen egy katasztrófafilm esetében. Az elköltött pénz minden egyes centje amúgy a film második felében látszik is. Jól megkomponált katasztrófa jelenetek vannak benne, a CGI remek, viszont a film második felében a forgatókönyv íróknál elgurult a gyógyszer. Itt már kapunk olyan részeket ahol az ember felhúzza a szemöldökét csodálkozván, hogy mit is lát. Az Ekipazh első órája sokkal inkább egy romantikus drámára emlékeztet, mintsem katasztrófafilmre. Ez egy tudatos döntésnek tűnik a készítők részéről, hogy a karakterek közötti kapcsolatokra helyezzék a hangsúlyt, mielőtt a látványos események beindulnak. Ami amúgy nem rossz döntés, így tényleg mélyrehatóan megismerjük a szereplőket, a karakterek hátterének bemutatására fókuszál, ez ad némi mélységet a szereplőknek, amitől a későbbi események jobban hatnak. Viszont, ha valaki egy pörgős katasztrófafilmre számít, ez az első egy óra kicsit türelmet próbáló lehet, mert inkább az érzelmi feszültség, mint az akció dominál. Ez az egyensúly ugyan nem mindenkinek fog tetszeni, de ad egy érdekes ritmust a filmnek, amitől kicsit kilóg a sablonos katasztrófafilmek sorából. A film vizuálisan lenyűgöző, különösen az akciójelenetek során. A repülési jelenetek, a vulkánkitörés ábrázolása és a mentési jelenetek technikailag nagyon jól kivitelezettek. A második felének "elszállt" akciói és néhány túlzó fordulata ellenére van benne valami szórakoztató báj. Nem akarja feltalálni a műfajt, de a látványos jelenetek és a lendületes cselekmény miatt a néző figyelmét végig leköti. Ez a film tipikusan az, amit ha egyszer megnéz az ember, utána talán nem rohan újranézni, de közben mégis elégedetten áll fel, hogy azért nem volt kidobott idő. A maga kategóriájában megállja a helyét simán nézhető darab, ha valaki látványos, popcorn-mozira vágyik, egy esélyt adhat neki. De azért a 2 óra 18 perc egy kicsit hosszúnak tűnt, úgy, hogy az első óra egy romantikus drámára hasonlított. |
2024-12-18 20:20.33 |
Jake Gyllenhaal egyszemélyes drámája. Szerintem, ami ebből az egészből ki lehetet hozni, azt Ő megoldotta. Az ő karaktere a történet középpontja, és az érzelmi terhet, amit a figura hordoz, Gyllenhaal magabiztosan viszi a vállán. Az intenzív telefonbeszélgetések, a szorongás és a bűntudat hitelesen jelennek meg az arcán és a hangján keresztül, ami különösen fontos szerintem egy ilyen minimalista filmben. De mivel nem vagyok oda az ilyen kamaradrámákért erre sem tudok többet adni egy közepes osztályzatnál. Ez nem a film hibája, az enyém, nekem nem jönnek be az ilyen egyszemélyes drámák. Az eredetire amúgy amikor osztályoztam régebben két csillagot adtam, szóval ez valószínűleg még jobban is tetszett mint az eredeti. |
2024-12-18 20:04.29 |
Netflix szemét a rosszabb fajtából. Jean-Claude Van Damme neve összeforrt az akciófilmek aranykorával: az 1980-as és 1990-es években akkora sztár volt, hogy a fél iskola ő akart lenni. Jómagam is szerettem, és ha mostanában nem is szerepel jó filmekben a neve miatt mindig megnézem az új filmjeit is, de ez még az utóbbi idők gyenge termése mellett is nagyon gyenge lett. A cselekmény tele van logikai bakikkal, klisékkel és erőltetett fordulatokkal. A film a vígjáték és az akció között próbál egyensúlyozni, de egyik műfajban sem találja meg igazán a hangját. A karakterek sztereotípiákból épülnek fel: a vicceskedő társak, a bénázó fiatalok és a karikatúraszerű rosszfiúk. Jean-Claude Van Damme komoly múltja ellenére a film nem ad számára méltó alapanyagot: a színész többször is önmaga paródiájává válik, és ezt a forgatókönyv sem segíti. A film legnagyobb problémája talán a humora. A film rengeteg erőltetett viccel operál, amelyek közül csak nagyon kevés talál célba. A francia vígjátékokra jellemző harsány, olykor groteszk humor itt inkább kínosan hat, mintsem szórakoztató lenne. Többször olyan érzése van az embernek, hogy a film erőlködik, hogy nevettetni tudjon, de a poénok legtöbbször célt tévesztenek és nem is ütnek. Az akciójelenetekből pedig hiányzik mind a lendület mind az izgalom. A film készítői arra gondolhattak, hogy majd a főszereplő elviszi a neve miatt a hátán a filmet, de ez egy nosztalgiára építő, de saját lábán megállni képtelen próbálkozás lett. Nem tudok értékelhető jelenetet elmondani ahol Van Damme megcsillantotta volna a régi karizmáját, a gyenge forgatókönyv, az erőltetett humor és a középszerű akciójelenetek miatt a film nehezen élvezhető mozi. |
2024-12-18 19:07.37 |
Nekem ez azért jobban tetszett mint a szintén az évben megjelent Pókok című francia borzalom. A Sting című 2023-as sci-fi - horrorfilm egy meglehetősen szokatlan alapötlettel dolgozik: egy hatalmasra nőtt pók fenyegeti egy brooklyni lakóépület lakóit. Bár a Sting nem váltja meg a világot, mégis képes szórakoztatni, főként azok számára, akik szeretik a szörnyfilmeket. A film nézése közben amúgy olyan volt mintha egy Alien filmet néznék csak egy társasházban. A történet egyszerű és kiszámítható, a szokásos horrorfilm kliséket követi. A főhősöknek meg kell találniuk a módját, hogy legyőzzék a pókot, miközben a film különféle lakók reakcióira és konfliktusaira is fókuszál. A forgatókönyv nem mélyül el a karakterekben, de van néhány emlékezetes pillanat, amikor a humor és a feszültség ügyesen keveredik. Alyla Browne, a fiatal Charlotte szerepében, hitelesen hozza a gyermeki naivitást és elszántságot, amely segít, hogy a néző kedvelje a kislányt. Ryan Corr, aki Charlotte mostohaapját alakítja, szintén elfogadható teljesítményt nyújt. A mellékszereplők többsége, akik a lakóépület lakóit játsszák, főként komikus megjegyzéseikkel és tipikus idióta viselkedésükkel tűnnek ki, de ezek a karakterek inkább karikatúráknak tűnnek, semmint valódi szereplőknek. A Sting vizuálisan sem olyan rossz azért. A pók megjelenítése egész jól sikerült, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy valószínűleg alacsony költségvetésű produkcióról van szó. A praktikus effektek és a CGI kombinációja működőképes, és a lény megjelenése elég félelmetes ahhoz, hogy a film érdekes legyen és továbbnézzük. A film atmoszférája azonban nem mindig feszült, részben a sablonos jelenetek és a helyenként ügyetlen tempó miatt, tulajdonképpen az utolsó 35-40 perc ami az egész filmet elviszi a hátán. Ha könnyed szórakozásra vágysz, és nem zavar, hogy a film nem túl mély, akkor a Sting egy próbát megérhet. Ne várj tőle korszakalkotó élményt, de egy esti kikapcsolódáshoz megfelelő lehet. A költségvetésről sajnos nem találtam semmi információt, de a film bevételei alapján, amely világszerte összesen 2 millió 500 ezer dollárt hozott, úgy gondolom a befektetett pénz jócskán visszahozta. |
2024-12-17 15:45.30 |
Ritán fut bele az ember ekkora sz@r filmbe mint ez. Nekem most sikerült. Van az a jól bevált szöveg, hogy a forgatókönyv egy szalvétán is elfért, na itt még a szalvétát is kifelejtették, forgatókönyv pedig nem is volt. A "No Escape Room" egyike azoknak a filmeknek, amelyek már az első jelenetben érzékeltetik, hogy valami nincs rendben – sajnos nem a jó értelemben. A horrorfilmek egyik legfontosabb szabálya, hogy vagy félelmetesek, vagy legalább szórakoztatóan rosszak legyenek. Nos, ez a film valahogy mindkettőt elhibázza, és csak egy kusza, unalmas, logikátlan katyvasz marad utána. A sztori alapötlete nem lenne rossz – egy különleges szabadulószobás játék, amelynek tétje a szereplők élete –, de a kivitelezés teljesen félresikerült. A ház, amelynek rejtélyes múltja van, csak félig-meddig bontakozik ki, a karakterek motivációi homályosak, a végkifejlet pedig annyira zavaros, hogy az ember legszívesebben kikapcsolná az egészet, még mielőtt a stáblista lepörögne. A film a valóság és az illúzió határán próbál egyensúlyozni, de a végeredmény csak az, hogy semmit nem értünk, és a film felénél már egyáltalán nem is érdekel, mi történik a szereplőkkel, csak végre legyen már vége ennek az egésznek. A két főszereplő, (apa és lánya) jelenléte egy mélyebb drámai szálat próbál bevezetni, de az apa-lánya kapcsolat olyan felszínes és semmilyen, hogy nehéz bármilyen érzelmi kötődést érezni irántuk. A mellékszereplők pedig még ennél is kevésbé kidogozottak, gyakorlatilag csak díszletek, akikre azért van szükség, hogy eltűnjenek vagy meghaljanak. A "No Escape Room" atmoszférája megpróbál hátborzongató lenni, de a rosszul megkomponált jelenetek és az alacsony költségvetés minden próbálkozást lerombol. A természetfeletti elemek inkább nevetségesek, mint félelmetesek, és a ház belseje is inkább emlékeztet egy gyengén felszerelt szabadulószobára, mint egy horrorfilmes helyszínre. Itt a filmnézők azaz mi vagyunk a hősök akik végigszenvedik ezt az agyzsibbasztóan „ZS” kategóriás filmet. Ha egy igazi horrorélményre vágyik az ember, ez biztosan nem az, amit keres. Az egyetlen ok, amiért nem kap 0 pontot, az az, hogy olyat nem lehet adni, a pozitívum, hogy a filmben szereplő csajok legalább szépek. Ez egy kis költségvetésű, tévés produkcióként készült film lenne, és nem került mozikba, szerencsére, az elkészülése is megkérdőjelezendő. Ki adott erre pénzt? Nem is csavarom tovább, ez nézhetetlen. |
2024-12-16 16:37.29 |
A film Mario Bava 1974-es Veszett kutyák címmel rendezett kultuszfilmjének modern feldolgozása, ami a filmkatalógus adattárában is szerepel. Én ugyan azt a filmet nem láttam,de ezt igen, szóval írok róla pár mondatot és gondolatot. Az Enragés egyik erőssége kétségkívül az alaphelyzete: egy félresikerült bankrablás után a rablók túszokat ejtenek, és kénytelenek együtt menekülni egy furgonban. Az ilyen szűk térre korlátozódó cselekmények remek táptalajt nyújtanak az emberi természet sötétebb oldalának bemutatásához, és a film ezt jól ki is aknázza, különösen a film elején. A film végi csavar pedig az egyik legerősebb pillanat a filmben amitől a történet és a befejezés egy új értelmezési szintet kap. Dicséretes, hogy a rendező (Éric Hannezo) egy olyan befejezést vitt a vászonra, amely váratlan, mégis logikusan illeszkedik az események láncolatába, bár azt nem tudom, hogy az eredeti film is így ér- e véget vagy sem. És most jöjjön a negatív rész. Míg a film eleje és vége igencsak ütős lett és még a középső rész is tartogat erős részeket addig a „faluban” játszódó jelenetsor elég értelmetlen lett. Itt a történet dinamikája leül, és a karakterek közötti feszültség, amely addig feszesen tartotta a cselekményt, kicsit elapad. Az eleje azonban tényleg intenzív, és gyorsan beszippantja a nézőt. A karakterek bemutatása talán nem túl mélyreható, de az adott helyzetben nem is ez a lényeg. A rendező inkább az akcióra és a pszichológiai feszültségre koncentrált, ami működik – bár a mélyebb karakterábrázolást kedvelők hiányérzetet tapasztalhatnak. Az erőteljes kezdés és a meglepő csavar mindenképp emlékezetessé teszi a filmet, de néhány résznél (például a falusi szakasznál) megbicsaklik a lendület, de ettől függetlenül azért négy csillag jár érte. A szereplők közül egyik sem kezdő színész, jó pár film adatlapján feltűnik az összes actor neve. Ezért meglepő amúgy, hogy a film mindösszesen 234 000 dollárt hozott világszerte, ami meglehetősen alacsony egy olyan produkcióhoz, amiben elég neves francia és kanadai színészek szerepelnek. A kevéske bevételi adat senkit ne riasszon el a film attól még igencsak nézhető szintet üt meg. Ha valaki valahol belefut érdemes meglesni. |
2024-12-15 07:46.25 |
A Held egy viszonylag ismeretlen, de érdekes atmoszférájú horror-thriller, amelyet Chris Lofing és Travis Cluff rendezett. Chris Lofing és Travis Cluff, a Held rendezőpárosa, érdekes hátterű alkotók, akik főként alacsony költségvetésű horrorfilmekben találták meg saját hangjukat. A két filmes 2011-ben alapította meg közös produkciós cégüket, azóta dolgoznak együtt. Olvastam egyszer róla, hogy Travis Cluff munka nélkül maradva, egy televíziós vetélkedőből nyert pénzt, amelyet újrakezdésre fordított és így került a filmiparba. Utólag belegondolva nem rossz döntés volt. A film költségvetéséről nincs információ, de aki látta, az érzékelheti, hogy egy nagyon minimalista költségvetésből készült. A film viszonylag szerény anyagi sikert ért el, a bevétele mindössze 150 ezer dollár volt. Annyit még a pénzügyi érdekességekhez, hogy az Akasztófa című filmükkel viszont igazi bankot robbantottak. 100 000 dolláros költségvetésből készült, de világszerte több mint 42 millió dollár bevételt hozott. Na ideje írni valamit a filmről is. A történet középpontjában egy házaspár áll, akik egy távoli, okosrendszerrel ellátott házban próbálják megmenteni kapcsolatukat. A romantikus hétvége azonban hamar rémálommá válik, amikor rejtélyes alakok veszik át az irányítást a ház rendszerei felett, és arra kényszerítik őket, hogy szembenézzenek egymással és saját sötét titkaikkal. A film legerősebb eleme a feszültségteremtés: a minimalista helyszín és a zárt tér remekül szolgálja a paranoiát és a tehetetlenség érzését. Jill Awbrey, aki nemcsak a női főszerepet játssza, de a forgatókönyvet is írta, meglepően jól teljesített mindkét fronton. A minimalista költségvetés miatt senki ne várjon oltári nagy CGI vagy más technikai bravúrt a filmtől. A Held egy tisztességes, de nem kiemelkedő darab a horror-thriller műfajában. Mivel a történet a végére összeállva nem egy egetverő nagy durranás, ettől a filmtől amit elvárhatunk mindent kihoztak. Nem hibátlan, de képes fenntartani a feszültséget amiért mindenképpen érdemes egy esélyt adni neki. Nem váltja meg a világot, de azok számára, akik kedvelik a feszült, egyhelyszínes thrillereket, szórakoztató lehet. Tulajdonképpen jól elvoltam vele, erre a másfél róla tökéletes szórakozást nyújtott. |
2024-12-15 07:17.03 |
James Wan, a horror műfaj egyik legismertebb rendezője a Malignant című filmmel igazi megosztó alkotást tett le az asztalra. Míg az eleje és a közepe feszült és ügyesen építi a rejtélyt, addig a végére a film túlságosan abszurd irányba tolódik, ami sok néző számára lerombolja az addig felépített hangulatot. Nálam is így volt ez.A film erős nyitánnyal és középső szakasszal rendelkezik. A film első fele ügyesen keveri a gótikus horrort és a misztikumot. Wan remekül teremti meg az atmoszférát: a sötét, esős környezet, az ódon ház és a furcsa, megmagyarázhatatlan események mind emlékeztetnek minket arra, miért is tartjuk őt a horrorfilm rendezők egyik legjobbjának. A film technikai kivitelezése itt még figyelemre méltó, később ez is megváltozik. A film legnagyobb gyengesége egyértelműen a harmadik felvonás, amikor kiderül a csavar. Bár ez a rész kétségtelenül eredeti, a megvalósítás és a CGI technikai is veszít az erejéből. A film innentől kezdve elveszíti az addigi rejtélyes és feszültségteli hangulatát, és szinte akciófilmbe csap át. A lény olyan emberfeletti reflexekkel és harci képességekkel rendelkezik, amelyek megmagyarázhatatlanok. A lény elektromágneses képességei, a telefonálás, a villanykörték szétrobbantása és az egész „szuperhős-szerű” jellege túllépi azt a határt, amit a néző még el tud fogadni egy horrorfilmben főleg úgy, hogy ezek a kérdések megválaszolatlanok maradnak. A Malignant egy ambiciózus horrorfilm, amely remekül indul, de a vége túlságosan eltúlzott és kaotikus. James Wan ügyesen teremt hangulatot és építi a rejtélyt, de a film harmadik felvonása egy groteszk akció-thrillerre vált, amely kizökkentett az eddigi remek konfortzónámból. Mivel az eleje és a közepe viszont nagyon figyelemreméltó és ütős egy közepest azért mindenképpen érdemel. |
2024-12-13 20:21.25 |
A film nézése közben az jutott eszembe, hogy ez a film vajon, hogy juthatott a magyar mozikba, valamint, hogy ha kb. 25 évvel hamarabb készül, akkor még akár jó is lehetett volna. Számomra hallatlanul gyenge horrorfronton ez a 2024-es esztendő ettől se vártam olyan sokat, hogy majd így december közepén megmenti az évet. Ha valaki megnézi az előzetest egy Hang nélkül című filmet gondolhat, de amolyan lightosan. Megtörtént a világégés, a túlélőknek pedig éjszakára be kell zárkózniuk a kis házikóikba, hogy a sötétben kóválygó szörnyek elől megmenekülhessenek. Az, hogy a világégés miért történt azt a készítők még csak meg se próbálták megmagyarázni nekünk, a válaszok kiötlésére feleslegesnek érezték az időt pocsékolni. Sebaj, gondolhatnánk majd a szörnyek elviszik a hátán a filmet, de ez se jött be igazán. Annyira egyedi dizájnú rémségeket akartak teremteni a készítők, hogy átestek a ló túloldalára és a végeredmény inkább lett nevetséges mint szemet eltakaróan félelmetes. A szörnyek csak addig voltak félelmetesek míg nem mutatták őket teljes pompájukban, addig amíg csak sejteni lehet őket, vagy csak egy karom látható belőlük. Sekélyessége és arcpirító egyszerűsége ellenére sem lehet amúgy haragudni a filmre. Alacsony költségvetésű film amely nem a mozikban, hanem inkább a streamingszolgáltatók kínálatában találhatta volna meg a maga hálás közönségét. A történet inkább a túlélés pillanatnyi feszültségeire fókuszál, de Nicolas Cage visszafogott szereplése sem elég, hogy igazán emlékezetessé tegye a filmet, főleg úgy, hogy a rendező az egyetlen épkézláb sztárját a film felénél parkoló pályára küldi és csak a végén hozza vissza mint hős apa. A film költségvetése egy kifejezetten alacsony, független filmes kategóriába esik, megsüvegelendő, hogy mindösszesen 20 nap alatt forgatták le Írországban. A posztapokaliptikus világot digitális effektekkel helyettesítette a rendező ami azért látszik is. A film globális bevétele viszont kifejezetten szerény volt, mindössze 900 ezer dollárt ért el, ami alátámasztja, hogy a közönség és a kritikusok sem fogadták túlzott nagy lelkesedéssel. A sztori és a karakterek érzelmi mélységének hiánya, valamint a szörnyek hátterének elnagyoltsága miatt lehet okunk a csalódottságra, de azért úgy érzem, hogy egy közepes szintet még kifacsartak belőle. Talán egy folytatást még érdemes lenne összehozni ahol pár kérdésre is választ kaphatnánk. A befejezés ebbe az irányba mutatott. |
2024-12-12 18:01.11 |
100 Bloody Acres (2012)
[link] Többször kértem már, hogy kerüljön be az adatbázisba, de valamiért nem rakják be. |
2024-12-12 11:43.38 |
A koreaiak Piedonéja újra akcióban. Nekem ez egy fokkal jobban tetszett mint az első része. A főszereplő Ma Dong-seok karizmatikus alakítása, aki humorral és fizikai jelenléttel uralja a képernyőt, ugyanúgy mint az első részben. Itt említem meg, gyorsan is esünk túl az elején, hogy mindenki tegye magát túl azon, hogy mennyire másabb a ázsiai filmek színészi játéka mint amit mi elvárnánk. Túljátszott szerepek, érdekesen kiabálnak és mutogatnak a színészek, egyszóval túljátsszák a szerepüket, de ez csak annak érdekes aki az első ilyen filmet látja. Óvodás párbeszédek és gagyi beszólások tömkelege van itt is, de néhol azért felbukkan pár értékelhető humor is. Lőfegyver itt sincs senkinél mint az első részben (bár igaz, hogy a film elején van két lövés egy pisztolyból) csakis késsel és husánggal rendeznek le mindnet az actorok. Ma Seok-do karaktere egyszerre erős, megfélemlítő és humoros, ami különleges színt ad a filmnek. Az akciójelenetek brutalitásak és szórakoztatóak , az autós üldözés ahogy Delpiero fórumozó társam is említett majdnem kritikán aluli ezen van még mit fejlődni a stábnak. A rendező ügyesen egyensúlyoz a nyers brutalitás és a könnyedebb pillanatok között. A film végi buszon játszódó akciórész szerintem a legjobb amerikai filmekben is megállná a helyét. Jobban élveztem mint az első részét, a magam részéről jól elvoltam vele. Négy apró csillag jár érte. |
2024-12-11 20:41.41 |
Azért én ennyire nem vagyok elégedett ezzel a filmmel mint Kriszti789 nevű fórumozó társam. A film egy megtörtént eseményt dolgoz fel amikor is 2004-ben a kínai-koreai triádok véres bandaháborút vívtak Szöulban. A történet középpontjában Ma (Ma Dong-seok) nyomozó áll, aki egy karizmatikus, kemény, de humoros rendőr, és az a feladata, hogy megfékezze a bandák közötti harcot. Amúgy a film olyan mint a koreaiak válasza a Piedone filmekre. Az ő karaktere is nyers erőt használ, és erős, karizmatikus jelenlétével tartja kézben a dolgokat. Senkinél, igen még a rendőröknél sincs lőfegyver, csakis kés és botokkal rendezik a vitát, tényleg úgy mint a régi Piedone filmekben is volt. A film a hihetetlenül szimpatikus Ma Dong-seok egyszemélyes show-ja. Konkrétan ha ő nem lenne ez a film a közepes szintet sem tudná megütni. Az elsőfilmes rendező Kang Yoon-sung a filmben a felvezetés után is csak néhány alkalommal tekeri fel igazán a tempót. A film végi wc-s jelenetig nincs is benne olyan kétkezes akciójelenet amitől igazán elégedetten csettinthetnénk. Na meg persze itt is túl kell lendülnünk a borzalmas távol-keleti színészi játékon és mivel csak feliratosan érhető el a furcsa ázsiai akcentuson és hanghordozáson is, de ez már szinte minden ázsiai filmben így van, úgyhogy ez csak annak lehet érdekes aki az eső ilyen mozit nézi. A film Koreában igen jó nézetséget ért el, így arra jó példa, hogy egy rendező, még ha nem is hoz forradalmi újat ebben a filmben, erős színészi játékkal és egy közepes szintű akciókkal is elérhet szép sikereket, különösen egy olyan piacra készített film esetében, ahol a zsáner eleve népszerű. |
2024-12-10 20:00.34 |
Az Angyalbőrben a katonákról, a Kisváros pedig rendőr és határőrőkről szólt, ha jól emlékszem rá. |
2024-12-10 17:27.37 |
Azt a közel 1 milliárd forint legalább látszik itt, nem úgy, mint a Petőfi filmben elköltött 6 milliárd. Aki volt katona annak amúgy fog tetszeni ez a sorozat. Nem olyan rossz ez. Közel 50 évesen felderenget pár dolog a régmúltból, amikor én is katona voltam. Az Angyalbőrben című sorozat óta nem volt katonaságról-határőrségról szóló filmünk, örüljünk ennek is. |