Bármelyikőtök segítségét - vagy legalább további kapaszkodóul használható emlékszilánkját - köszönettel veszem. A film, melyet kutatok, már vagy harmadfél évtized felejtésének távlatába vész. Amerikai alkotás, s a bennem megmaradt képvilágból következtetve valahogy a hetvenes évekre saccolom (remélve, hogy nem nyúlok nagyon mellé). A nyolcvanas évek második felében ment adásba, úgy rémlik.
Egy család utazik valahol a közép-nyugati vidéken, egyetlen verdába összezsúfolva. Ebben az alig ötpercnyi felvezetésben megejtett párbeszédek és fel-felcsapó indulatok rajzolják elénk, hogy az apa pár évet ült már korábban, s ezalatt az anya úgy szűrte össze a levet egy krapekkal, hogy annak egy közbeiktatott gyermek lett az eredménye. A srácok tehát ott, a hátsó ülésen édes- és féltestvérek vegyesen, viszont a legidősebb lányt ez nem érdekli: ő a valódi összetartó kapocs. Egy afféle benzinkúttal súlyosbított büfénél végre megállnak pihenni. Kiszállnak valamennyien.
Az apa ekkor a kocsinál, miközben a srácaik odabennt esznek, rábírja az anyát, hogy az egész kiskorú kompániát hagyják most itt, sorsukra, mert csakis jobb dolguk lehet majd annál a szűkölködésnél, amiben eddig részük volt, s így ők ketten is új életet kezdhetnek. Máskülönben ő lelép. Az anya megbénul a meglepetéstől, ám belemegy a váratlan ultimátumba, s a szülők elhajtanak.
A sorsukra maradt gyermekek így állami gondozásba kerülnek. Szétválasztják őket, a kisebbek két csoportra osztva befogadó szülőkhöz mennek, míg sorsukat gyámügyi verdikt végképp nem rendezi majd, a legidősebb lányt pedig, a voltaképpeni családösszetartó erőt, kiskorúak javító intézetébe küldik, egyelőre ideiglenesen. Hogy ott miket kell kiállnia, képzelhető. Onnan bentről küzdve, megverekedve nap mint nap az igazáért, és a kapcsolattartó hatóságokat egyetlen pillanatra sem hagyva nyugton harcolja ki végül, hogy egyazon nevelőszülő családhoz kerüljenek valamennyien.
A testvéri szeretetről, az összetartozás erejéről és a megélt viszontagságok ellenére is felülkerekedő kitartás példázatáról szólt. Meglehet, hogy mint a "Mindenki gyermeke - Jessica McClure megmentése" c. filmnek, tán ennek is valós az alapja. De ez persze találgatás részemről.
A tényleges főszereplők a történetben a gyermekek voltak, így értelemszerűen neveket nem tudok említeni, sem rendezőt, sem közelítőleg korrekt filmcímet. Csupán a történet él bennem, néhány felejthetetlen képi epizóddal. |
