![]() | ![]() |
![]() |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak | ![]() |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
A fák tengere - HBO2, 17:40 |
Egy új kezdet - Izaura TV, 17:50 |
Uncharted - HBO, 18:06 |
A kezdő - RTL Három, 18:30 |
Újoncok napja - Viasat Film, 18:45 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Jennifer Aniston (56) |
Damian Lewis (54) |
Natalie Dormer (43) |
Alexandra Neldel (49) |
Matthew Lawrence (45) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Paraziták - Vélemények |
A medve (1988) - Vélemények |
Mit hallgatsz most? |
F1 - Vélemények |
Hiányolt fórumozók! |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Nosferatu ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
Carla Sehn ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
2024-12-23 19:45.45 |
A koreai Piedone újra akcióban. Immár harmadszor. A sorozat eddigi legjobbja ez a rész. A film hű marad az előző részek receptjéhez: brutális akciójeleneteket, feszes cselekményt és a humor nagyszerű elegyét kínálja a nézőknek. A sztori ezúttal is Ma Seok-do felügyelő (Ma Dong-seok) karakterére épít, aki ezúttal egy új, még veszélyesebb bűnbanda ellen veszi fel a harcot. Az akciók mellett azonban a film humora adja az igazi különlegességét. A főszereplő lazán, mégis rendkívüli erővel hozza a modern "nagyöklű igazságosztó" figurát, amitől sokaknak Piedone karaktere juthat eszébe modernkori köntösbe csomagolva. Az erőteljes harci jelenetek és a humorizáló párbeszédek remekül kiegészítik egymást, és a film sosem esik túl komolyan önmagába, ami a film nagy erénye. Ma Dong-seok egyszerűen zseniális, mint mindig. Az ő fizikai jelenléte, karizmája és komikus időzítése az egész film gerincét adja, a karaktere pedig nagyon szórakoztató. Az ellenfelek és a mellékszereplők is jól eltaláltak amúgy. Az akciók nemcsak brutálisak és kőkemények, hanem hihetetlenül dinamikusak és látványosak is. A koreográfia rendkívül precíz, a harcok intenzitása magával ragadja a nézőt. Ma Dong-seok hatalmas fizikai jelenléte és stílusa dominál minden jelenetben: nem a kifinomult technikák, hanem a nyers erő és a pontos időzítés adja a harcok súlyát. Minden ütés és csapás érezhetően fájdalmas, és a film gondoskodik arról, hogy a néző is átélje a konfliktus intenzitását. A kamera munka és a vágás is hozzájárul a jelenetek erejéhez. A rendező (Lee Sang-yong) remek érzékkel használja a szűk tereket és a hosszan kitartott snitteket, hogy fokozza az akciót. Az akciók zöme közelharcra fókuszál, ami sokkal személyesebb és adrenalindúsabb hatást kelt, mint a tipikus, fegyverekre építő akciófilmek. Az operatőri munkát is itt kell megdicsérni, (Lee Hyun) ami kiemelkedő vizuális stílusával és dinamikus kamerakezelésével jelentősen hozzájárult a film látványvilágához. A film nemzetközi szinten 83 millió amerikai dollárt hozott, ami borítékolja, hogy a történetnek itt még nincs vége. A Beomjoedosi 3 nemcsak méltó folytatása a sorozatnak, hanem az egyik legjobb modern akciófilm-vígjáték, amit Dél-Korea kínált az elmúlt években. Ha szereted a látványos harcokat, az eltalált humort és a magabiztos főhősöket, ez a film kihagyhatatlan. Bárki, aki Piedone-filmeken nőtt fel, biztosan értékelni fogja az áthallásokat, miközben élvezi a modern koreai filmes technika csúcsát. Tulajdonképpen egyszerűen megunhatatlan ez a nagydarab fickó. Én még simán elnézegetem az ilyen filmeket tőle. |
2024-12-21 13:58.38 |
Ha valaki elolvassa a film adatlapját és meglátja, hogy horrorfilm elsőre biztos az jut eszébe, hogy egy démoni, kisértetjárta dohányzóasztalról fog szólni a film. Nagyobbat nem is tévedhetnénk. A film egyszerre volt iszonyatosan morbid, itt-ott komikus, rettentően nyomasztó és egyben felkavaró. Tipikusan olyan film amit spanyoloktól tudok elképzelni, hogy elkészítik. A film a mindennapi élet abszurditását és a véletlenek kegyetlenségét mutatja be, miközben a humor és a horror elemeit ötvözi. Nem is tudom láttam e már ennél sötétebb fekete vígjátékot a közelmútban. És itt kiemelném a történet eredetiségét és kegyetlenségét. A dohányzóasztal egy olyan film, amely a fekete humor és a horror határán mozog, bemutatva, hogyan válhat egy egyszerű mindennapi esemény sötét és megdöbbentő élménnyé. Ne gondoljon senki brutális horrorjelenetekre, de mégis az egész film alatt az ember kényelmetlenül fészkelődik a fotelban. A film minimalista megközelítést alkalmaz, szinte teljes egészében egy helyszínen játszódik, ami fokozza a feszültséget és a klausztrofób hangulatot. A film erőteljesen épít a színészi játékra és a párbeszédekre, amelyek révén mélyen beleláthatunk a szereplők pszichológiai állapotába. A színészi játék szinte kifogástalan. David Pareja és Estefanía de los Santos kiemelkedő alakítást nyújtanak, hitelesen ábrázolva a gyászt, a bűntudatot és a kétségbeesést. A minimalista rendezés, a kiváló színészi alakítások és a feszült atmoszféra egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy a film emlékezetes élményt nyújtson a nézők számára. Maradandó filmélményt nyújt, és csak azért nem adok rá öt csillagot, mert a film középső része egy kicsit leül, elveszíti a korábbi varázsát, de még mindig nem annyira, hogy olyan sokat rontana a film élménnyé. A befejezés pedig ennél jobban nem is sikerülhetett volna. Majdnem mestermű. |
2024-12-21 12:57.46 |
Nekem ez egy fokkal azért jobban tetszett mint a rendező 2021-es filmje, annak ellenére, hogy én magam nem igazán kedvelem az ilyen entitásos, természetfeletti horror filmeket. De argentin film létére, szinte nulla költségvetésből a rendező úr összehozott, így nem volt rá szívem kettő csillagot adni, mert azért ez több annál. A film elsősorban az atmoszférateremtésre és a vizuális rémületre összpontosít. Az Aterrados egyik legerősebb pontja a hangulat. A film egyedi vizuális elemekkel és brutális jelenetekkel operál, amelyek a természetfeletti horror zsánerét maximálisan kihasználják. A gyenge fényviszonyok, az árnyékok, és a váratlan ijesztések egyre fokozzák a feszültséget. A film alacsony költségvetése ellenére profi hatást kelt. A speciális effektek, a hangdizájn és a hátborzongató jelenetek kifejezetten emlékezetesek. Az Aterrados nem próbál mindent megmagyarázni. A gonosz jelenlétét egyfajta ismeretlenség lengi körül, ami az emberi tehetetlenséget hangsúlyozza. Ez a megközelítés sok néző számára üdítő lehet, mert eltér a tipikus, szájbarágós horroroktól, de mivel nem kapunk mindenre megfelelő választ a végén egyesek csalódhatnak is benne. A szereplők nem kapnak elég mélységet vagy hátteret ahhoz, hogy a néző érzelmileg kötődjön hozzájuk. Ez különösen igaz a paranormális nyomozókra, akik inkább eszközök a történetben, mint valódi, élettel teli karakterek. Egyik pillanatban megjelennek, majd már onnantól mint főszereplők vannak jelen a filmben. A film szerintem szándékosan nem ad választ a nézőt foglalkoztató alapvető kérdésekre: Miért történnek ezek a jelenségek? Mi a gonosz erők valódi motivációja? Mi történt a végén? Ez az érzet egyszerre lehet lenyűgöző és csalódást keltő, a néző igényeitől függően. Szerintem valami folytatásban gondolkodhatott a rendező, mert sok mindenre nem kapunk választ a végén. Az Aterrados azoknak szól, akik szeretik az atmoszférikus horrorfilmeket és nyitottak az olyan történetekre, amelyek nem adnak mindenre magyarázatot. Nem volt csalódás, csak egyszerűen nem szeretem az ilyen típusú horrorfilmeket, de amit itt ilyen kevés pénzből ez argentin rendező összehozott az megsüvegelendő dolog. |
2024-12-19 14:32.18 |
Az Ekipazh egy tisztességesen megrendezett orosz katasztrófafilm, aminek amúgy semmi szégyellnivalója nincs amerikai társaihoz. A film költségvetése körülbelül 650 millió rubel volt, ami akkoriban nagyjából 10 millió dollárnak felelt meg. Ez az összeg az orosz filmipar viszonylatában kiemelkedően magasnak számított, különösen egy katasztrófafilm esetében. Az elköltött pénz minden egyes centje amúgy a film második felében látszik is. Jól megkomponált katasztrófa jelenetek vannak benne, a CGI remek, viszont a film második felében a forgatókönyv íróknál elgurult a gyógyszer. Itt már kapunk olyan részeket ahol az ember felhúzza a szemöldökét csodálkozván, hogy mit is lát. Az Ekipazh első órája sokkal inkább egy romantikus drámára emlékeztet, mintsem katasztrófafilmre. Ez egy tudatos döntésnek tűnik a készítők részéről, hogy a karakterek közötti kapcsolatokra helyezzék a hangsúlyt, mielőtt a látványos események beindulnak. Ami amúgy nem rossz döntés, így tényleg mélyrehatóan megismerjük a szereplőket, a karakterek hátterének bemutatására fókuszál, ez ad némi mélységet a szereplőknek, amitől a későbbi események jobban hatnak. Viszont, ha valaki egy pörgős katasztrófafilmre számít, ez az első egy óra kicsit türelmet próbáló lehet, mert inkább az érzelmi feszültség, mint az akció dominál. Ez az egyensúly ugyan nem mindenkinek fog tetszeni, de ad egy érdekes ritmust a filmnek, amitől kicsit kilóg a sablonos katasztrófafilmek sorából. A film vizuálisan lenyűgöző, különösen az akciójelenetek során. A repülési jelenetek, a vulkánkitörés ábrázolása és a mentési jelenetek technikailag nagyon jól kivitelezettek. A második felének "elszállt" akciói és néhány túlzó fordulata ellenére van benne valami szórakoztató báj. Nem akarja feltalálni a műfajt, de a látványos jelenetek és a lendületes cselekmény miatt a néző figyelmét végig leköti. Ez a film tipikusan az, amit ha egyszer megnéz az ember, utána talán nem rohan újranézni, de közben mégis elégedetten áll fel, hogy azért nem volt kidobott idő. A maga kategóriájában megállja a helyét simán nézhető darab, ha valaki látványos, popcorn-mozira vágyik, egy esélyt adhat neki. De azért a 2 óra 18 perc egy kicsit hosszúnak tűnt, úgy, hogy az első óra egy romantikus drámára hasonlított. |
2024-12-18 20:20.33 |
Jake Gyllenhaal egyszemélyes drámája. Szerintem, ami ebből az egészből ki lehetet hozni, azt Ő megoldotta. Az ő karaktere a történet középpontja, és az érzelmi terhet, amit a figura hordoz, Gyllenhaal magabiztosan viszi a vállán. Az intenzív telefonbeszélgetések, a szorongás és a bűntudat hitelesen jelennek meg az arcán és a hangján keresztül, ami különösen fontos szerintem egy ilyen minimalista filmben. De mivel nem vagyok oda az ilyen kamaradrámákért erre sem tudok többet adni egy közepes osztályzatnál. Ez nem a film hibája, az enyém, nekem nem jönnek be az ilyen egyszemélyes drámák. Az eredetire amúgy amikor osztályoztam régebben két csillagot adtam, szóval ez valószínűleg még jobban is tetszett mint az eredeti. |
2024-12-18 20:04.29 |
Netflix szemét a rosszabb fajtából. Jean-Claude Van Damme neve összeforrt az akciófilmek aranykorával: az 1980-as és 1990-es években akkora sztár volt, hogy a fél iskola ő akart lenni. Jómagam is szerettem, és ha mostanában nem is szerepel jó filmekben a neve miatt mindig megnézem az új filmjeit is, de ez még az utóbbi idők gyenge termése mellett is nagyon gyenge lett. A cselekmény tele van logikai bakikkal, klisékkel és erőltetett fordulatokkal. A film a vígjáték és az akció között próbál egyensúlyozni, de egyik műfajban sem találja meg igazán a hangját. A karakterek sztereotípiákból épülnek fel: a vicceskedő társak, a bénázó fiatalok és a karikatúraszerű rosszfiúk. Jean-Claude Van Damme komoly múltja ellenére a film nem ad számára méltó alapanyagot: a színész többször is önmaga paródiájává válik, és ezt a forgatókönyv sem segíti. A film legnagyobb problémája talán a humora. A film rengeteg erőltetett viccel operál, amelyek közül csak nagyon kevés talál célba. A francia vígjátékokra jellemző harsány, olykor groteszk humor itt inkább kínosan hat, mintsem szórakoztató lenne. Többször olyan érzése van az embernek, hogy a film erőlködik, hogy nevettetni tudjon, de a poénok legtöbbször célt tévesztenek és nem is ütnek. Az akciójelenetekből pedig hiányzik mind a lendület mind az izgalom. A film készítői arra gondolhattak, hogy majd a főszereplő elviszi a neve miatt a hátán a filmet, de ez egy nosztalgiára építő, de saját lábán megállni képtelen próbálkozás lett. Nem tudok értékelhető jelenetet elmondani ahol Van Damme megcsillantotta volna a régi karizmáját, a gyenge forgatókönyv, az erőltetett humor és a középszerű akciójelenetek miatt a film nehezen élvezhető mozi. |
2024-12-18 19:07.37 |
Nekem ez azért jobban tetszett mint a szintén az évben megjelent Pókok című francia borzalom. A Sting című 2023-as sci-fi - horrorfilm egy meglehetősen szokatlan alapötlettel dolgozik: egy hatalmasra nőtt pók fenyegeti egy brooklyni lakóépület lakóit. Bár a Sting nem váltja meg a világot, mégis képes szórakoztatni, főként azok számára, akik szeretik a szörnyfilmeket. A film nézése közben amúgy olyan volt mintha egy Alien filmet néznék csak egy társasházban. A történet egyszerű és kiszámítható, a szokásos horrorfilm kliséket követi. A főhősöknek meg kell találniuk a módját, hogy legyőzzék a pókot, miközben a film különféle lakók reakcióira és konfliktusaira is fókuszál. A forgatókönyv nem mélyül el a karakterekben, de van néhány emlékezetes pillanat, amikor a humor és a feszültség ügyesen keveredik. Alyla Browne, a fiatal Charlotte szerepében, hitelesen hozza a gyermeki naivitást és elszántságot, amely segít, hogy a néző kedvelje a kislányt. Ryan Corr, aki Charlotte mostohaapját alakítja, szintén elfogadható teljesítményt nyújt. A mellékszereplők többsége, akik a lakóépület lakóit játsszák, főként komikus megjegyzéseikkel és tipikus idióta viselkedésükkel tűnnek ki, de ezek a karakterek inkább karikatúráknak tűnnek, semmint valódi szereplőknek. A Sting vizuálisan sem olyan rossz azért. A pók megjelenítése egész jól sikerült, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy valószínűleg alacsony költségvetésű produkcióról van szó. A praktikus effektek és a CGI kombinációja működőképes, és a lény megjelenése elég félelmetes ahhoz, hogy a film érdekes legyen és továbbnézzük. A film atmoszférája azonban nem mindig feszült, részben a sablonos jelenetek és a helyenként ügyetlen tempó miatt, tulajdonképpen az utolsó 35-40 perc ami az egész filmet elviszi a hátán. Ha könnyed szórakozásra vágysz, és nem zavar, hogy a film nem túl mély, akkor a Sting egy próbát megérhet. Ne várj tőle korszakalkotó élményt, de egy esti kikapcsolódáshoz megfelelő lehet. A költségvetésről sajnos nem találtam semmi információt, de a film bevételei alapján, amely világszerte összesen 2 millió 500 ezer dollárt hozott, úgy gondolom a befektetett pénz jócskán visszahozta. |
2024-12-17 15:45.30 |
Ritán fut bele az ember ekkora sz@r filmbe mint ez. Nekem most sikerült. Van az a jól bevált szöveg, hogy a forgatókönyv egy szalvétán is elfért, na itt még a szalvétát is kifelejtették, forgatókönyv pedig nem is volt. A "No Escape Room" egyike azoknak a filmeknek, amelyek már az első jelenetben érzékeltetik, hogy valami nincs rendben – sajnos nem a jó értelemben. A horrorfilmek egyik legfontosabb szabálya, hogy vagy félelmetesek, vagy legalább szórakoztatóan rosszak legyenek. Nos, ez a film valahogy mindkettőt elhibázza, és csak egy kusza, unalmas, logikátlan katyvasz marad utána. A sztori alapötlete nem lenne rossz – egy különleges szabadulószobás játék, amelynek tétje a szereplők élete –, de a kivitelezés teljesen félresikerült. A ház, amelynek rejtélyes múltja van, csak félig-meddig bontakozik ki, a karakterek motivációi homályosak, a végkifejlet pedig annyira zavaros, hogy az ember legszívesebben kikapcsolná az egészet, még mielőtt a stáblista lepörögne. A film a valóság és az illúzió határán próbál egyensúlyozni, de a végeredmény csak az, hogy semmit nem értünk, és a film felénél már egyáltalán nem is érdekel, mi történik a szereplőkkel, csak végre legyen már vége ennek az egésznek. A két főszereplő, (apa és lánya) jelenléte egy mélyebb drámai szálat próbál bevezetni, de az apa-lánya kapcsolat olyan felszínes és semmilyen, hogy nehéz bármilyen érzelmi kötődést érezni irántuk. A mellékszereplők pedig még ennél is kevésbé kidogozottak, gyakorlatilag csak díszletek, akikre azért van szükség, hogy eltűnjenek vagy meghaljanak. A "No Escape Room" atmoszférája megpróbál hátborzongató lenni, de a rosszul megkomponált jelenetek és az alacsony költségvetés minden próbálkozást lerombol. A természetfeletti elemek inkább nevetségesek, mint félelmetesek, és a ház belseje is inkább emlékeztet egy gyengén felszerelt szabadulószobára, mint egy horrorfilmes helyszínre. Itt a filmnézők azaz mi vagyunk a hősök akik végigszenvedik ezt az agyzsibbasztóan „ZS” kategóriás filmet. Ha egy igazi horrorélményre vágyik az ember, ez biztosan nem az, amit keres. Az egyetlen ok, amiért nem kap 0 pontot, az az, hogy olyat nem lehet adni, a pozitívum, hogy a filmben szereplő csajok legalább szépek. Ez egy kis költségvetésű, tévés produkcióként készült film lenne, és nem került mozikba, szerencsére, az elkészülése is megkérdőjelezendő. Ki adott erre pénzt? Nem is csavarom tovább, ez nézhetetlen. |
2024-12-16 16:37.29 |
A film Mario Bava 1974-es Veszett kutyák címmel rendezett kultuszfilmjének modern feldolgozása, ami a filmkatalógus adattárában is szerepel. Én ugyan azt a filmet nem láttam,de ezt igen, szóval írok róla pár mondatot és gondolatot. Az Enragés egyik erőssége kétségkívül az alaphelyzete: egy félresikerült bankrablás után a rablók túszokat ejtenek, és kénytelenek együtt menekülni egy furgonban. Az ilyen szűk térre korlátozódó cselekmények remek táptalajt nyújtanak az emberi természet sötétebb oldalának bemutatásához, és a film ezt jól ki is aknázza, különösen a film elején. A film végi csavar pedig az egyik legerősebb pillanat a filmben amitől a történet és a befejezés egy új értelmezési szintet kap. Dicséretes, hogy a rendező (Éric Hannezo) egy olyan befejezést vitt a vászonra, amely váratlan, mégis logikusan illeszkedik az események láncolatába, bár azt nem tudom, hogy az eredeti film is így ér- e véget vagy sem. És most jöjjön a negatív rész. Míg a film eleje és vége igencsak ütős lett és még a középső rész is tartogat erős részeket addig a „faluban” játszódó jelenetsor elég értelmetlen lett. Itt a történet dinamikája leül, és a karakterek közötti feszültség, amely addig feszesen tartotta a cselekményt, kicsit elapad. Az eleje azonban tényleg intenzív, és gyorsan beszippantja a nézőt. A karakterek bemutatása talán nem túl mélyreható, de az adott helyzetben nem is ez a lényeg. A rendező inkább az akcióra és a pszichológiai feszültségre koncentrált, ami működik – bár a mélyebb karakterábrázolást kedvelők hiányérzetet tapasztalhatnak. Az erőteljes kezdés és a meglepő csavar mindenképp emlékezetessé teszi a filmet, de néhány résznél (például a falusi szakasznál) megbicsaklik a lendület, de ettől függetlenül azért négy csillag jár érte. A szereplők közül egyik sem kezdő színész, jó pár film adatlapján feltűnik az összes actor neve. Ezért meglepő amúgy, hogy a film mindösszesen 234 000 dollárt hozott világszerte, ami meglehetősen alacsony egy olyan produkcióhoz, amiben elég neves francia és kanadai színészek szerepelnek. A kevéske bevételi adat senkit ne riasszon el a film attól még igencsak nézhető szintet üt meg. Ha valaki valahol belefut érdemes meglesni. |
2024-12-15 07:46.25 |
A Held egy viszonylag ismeretlen, de érdekes atmoszférájú horror-thriller, amelyet Chris Lofing és Travis Cluff rendezett. Chris Lofing és Travis Cluff, a Held rendezőpárosa, érdekes hátterű alkotók, akik főként alacsony költségvetésű horrorfilmekben találták meg saját hangjukat. A két filmes 2011-ben alapította meg közös produkciós cégüket, azóta dolgoznak együtt. Olvastam egyszer róla, hogy Travis Cluff munka nélkül maradva, egy televíziós vetélkedőből nyert pénzt, amelyet újrakezdésre fordított és így került a filmiparba. Utólag belegondolva nem rossz döntés volt. A film költségvetéséről nincs információ, de aki látta, az érzékelheti, hogy egy nagyon minimalista költségvetésből készült. A film viszonylag szerény anyagi sikert ért el, a bevétele mindössze 150 ezer dollár volt. Annyit még a pénzügyi érdekességekhez, hogy az Akasztófa című filmükkel viszont igazi bankot robbantottak. 100 000 dolláros költségvetésből készült, de világszerte több mint 42 millió dollár bevételt hozott. Na ideje írni valamit a filmről is. A történet középpontjában egy házaspár áll, akik egy távoli, okosrendszerrel ellátott házban próbálják megmenteni kapcsolatukat. A romantikus hétvége azonban hamar rémálommá válik, amikor rejtélyes alakok veszik át az irányítást a ház rendszerei felett, és arra kényszerítik őket, hogy szembenézzenek egymással és saját sötét titkaikkal. A film legerősebb eleme a feszültségteremtés: a minimalista helyszín és a zárt tér remekül szolgálja a paranoiát és a tehetetlenség érzését. Jill Awbrey, aki nemcsak a női főszerepet játssza, de a forgatókönyvet is írta, meglepően jól teljesített mindkét fronton. A minimalista költségvetés miatt senki ne várjon oltári nagy CGI vagy más technikai bravúrt a filmtől. A Held egy tisztességes, de nem kiemelkedő darab a horror-thriller műfajában. Mivel a történet a végére összeállva nem egy egetverő nagy durranás, ettől a filmtől amit elvárhatunk mindent kihoztak. Nem hibátlan, de képes fenntartani a feszültséget amiért mindenképpen érdemes egy esélyt adni neki. Nem váltja meg a világot, de azok számára, akik kedvelik a feszült, egyhelyszínes thrillereket, szórakoztató lehet. Tulajdonképpen jól elvoltam vele, erre a másfél róla tökéletes szórakozást nyújtott. |
2024-12-15 07:17.03 |
James Wan, a horror műfaj egyik legismertebb rendezője a Malignant című filmmel igazi megosztó alkotást tett le az asztalra. Míg az eleje és a közepe feszült és ügyesen építi a rejtélyt, addig a végére a film túlságosan abszurd irányba tolódik, ami sok néző számára lerombolja az addig felépített hangulatot. Nálam is így volt ez.A film erős nyitánnyal és középső szakasszal rendelkezik. A film első fele ügyesen keveri a gótikus horrort és a misztikumot. Wan remekül teremti meg az atmoszférát: a sötét, esős környezet, az ódon ház és a furcsa, megmagyarázhatatlan események mind emlékeztetnek minket arra, miért is tartjuk őt a horrorfilm rendezők egyik legjobbjának. A film technikai kivitelezése itt még figyelemre méltó, később ez is megváltozik. A film legnagyobb gyengesége egyértelműen a harmadik felvonás, amikor kiderül a csavar. Bár ez a rész kétségtelenül eredeti, a megvalósítás és a CGI technikai is veszít az erejéből. A film innentől kezdve elveszíti az addigi rejtélyes és feszültségteli hangulatát, és szinte akciófilmbe csap át. A lény olyan emberfeletti reflexekkel és harci képességekkel rendelkezik, amelyek megmagyarázhatatlanok. A lény elektromágneses képességei, a telefonálás, a villanykörték szétrobbantása és az egész „szuperhős-szerű” jellege túllépi azt a határt, amit a néző még el tud fogadni egy horrorfilmben főleg úgy, hogy ezek a kérdések megválaszolatlanok maradnak. A Malignant egy ambiciózus horrorfilm, amely remekül indul, de a vége túlságosan eltúlzott és kaotikus. James Wan ügyesen teremt hangulatot és építi a rejtélyt, de a film harmadik felvonása egy groteszk akció-thrillerre vált, amely kizökkentett az eddigi remek konfortzónámból. Mivel az eleje és a közepe viszont nagyon figyelemreméltó és ütős egy közepest azért mindenképpen érdemel. |
2024-12-13 20:21.25 |
A film nézése közben az jutott eszembe, hogy ez a film vajon, hogy juthatott a magyar mozikba, valamint, hogy ha kb. 25 évvel hamarabb készül, akkor még akár jó is lehetett volna. Számomra hallatlanul gyenge horrorfronton ez a 2024-es esztendő ettől se vártam olyan sokat, hogy majd így december közepén megmenti az évet. Ha valaki megnézi az előzetest egy Hang nélkül című filmet gondolhat, de amolyan lightosan. Megtörtént a világégés, a túlélőknek pedig éjszakára be kell zárkózniuk a kis házikóikba, hogy a sötétben kóválygó szörnyek elől megmenekülhessenek. Az, hogy a világégés miért történt azt a készítők még csak meg se próbálták megmagyarázni nekünk, a válaszok kiötlésére feleslegesnek érezték az időt pocsékolni. Sebaj, gondolhatnánk majd a szörnyek elviszik a hátán a filmet, de ez se jött be igazán. Annyira egyedi dizájnú rémségeket akartak teremteni a készítők, hogy átestek a ló túloldalára és a végeredmény inkább lett nevetséges mint szemet eltakaróan félelmetes. A szörnyek csak addig voltak félelmetesek míg nem mutatták őket teljes pompájukban, addig amíg csak sejteni lehet őket, vagy csak egy karom látható belőlük. Sekélyessége és arcpirító egyszerűsége ellenére sem lehet amúgy haragudni a filmre. Alacsony költségvetésű film amely nem a mozikban, hanem inkább a streamingszolgáltatók kínálatában találhatta volna meg a maga hálás közönségét. A történet inkább a túlélés pillanatnyi feszültségeire fókuszál, de Nicolas Cage visszafogott szereplése sem elég, hogy igazán emlékezetessé tegye a filmet, főleg úgy, hogy a rendező az egyetlen épkézláb sztárját a film felénél parkoló pályára küldi és csak a végén hozza vissza mint hős apa. A film költségvetése egy kifejezetten alacsony, független filmes kategóriába esik, megsüvegelendő, hogy mindösszesen 20 nap alatt forgatták le Írországban. A posztapokaliptikus világot digitális effektekkel helyettesítette a rendező ami azért látszik is. A film globális bevétele viszont kifejezetten szerény volt, mindössze 900 ezer dollárt ért el, ami alátámasztja, hogy a közönség és a kritikusok sem fogadták túlzott nagy lelkesedéssel. A sztori és a karakterek érzelmi mélységének hiánya, valamint a szörnyek hátterének elnagyoltsága miatt lehet okunk a csalódottságra, de azért úgy érzem, hogy egy közepes szintet még kifacsartak belőle. Talán egy folytatást még érdemes lenne összehozni ahol pár kérdésre is választ kaphatnánk. A befejezés ebbe az irányba mutatott. |
2024-12-12 18:01.11 |
100 Bloody Acres (2012)
[link] Többször kértem már, hogy kerüljön be az adatbázisba, de valamiért nem rakják be. |
2024-12-12 11:43.38 |
A koreaiak Piedonéja újra akcióban. Nekem ez egy fokkal jobban tetszett mint az első része. A főszereplő Ma Dong-seok karizmatikus alakítása, aki humorral és fizikai jelenléttel uralja a képernyőt, ugyanúgy mint az első részben. Itt említem meg, gyorsan is esünk túl az elején, hogy mindenki tegye magát túl azon, hogy mennyire másabb a ázsiai filmek színészi játéka mint amit mi elvárnánk. Túljátszott szerepek, érdekesen kiabálnak és mutogatnak a színészek, egyszóval túljátsszák a szerepüket, de ez csak annak érdekes aki az első ilyen filmet látja. Óvodás párbeszédek és gagyi beszólások tömkelege van itt is, de néhol azért felbukkan pár értékelhető humor is. Lőfegyver itt sincs senkinél mint az első részben (bár igaz, hogy a film elején van két lövés egy pisztolyból) csakis késsel és husánggal rendeznek le mindnet az actorok. Ma Seok-do karaktere egyszerre erős, megfélemlítő és humoros, ami különleges színt ad a filmnek. Az akciójelenetek brutalitásak és szórakoztatóak , az autós üldözés ahogy Delpiero fórumozó társam is említett majdnem kritikán aluli ezen van még mit fejlődni a stábnak. A rendező ügyesen egyensúlyoz a nyers brutalitás és a könnyedebb pillanatok között. A film végi buszon játszódó akciórész szerintem a legjobb amerikai filmekben is megállná a helyét. Jobban élveztem mint az első részét, a magam részéről jól elvoltam vele. Négy apró csillag jár érte. |
2024-12-11 20:41.41 |
Azért én ennyire nem vagyok elégedett ezzel a filmmel mint Kriszti789 nevű fórumozó társam. A film egy megtörtént eseményt dolgoz fel amikor is 2004-ben a kínai-koreai triádok véres bandaháborút vívtak Szöulban. A történet középpontjában Ma (Ma Dong-seok) nyomozó áll, aki egy karizmatikus, kemény, de humoros rendőr, és az a feladata, hogy megfékezze a bandák közötti harcot. Amúgy a film olyan mint a koreaiak válasza a Piedone filmekre. Az ő karaktere is nyers erőt használ, és erős, karizmatikus jelenlétével tartja kézben a dolgokat. Senkinél, igen még a rendőröknél sincs lőfegyver, csakis kés és botokkal rendezik a vitát, tényleg úgy mint a régi Piedone filmekben is volt. A film a hihetetlenül szimpatikus Ma Dong-seok egyszemélyes show-ja. Konkrétan ha ő nem lenne ez a film a közepes szintet sem tudná megütni. Az elsőfilmes rendező Kang Yoon-sung a filmben a felvezetés után is csak néhány alkalommal tekeri fel igazán a tempót. A film végi wc-s jelenetig nincs is benne olyan kétkezes akciójelenet amitől igazán elégedetten csettinthetnénk. Na meg persze itt is túl kell lendülnünk a borzalmas távol-keleti színészi játékon és mivel csak feliratosan érhető el a furcsa ázsiai akcentuson és hanghordozáson is, de ez már szinte minden ázsiai filmben így van, úgyhogy ez csak annak lehet érdekes aki az eső ilyen mozit nézi. A film Koreában igen jó nézetséget ért el, így arra jó példa, hogy egy rendező, még ha nem is hoz forradalmi újat ebben a filmben, erős színészi játékkal és egy közepes szintű akciókkal is elérhet szép sikereket, különösen egy olyan piacra készített film esetében, ahol a zsáner eleve népszerű. |
2024-12-10 20:00.34 |
Az Angyalbőrben a katonákról, a Kisváros pedig rendőr és határőrőkről szólt, ha jól emlékszem rá. |
2024-12-10 17:27.37 |
Azt a közel 1 milliárd forint legalább látszik itt, nem úgy, mint a Petőfi filmben elköltött 6 milliárd. Aki volt katona annak amúgy fog tetszeni ez a sorozat. Nem olyan rossz ez. Közel 50 évesen felderenget pár dolog a régmúltból, amikor én is katona voltam. Az Angyalbőrben című sorozat óta nem volt katonaságról-határőrségról szóló filmünk, örüljünk ennek is. |
2024-12-10 17:20.18 |
Netflix cucc. Olyan is. Az első fele egy viszonylag klasszikus bosszútörténetnek indul, de aztán érkezik egy csavar. Onnantól kezdve az ember már kényelmetlenül fészkelődik a fotelban, kezd az egész szétesni. A lány fizikuma és testalkata nem tűnik hitelesnek olyan harci helyzetekben, ahol képzett, nagydarab bérgyilkosokat győz le. Jason Momoa alakítása és karizmája elismerést kap tőlem. Karaktere egyszerre volt érzelmes és fizikailag hiteles a harcjelenetekben, na őt jobban eltudtam volna képzelni mint bosszúálló apa mint a bájos arcú Isabela Mercedet. Nem voltam elragadtatva a filmtől, egyszer megnéztem, elég ebből ennyi. Három csillag elég is rá. |
2024-12-10 17:09.53 |
Szerencsére Alexandre Dumas Monte Cristo grófja című regénye alapból olyan jó, hogy azt elrontani szinte lehetetlen. Szerencsére ezt sem tudták annyira, hogy nézhetetlen legyen. Nem tudom hányan tudják, de az eredeti regény betűformátumtól függően kb. 1200-1500 oldalas. Ez idáig kb 50-60 filmes és televíziós adaptáció, sorozat, és még anime is készült belőle. Jelen film költségvetése körülbelül 43 millió euró volt, amely nem kevés pénz,de szerencsére minden egyes eurócent látszik is a filmen. A legújabb változat, amelyet Pierre Niney főszereplésével tovább bővíti a regény filmes történetét, lenyűgöző költségvetéssel és modern megközelítéssel készült el, ami bizonyítja, hogy a történet máig népszerű és időtálló. A film leggyengébb pontja amúgy szerintem a börtönben töltött idő bemutatása volt. Ez nagyon elnagyolt volt, szerintem a mű legfontosabb része ez, ahogy bemutatják, mennyit szenved a főszereplő, hogyan lesz barátja az abbé ami sajnos ahogy írtam itt nagyon elnagyolt lett. A film látványosan hozta a 19. századi Franciaország atmoszféráját, lenyűgöző kosztümökkel és grandiózus díszletekkel. A forgatási helyszínek (Málta, Ciprus, Franciaország) lenyűgöző hátteret adtak a történetnek. Az adaptáció jelentősen átírta az alapmű cselekményét, volt ahol hozzáírtak, de volt olyan amit pont itt mutattak be elsőször. pl. Eugénie Danglars karaktere leszbikus, ami érdekes és fontos eleme az adaptációnak. Ez az eredeti regényben is jelen van, bár finoman és szimbolikusan utal rá Dumas, a kor társadalmi normái miatt. A 2024-es Monte Cristo grófja egy vizuálisan lenyűgöző, modern megközelítésű adaptáció, amely új nézőpontból mutatja be Edmond Dantès történetét. Ugyanakkor az eredeti regénytől való eltérései és a karakterek leegyszerűsítése miatt nem minden rajongó lehet elégedett vele. Ez a film inkább azoknak ajánlható, akik nyitottak egy szabadabb értelmezésre, nem pedig a regény pontos feldolgozását keresik. Nekem még ennyi belefért, szóval adok rá egy gyenge négy csillagot. Akinek pedig ez az új megközelítés nem jön be még mindig előveheti Jean Marais vagy Gérard Depardieu féle korai filmeket. Na azok ütnek nagyot. |
2024-12-07 17:29.48 |
A Vérvörös égbolt körülbelül 17 millió dollárból készült, amely egy német filmekhez képest jelentős költségvetésnek számít. A Netflix forgalmazása révén azonban világszerte hatalmas közönséget ért el így 2021 júliusában a műsorszolgáltató legnézettebb filmjei közé került, és hetekig szerepelt a toplisták élén. Ezzel nemcsak a német, de a nemzetközi közönség körében is komoly sikert aratott. Csodálkozom is rajta, hogy nem készült folytatása. A mozi egy igazán különleges és meglepően jól kivitelezett horror-thriller, ügyesen ötvözi a klasszikus vámpírfilmek elemeit egy szokatlan környezetben játszódó légi akciófilmmel. Az egész történetet egyfajta frissesség és feszült tempó jellemzi, amely az első perctől az utolsóig leköti a néző figyelmét. A forgatókönyv lendületes, és bár helyenként kiszámítható, a történet érzelmi töltete és a feszült akciójelenetek ezt bőven ellensúlyozzák. Peter Thorwarth német rendező magabiztos kézzel vezényli le a műfajok közötti egyensúlyozást, és remek atmoszférát teremt. A film különleges helyszíne, a repülőgép szűk és zárt tere, fokozza a bezártság és a reménytelenség érzetét, ugyanakkor intenzív és klausztrofób hangulatot is kölcsönöz. Tulajdonképpen egy izgalmas és eredeti film, amely ügyesen ötvözi a horror, az akció és a dráma műfajait. A szokatlan alapötlet, a feszült légkör és az anya részéről érzendő érzelmi töltet kiemeli a sablonos vámpírfilmek közül. Habár nem mentes a kisebb hibáktól, például néhol túlságosan is kiszámítható fordulatoktól, ezek nem vonnak le sokat az élményből. Ha valaki egy kicsit kizökkenne a szokványos vámpírfilmek vonalából és valami különlegesebbre vágyna annak jó kis szórakozást nyújthat. Jól elvoltam vele, négy csillag jár érte. |
2024-12-07 17:12.29 |
Bár mi magyarok tudnánk már egyszer egy ilyen filmet összehozni. A film alacsony költségvetésű produkciónak tekinthető. Ez a szűk helyszínen és viszonylag kevés szereplővel forgatott történetből is érzékelhető. A fókusz inkább a feszült légkör megteremtésén, mintsem nagy látványosságokon volt. A vadász indítéka ami egy tragikus háttértörténet, valóban értelmet adhat a bosszúhadjáratának, és egyfajta pszichológiai mélységet kölcsönözhetett volna a karakterének, ha ezt jobban kibontják, de sajnos ez nagyon elnagyolta a rendező, szinte ezt pár percben és egykét utalással le is tudja. A vadász és a préda nem válik a túlélő thrillerek új klasszikusává, de azok számára, akik kedvelik a feszült, de minimalista filmeket, egy próbát megérhet. Tulajdonképpen jól elvoltam vele, egy közepest azért megér. |
2024-12-06 17:48.47 |
A Re:Born leginkább azoknak ajánlható, akik kimondottan az akciófilmek rajongói, és hajlandóak elnézni a történet hiányosságait a lenyűgöző harci jelenetekért cserébe. Ha valaki azonban egy összetettebb narratívát vagy mélyebb karakterábrázolást keres, akkor ez a film valószínűleg csalódást fog okozni. Mint nekem is. Nem szerettem az ilyen forgatókönyv és cselekmény nélküli filmeket amik csak a tömény semmitmondó akciókra van kihelyezve. A főszereplő sebezhetetlen, míg az ellenfelek gyakorlatilag statisztaként funkcionálnak, akiket könnyedén legyőzhet. Azok számára, akik a Re:Born-t nem realisztikus akciófilmként, hanem egy harcművészeti fantasyként fogják fel, a főszereplő szinte emberfeletti képességei szórakoztatóak lehetnek. A hangsúly nem a realitáson, hanem a mozgáson, a stíluson és az intenzitáson van. Kerülöm az ilyen filmeket, ez sem tetszett, a magam részéről elkerültem volna, ha tudom, hogy ilyen film. Csalódás. |
2024-12-06 17:33.45 |
Szerencsére Mitch Gould rendezőt ritkán engedik filmet készíteni ami ezt a moziját megnézve nem olyan nagy baj. Annyi pozitívum van a filmben, hogy a 3.5 millió dolláros költségvetésből elég tisztességes robotokat készítettek mégha a CGI néha segített is a stábnak. Ritka fos forgatókönyv, gyenge cselekmény, lapos karakterek és az unalmas dialógusok, szar színészi játék, szóval minden adott egy rossz filmhez amit itt meg is kapunk. A forgatási helyszín Románia volt, szóval még sajnos azt sem tudjuk elmondani, hogy a stábtag itt költötte el az ebédpénzt és fizetet némi adót mert még ez sincs meg. Összességében a Battle Drone egy összecsapott B-kategóriás film, ami inkább nekem „ZS” volt, látványosnak próbál látszani, de elbukik szinte minden másban. Mitch Gould rendező tevékenysége után nem meglepő, hogy nem igazán hallunk további alkotásairól. Jó is van ez így. |
2024-12-03 20:09.14 |
Fernando Coimbra brazil rendezőt a Narcos című sorozat egyes részeinek rendezőjeként ismerheti a magyar közönség. A Homokvár egy csendesebb, gondolatébresztőbb háborús film, amely nem a csaták grandiózus jeleneteivel próbál hatni, hanem az emberi történetekre fókuszál. Nem egy Ryan közlegény megmentése, de van benne valami, ami a realizmus kedvelőit megérintheti. A cselekmény egyszerű, de hatásos: egy amerikai katonai egység feladata, hogy egy iraki faluban megjavítsa a vízellátást, miközben a helyiek bizalmát is meg kell nyerniük. Az alapszituáció inkább a háború hétköznapi oldalát helyezi előtérbe, nem a grandiózus csatákat vagy hősies áldozatokat. A lassú, visszafogott tempó lehetőséget ad arra, hogy a néző közelebb kerüljön a szereplőkhöz és a háború kegyetlen valóságához. A film amúgy valós eseményeken alapul, Chris Roessner forgatókönyvíró saját háborús tapasztalatai ihlették a filmkészítőket, aki egyben a film egyik producere is volt. A Sand Castle nem próbál nagy, látványos csatákat bemutatni. Ehelyett a film a feszültségteremtésben és a szituációk részleteiben erős: a poros falvak, az iraki lakosokkal történő kapcsolatfelvétel és a folyamatos fenyegetettség érzése mind realisan jelenik meg. Nincsen benne kiemelkedő színészi játék, de amúgy mindenki hozza azt amit elvártak tőle. Egyszeri nézésre mindenképpen ajánlanám, különösen azoknak, akik a háború emberi oldalát keresik. Nem a legerősebb háborús filmek egyike, de realistán ábrázolja a háború hétköznapi kihívásait. |
2024-11-30 10:41.28 |
Ezt a 20 perces rövidfilmet egyfajta "tesztfilmnek" szánták a készítők és az volt a célja, hogy új narratív ötleteket próbáljanak ki, és ha ezek elég népszerűvé válnak, akár nagyobb filmekké vagy sorozatokká bővíthessék őket. A CGI és a vizuális effektek színvonala kiemelkedő, főleg annak tükrében, hogy azért alacsony költségvetéssel tudtak csak dolgozni. A film olyan témákat és stílusokat érintett, amelyeket Blomkamp már korábbi filmjeiben (pl. District 9, Elysium, Chappie) is boncolgatott: idegenek és emberek konfliktusa, társadalmi rétegződés, technológia és brutalitás. A "Rakka" azonban szerintem sötétebb és kísérletezőbb, mint a rendező korábbi alkotásai. A film komor, posztapokaliptikus atmoszférája és véres jelenetei kiemelik az emberiség reménytelen helyzetét. A vizuális világ erősen emlékeztet a District 9 képi világára. A "Rakka" egy ambiciózus, bár kevéssé ismert kísérleti sci-fi, amely bepillantást enged Blomkamp kreatív elméjébe és az általa elképzelt sötét jövőképbe. Sajnálom, hogy nem sikerült belőle egy egész estés vagy egy legalább 8 részes sorozatot összehozni, pedig lenne benne potenciál. |
2024-11-30 10:31.40 |
A film posztere és adatlapja egy durva horrorfilmet sejtett, de a Sáskaraj egy igazán különleges film, amely a műfaji határokat átlépve ötvözi a pszichológiai drámát a természetfölötti horrorral. Just Philippot rendezői debütálása szokatlan módon közelít a horror műfajához, és éppen ez teszi érdekessé a filmet. Egy kétgyermekes anya küzdelméről szól aki, hogy megmentse gazdaságát a csődtől, farmján sáskákat kezd tenyészteni, eleinte kevés sikerrel. De aztán rájön a dolog nyitjára, és onnantól elszabadul a pokol. Durván hangzik, de nem olyan vészes mint ahogy elképzeljük a fejünkben. A film egy családi dráma, horror köntösben. Már a kiindulópont is provokatív, hiszen a film az élelmezési válság, a fenntarthatóság és a gazdasági nehézségek kérdéseit feszegeti. Az első felvonás inkább egy lassú tempójú családi dráma, amely finoman építkezik, bemutatva az anya belső küzdelmeit, valamint a gyermekeivel való feszült kapcsolatát. A lassú kezdés lehetőséget ad arra, hogy a karakterek elmélyüljenek, és a néző valóban beleélhesse magát a helyzetükbe. A főszereplő hölgy, - aki egyébként kifogástalanul teljesít a szerepében - alakja különösen erős: egy anya, aki minden áron gondoskodni akar gyermekeiről, még ha döntései egyre kétségbeesettebbé és veszélyesebbé válnak. A film közepétől kezdve azonban a dráma fokozatosan átadja helyét a horrorisztikus elemeknek. A sáskák természetellenes viselkedése és a főszereplő megszállottsága egyszerre válnak rémisztővé. A film atmoszférája zseniális: a feszültséget a háttérzajok, a zümmögés és a képi világ fokozza. Az utolsó felvonás szinte zseniális: a kezdeti lassúság után a történet teljes horrorba csap át. A rendező ügyesen játszik a természetfölötti és a pszichológiai horror közti határral. A Sáskaraj nem egy tipikus horrorfilm, és talán éppen ezért olyan hatásos. Nem csupán a rémületkeltésre koncentrál, hanem komoly társadalmi és személyes problémákat is bemutat. Az élelmezésbiztonság kérdése, a klímaváltozás, a gazdasági kilátástalanság mind ott húzódik a háttérben. Suliane Brahim játéka kiemelkedő, és az egész filmet az ő hiteles, szenvedélyes alakítása viszi előre. A sáskák CGI-ja pedig meglepően jól sikerült, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nem egy nagy költségvetésű hollywoodi produkcióról van szó. Ejtsünk szót Romain Carcanade operatőri munkájáról is, káprázatos, természetfilmbe illő közelképeket kapunk a sáskák testfelépítéséről és mozgásáról, félelmetes kirajzásuk megjelenítése pedig igazi operatőri mestermű. A Sáskaraj egy olyan film, amelyet nem lehet elfelejteni. Bár lassan indul, a végére olyan sötét és intenzív élményt nyújt, amely garantáltan nyomot hagy a nézőben. Azoknak ajánlott, akik szeretik a karakterközpontú, rétegzett történeteket, és nem riadnak vissza attól, ha a horror nem csupán a szörnyekről, hanem az emberi természetről is szól. Simán négy csillag, a filmet az értőbb közönségnek szánták. |
2024-11-29 14:42.48 |
Nagyon meglepődtem, hogy ez a film itt csak 3.43-as értékelésen áll. Ez a film többet érdemelne. Sajnos sokan szerintem a skandináv krimikhez, thrillerekhez hasonlítják és itt a baj. Ez egy valós eseményen alapuló oknyomozós dráma. A film nem csupán egy izgalmas dráma-krimi, hanem egy érzelmekkel és erkölcsi dilemmákkal teli mestermű, amely hosszú időre beleég a néző lelkébe. Ritkán találkozni olyan filmmel, amely ilyen megrázó módon tárja fel az igazságszolgáltatás kudarcát és a manipuláció sötét mechanizmusait. A „Quick” arra vállalkozik, hogy Svédország legnagyobb igazságszolgáltatási botrányát, ezt a szövevényes és elképesztően sokkoló ügyet kibontsa. A rendező, Mikael Håfström, elképesztő érzékenységgel és mesterien adagolt feszültséggel vezeti végig a nézőt az események sodrában. A film egyszerre mutatja be a média éhségét a szenzációk iránt, a rendőrség és a pszichiáterek vak elfogultságát, valamint azt a szívszorító tragédiát, hogy az igazi áldozatok, a meggyilkoltak családjai, sosem kaptak igazságot. A lassan építkező, de végig feszült cselekmény egy percig sem hagyja lankadni a figyelmet, és a finálé annyira sokkoló, hogy szinte levegőt sem kapsz utána. David Dencik Thomas Quick szerepében egyszerűen fenomenális. Az általa megformált karakter egyszerre visszataszító és szánalomra méltó, így a néző egyszerre érez iránta félelmet, megvetést és sajnálatot. A film erősségei egyrészt a zseniális forgatókönyv valamint a remek operatőri munka. Minden dialógus feszült és jelentőségteljes, a rideg skandináv tájak és a steril intézményi terek kontrasztja pedig egyszerre gyönyörű és nyomasztó. A „Quick” nemcsak a bűntettekről és azok következményeiről szól, hanem arról is, hogy mennyire könnyű manipulálni az igazságot, ha mindenki előítéletekre és személyes érdekekre támaszkodik. A valós események és az elképesztően tehetséges színészi alakítások olyan kombinációt alkotnak, amely hosszú időre emlékezetessé teszi ezt az alkotást. Aki szereti a valós eseményeken alapuló, gondolatébresztő drámákat, annak ez a film kötelező. A lassúbb tempó pedig sok embert elijeszthet, kár érte. Szerintem a film a skandináv mozik egyik ékköve. |
2024-11-29 14:23.53 |
A Grom őrnagy az orosz képregények világából érkezik a vászonra és kb 10 millió dollárból készült ami egy szuperhősös filmeknél aprópénznek számít. Amerikában 100 millió dollár alatt nem csinálnak ilyen filmet és valljuk be, orosz társa azaz jelen film semmivel nem marad el amerikai társaitól. Mondom ezt amúgy úgy, hogy én magam jól elvagyok ezek a Marvel és egyéb más szuperhős filmek nélkül is. A film egy ambiciózus kísérlet, hogy a hollywoodi szuperhősfilmek mintájára Oroszország is megteremtse a maga karakterközpontú akciósorozatát. A látványvilág és a szentpétervári helyszín, a díszletek és a vizuális effektek és az operatőri munka sem vallott szégyent. Bár a karakter sablonosnak tűnhet, van benne annyi szikra, hogy a néző kövesse őt az események sodrában. A mellékszereplők sem olyan rosszak, hogy emiatt az ember a távkapcsoló felé nyúljon. Tetszett amúgy, hogy a főhősnek nem volt semmiféle szuperhős képessége, hacsak a fején lévő sapka nem adott neki valami pluszt, mert egész film nézése alatt az jutott eszembe, hogy vajon minek az a fejére. A film a humort is megpróbálja becsempészni, de ezek inkább olyan kis könnyed humorszösszenetek inkább mint térdcsapkodós poénok. A fő gonosz egy az egyben Batman figurájára hajaz, az orosz forgatókönyv íróknak nem volt idejük saját maga alkotott karakterrel foglalkozni, sebaj jó ez ide. Ha könnyed kikapcsolódásra vágysz, érdemes megnézni, de aki mélyebb tartalomra és eredetiségre számít, az talán csalódni fog azonban ha amerikai film lenne sem adnék rá többet három csillagnál. Tisztességes iparos munka ez, ha lenne egy folytatása abba is belefognék. |
2024-11-25 21:07.33 |
Nem vagyok egy nagy Stephen King rajongó, ez a feldolgozás sem hozott hozzá közelebb, hogy megszeressem. Olyan volt mintha egy rossz tv filmet néztem volna. Erőtlen, sablonos, lélektelen. A horror jelenetek inkább viccesek voltak, mint félelmetes. Délutáni műsoridőben is leadhatták volna bármelyik kereskedelmi adón, max egy 12-es karikát kellett volna a sarokba biggyeszteni hozzá. Ez nekem nagyon nem jött be. |
2024-11-21 20:29.17 |
Eszméletlenül jól kezdődik, az első 40-45 perc szinte a képernyő elé szegezett. Ilyen erős horrorfilm nyitást már nagyon rég láttam. Aztán az egész 45 perc után káoszba fordul, mintha egy rossz értelmet nélkülöző rémálmot néznénk. A film egyik legnagyobb hibája a követhetetlen történetvezetés. Szinte minden jelenetben történik valami váratlan és magyarázat nélkül hagyott fordulat: a szereplők irracionális döntéseket hoznak, és mintha mindannyian egy külön horrorfilmből érkeztek volna. Azért el kell ismerni, hogy a film hangulata valóban nyomasztó. A gore jelenetek sem hagynak kívánnivalót maguk után: brutálisak, naturálisak, ha valami miatt emlékezni fogok a filmre, az ezeknek a sokkoló képeknek köszönhető. Az effektekért fellelős stáb és a maszkmester nyugodt szível mehetett a pénztárhoz, ők aztán tényleg mindent megtettek a sikerért. Bár a látványvilág és a hangulat dicsérhető, a követhetetlen cselekmény és a logikát nélkülöző fordulatok miatt a film inkább egy zavaros rémálomra hasonlít, mint egy jól átgondolt horrorfilmre. Végeredményben egy értelmetlen, kaotikus és helyenként felháborítóan rossz alkotást kaptunk, ami egyszerre rabolja el a néző idejét és energiáját. A film története olyan, mintha a készítők a forgatás alatt találták volna ki az események sorrendjét, egy végtelenül kusza és zavaros katyvaszt kapunk a végére, a cselekmény értelmetlen lett, és az egész élmény inkább fárasztó lett a végére mint izgalmas horrorfilm. Pedig úgy gondolom, hogy Demián Rugna rendező tudna kiváló horrorfilmet is rendezni, látszik, hogy képes különleges és nyomasztó atmoszférát teremteni, és ez egyértelműen megjelenik a látványvilágban, valamint a rendezés apró részleteiben. Az operatőri munka és a sötét tónusú beállítások sokkal ígéretesebbek, mint amit maga a zavaros forgatókönyv kínál, amit amúgy ő maga készített. Egy jól megírt történettel Rugna képes lenne erősebb és valóban emlékezetes filmet készíteni. És vigye magával, ha lesz ilyen lehetősége ugyanezt az effekt csapatot és a maszkmestert is. Nekem ez most nagy csalódás volt, az Imdb-s 6.9 átlagát pedig igencsak túlzónak találom. |